Berlin – “A saját fészekbe piszkítókat az erdőben elásni” címmel közölt cikket pénteken tárca rovatában a konzervatív Die Welt, alcímében megállapítva: a magyarországi nép-nemzeti-nacionalista kampányba egyre több antiszemita hang vegyül. A médiatörvény mellett érvelő miniszterelnök szerint az efféle hangokat akarják megszüntetni. Ehhez azonban nem lenne szükség médiatörvényre, elég lenne szólnia barátjának, a Fidesz 5. számú tagkönyve tulajdonosának, hogy ne irkáljon a harmincas éveket idéző antiszemita cikkeket.
A szerző, Paul Jandl rámutat: a kétharmados többséggel bíró kormány húsba vágó politikai intézkedéseit követő hazai reakciók épp olyan bénultak, amilyen nagy miattuk az izgatottság. Példaként említi, hogy az “egymillió ember a magyar sajtószabadságért” nevű facebook-profilra mindössze 71.316-an iratkoztak föl, és a sajtószabadság jegyében szervezett Kossuth téri tüntetésnek alig tízezer résztvevője volt.
“Nem csoda – folytatódik az írás -, hiszen a ‘magyar lét minőségét’ magyarázók egyike nem más, mint maga Orbán Viktor kormányfő. Szerinte a Duna menti térségben való hagyományos létezés abban áll, hogy ’sajátos, csak ránk jellemző látásmóddal rendelkezünk, amellyel megértjük, érzékeljük és kifejezzük a környező világot’. Így néz hát ki, mi vagyunk az új mi. Radikálisan teremt tényeket ott, ahol eddig csupán diskurzus folyt.”
Ennek első áldozata a média – állapítja meg a Die Welt cikkírója -, de a művészetről sem feledkeznek meg. Politikailag ez nagyon is konzekvens. “Ha a jobboldali-populista kormánykoalíció nép-nemzeti érveket használ, akkor már csak államérdekből sincs helyük ettől eltérő véleményeknek. Aki szembehelyezkedik az alkotmányozó többséggel kormányzó Fidesszel és Orbán Viktorral, az bizonyára Magyarország ellensége. Így aztán az ismert máskéntgondolkodók hamar publicisztikai írások célkeresztjébe kerülnek. Schiff András zongoraművész a The Washington Postban éles szavakkal bírálta hazája politikai kulturálatlanságát, mire nyomban hadjárat indult ellene. Ennek csapásiránya: nincs szükség olyan művészekre és értelmiségiekre, akik külföldön híresek.”
“Ha pedig ráadásul a haza ellen emelik fel a szavukat, akkor a fészekbe piszkításra vonatkozó szigorított paragrafus lép életbe. Konrád György írót, Heller Ágnes filozófust, Fischer Ádám karmestert, Alföldi Róbert színházigazgatót már elérte a politika és a honszerető médiumok haragja, például a Magyar Hírlapé: gyanúsítgatások és személyes támadások érik a nemszeretem művészeket” – írta Jandl.
Ezután emlékeztet a Schiff-cikket követően a Magyar Hírlapban megjelent publicisztikára, amelyben Bayer Zsolt “alig leplezett antiszemita kódolással” keltett hangulatot “a Kohnok” ellen, élesen bírálva Nick Cohent, a The Guardian újságíróját éppúgy, mint Daniel Cohn-Bendit EP-képviselőt. A szöveg abban a mondatban csúcsosodott ki, hogy: “Sajnos nem sikerült mindegyiket nyakig elásni az orgoványi erdőben”. Rövid magyarázat után a Die Welt cikkírója rámutat: “ha nem követik szankciók az olyan cikkeket, mint a közismerten antiszemita hangon érvelő Bayer Zsolt írását, az ellentmond Orbán Viktor állításának, amely szerint a médiában ezután nincs helye a radikalizmusnak”.
Bayer Zsolt Orbán Viktor és a Fidesz elit társaságában, amelynek tagja. Európában ez csak Magyarországon képzelhető el. Kinek akarnak a médiatörvénnyel gátat állítani, ha Bayer Zsoltnak nem?
