Budapest – A jövő év első felében 10-15 ezer pedagógus veszítheti el az állását, jelentette ki Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján.
.
Galló Istvánné ezt részben a fenntartóváltással magyarázta. Mint mondta, a járásokhoz kerülő iskolák esetén a tankerületek arra fognak törekedni, hogy 100 százalékos kihasználtsággal működtessék az intézményeiket, így a kisebb tanulói létszámmal működőket átcsoportosítják, aztán kiürítik és bezárják majd.
.
A PSZ elnöke szerint az elbocsátást támasztja alá a kötelező óraszám emelése, továbbá a csak 16 éves korig tartó tankötelezettség is. Utóbbival kapcsolatban kifejtette: egy, a témában készült minisztériumi szakanyag is 4.900 álláshely megszűnésével számol.
.
Galló Istvánné hangsúlyozta: a 10-15 ezres adat nem csupán a PSZ számítása, hanem külső gazdasági szakemberek is ezt támasztják alá. Az elnök a köznevelési törvényt is bírálta, emlékeztetve arra, hogy korábban azt kérték a kormányzattól, halasszák el egy évvel a jogszabály hatálybalépését. Szerinte a technikailag rossz köznevelési törvény és a hozzá kapcsolódó kormányrendeletek hiánya még nagyobb káoszt okoz, mint amekkorát szakszervezetük előre vetített. Azt mondta: önmagában az, hogy még a hatálybalépés előtt több tíz módosító indítványt nyújtottak be a jogszabályhoz, igazolja: nem lehet sikertörténetről beszélni, bár Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár azt állítja.
.
A fenntartóváltással kapcsolatban kifejtette: nem ismertek a háttérszámítások és az sem, milyen költségekkel jár a tankerületek kialakítása. Hangsúlyozta: vannak intézménytípusok, például a kollégiumok, amelyek esetében a fenntartóváltást támogatni tudják, de nem valamennyit. Kifogásolta, hogy lehetőséget sem kaptak ezzel kapcsolatos véleményük kifejtésére.
.
Galló Istvánné óriási ellentmondásnak minősítette, hogy Hoffmann Rózsa korábban azzal érvelt: a teljes államosítás biztosítja majd az azonos színvonalú közoktatást, ugyanakkor néhány napja úgy nyilatkozott: szeretné, ha minél több önkormányzat tartaná meg az intézményét.
.
.
Galló Istvánné szakszervezeti vezető
.
Véleménye szerint az önkormányzatok nem tudnak felelős döntést hozni, mert nem látják az anyagi kondícióikat, ugyanakkor az intézmény dolgaiba még akkor sem szólhatnak bele, ha fenntartók maradnak. Utalva a tankönyvekről szóló törvényre, hozzátette: az intézmények a szakmai önállóságukat is elvesztik. Mi lesz akkor, ha az önkormányzatok nagy többsége úgy dönt, nem vállalja az oktatási intézmények üzemeltetését? – tette fel a kérdést. „Be fog dőlni a költségvetés”, mert a finanszírozásra az állami költségvetésben nincs fedezet, mondta.
.
Hoffmann Rózsa június végén jelentette be, hogy az iskolák állami fenntartását a nyáron létrejövő intézményfenntartó központ koordinálja majd, amely a tervek szerint Klebelsberg Kuno egykori kultuszminiszter nevét viseli. A központnak a kétszáz járásban tankerületei lesznek.
.
Galló Istvánné a tankerületekkel összefüggésben arról is beszélt, hogy nem tisztázott, ki dönthet a pedagógusok alkalmazásáról, egyáltalán milyen munkajogi szabályozás alapján kell végezni a munkájukat. Kérdésként vetette fel, hogy mi lesz a többcélú intézményekkel, a kistérségi társulásokkal, a szakképző intézményekkel és a nevelési tanácsadókkal. Álláspontja szerint az intézményeknél okiratokat kell átírni, az alapító okirat mellett a házirendeket, szervezeti és működési szabályzatokat, továbbá a házirendet is. A bizonyos évfolyamokon bevezetendő mindennapos sport miatt a pedagógiai programot is módosítani kell, amelyet a fenntartónak kell jóváhagynia, garanciát vállalva a személyi és tárgyi feltételekre.
.
A PSZ elnöke bejelentette azt is: a köznevelési törvény szerintük bizonytalanságot eredményező módosítása miatt Áder János köztársasági elnökhöz fordult, hogy ne írja alá a jogszabályt, hanem küldje meg az Alkotmánybíróságnak. Közölte azt is, hogy Balog Zoltán minisztertől időpontot kért egyeztetésre.
Utána majd a gyerekekre és a családokra kell törvényt hozni, hogy már születésüktől fogva legyenek kockák, hogy megfeleljenek a tömegesített alattvalóképzésnek. :(
A tanügy már ma is elég kocka, és mondhatom, jól alkalmazkodik a reá váró eseményekhez, megy a helyezkedés, szobázás, besúgás – nálunk legalábbis. Nem nagy kár érte. Azért kár, hogy felfordulást csinálnak a még rosszabbért.
A gyerekek sem különbek a fidessék szemében mint a dolgozók, őket is ugyan úgy darab számra “adják veszik” A sajátjuk úgyis magán iskolába jár. S hát ki törődik az átlag ember átlag gyerekivel? Mikor mondjuk mi balga nép kollektívan, elég és ne tovább!!! Mert amíg ez nem történik meg, addig akármit meg mernek lépni.
Jarasok? A francba de le vagyok maradva, azthittem azok megszuntek meg a Kadar rendszerben mert baromi rossz otletnek bizonyultak. Most megint be kell bizonyitani hogy nem jo otlet a jarasi szintu adminisztracio? Tankeruletek? Az egesz gyanusan olyan mintha a 19. szazadban valoban modernnek szamito fuggetlen iskolakorzetek intezmenyet probalnak bevezetni.
A pedagógus elbocsátás számából extrapolálható, hogy a negyed- és félművelt “felnőttek” száma évi több tízezres nagyságrendben nő kis hazánkban.
.
FORZA UNGHERIA! avagy Hajrá Magyarország! :(((((((((
ten 15:59
látom irásodbol,hogy böven volna mondanivalod,mert nekem is.
jön a hétvége,csak elkell kezdeni,utána gyorsan megy.
Ha 16 évre csökken az iskolaköteles kor, mit csinálnak az iskolát
időben elvégzettek? Őket hová viszi a rendőr, ha utcán vannak?
