Budapest – Az interneten terjed az a levél, amely szerint a Köztársasági Elnök hivatalából átküldték a Magyar Televízióhoz Schmitt Pál újévi beszédét, hogy időben rá tudják tenni a súgógépre. A beszéd vége a Himnusz egy idézetével zárul, amelyet ezzel a helyesírással sikerült papírra vetni: “Isten áld meg a Magyart jókedvel, bőséggel”. Támadás az Elnök ellen? De ki lehet ilyet találni?
Schmitt Pál hivatala nem először konfrontálódik a magyar nyelvvel. Mint ismert, a köztársasági elnök javaslatokat nyújtott be az alkotmány-előkészítő bizottsághoz, amelyben a nyelv védelmére kelt, alkotmányos oltalmat követelve a magyar helyesírásnak. Nem fejtette ki a részleteket, de feltehetően a Köztársasági Őrezred munkatársait rendelték volna ki az összes “ly” és a múlt idő mellé (jele kettős “t”). Az alapvetés legismertebb része ez: „Sokan vélik úgy, hogy az új kommunikációs formák valamilyen oknál fogva felmentést adnak az igényes és helyes fogalmazásmód, valamint a helyesírás szabályai alól. Ez a szemlélet a magyar nyelv halálos ítélete. [...] Anyanyelvünk érzelemrokonító forrasztékot létesít magyar és magyar közt, éljenek bármely pontján a világnak. [...] A magyar nyelv óvása, ápolása alapvető nemzeti érdek.” (Schmitt Pál: Javaslatok a készülő új Alkotmány kodifikációs folyamatához [1]) Ez a gondolatmenet méltán kapott közfigyelmet, megfejtése évekre adott munkát a Magyar Tudományos Akadémiának.
Schmitt Pál hivatala azóta is hadilábon áll a forrasztékkal, nem először mond ki halálos ítéletet a magyar nyelvre, melynek “óvása, ápolása alapvető nemzeti érdek”. Ezért tűnik hihetőnek, hogy a köztársasági elnök újévi beszéde végéről elgurult egy “v” és egy “d” betű. Ezek nem hiányoznak annyira, enélkül is érthető a szöveg, csak Hoffmann Rózsa ezért második osztályban buktat.
Hacsak nem nyelvújításról van szó, a forradalom utolérte a nyelvtant, hiába próbált az elszaladni előle. Ebben az esetben nem hibáról, hanem korrekcióról beszélhetünk, amely által csak erősödik a forraszték. Élnénk is mindjárt egy javaslattal: a hülyét írjuk ezentúl pontos “j”-vel. Kövessük a köztársasági elnöki hivatalt a forrasztásban.
Ha bárkinek problémái vannak a nyelvvel, ne aggódjék, Schmitt Pál valamit kitalált már:
Ha…..ha……ha…..
Semmi probléma. A reform egyik eleme, hogy a magyar nyelv is a megszorító intézkedések áldozata lesz. Minden dupla mássalhangzó mellől államosítják a párját, ezzel is csökkentve az államadósságunkat.
de van probléma. Nap mint nap találkozunk ilyesmikkel, igen sokan nem tudnak helyesen irni, beszélni. Ennek legföbb oka (lehet?) az oktatás hiánya. Másik oka – szerintem – hogy nem forditanak elég gondot a publicitásra, nincsen értelmes és áttekinthetö MHSZ az interneten sem. Tehát egy azonnal elöszedhetö “dictionary”kellene, ha valaki bizonytalan vagy elfelejtette (?) a helyesirást.
Mondjuk ideje lenne a MHSZ is rendet tenni. Gondolok itt arra, hogy egyre több a kompromisszum, -igy is ugy is helyes, ki hogy akarja mondani irni …stb….- Ezzel talán azt is mondhatjuk, hogy a szabály is hibás, mert imitt amott olyan érzésünk lehet: az a szabály hogy nincs szabály. Ez mondjuk egy alapállás is olyan társadalomban, ahol nem divat a rend és a megegyezés, igéretek betartása, igazmondás, becsület…….folytathatnám.