“Manapság két arca van Magyarországnak – írja Jandl. – Az ország az EU soros elnöke, egyúttal pedig lecsúszni készül a legdurvább provincializmusba. Ezt leginkább a kultúra érzi meg, mind az intézmények, mind pedig a személyiségek. Ha Alföldi Róbertet, a Nemzeti Színház eddigi igazgatóját, a közeljövőben leváltják, az csupán a csúcsát képezi a neonáci csőcselék kurjongatása által kísért kampánynak. Felvonulásain a jobboldal azt skandálja, hogy Alföldi ‘zsidó, köcsög és hazaáruló’.”
“Az elmúlt évek nemzetközi orientációja után az általa vezetett Nemzeti Színház legyen ismét nemzeti. Az igazgató bűne az volt, hogy az épületet bérbe adta a román nagykövetség egy rendezvényéhez. Ez a hazaárulás egyértelmű esete. Magyarország nép-nemzeti erőfeszítései nagyokat és kicsiket egyaránt sújtanak. Fischer Ádám már tavaly bedobta a törülközőt. Az off-scene színházaktól megvonták az anyagi támogatást…”
“Az állami rádió- és tv-adókon belül már tavaly nyáron Fidesz-hívekkel váltották fel a régi kádereket. Számos kulturális intézményt – a Collegium Budapesttől és művészmozikon és a Gandhi alapítvány roma projektjéig – szigorú takarékossági lépések fenyegetnek. Húsba vágó személyi és anyagi változások előtt áll a budapesti Lukács-archívum is, legújabb példaként a politikai befolyásolásra. Lukács György, a kommunista irodalomtudós politikai szempontból nem volt egyszerű eset. Éppúgy volt áldozata, mint haszonélvezője politikai rendszereknek. Hogy mivé lesz Magyarország kulturális öröksége a nép-nemzeti törzsasztalok bevett értelmezése alatt, az sajnos ki fog derülni” – írta cikke végén Paul Jandl.
Oh, istenem, ennyire nem értik, miről van szó? Még ötletük sincs, hogy kiket akar elhallgattatni ez a szélsőjobbos illegitim hatalom? Ezt már csak direkt nem lehet érteni. Már nem is tudom, mit gondoljak. Vajon a külföldi sajtónak mi érdeke van abban, hogy ne akarja érteni? Kényelmesség?
Mondhatnám: pl. a magamfajtát akarják elhallgattatni, de én kicsit pont vagyok, talán még nekik se számítok. De vannak itt magunkfajta jelentősebb hatású véleményformálók. Bár egy részük már a 8 év alatt is önként befeküdt az úthenger alá, legjobb esetben is nem írt/ír olyat, ami veszélyeztetné a megélhetését – érthető is. A kis számú maradékot pedig az “édes a bosszú” elv alapján fogja szépen földbe döngölni a szélsőjobbos hatalom. Majd szépen megmagyarázza, hogy a bayer-féle és kuruc.infós, echoTV-s, HírTV-s, Magyar Hírlapos, -Nemzetes, stb. média megnyilvánulásai miért is nem antiszemiták, nem uszítók. Hiszen orbán már 2006-ban tudtára adta az országnak: ő bármit megtehet, mert az egész ország a kezében/zsebében van: http://antifa-hungary.blogspot.com/2010/04/valasztasok2010-orban-viktor-torvenyt.html. Nem értem ezt a sok újsütetű látványcsodálkozót. Süketek (voltak), vagy társadalmi méretű Alzheimer-kór ütötte fel a fejét?
És az EU ülésén egyes résztvevők az antiszemita, uszító, fidesz-védnökségű Magyar Hírlapot is feltartották a sajtószabadságért tiltakozva – eldobtam az agyamat ezt látván. Ennyire nincsenek képben a külföldiek, vagy csak kényelmesebb nekik így lightosan elmaszatolni a dolgokat? Vagy már ők is a fidesztől függnek?
Félő, hogy Európa csak akkor fog rádöbbenni a valóságra, amikor valóban a NÉP vonul majd utcára és nem a csőcselék. Jelenleg a FÉLELEM bénít még mindenkit. A sajtószabadságért szervezett tüntetésen azért voltunk viszonylag kevesen, mert Orbán Nemzeti Autokráciában (területe 93000 négyzetkilométer, lakosainak száma 2,6 millió, nemzetisége: fülkeforradalmár, hivatalos nyelve a kettősbeszéd) mindenki tudja, hogy azonnal, indoklás nélkül jövedelmét (fizetését, állását, megélhetését) veszítheti az, akinek a magatartását a hatalom önmagára nézve veszélyesnek tartja. Nem véletlen, hogy zömében egészen fiatalok voltak a tüntetők. Ők még nem sokat veszíthetnek…
Ám az nem igaz, hogy Európa ne tudná az igazságot a fidesz által óbégatott “Gyurcsány féle rendőrterrorról”!