Az iskoláskorban lévő létszám a népszaporulat csökkenése és
az emlitett ok miatt is csökken, ráadásul egyes iskolákat az egyes
osztályokban helyben lévő évjárat minimálisra csökkenése miatt
is be kell zárni. Kérdés mit tudnak falun az érintett pedagógusok
csinálni mert biztosan feleslegessé válnak. Mindezek mellett e
létszámot szaporithatják az egyházi kezelésbe adott iskolák
egyes pedagógusai is, hiszen védi valami, vagy valaki az adott
valláshoz nem tartozókat, vagy keresztelkedjenek át?
Mi a gond?! A pedagógusoknak legalább akkora lehetőségük lenne érdekeik érvényesítésére, mint a vasutasoknak. Ha jól emlékszem, korábban már olyasmiért is sztrájkkal fenyegetőztek, ami nem is érintette közvetlenül a munkájukat (vizitdíj), most meg tétlenül fogják végignézni kollégáik likvidálásait.
(Gondolom, egyenként mindegyik azért fohászkodik, hogy bárkire sor kerüljön leépítéskor, csak személyesen saját maga megúszhassa.)
Már a szavaim is elfogytak!
Járás márpedig úgy kell, mint a falat kenyér! AMIKOR (és nem “ha”) kirúgnak minket az unióból, és az államcsőd miatt nem lesz valuta üzemanyagra mezei állampolgárnak, akkor marad a gyaloglás és a lovaskocsi. A járások meg egy napon belül elérhetőek ezen hagyományos közlekedési eszközökkel. Tessék bizakodva a jövőbe tekinteni, a kormányunk eleve felkészíti a népet az eljövendőkre!
Nincsenek felesleges pedagógusok!
Olyanok viszont akadnak akik nem kötelezték el magukat a fideSShez.
Ők repülnek!
Majd, ha itt olvashatunk őszinte véleményt csak egy pedagógustól IS, akkor meggyőződhetünk róla.
Nem fogunk!
Totál megfélemlítés zajlik az iskolákba.
Iskolákba?
Mindenhol!
Csatt utolsó mondatával rávilágított az igazságra, teljesen jól gondolja.
Csendesek a tanári szobák, nincs vélemény, még titokba sem, mert nem lehet tudni…..!
Ez a valóság!
További szép napot!
Azt különben én sem értem, miért nem mondják testületileg a pedagógusok, hogy – gyerekek, szeptembertől nincs tanítás.
Pedagógusok!
Ezt elszúrtátok! Jellemtelen fideszhez dörgölőzéseteknek ez a gyümölcse.
Vegyétek, és egyétek! Magatoknak készítettétek elő ezt a gyalázatot! Ez a hála a lojalitásotokért…Ez jár az árulóknak… Még a fidesztől is…
csatt
Tökéletesen egyetértek veled!
Egyben sem volt előrelátás,pedig tudhatták, hogy Orbántól mire számíthatnak….
Nekem olybá tűnik, hogy ebben az országban mindössze a lakosság a fölösleges. A tanárok, a melósok, a vasútvonalak, az orvosok, a jogászok és közgazdászok, a színészek, a rádiósok satb. Szólni kéne a fiúknak, hogy ha nem marad senki dolgozó, akkor nem lesz semmi. Valahogy az értékteremtés nem megy a fiúknak.
Lesz ov-féle rend. Rendőrök viszik vissza a lógós gyerekeket az iskolába, ha elkapják, lesz egyentankönyv – egy tankönyvkiadó lesz, nem több, tehát monopolhelyzetben lesz – mint anno, lehetőleg olyan szöveggel, hogy ov ajándéka (volt ilyen 2000-ben), szülők sok ezreséért, mert drágák lesznek, drágábbak, mint eddig, mert annyiba kerülnek, amennyit ov ebből be akar szedni.
A pedagógusoknak ki kellett volna állni a Hoffmann-féle NAT ellen, de hathatósan, nem pár százan, hanem nagy tömegben, meg ki kellett és ki kellene állni a tankötelezettség csökkentése, az óraszám-növelés ellen.
De a fidesz-hívő tanerők nem tüntetnek. A többiek pedig félnek. Így bármit megcsinálhat velük ov.
@csatt 17:16. Még hogy a peidagogoszok meg a vasutasok? Hogy ők ugyanúgy tudnák az érdekeiket érvényesíteni? :-DDD.Ha nem megy a vonat Karácsony előtt- miként a kiváló Gaskó annakidején szervezte – azt azonnal észrevesszük. Ha viszont/ámde a gyerek hülye marad az érettségi után is,sehol nem talál munkát, azt csak némi késedelemmel, vagy húsz év múlva érzékeljük. Volt egy pedagógus tiltakozás évekkel ezelőtt. amikor ezek a jelenlegi nagyon magasszínvonal pártiak kerültek először a tűz közelébe.Pokorni Zozi Fidesz alelnök nem tudta elérni a bércsökkentő intézkedések meghozatalát.Egyből a pedagógusokon vágtak! Egyébként a tiltakozás a bércsökkentés ellen az volt hogy az óraközi szünetekben tíz percig nyomták a csengőt. Ez volt a tiltakozás. Innemn tényleg el kell menni.
Persze az is lehet hogy tól sok pedagógust képeznek magyarországon. Nem egy ismerősőm csak azért ment a tanítóképzőre hogy diplomát szerezzen aztén ezzel a diplomával már egyszerüen (felvételi nélkül) megszerezte a másoddiplomát.
A nyugati országokban nagyon is számít hogy ki milyen területen diplomázott. Ott nagyon nehéz az egyes területek közötti átjárás. Magyarországon nem számit annyira a dolog, lényeg hogy diplomája legyen valakinek. Van pl olyan hogy valaki tanári diplomával lessz programozó, de olyat is hallottam hogy valaki Software developer ként vált oktatóvá. Ezek a fajta keveredések külföldön nagyon kis számban fordulnak elő, ezért aztán még a highschoolban jól meg kell választani a tantárgyakat, mert késöbb a váltás költséges lehet. Ja igen a középiskolákban egy -két kötelező tantérgyon kívül a diák maga vélaszthatja hogy mit akar tanulni, attól függöen hogy hol akar továbbtanulni, vagy milyen Karriert akar építeni.