Nem csak az oktatásban van a hiba. Túlságosan összetett a probléma. Kezdve a tanárképzés hiányosságaival és igénytelenségével, az olvasás hiányával, a gyorstalpaló módján megtanított helyesírással. Az új oktatási törvényjavaslat pedig csak ront a helyzeten (magyarul sem tud a gyerek, de tanuljon négy idegen nyelvet….). Ma már nem divat helyesen beszélni még a médiákban sem. Az alanyi és tárgyas ragozás közötti különbség lényegtelen, mert ma alszok, eszek, és nem alszom, eszem. Általános iskola alsó tagozatából kellene alaposabb kiképzés a helyesírásból, és nem gyöktörzsről, porzóról, meg vulkáni magmáról tanítani. Szerencsétlen gyereke még a szövegértés szintjén sincs, amikor olyan tananyagot kérnek tőle elsajátítani, amihez értelmező kéziszótárt kellene használnia. A másik lényeges probléma, az olvasottság kérdése. Minél olvasottabb egy ember, annál jobb a helyesírása. Természetesen én itt az igényes irodalom olvasására gondolok. A közkedvelt bulvár nem alkalmas erre, és valljuk be, sok internetes portál is megbukna egy érettségin, ha a helyesírást osztályoznánk. A felelősség mindenképp a miénk. Amilyen mintát közvetítünk – akár médiaként, tanárként, szülőként -, olyan lesz a jövő embere, és a helyesírása is. Azt hiszem, ott romlott el az egész, amikor jogi és egyéb egyetemi diplomát kaphattak olyan emberkék, akik elemi helyesírási készséggel sem rendelkeztek. Sajna ez is olyan terület, amit sikerült az elmúlt húsz év alatt szép lassan leamortizálni.
Myladon! Abszolut igazad van.
Nem vagyok tanult ember de gyermekkorom óta imádok olvasni. Ha gondom van a helyesírással, segít a leírt szó látványa! “Érzem”, ha egy szót helytelenül írtam le.
Látom és tapasztalom, hogy az olvasottság felér néhány iskolában töltött évvel! Főleg a szakmai jellegű közép és felsőszintű oktatás nem ad elegendő tudást a helyesírásban szerintem.
peter buchmüller : Te sem tudsz helyesen írni, mit vársz másoktól?
Ha már észrevesszük az elgurult d-t és v-t, akkor vegyük észre a túlzott növekedésen átesett m-et is. Mert a magyar kisbetű.
ejnye: hol a hiba? amugy én nem vagyok magyar, német és amerikai vagyok, de tanultam magyarul üdv
Aki így ír hejessen, az rá se ránt az érzelemforrasztó rokonékunkra, tehát mennyen, vagy eriggyen a Hivatalbó’ …
Hölgyeim, Uraim,
a cím – A Himnusz se megy helyesírási hiba – nélkül hibás.
A “se” és a “sem” nem ugyanaz.
Ízlelgessük csak kijelentő és/vagy kérdő módban,
aztán tiltó és/vagy tagadó módban!
Érzitek a változást?
Teljesen egyetértek veletek.
Rengeteg a hiba és a felületesség minden téren.
Boldog Karácsonyt,
Laci.
Bravó Gál Laci!
De jó látni még olyanokat, akiknek van érzékük a magyar nyelv finomabb árnyalataihoz! Bizony van különbség a “se” és “sem” között”!
Gál Lászlónak és Munkáchy Lajosnak:
Önöknek igazuk van. De – bár különböző a jelentés – mindkét forma helyes. Ez esetben a konkrét jelentés kiválasztásában az segített, hogy a “sem” használata esetén nem fért volna ki a cím a kép alá.
) A Szerk.
Schmitt Pál képességeinek minőségéről magam is lesújtó véleménnyel vagyok, mondhatni, elfogulttá tesz irányában mindaz, ami nyilvánosan is tudható
róla, különös tekintettel gyakorta áruba bocsátott függetlenségére, a mindig, minden körülmények között gyakorolt — s bevált — politikai szervilizmusára.
Azt azonban nehezen tudom elképzelni, hogy az általa fogalmazott, esetleg beosztottjaival készíttetett leiratok, beszédek, tervezetek mindegyike olyan
alkalmazással készül, amelyik nem tartalmaz semmiféle helyesírást ellenőrző segédprogramot. Természetesen messze büszkébb lennék egy olyan
köztársasági elnökre, aki álmából felzavarva is képes hibátlanul írni és fogalmazni, ám a jelenlegi esetében már az is örömet tudna szerezni — gondolom,
talán sokunknak –, ha belátná hiányosságait és áttérne valamilyen komolyabb szövegszerkesztő használatára. Sajnálatos, hogy mindennapos olvasmánya
sem segíti abban, hogy hőn szeretett anyanyelvét legalább elemi szinten elsajátítsa. Talán beiktathatna alkalmasint némi Ablak-Zsiráf-ot is?