Az egész világ láthatta a tévéközvetítéseket a tévészékház ostromáról, a rendőrsorlfalba dobált betoncölöpökről, a felgyújtott autókról, a félelmükben vidékre menekülő fővárosi családokról, szétvert kirakatokról, burkolatuktól lecsupaszított utcákról, a rendőrséget harckocsival támadó csőcselékről, a főváros legfőbb terét latrinává tevő napidíjas agymosottak randalírozásáról… Szó sem volt arról, hogy békés tömegre rontott volna a rendőrség.
És ennek ellenére Európa mégis úgy viselkedik, mint az úriemberek, akik a legnagyobb hazudozásokat is önuralommal hallgatjaák végig, ahelyett, hogy rátenyerelnének a hazug rágalmazók képére.
Degenerált! Nos, akkor csak egyszerűen az van, hogy az EU-nak, a világnak kényelmesebb a szemét behunyni, fülét befogni, úgy tenni, mintha nem tudnának a valóságról, és megszólaláskor is úgy tenni, mint Bodóné. Ahogy történt ez 70-80 éve is. De akkor még volt mentségük: akkor tényleg nem tudhatták biztosan, hogy mekkora árat fizet a világ a félrenézésért.
De ismert ez a viselkedés minden emberi kapcsolatból is: családi, baráti, párkapcsolatban is a legtöbbször csak halogatva szőnyeg alá söpörjük a problémát, nem vállaljuk be a helyzet tisztázásával járó macerát, valami csodában bízva, hogy majd “megoldódik”. Holott senki sem fogja helyettünk megtenni: a rideg valósággal szembenézni, mielőtt visszafordíthatatlan károk keletkeznek.
Ha valaki in vivo találkpzna a fent említett médiába, figyelmébe ajánlanám a Lánchíd Rádió Sprőd c. műsorát. Véletlenül nem ez az, amire fel kellene hívni a Médiahatóság nb. figyelmét?
Ezt annyiszor félreütöttem, hogy leírom még egyszer: a fent említett média egyik gyöngyszeme a Lánchíd Rádió Sprőd c. műsora, amely – szerintem – méltatlanul maradt ki a Médiahatóság kitüntető figyelméből eleddig.
A médiaszabályozás nem oldja meg ezt a kérdést, a magukat demokratának tartó, valló politikai pártoknak kellene azonnal és élesen elhatárolódniuk az antiszemita, szélsőséges nézetektől. Abba kellene hagyni a kettős beszédet. Semmilyen módon nem kellene a szélsőségeseket, az antiszemitákat védelmükbe venni, akkor sem, ha attól a szavazóbázis megtartása, növelése remélhető. Nem kellene állásuktól való megfosztással (munkaviszony indoklás nélküli felmondása), mű-perek kreálásával megfélemlíteni a vélten vagy valósan másképp gondolkodókat, a szimpátia-pártlistákon ellenségként megkülönböztetteket és a politikai ellenfeleket. A közszolgálati televíziókból, rádiókból nem kellene agit.-prop. televíziókat, rádiókat csinálni, nem kellene ide áthelyezni a szélsőségeseket támogató TV-k, rádiók vezetőit, munkatárait. Demokta módon kellene viselkedni, politizálni. Ha ez lenne a minta, akkor nem sokáig élne tovább az 1989 előtti évek mentalitása, a létbiztonság elvesztése, a meghurcolások elkerülése miatti félelemből eredő némaság, a reménytelenségből eredő befeléfordultság, az elkeseredés miatti ellenségkeresés. Kialakulhatna az egészséges civil kurázsi, s nem a pártközpoból kellene polgári köröket szervezni, akik azt várják, hogy mozdulhassanak, ha mosdulni kell, hanem nemes célokért önszerveződhetnének különböző, a társadolom és nem kizárólag valamelyik párt számára hasznos közösségek. Küldföldről ezt nem lehet megoldani. A magyar embereknek kell felébrednie csipkerózsika álmából, hogy a egy kissebség se szerezhessen többet 2/3-os parlementi többséget, a többség szavazásoktól való távolmaradásával, hogy olyan pártstruktúrák alakuljanek ki, amelyek eleve kizárják, hogy a jövőben mégegyszer egy a maihoz hasonló, a hamisan a nép nevében törvénykező, intézkedő többpárt-egypártrendszer jöhessen létre.