Igen, én tanár vagyok. Meglehet – nem sokáig. Több okból. Nem mintha nem szeretném a hivatásom – különben már régen mást csinálnék. Sértő volt számomra – és gondolom sokunk számára is az a megfogalmazás, mely szerint csak azt kapjuk amit érdemlünk. A dolgok másról szólnak. Az orvosok a gyógyításra esküdtek fel, mi a tanításra. A kötelességtudatunk és a talán túlzásba vitt toleranciánk vitt bennünket addig, hogy már mndent meg lehet tenni velünk. Mert miért a gyerek fizessen azért, mert minket bántanak és a mi munkánkat teszik lehetetlenné…? Ez nem etikus.
Tehát tanítunk, végigcsináljuk az érettségi vizsgákat, legjjobb tudásunk szerint felkészítjük erre tanítványainkat, csak sokszor…
Filléres gondjaink vannak.
És igen. Ott vagyunk a tüntetéseken. Csak értelmét nem látjuk.
“A kutya ugat, a karaván halad.”
Ebben az országban nincs értéke a tudásnak.
Még tesszük a dolgunk, de…
Annyira világosan látszik – itt múveletlen emberekre van szükség, akikkel bármit megtehetnek.
Ha utcára kerülök akkor mi lesz… ?
Már ettől sem félünk igazán. A lelkünk megtiporva, a munkánk ledegradálva – fizetésünk mint egy utcaseprőé. És ezzel nem az ő munkájuk nézem le. Csak gondolom a miénk is ennyit ér.
Egyre többen fontolgatjuk – más országban kell kialakítani az életünk.
Valamikor olaszból “c” típusú, egynyelvű felsőfokú nyelvvizsgát tettem. Angolul is elég jól beszéltem. Sok éve nem használom már igazán, Most mégis azt fontolgatom – elmegyek, mielőtt fölösleges leszek.
Amíg tükörbe tudok nézni és úgy tanítok amit etikusnak érzek.
De tényleg ez a megoldás?
Mi tanárok a szó erejét használjuk munkánk során – ha jól bánunk a nyelvvel akkor adhatjuk át tudásunk legjavát.
Akár mérnököket képzünk, akár jogászokat akár kétkezi munkásokat.
Aki már élt idegen országban tudja: hiába mondja egy kívülálló – anyanyelvi szinten beszéled az adott ország nyelvét Te tudod hány év is kell ahhoz hogy ez valóban így legyen.
Szóval.
Mi tanárok már ételmetlennek látjuk az ellenállást, egyedül kevesek vagyunk.
Tisztességre tanítani a mai felnövekvő ifjúságot pedig egyenlő azzal – szegénysorba taszítjuk őket… :(
Akkor….? Mikor cselekszünk jót?
És az, hogy velünk mi lesz már sokadrangú probléma.
És még valami. Én szakirányú egyetemi diplomát szereztem a tanításhoz. (Master degree)
Nem azért, hogy ugródeszkaként használjam máshoz.
Jelenleg is a saját szakmámban képzem magam. Multimédiásan tanítok – az IWB-hez saját anyagokat készítek jörészt, most már eljutottam arra a szintre hogy ehhez a flash (swf tip. állomány) anyagokat is egyre inkább én fejlesztem.
Ezért nem kapok egy fillért sem a munkáltatómtól. Ingyen használom fel az óráimon a tanítványaim legnagyobb örömére. Mert láthatóan jól érzik magukat az óráimon és néha még szünetre sem igazán tudom őket “kirobbantani” onnan. :))
Hogy erre hány munkaórám megy az éjszakáimból nem számolom.
A “gyerekeim” csillogó szeme a fizetség. :))
Bár ebből a közüzemi számlák nem jönnek ki sajnos. :(
Nem tudom, mit kellene tennem – nem látom mi a valódi megoldás.
Ötlet valakitől…????
Báthory Ödönke
„Valahogy az értékteremtés nem megy a fiúknak.”
.
De bizony megy, persze attól függ, te mit tekintesz értéknek. Ha a mammon alázatos szolgája volnál, akkor tudnád, hogy ezért az istenért mindent és mindenkit érdemes feláldozni, akár egy nemzetet is. Természetesen a kereszténység mammon fazonra átszabott leple alatt.
CommonSense
2012. július 13. péntek 01:10
A helyzet az, hogy nem a pedagógus diplomát szerzettekről beszélt Gallóné, hanem konkrétan azokról, akik jelenleg is pedagógusként dolgoznak, és kirúgásuk után valószínűleg növelik majd azoknak a számát, akikről ezek után valóban elmondhatod hogy feleslegesen szereztek pedagógusi diplomát.
Úgy kell neked Magyarország!
Kellett neked Orbán Viktor?
Megkaptad.
.
Megjegyzem nagytakarítások zajlanak az iskolákban, az új FIDESZ seggnyaló igazgatók az össze hozzáértő és gondolkodó pedagógust lapátra teszik.
Két év, és csak a hülyék – tisztelet a kevés kivételnek – maradnak a pályán.
Én nem ismerek olyan pedagógust, aki nem FIDESZ-szavazó. Nyilván egyetértenek a kormány döntéseivel. Fölösleges aggódni értük.
Vannak nem ovi hívő pedagógusok, ebben biztos lehetsz. Ott van a HAT pl. “a Hálózat a tanszabadságért” maroknyi csoportja, akik egész télen a parlament előtt demonstráltak napi 4-10 órában, súlyos minuszokban az oktatási törvény ellen. Alapvetően azonban iszonyú hierarchiában nevelt és tartott, megalázott népek. Mit vártok tőlük? (Kivétel a jó gimnáziumok, úgy-ahogy és az alternatív iskolák, amikkel nem tudni, mi lesz.)
.
A kölyköknek viszont ott kell lenni 4-ig, nem tudom, mit kell csinálniuk ott, különben megfogja a rendőr – az gondolom felvesz néhány pedagógust.
.
A 16 éves tankötelezettség elképesztő, mert még az ő “gyakorlat centrikus” – értsd ingyen gyermekmunka, a szegény gyerekeknek – szakképzésükben is 17 évesen lehet végezni. Vagyis nem kell végezni.
(megváltoztattam a nicknevem, mert ketten szerettük ua-t, csibész)
Természetesen mindig tudtuk, h ovi, mivel máshoz nincs elég tehetsége sehol-
se szellemben, se lélekben, sem intellektusban a destruktivitás terepén tarol, abba a sötétségbe űzné az országot, amiben ő él. Láthatjuk hogyan alázzák meg magukat a pártkatona-kegyencek, uezt várja el és szánja az egész országnak. Ja, h ez egy életképtelen, persze, h elbukik majd, de előtte földig lepusztít mindent és még így sem veszik észre a történet halálos kimenetelét rengetegen. Tegnap beszélgettem pár emberrel, teljesen ovi primitív, agymosott szövegét nyomatják átszellemülten és megingathatatlanul, abszolút tájékozatlanul pl: az Eu-nak mi nettó befizetői vagyunk, onnan még csak rossz dolgok értek minket stb. Akkor így hogyan tovább?, de legalább nem vertek meg.