Schmitt Pál (pici) védelmében: egy ország köztársasági elnökének kijárna egy olyan hivatali alkalmazotti gárda, akik között minimum egy jó helyesírással rendelkező emberke van….a probléma csak az, hogy akikkel körbevették magukat – minisztériumokban, hivatalokban – nem a tudásuk és szakmai hozzáértésük alapján kerültek oda. Mindenképp gáz, a lejáratást köszönheti Elnök Úr a kollégáinak….
Nem azonnal előszedhető “dictionary”-ra van szükség, hanem arra, hogy legalább egy diplomás (pláne doktro!) magyar anyanyelvű ember megtanuljon magyarul, mielőtt közszereplést vállal.
Vagy legalább ne a harcostársak buta kislányait használja lektornak(?) a hivatalában. Ha meg annyira sík, hogy erre is képtelen, legalább egy helyesen írni tudó hivatalvezetőt tegyen mellé a miniszterelnöke, aki hajlandó végig is olvasni és kijavítani a hülyeségeit. Böbe babának a Futrinka utcából is több esze volt.
Nem hiszem, hogy elnökünk hivatala csak és kizárólag buta, ügyetlen, tanulatlan emberekből verbuválódott. Inkább az lehet a probléma, hogy szellemi képességeik zömét kénytelenek egy silány, nyelvtanilag szinte leképezhetetlenül zavaros ideológia szolgálatába állítani, nyakukon egy józan megítélés szerint is középszerű sportdiplomatával, aki — mint életében többnyire mindig — most is a soros hatalom kritikátlan kiszolgálója csupán. Ha miniszterelnöki jogköröm és masszívan kóros személyiségszerkezetem lenne, magam sem állítanék a hivatalára önállóan gondolkodó, zsarolhatatlan és írástudó embert, hiszen egy ilyen aligha vállana velem cinkosságot, tudván, hogy utólag még bűnbakká is teszem, ha borul a kredenc.
S.P. vak és esztelen motorként mindebből vélhetőleg mit sem sejt, önmagát az általa eddig nem igazán behatóan tanulmányozott magyar történelem — mintha lenne ilyen, minden mástól függetlenül — legjelesebbjei közé álmodja. Nem ő az első, akit elcsábít ez a dicsvágyó hiúság, ahogy keserű ébredésében sem lesz úttörő.
Sajnálni azonban csak mindannyiunkat tudom. Ezt (ezeket) érdemelnénk szégyenszemre? Melyik történelem melyik ura húzza elő ezt a cinkelt kártyát évszázadonként kétszer, háromszor is? Avagy hibáktól hemzsegő nyelvtani dolgozataink miatt ítéltetnénk a legrosszabb évfolyamok minduntalan megismétlésére?
Nem hiszem, hogy elnökünk hivatala csak és kizárólag buta, ügyetlen, tanulatlan emberekből verbuválódott. Inkább az lehet a probléma, hogy szellemi képességeik zömét kénytelenek egy silány, nyelvtanilag szinte leképezhetetlenül zavaros ideológia szolgálatába állítani, nyakukon egy józan megítélés szerint is középszerű sportdiplomatával, aki — mint életében többnyire mindig — most is a soros hatalom kritikátlan kiszolgálója csupán. Ha miniszterelnöki jogköröm és masszívan kóros személyiségszerkezetem lenne, magam sem állítanék a hivatalára önállóan gondolkodó, zsarolhatatlan és írástudó embert, hiszen egy ilyen aligha vállana velem cinkosságot, tudván, hogy utólag még bűnbakká is teszem, ha borul a kredenc.
S.P. vak és esztelen motorként mindebből vélhetőleg mit sem sejt, önmagát az általa eddig nem igazán behatóan tanulmányozott magyar történelem — mintha lenne ilyen, minden mástól függetlenül — legjelesebbjei közé álmodja. Nem ő az első, akit elcsábít ez a dicsvágyó hiúság, ahogy keserű ébredésében sem lesz úttörő.
Sajnálni azonban csak mindannyiunkat tudom. Ezt (ezeket) érdemelnénk szégyenszemre? Melyik történelem melyik ura húzza elő ezt a cinkelt kártyát évszázadonként kétszer, háromszor is? Avagy hibáktól hemzsegő nyelvtani dolgozataink miatt ítéltetnénk a legrosszabb évfolyamok minduntalan megismétlésére?