EdCarping!
A gond csak az, hogy “magukat demokratának tartó, valló politikai pártok”, civil szervezetek vannak annyian, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. De olyanok, akik ténylegesen azok, nem csak verbálisan, hanem cselekvően is, gyakorlatilag nincsenek. Az a pár őrült mezítlábas cselekvő demokrata meg semmit se számít. A mezítlábasok között ugyan sokan vannak, akik érzelmileg demokraták, balosok, libesek, de 20 év alatt senki se mutatta-tanította meg nekik, hogy ők, maguk, egy felsőbb vezér(szervezet) nélkül is mit tudnának cselekedni. Csak azt tudják, mint 40 éve megszokták: fenekükön ülve várnak “valakire”, “valamire”, a csodára, hogy majd az megteszi helyettük, értük azt, hogy a demokráciát ismét sültgalambként a szájukba helyezi. Pedig ilyen nem lesz még egyszer. Nem lehet megúszni: a demokrácia közös társasjáték, mindenkinek dolgoznia kell érte. Hogy ezt mikor tanulja meg a magyar (balos-libes demokrata) istenadta, arra még csak becslésre se vállalkozom. A megélhetési demokratáknak viszont az lenne a feladatuk, hogy ezt a folyamatot gyorsítsák, a saját zártkörű magasztos szellemi felhőikbe való burkolózás helyett. De hogy mikor méltóztatnak leszállni az utca porába, sarába a saját istenadtájuk mellé – erre még csak becslésre se vállalkozom.
Hát ez van: a fidesz-jobbik hosszan elnyújtott orgazmusra rendezkedhet be.
Azt hiszem, egy húron pendülünk, Kedves E-Vita!
Valóban nekünk kellene megoldani, mert hiszen mi mindannyian részesei vagyunk annak, hogy ez a helyzet bekövetkezett. Én a magam részéről fel nem foghatom, hogyan létezhet több mint kettőmillió csőlátású honfitársam, akik nem látták ezt előre. Csak az a gond, hogy mire föleszmél a NÉP, addigra már ugyanaz lesz a helyzet, mint az ötvenes években volt (persze a technikai színtnek sokkal fejlettebb szakaszában. Az nem számottevő különbség, hogy nincsenek megszálló csapatok, aminek segítségével féken lehetne tartani az indulatokat, mert Orbán sokkal hatékonyabb terrort képes kialakítani annál, mintha itt állomásoznának a ruszkik).
A magyar NÉP van annyira rebellis, igazoltuk az egész történelmi létezésünkkel, hogy nem fogja a végtelenségig tűrni a nyakára ültetett zsarnokságot. Mert az kizárt, hogy mindenkinek egyformán képes lenne Orbán javítani a túlélési lehetőségeinket. Csak a saját valagnyalóinak fog kiemelt életnívót biztosítani. Ám mivel azt csak úgy teheti, hogy nagyon sokaktól elrabolja , ami a saját szerzett jogunk szerződéskötéseink alapján a miénk volt, ezek a nagyon sokak fel fognak lázadni a mérhetetlen és gusztustalan igazságtalanságok miatt. Ha ez bekövetkezik, nem lesz senki, aki képes lenne leállítani bennünket nemzettestvéreink kölcsönös likvidálásában.
Na, ezt kellene az EU-nak megakadályozni. Mert ha kihagyják azokat a lehetőségeket, amik még most megállíthatnák a diktátort, akkor minden nap késedelemmel nehezebb lesz útját állni.
Teljes mértékben egyet tudok érteni a fentebb leírtakkal.
Azt viszont nem gondolom, hogy Európától kellene várnunk a segítséget .
Mert addig, amíg magunk nem tudunk, vagy legalább próbálunk a magunk baján segíteni, miért is próbálna Európa.