Jah, Hoffmann Rózsa a jó szolga mintaképe, ahogy nyilatkozik. Nulla önbecsülése van, csak hódolni képes.
Kedves Pogács!
Többet kellene pedagógusok között mozognod, akkor valószínűleg revideálnád a nézeteid.
A “tanáremberek” között éppen olyan százalékban vannak Fideszre szavazók, mint egyéb más pártra voksolók.
És éppen annyian vannak azok is akik az éppen regnáló pártra szavaztak ugyan, de már megbánták.
Fölösleges az ellenségeskedés szítása egy adott pályán dolgozók iránt.
Úgy gondolom az igazi demokrácia egyik alappilére az összefogás, és nem az egymásra mutogatás.
Commandante, igazad van. Nekem is volt nagyon korrekt normális tanárnőm/tanárom akik az életüket a gyerekek tanításának szentelték. Teljesen jogos hogy ezekre az emberekere szükség van. Vannak viszon tolyan tanároka kik kényszerből tanítanak, ebből van diplomájuk, a gyerekhez egyáltalán nem értenek, nem is szeretik őket, és több kárt okoznak mint hasznot. Sajno silyen tanárom több volt.
Az én igazi problémám az hogy az egyházak átveszik az iskolákat,pedig egyáltalánnem vagyok ateista, de az egházi iskoláknak magán iskoláknak kellene lenniük. Vagyis Önfenntartónak. Ez külföldön is jól müködik. Ha valaki pl katoliku siskolába akarja járatni a gyerekét vagy Waldorf-ba akkor azért külön kell fizetni a szülöknek nem is kevesett. (10.000 évente de van ahol ennél is több). Az állami iskolákat az államnak kellene támogatnia, az egyházit meg az egyházaiaknak. A picgazdaság itt is kiválóan működne, ha hagynák…
santosh
2012. július 13. péntek
10:46
.
“A 16 éves tankötelezettség elképesztő, mert még az ő “gyakorlat centrikus” – értsd ingyen gyermekmunka, a szegény gyerekeknek – szakképzésükben is 17 évesen lehet végezni. Vagyis nem kell végezni.”
.
Tehát “Vagyis nem kell végezni”.
.
Nem értelek. Az a gyerek, aki be akarja fejezni, amit elkezdett, az önként, szabad akaratából elvégzi a hároméves szakmunkásképzés utolsó évét is, és ha megérdemli, akkor megkapja a szakmunkás-bizonyítványt. Az utolsó év éppúgy ingyenes neki, mint a korábbiak, az iskoláztatási támogatást ugyanúgy megkapja, stb. Tehát nem látom, miféle hátránya származik abból, hogy azt a tanévet, amelyben a 17. évét betölti, már a saját döntése alapján tölti tanulással.
.
„Vagyis nem kell végezni.” – írod. Mintha olyan gyerekekre számítanál, akik alig várják, hogy kinőjenek a tanköteles korból, aztán élve a lehetőséggel, mihelyt lehet, otthagyják az iskolát, félbehagyják a szakma tanulását, – emiatt persze üres kézzel kerülnek ki az iskolából – , de később majd azon zokognak, hogy „hű de rettenetesen megnyomorított az az új törvény, jaj, nem köteleztek arra, hogy befejezzem a szakmaszerzést… jaj milyen kegyetlenség, nem köteleztek…” No a tényleg tanulni akaró gyerekek számára semmi nem tiltja, de még csak nem is nehezíti, hogy befejezzék, a szándék megléte esetén, amit elkezdtek.
.
Akik idáig is csak a törvény kényszere miatt jártak a nagykorúságukig iskolába, azoknak a tipikus pályája: kétszer voltak elsősök a választott szakmában (a nem akaró gyerek könnyen kezdi bukással…) aztán kétszer voltak másodikosok, ha engedték… (addigra már eléggé beleszoktak a tanulás nélküli iskolába járásra, kockázat semmi, kötelesek visszavenni… így okoskodik a gyerek)… aztán muszájból átjelentkeznek egy új szakmára, mert egy szakmán belül már nem ismételhetnek többször, így aztán átiratkoznak hegesztőnek… textiltermék-összeállítónak…
És a tizenhét és fél éves bukott gyerek beül egy induló csoportban a kis elsősök közé.
Az a csoport már kapott egy nagyon nagy hatású, kikerülhetetlen viselkedésmintát iskolaellenesség tárgyában. Ajándékba, hála a 18 éves korig tartó tankötelezettségek.
.
Szóval a pusztán erőszakkal bent tartott gyerekek jellemzően idáig is végbizonyítvány nélkül koptak ki az iskolából. Ők nem veszítenek semmit az új törvénnyel.
Aki pedig végezni akar, azt semmi nem hátráltatja ezután sem.
Rostálja csak a fidess őket! Bumburi jól írta: dörzsölődtek………. No és a rosta azért sem árt mert mérhetetlen sok nem odavaló van közöttük. Nem vették fel máshova hát elment pedagógusnak. Ott megfelelt, oda közepes eredménnyel is felvételt nyert. Nagy nehezen lediplomázott és hallom idősebb pedagógusoktól: “nehogy azt hidd, hogy köszön az iskolában az idősebb kollégáknak.” Vagy sérült emberként pedagógusnak ment és az élete összes kínját, baját a diákokon “bosszulja” meg.Persze, vannak kivételek is, akik jó pedagógusok. Ám előfordulhat éppen ők azok, akik nem fidess érzelműek s sajnos éppen ők kerülnek lapátra.
Kíváncsi leszek a palesztin óvodai, iskolai mintákat mikor tanulmányozzák rózsinéniék? :)
http://nepszava.com/2012/07/vilag/gyerekneveles-palesztin-modra.html
Kedves Leslie G. Charteris, külön malomban őrölünk. Érdekérvényesítés alatt a pedagógusokra vonatkozóan én azt az egész országot azonnal megbénító lehetőséget értem, hogy bezárjuk azonnal az iskola kapuit.
Tudom, van olyan hogy törvény szabályozza az alapvető kötelező szolgáltatás teljesítését.
Csakhogy Orbán jelentette ki, hogy majd jönnek a zügyvédek, oszt jónapot.
