Nagy-Britannia – Azok a férfiak, akiknek a mutatóujja hosszabb a gyűrűsujjánál, lényegesen kisebb valószínűséggel fognak prosztatarákban szenvedni életük során, állítják az Warwick-i Egyetem és Rákkutató Központ kutatói a British Journal of Cancer folyóiratban. A hosszabb gyűrűsujjú, 60 évesnél fiatalabb férfiaknál 87 %-kal magasabb a prosztatarák előfordulásának kockázata, mint azoknál a férfiaknál, akiknek a mutatóujja hosszabb a gyűrűsujjához képest. Ha a vizsgált személy gyűrűs- és mutatóujja azonos hosszúságú, szintén a magasabb kockázatkategóriájú csoporthoz tartozik.
„Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy az ujjhosszúság vizsgálata része lehet a prosztatarák kockázatelemzésének, különösen a 60 évnél fiatalabb korosztálynál. Ezek az eredmények azt jelentik, hogy innentől fogva a prosztatarák szűrésénél nem csak genetikai vizsgálatokat végeznek majd és a családtörténetet nézik meg az orvosok, hanem az ujjak egymáshoz viszonyított méretét is figyelembe vehetik” – mondja Ros Eeles professzor.
A kutatók több mint 1500 prosztatarákos, valamint további 3000 férfit vizsgáltak az angliai kutatás során. S bár elsőre az eredmények, illetve az felfedezett összefüggések meghökkentőek lehetnek, mégis van tudományos magyarázat a következtetésekre.
A magzat fejlődése során különböző hormonális hatásoknak van kitéve az anyaméhben, így többek között tesztoszteron hatásának is. Minél több tesztoszteron kerül a fiú magzat vérkeringésébe a méhen belüli fejlődési időszak alatt, annál rövidebb lesz a mutatóujja. A magzatot ért tesztoszteron mennyisége ugyanakkor szoros összefüggésben van szervezetének későbbi, védekező funkcióival, így azzal is, hogy mekkora eséllyel lesz prosztatarákos felnőtt élete során.
„A jelenség a HOXA és HOXD géneknek köszönhető, amelyek meghatározzák mind az ujjak hosszúságát, mind pedig a nemi szervek fejlődését a magzati növekedés során” – állítják a kutatók. Korábbi tanulmányok már felvetették annak lehetőségét, hogy összefüggés lehet a magzati lét során bekövetkező hormonális hatások és a későbbi, felnőtt korban kialakuló betegségek között. A mellrák kockázata gyakoribb például azoknál a nőknél, akiket magzati fejlődésük során több ösztrogén hormon ért – tudjuk meg a kutatóktól.
„Vizsgálataink során igazolást nyert, hogy a magzati hormonális hatás mértéke akár évtizedekkel később is befolyással bírhat. További kutatásaink során még alaposabban szeretnénk nagyító alá vetni, hogy milyen egyéb tényezők növelik az előbb említett betegségek felnőttkori kialakulásának kockázatát” – jegyzi meg Ken Muir professzor.
„A hasonló jellegű kutatások segítnek számunkra feltérképezni a prosztatarák előfordulásának kockázati tényezőit, ami a legfontosabb része a betegség megelőzésének. Mégis még nagyon messze vagyunk attól, hogy radikálisan csökkenhessen azoknak a férfiaknak a száma, akik prosztatarákban hunynak el. További kutatásokra és tanulmányokra van szükségünk, hogy hatékonyan léphessünk fel a betegséggel szemben” – zárja mondandóját Emma Halls, a Prostate Action szervezet igazgatónője.
