Az idén hat éves keresztlányom szeptemberben kezdi majd a sok éves iskolai pályáját, de én már néhány éve tervezgetem, hogy érdeklődésétől függően melyik amerikai egyetemre járjon majd. Az angol-szász iskolarendszer legszigorúbb bírálói is elismerik, hogy az amerikai egyetemek a világon a legjobbak. Reménykedem abban, hogy a keresztlányom megszereti a tanulás folyamatát továbbá, hogy a “kiszemelt szimpatikus” egyetemek tíz év alatt sem romlanak színvonalukban, illetve, hogy lesz elég anyagi fedezetünk finanszírozni a tanulását. Már amennyiben ő is szeretne eltölteni néhány izgalmas évet egy amerikai, akadémiai mennyországban.
Én magam jártam egyetemre az éppen szabaddá vált Pozsonyban, a szabad Budapesten és két diplomát szereztem New Yorkban is.
A pozsonyi közgazdasági egyetem nem adott sokat, a tanárok saját kis mellékkeresetet nyújtó bizniszeikkel voltak elfoglalva és a diákok nagy része csak a diplomának nevezett kis plakett megszerzésére törekedett, egyébként nem érdeklődtek sem a tananyag, sem az intellektuális fejlődés iránt. A budapesti Századvég Politikai Iskola már egy egészen más élményt adott a számomra, már csak azért is, mert az osztályok alacsony létszámúak és a tanárok érdeklődőek voltak. Az akkor még liberális és fiatalokból álló Fidesz köreiből való tanár- és diákcsapat sok együttgondolkodásra serkentő munkát végzett. A remek nagymegyeri közgadaságtani középiskolám után itt újra éreztem a felfedezés és a tanulás örömét.
Mindez természetesen nem készíthetett fel az amerikai stílusú egyetemi oktatásra.
Az első nagy különbség, amit egy Európából jövő diák tapasztal egy amerikai egyetemen az, hogy itt megkövetelik, kikényszerítik a diáktól a gondolkodást. Míg odahaza a tanítás lényege a tananyag elsajátítása volt, és a tanár akkor volt büszke, ha a diák vissza tudta adni a tananzagot, itt ez nem volt elég. Az amerikai egyetemistának legelőbb természetesen el kell sajátítania a tananyagot, majd hozzákeresni a témával esetleg csak lazán összefüggő tényeket és véleményeket, másodjára az összegyűjtött információ- és véleményhalmaz megemésztésére kell törekednie, hogy aztán harmadjára kialakíthassa a saját véleményét. Ezt a véleményt az órán ki kell majd fejtenie és álláspontját meg kell védenie az elmaradhatatlan eszmecserében.
Mindez magyarul azt jelenti, hogy egy jó amerikai egyetemi órára való felkészülés legalább egy hétig tart, és hogy a több száz oldalas olvasmánylista – amit a tanár a szemeszter elején kioszt – böngészése csak a kötelező minimum; a kitűnő diákok ezen felül kutatnak és gondolkodnak.
Annak, aki hozzám hasonlóan a szlovákiai és magyarországi iskolarendszerben úgy szerzett kitűnő jegyeket, hogy megszólalnia igazából csak akkor kellett, amikor a helyes választ szavalta el a tanárnak, vagy amikor a tábla előtt felelt, annak bizony az amerikai kommunikációra igazán építő, interaktív óra nagy változást jelent. Az itteni egyetemi órán mindenkitől elvárják, hogy beszéljen, hogy véleménye legyen, hogy tájékozott legyen, hogy kérdezzen, hogy ne értsen egyet, vagy éppen egyetértsen. Az órán való aktivitást olyannyira komolyan veszik, hogy erre előre írásban felhívják a diák figyelmét. A szemeszter elején kiosztott vázlaton minden alkalommal ott volt, hogy az osztályzat hány százalékát teszi majd ki az órákon való aktív részvétel értékelése.
Egy diák értékelését általában az órákon való aktív szerepvállalás mellett az írott dolgozatok és a záróvizsgákon való jó teljesítés határozta meg. A záróvizsgák jobbára több órás írásos vizsgák voltak, amelyeken egy vagy több esszét kellett írni. De volt olyan záróvizsgám is, amely több kreativitást igényelt. Például az emberré válás témájára egy rádiójátékot írtam, amelyhez több osztálytársam közreműködését kértem, és amely szerencsémre nagy sikert aratott a tanárok körében is.
Egy amerikai diploma megszerzéséhez a diáknak magas szinten kell tudnia írni, vitázni, valamint saját, megvédhető gondolatait élőszóban prezentálni és írásban rögtönözve megfogalmazni. Ezt a rendszert egy olyasfajta, a gyakorlatból fakadó elmélet alapozta meg, amely szerint egy jól fölkészült munkavállaló nem pusztán a munkakörét ismeri, hanem ha kell, gyorsan feltalálja magát az információs tengerben, egy bizonyos problémát több oldalról meg tud közelíteni, megszokta, hogy a probléma megoldásáról véleménye legyen, és hogy írásban és szóban egyaránt képes kifejezni magát. Mindez többek között önbizalmat ad és egy olyan életfilozófiát sajátíttat el, amely a közép európai hozzáállástól homlokegyenest különbözik.
Közép Európában egy problémával szembesített ember általában arról kezd beszélni, hogy a problémát miért és miként nem lehet megoldani, vagy, hogy a probléma megoldására irányuló javaslat miért nem lehet sikeres. Egy amerikai pedig leginkább arról kezd gondolkodni, hogy milyen módon lehet a problémát megoldani, amihez nem restell tanácsot, segítséget kérni, és csak nagyon ritka esetben adja fel.
Az amerikai iskolaügyi minisztérium szerint 2007-ben országszerte 4861 felsőoktatási intézmény működött, amelyekben több mint 18 millió diák tanult. Ezen intézmények skálája a legalacsonyabb szintű két éves Community College (ahol Associate fokozatot lehet szerezni) típusútól egészen a doktori fokozatot adományozó elit egyetemekig terjed. Ezek továbbá nyilvános (állami, illetve helyi finanszírozással működtetett) és magán, valamint akkreditált és nem akkreditált intézményekre oszthatók.
Egy nívós nyilvános egyetemen (mint például a new yorki CUNY, vagy a kaliforniai UCLA) a tandíj csak töredéke annak, amit az ugyancsak nívós magánegyetemek (mint például a Columbia vagy a Yale) számláznak. A nyilvános egyetemeken a helyi diákok (akiknek az állandó lakhelyük abban az államban van, ahol az egyetem) kedvezményesebb tandíjat fizetnek, mint a többi amerikai, illetve külföldi diák. A magánegyetemeken viszont több ösztöndíjat kaphat a rosszabb anyagi helyzetű, de jó teszteredményeket produkáló diák. Mindkét esetben a diákok, ha a szüleik nem finanszírozzák számukra az egyetemet, több tízezres, az orvosok és ügyvédek esetében százezres diákkölcsön terhével diplomáznak, és ezt a kölcsönt általában hosszú évek során fizetik vissza.
Aki viszont megteheti, és szeretné bővíteni az ismereteit, annak biztosan megéri néhány évet egy jó amerikai egyetemen tölteni, és mindegy, hogy hány éves, honnan jött, mi az anyanyelve, hogy néz ki, miben hisz, vagy, hogy kit szeret. Az egyetemi követelményekkel szemben mindenki egyenlő.