És nem a beosztott pedagógusokra értem az érdekérvényesítés megszervezését, hanem a fizetett vezetőikre. Gallónéék végre ne a saját érdekeiket nézzék, hanem a pedagógus társadalomét.
Sztrájkot, országosat, akkor, amikor a legütősebb.
Nem lenne szabad végignézniük, hogy mindazokat kinyírják közülük, akik nem óbégatják véres szájjal, hogy “Hajrá Viktor!”
Annyi mondanivalóm lenne, teleírhatnám az egész oldalt. Megpróbálok szelektálni.
1. Nagyon találó a kép, amelyik illusztrálja az anyagot! Nagyjából ilyen iskolát képzel el a Főnéni.
2. Akyildiz! Bizony, emlékszem, hogy hányszor sztrájkoltak a pedagógusok az emúttnyóévben! Vizitdíj ellen is! Akkor nem voltak fontosak a gyerekek?
3. A pedagógusok alapvetően konzervatív habitusú emberek – és ezt nem sértésként mondtam -, nem is lehet másként, hiszen a fennálló rend tiszteletére tanítják a gyerekeket (nem egyetemi tanárokról beszélek), és azt várjuk tőlük, hogy a szakmai szabályokat (nyelvtan, kémia, számtan) töltsék be a gyerekek fejébe. Most azért kerültek szembe a kormányzattal, mert ugyan azt gondolták, hogy a fidesz konzervatív (mi lehetne más, ha nem szocialista), de nem vették észre, hogy nem az, hanem egy masszív világnézet nélküli, a legaljasabb ösztöneinkre építő populista alakulat. A környékünkön (SZlovákiában, Romániában) magukat szocialistának nevezik a fideszre hasonlító pártok.
Nem szidnám a tanárokat, bár volt velük elég sok vitám, de a diskurzusban a gyerekek érdeke mindig említés nélkül marad (ahogyan az egészségügyben is állandóan a szegény orvosokról, meg nővérekről (sőt, nővérkékről Brrr!) esik szó, és csak mellékesen a betegekről). Márpedig a gyerekek egyértelműen vesztesei lesznek ennek a drillre épülő tanügyi rendszernek (nem oktatási, mert az feltételezi az oktatandók létét).
Tanköteles kor. Igaza van, aki azt mondta, hogy 16 éves kora után is tanulhat, aki akar. A csavar ebben ott van, hogy a tanköteles korig jár a családi pótlék (meg egyéb gyereksegélyek), azután csak akkor, ha a gyerek iskolába jár. Ez a szegény gyerekeket sújtja, (mert a gimnazisták még kapják).
Szeretnék már egy olyan vitát látni, amelyben a tanárok azon filóznak, mi okozhatja, hogy sok gyerek utál iskolába járni. (Szakmai körökben talán van ilyen, pedig ez a szülőkre és a gyerekekre is tartozna.) Ne jöjjenek nekem az “erkölcsök általános romlásával”, mert a nagyanyáim szemében már én is “az erkölcsi romlás martaléka” voltam, ötven évvel ezelőtt.
És akkor még nem is beszéltem a tanítás szörnyű voltáról, de fogok.
Minden tiszteletem Akyildizé, aki a szakmája legújabb eredményeit is használja, és meg is van a haszna, hiszen – ahogy meséli – az ő óráiról nem akarnak lógni a srácok. De ez egyelőre a kivétel. Miért? Emlékszem, amikor az előző kormányok valamelyike be akarta vezetni a tanárok minősítését (amelybe a nagyobb diákok is beleszólhattak volna), micsoda felháborodás volt! Hát most majd minősíti őket a tanfelügyelő! És kétség ne legyen, mi lesz a fő szempont!
Egy jó tanár tudja, hogy nemcsak a szaktárgyát tanítja, amikor a gyerekek elé áll, hanem legalább olyan erős példát mutat, mint a gyerek családja. Azzal talán Akyildiz is egyetértene, hogy a tanügyi irányítók legtöbbje nem látott katedrát, vagy csak rövid ideig. Ez volt a tapasztalatom, amikor a fiam iskolába járt. Voltam nevelési értekezleten, és csak néztem ki a fejemből: miről beszélnek ezek? Olyan szövegeket nyomtak, mintha a gyerek egy bizonyos űrtartalmú tartály lenne, amibe a megjelölt szintig kell beletölteni az ismereteket. Akkor volt divat a “szóképolvasás”. Biztos valami őrült anglomán találta ki, aki nem vette figyelembe, hogy a magyar nyelvben a szó értelme a hozzá kapcsolt toldaléktól is függ, míg az angolban a főnevet nem nagyon ragozzák, az előtte álló prepozíció határozza meg a mondatbeli jelentését. Szerencsére a fiamék osztályát egy idősebb tanító néni suttyomban megtanította írni, olvasni.
Ezért mondtam, hogy a pedagógiának bizonyos mértékig konzervatívnak kell lennie, mert az ész nélküli újítás generációkat tett képtelenné az olvasásra.
Viszont ideje lenne már leszállni arról, hogy akkor okos a gyerek, ha fejből fel tudja mondani a Nagy Enciklopédiát. Sajnos a Főnéni NAT-ja éppen ezt ambicionálja.
Javítsatok ki, ha rosszul emlékszem! Nem ezek a “pedegógusok” segítették hozzá a 2/3-hoz a mai kormányt?
Nos, ez a jutalmuk!
Iskolaotthon. Brrr!!! A fiaméknál kísérletképpen be akarták vezetni. Úgy, hogy szegény gyerekek ugyanabban a hátgörnyesztő padban szoronghattak volna napi 8-9 órát, merthogy semmilyen “otthonszerű” berendezés, helyiség, akármi nem volt. És mostanában is jártam iskolában, mostanában sincs. Elképesztő, hogy miközben a kötelező melót – főzést, mosást, takarítást – nekem kell elvégeznem, még annyi jutalmam sem lehet, hogy délutánonként dumálok kicsit a sráccal a lecke ürügyén, és láthatom, amint megérti a dolgokat. Hogy a fenében kövessem, hogy mi történik az iskolában, ha azt sem tudom, hogy mit tanul? Hogy jól dolgozik-e, amikor csak hét végén szembesülök a füzeteivel, az üzenőfüzetével?