Addig, amíg 10 választóból csak 6 megy el szavazni, és 3 szavazattal 2/3-os parlamenti többséget lehet szerezni, abban az országban nem szabad csodálkozni, ha a “demokratikusan” megválasztott kormány visszaél a demokráciával.
Azt mondják, hogy a nép nem hülye. Lehet hogy nem az, de mindig hagyja magát becsapni.
Csirkefogónak a becsületes arc nagy előny ! Mondják. A becsületes arc mellé pedig ha felveszi a szépen vasalt inget és nyakkendőt, még hatásosabb a kép.
“Ne hagyja magát becsapni, átverni, megkárosítani!” Itt ez pusztába kiáltott szó! (mondat)
Ha csak alap szinten gondolná végig mindenki, hogy a saját sorsa önmagától is függ, már más lehetne a helyzet. Pedig a gondolkodás nem fáj, igaz idő igényes, de pótcselekvésként is lehet művelni.
Ja, hogy a közöny és az irigység nagy úr?
Akkor pedig szenvedjen mindenki a lehetősége szerint! Ezek után viszont ha másra mutogat, akkor annak akkorát kell ütni a kezére, hogy nagypapa(mama) korában is megemlegesse.
Egy biztos, hogy ma Magyarországnak nem megmondó emberekre lenne szüksége, hanem előremutató, járni tudó, cselekvő emberekre. Ehhez kellenének a demokratikusan gondolkodni is tudó, az ocsút a búzától megkülönböztetni tudó emberek. Olyanok, akik adott esetben élnének a demokrácia adta jogukkal és véleményt nyilvánítanának.
Akkor talán Európa is nagyobb figyelmet fordítana ránk.
Európa egy kalap szar. Épp most mutatja meg nekünk immár sokadjára.
Európa – úgy tűnik, – ismeri Mátyás király meséjét. Az okos lány a címe. De illik rá az “amelyik kutya ugat, az nem harap” közmondás is. Küldött is valamit a magyaroknak / médialevél, kérdések/, meg nem is.Daniel Cohn-Bendit – aki valószínűleg úgy is gondolta, amit elmondott, legalább mellénk állt. A többi csak magamutogatás, és ezt OV sajnos nagyon jól tudja. Európa nem fog mellénk állni. Ezt most nekünk kell elintézni. Egyértelműen és véglegesen.
http://nol.hu/belfold/20110122-brusszeli_levelegyeztetes_es_aggodalmak
A képet ajánlom figyelmébe mindenkinek. A többi csak olvasástechnika.
Kedves Degi (ha szabad így pendülnöm feléd – túl hosszú a neved:-)), igen, a történelem, és a szociálpszichológia is bizonyítja (a józan paraszti ész mellett), hogy semmilyen zsarnokság nem lehet örök életű. Erről lehetne jó hosszú tanulmányocskát írni, mert többféle oka is van ennek. Ehelyett inkább csak azt az egymondatos, axióma-féleséget hozom fel bizonyításul, tudományos igényességgel: semmi sem tart örökké.
Csak hát ugye, az nem mindegy, hogy mekkora és milyen áldozatok, szenvedések árán lesz vége valaminek. Nekem pl. már ez a 8 év teljesen elég volt, kikészített, elfáradtam, és biztosan megrövidítette az életemet. És a baj az, hogy teljesen hiábavaló volt az áldozat.
Volt egyszer egy filmben egy jelenet, háború volt, ahol tiszteket (az “övéiket”) kellett elszállásolni kényelemhez, jóléthez szokott polgári háztulajdonosoknak. A ház kényes hölgyei & urai fanyalogtak, nyafogtak. Az egyik tiszt erre: “Hölgyeim és uraim, nem érdemlik meg, hogy harcoljunk önökért”. (Persze azért csak ment harcolni, végül is neki munkaköri kötelessége volt.) Hát, én is ezt tudom már csak mondani.
Talán sok év múlva jön egy új generáció, amelyiket már nem az “átkos” 40 év bűntudata, kényelme, önállótlansága tart kómában. Addig persze orbán és kiszolgáló személyzete tobzódni fog. Hacsak a fasiszta jobbik nem lép a színre még addig, ami ennél is rosszabb lehet, és aminek van esélye. Ami persze szintén nem tart örökké.
Csak hát, nem hittem volna, hogy öregségemre a múltba kerülök vissza. Jó lett volna egy kis nyugalomban befejezni a végét.