Mi van a tanórákon? Maradj csendben fiam, ne beszélgess! Megértem, hogy nem lehet tanítani, ha húsz gyerek (én még 40 fős osztályokba jártam) egyszerre akar fecsegni, kiabálni, vagy csak dumálni. De délután se? Mikor tanuljon meg az a gyerek kommunikálni, előadni a tudását, urambocsá’ a saját gondolatait? Nekem legalább egy jeggyel mindig jobb volt a bizonyítványom, mint amit a tudásom indokolt volna, mert mindig “kidumáltam magam” a felelésnél. Hogyan tud majd bemutatkozni egy munkahelyi felvételi beszélgetésen, ha nem gyakorolta előzőleg évekig a beszélgetés “tudományát”? Bocsánat, hogy ilyen hosszan feltartottalak benneteket, illetve azokat, akiknek volt türelmük végigolvasni.
Kedves talalom!
Nekem már nagyon elegem van ebből az “emúttnyóccév”-ből, mint ahogy az általánosításból is.
Akkor is, előtte is és most is én tisztességre és becsületre próbálom nevelni a rám bízottakat személyes példán keresztül a szakmai tudás átadásán túl.
Merthogy természettudományos tárgyakat oktatatok.
Meglehet – ezzel konzervatív vagyok. Nem szállok vitába veled.
Ami viszont biztos – minden, bármit tettem is – a gyerekekről szólt.
Legalábbis én így gondolom.
Nem is gazdagodtam meg. ;-)
Ezzel nem vagyok egyedül.
Azt tiszta szívemből sajnálom hogy jóval több rossz tapasztalatod van rossz tanárokról, mint jókról. Ezzel én nem így vagyok. Meglehet életkoromból is adódik és azóta felhígult a szakma.
Akik viszont maradtunk ennyi pénzért – nos: minket leginkább a szakma szeretete tart pályán. Bár vannak köztünk is kivételek.
Az, hogy miért szeret egy gyerek iskolába járni sok paraméteres dolog. Azért talán azt sem kellene figyelmen kívül hagyni, hogy valamikor értéknek számított a tudás, manapság ez nem igazán van így. Ennek érdekében sok mindent megtett az ember, mert jó érzés volt hogy nem csak történtek velünk a dolgok, hanem sokszor azt is tudtuk mi miért van úgy, ahogy. Volt fogalmunk a múltról, véleményünk a jelenről és hitünk a jövőben.
Most el kellene jönnöd egy középiskolába és beszélgetned az oda járó gyerekekkel. Én megteszem minden nap. Most is, amikor szünet van – a gyerekek számára fontos, hogy gondolatokat cserélhetünk. Nagyon meg vagy lepve…?
Mi soha nem egy kormányzattal kerültünk, kerülünk szembe. De mindig szembe kerülünk, ha nem a tisztesség vezet egy népet.
Hol halkabban, hol hangosabban.
Az, hogy a gyerekek érdeke mindig említés nélkül marad sajnos sokszor igaz. De. Ki kíváncsi azok véleményére, akik talán érdemben tudnak erről valamit mondani. Vagy ha mégis elmondják – mi változott eddig…?
Mi elmondjuk, mert gyerekek között vagyunk nap mint nap. Látjuk a problémákat nap mint nap. Igaz, én nem egyetemen tanítok – bár papíron megtehetném. Valahogy idevetett a sors. De talán így jobban látom a hétköznapi emberek gondjait. Nem az oktatás az egyetlen probléma, hanem a megélhetés.
Látom, amint tehetséges emberek nem fognak továbbtanulni. Mert nincs miből. És nem látják merre kellene továbbmenni, hogy el tudják tartani becsülettel magukat.
Amikor egy diák megkérdezi tőlem – “Miért tanuljak? Tanárnőnek megérte…? Mennyit keres?”
És én nem fogok hazudni. Mondhatom igen, megérte hiszen azt csinálom amit szeretek és fantasztikus érzés látni amint ki tudom nyitni a világot mások előtt. Ez az érem egyik oldala. A másik – filléres gondokkal küzdök minden nap. Ha szalag mellett dolgoznék sem kellene jobban beosztanom a pénzem.
Hát mit mondhatok….?
Csak az igazat.
Elnézést kérek az őszinteségért.
Úgy gondolom, csak így van értelme beszélgetni.
Tehát konkrétan. Miért utál a gyerekek többsége iskolába járni?
Mert felesleges időpocsékolásnak tartja. Ennyi az egész.
És akkor mi hiába hozzuk le nekik a csillagokat is az égről… tényekkel nem lehet vitázni. :-s
45 percre el tudjuk ugyan feledtetni azt, hogy milyen a világ, amit a közvetlen közelében lát, és ki tudjuk nyitni az eget.
De azon túl ott az ébredés, ahol csak a kilátástalanság várja. :(
És zárásul egy utolsó gondolat.
A mai fiatalok egy fokkal sem rosszabbak, mint mi voltunk és annál sem lesznek rosszabbak amilyenek majd az unokáik válnak.
Csak az idők változnak és ők alkalmazkodnak.
Ugyanannyi bennük a jóság, sebezhetőség és rosszaság mint a világ kezdete óta bárkiben. Csak figyelni kell erre.
talalom
2012. július 13. péntek
21:45
.
„…mi okozhatja, hogy sok gyerek utál iskolába járni.”
.
Hát, jó sok minden.
.
Az evolúció gondoskodott arról, hogy a fennmaradó fajok egyedei körében azok a képességek örvendjenek általános elismerésnek, amelyek (az egyed és a csoport szintjén) hasznosak. A farkasoknál pl. a fizikai erőnlét, a gyors reakció, jó szimat.
Amely egyed nagymértékben rendelkezik az ilyen hasznos-értékes tulajdonságokkal, az a csoporthierarchia élén, vagy legalábbis valahol arrafelé áll.
A fiatal egyedek, az embergyerekek is, bámulatos pontossággal képesek már tökmag korukban leképezni magukban ezt a hierarchiát. És képesek az abban értékes tulajdonságokat azonosítani.
A gyerekek (ők, még „ösztönlények”, különösen) élnek-halnak azért, nagyon helyesen, hogy ebben a hierarchiában feljebb jussanak. Ezért szinte mindenre képesek. Ezért játszanak pl. a fiúk olyan szívesen háborús játékokat, indiánosdit, vagy vesznek részt olyan küzdősport-edzéseken, ahol néha bizony fáj ez-az. De ha ezzel feljebb lép, akkor nem számít, hogy fáj.
Na most ahol a felnőtt társadalomban nincs értéke a tudásnak, műveltségnek, mérlegelőképességnek, intelligenciának, ott a gyerek nem mutat túl nagy tűrőképességet azon a helyen, ahol az előbb említett tulajdonságokra lehet szert tenni.
Persze vannak jobban, és rosszabbul összeállított tananyagok. Tankönyvek. Közvetítési szisztémák. Az élet-közeliségnek vagy az átélhetőségnek különböző szintjei. A tanulók aktivizálásának különböző metódusai.
De még a (mai szemmel) hírhedten rossz iskolarendszerek is tudtak zseniket nagy számban útnak indítani.
Ma miért tűnik ez annyira nehéznek?
Mert a kommersz konzumkultúra (a modern telekommunikációs eszközök segítségével) talán még soha nem tudta ennyire elhomályosítani azt a felfogást, amely a tudást, műveltséget értéknek tartja.
Még a középkori falvakban is, a papot automatikusan általános tisztelet övezte, mint „tanult embert”. (És nem feltétlenül mint „Isten szolgáját”).
.
Ha a szülők nemzedéke úgy élne, hogy abból a gyerek tényleg kiolvashatná a kognitív képességek nagyra becsülését, akkor az iskolában simábban mennének a dolgok.
Nem játszóházat kell csinálni az iskolákból. Szerintem ez zsákutca, részletesen nem fér ide. Az iskola körüli világnak kéne olyannak lennie, amely elhiteti a gyerekkel, hogy amit az iskolában kaphat, az egy presztízsteremtő, őt felértékelő valami. És ez ma nincs meg.
.
Ezzel nem akarom kisebbíteni pl. a pedagógus egyéni szerepét. Én is ismerek olyan bűnrossz matematikatanárt, aki Gaussal vagy Bolyaival is meg tudta volna gyűlöltetni a matematikát. És ő sajnos még sokáig fog tanítani.
(De nekem ugyanilyen bűnrossz fizikatanárom volt a gimnáziumban, mégis sikeres felvételi vizsgát tettem. Pedig a tag igyekezett hozni magát.)
De az, hogy az oktatás mire képes, az legalább annyira az iskolán kívül, az iskolát körülvevő világban dől el, mint az iskolán belül.
Szóval egy társadalomnak olyan az oktatási rendszere, amilyet megérdemel.
.
(Azaz, mint már sokan leírták, itt is: innen csak elmenni, annak, aki tud.)
Akyildiz
2012. július 13. péntek
23:03
Sajnálom hogy én elég lassan írok.
Most látom, hogy te közben betetted, hogy “… valamikor értéknek számított a tudás, manapság ez nem igazán van így.”
Így van, én is csak ezt írtam körül, de legalább ezután nem kell bizonygatnom, hogy egyetértünk.
Rengeteg igazság van Talalom gondolataiban – szerintem.
Azt a jövőt látja, amitől én is félek, de nem tudom mit tehetnék ellene. :( Ez nagyon elkeserít.
És csak gondolatok.
A tanárok minősítése, amibe esetleg a diákok is beleszólhatnak. Én támogattam eddig is és támogatni is fogom.
De azokat a kollégákat is megértem, akik ellene vannak. Miért…? Mert egy tanárt az esetek túlnyomó többségében csak negatív kritika ér. Minden irányból. Minden apró hibát rögtön felrónak neki amit a hatalom fontosnak tart , és folyamatosan csak ezekkel szembesítik őket. Ha valamit jól csinál az csak a természetes és elvárható – soha említést nem kap. Magyarul – ezek a lelkileg amúgy is erősen bántott emberek már nem akarnak újabb pofonokat. Talán már maguk sem hiszik el hogy igazán jók lehetnek a szakmájukban, hiszen mindenki ezt mondja róluk. :-s
Más.
A tanítás, tanulás mindig közös munka. Ha a csapat minden tagja egymásra hangolódik akkor lehet csak eredményes.
20 fős osztályok – … hát, ilyennel nagyon ritkán találkozom. Az általános a 30 fölötti és erősen motiválatlan heterogén alapvető ismeretekkel bíró csoport. Kihívás, hogy ebből valóban igazi osztály legyen és mindenki megtanulhasson igazán fontos dolgokat aminek később hasznát veszi, és megérthesse a világ folyását.
És jómagam nem a lexikális tudás bővítését tartom elsődleges fontosságú feladatnak. Sőt.
A tanmenetek már eddig is igencsak megkötötték a kezünk, de tartok tőle ezentúl még inkább meg fogják.
Én is nagyon fontosnak tartom, hogy minél több időt tölthessen a család együtt, egymásra figyelve. Nem hiszem, hogy az egésznapos iskola ebben segíteni fog. De.
Ha egy családban az együtt töltött idő az egymás melletti tv nézéssel telik….
Én örülök, ha tudom mi jár a tanítványaim fejében, mert elmesélik, De a szívem facsarodik össze ha tudom, hogy ezt csak nekem mesélik el és ebből a szülő kimarad. :((
Ezzel sem tudok mit tenni. Mert megértem, hogy a szülő fáradt, és mire hazaér már nem igazán van ereje kommunikálni a családtagjaival… Megértem – az eszemmel. A lelkemmel nem.
A délután négyig tartó kötelező iskola pedig nem fog ebben segíteni.
Az International School oktatáspolitikája merőben más. Ott ezt meg lehet csinálni, de teljesen más az oktatás struktúrája is – ez pedig Magyarországon a porosz típusú rendszer alapjairól nem fog egyik napról a másikra megoldódni.
Mint ahogy itt nem fognak oktatást segítő dolgozók sem egyenlőre a kezünk alá dolgozni, és amikor vége lesz a “gyermekfelügyeletnek” akkor tudunk csak az érdemi munkával foglalkozni. Eddig általában éjfélre, hajnal kettőre végeztem ezzel – most talán hajnal négyre…. Hm…..Tudom, hogy vagyok olyan bolond, és még vagyunk egy páran akik megcsináljuk majd így is.
Mert még egyszer mondom – a gyerek a fontos.
Marcus Aurelius
2012. július 13. péntek
23:23
Több hozzászólásod olvastam már, több témában. A mostanival is csak maradéktalanul egyet tudok érteni.
Talán a megélhetés történetére tanítva a gyerekek is több érdeklődéssel lennének az iskola iránt, mert ugye a civilizáció értékei nem biztos, hogy örökre megmaradnak, mint ahogyan nem is öröktől vannak. Ezek az értékek nem is terültek szét az egész társadalomra sosem, részben ebből lehet hajtóerőket felszabadítani a tanulási vágyra – lehet, hogy a túlélési technikák és eszközök érdekeltséget gerjesztenek.
Nem vagyok pedagógus, de próbálom átérezni mindkét oldal helyzetét. :) :(((
gets
2012. július 14. szombat
00:03
Amikor én jártam (mi jártunk) iskolába, akkor a tananyag lényegében a tudományok művelésében érvényes felosztás szerint volt szegmentálva. A tantárgyak olyanok voltak, hogy matematika, fizika, kémia, biológia, történelem, stb. Ez biztosította, hogy később, a felnőtt életben megismert, valódi vagy álságos (ezoterikus, okkult, és egyéb tévelygések, stb.) dolgokat a helyükre tegyük, pl. ott keressünk hozzájuk információkat, ahol azok tényleg vannak.
Ez a felosztás lényegében ott lappangana az összes többi lehetséges felosztás (pl. a hétköznapi életben hasznosíthatóság, ökológiai hatás, kronológiai elrendezés, akármi) mögött is, tehát talán mégis inkább ez legyen direktben látható.
A túlélési technikák iránti rajongás jegyében pedig elolvastuk a Robinson Cruose-t, Vernétől az A rejtelmes szigetet, a Nemo kapitányt, és persze ezek átélésében még jól jött az, hogy akkor még volt politechnika nevű tantárgy is. Ahol az a gyerek is reszelt, fűrészelt, kalapált, fúrt legalább egy kicsit, akinek erre otthon nem volt módja. Ezt is vissza kéne hozni (nem fogják).
Nem rég szembesültem azzal hogy egy egész osztálynyi szakmunkásanuló közül egy sem tudja, mi az az elektromágnes. A büdös életbe nem fordult még velük elő, hogy három méter “hajszáldrótot” :) rátekertek egy szögre., a drót két végét megnyúzták, és hozzáérintették egy laposelem két nyelvéhez. És felkaptak vele egy másik szöget.
.
Mert ehhez is csak az a gyerek veszi a fáradságot és az érdeklődést, aki úgy érzi, hogy “az a jó fej, aki érti az elektromos dolgokat”.
De ma nem az a jó fej.
Kedves Akyildiz! Még egyszer megerősítem. Én a konzervatív felfogást értékesnek tartom, bár magam nem így látom a világot. Bár lenne valódi konzervatív érték ma Magyarországon!
2. Nekem, főképp a válás után sose volt egy munkám, mindig minimum kettő, hogy fizetni tudjak mindent. De az nem igaz, hogy az ember mosogatás közben nem tudja megbeszélni a gyerekével a fontos dolgokat. Sokszor van lelkifurdalásom, hogy a fiamat már kiskamaszkorában a saját problémáimmal is terheltem, de aztán úgy gondolom, csak úgy alakulhat ki az interakció, ha én nem pusztán várom, hogy feleletet kapjak a Mizújsra.
3. Az én életemben bejött, hogy tanultam. 14 és fél éves voltam, amikor megkaptam az első munkakönyvemet (szeptemberben lesz 50 éve), mert a család nem tudott taníttatni. De lépésről-lépésre esti tagozaton eljutottam a felsőfokú végzettségig, közben pályát váltottam, ahol az első időkben úgy 20-30 százalékkal volt alacsonyabb a fizetésem, mint művezetőként. Viszont 40 éve azt csinálom, amit nagyon szeretek. Arról már nem is beszélek, hogy az ipari tanuló társaim többsége 15-20 éve munkanélküli, nekem meg még mindig van munkám (nem állásom, csak munkám). Tehát nem igaz, van értelme tanulni. A fiam ezt látta, ő tovább is jutott, mint én.
És nagyon büszke vagyok arra, hogy időnként (úgy kéthetente) keres, hogy dumáljunk már egyet, mert úgy hiányzik egy jó beszélgetés. Pedig már közel van a negyvenhez.
Gets! Teljesen egyetértek, például a túlélés, a pályaváltás technikáit fontosabb lenne elsajátítani, mint mondjuk a Wales-i bárdokat kívülről megtanulni.
Pedagógusok?:P
Orbánnak nem tanárokra, és szakképzett emberekre van szüksége, hanem egy agyilag leépített társadalomra, ami lehetővé teszi számára, hogy országát egy olcsóbb közigazgatással finanszírozhassa!
Csupán csak arra van szüksége, hogy nyája egy x-et tudjon behúzni a Fidesz javára, és higgye el a meséjét, miszerint egyszer még egy boldog országot tudhat magáénak, és győzeselmeskedhet az egész világ felett!
És lássuk be, hogy erre a feladatra nem kell olyan sok pedagógus!
(Csak azt nem értem, hogy Gyurcsány kormányzása alatt miért tüntettek azok a tanárok folyamatosan Orbán bujtogatására, akik most éppen az állásukat féltik, és az ország szellemi leépülése miatt aggódnak?)
Bár nem kell válaszolni, mert sajnos tudom a választ!:(
Kedves Pedagógus Kommentelők!
a jelenlévők mindig kivételek! – ezt szögezzük le.
Már csak azért is, mert amiket leírtok, egyáltalán nem tipikus. A jobb gimnáziumok hasonlítanak az iskolára, ezen kívül található egy-egy pedagógus, és snitt.
Az iskola hierarchikus szervezete, az autokratikus vezetés törvényszerűvé teszi, hogy a gyerek az utolsó – még szerencse, hogy a munka tárgya is egyben, ezért némi érdek fűződik a jólétéhez, bár nem sok – és az ő szüleje is, vetekedve. Már a képzésben is ezt a viszonyrendszert élik a tanárjelöltek. Aki jó pedagógus, azt pedig előbb-utóbb vagy meghódítja vagy kiveti. Egyszerűen alkalmatlan a rendszer. Sóvárogva gondolok a finnekre, akik merték leváltani.
Már az a megfogalmazás is, hogy “mit kaphat a gyerek az iskolában” – ez is ezt a hierarchizáló felfogást tükrözi. Semmit nem kaphat szerintem. Csak szerezhet, ha valami értelmét látja.
.
Marcus
ne haragudj, rossz, pedagógus duma, hogy aki akar, az tanul. Nem várható el az a tudatosság a szakmunkásképzésig leselejtezett gyerekektől, hogy belső motivációból – ugye többségében inspiráló családi hatásokat sem feltételezhetünk – bukdácsolás mellett majd be akarják fejezni a képzést!
Ez a szintű tudatosság a felnőtt társadalomra sem jellemző, sőt a pedagógus társadalomra sem – a maga kritikus kérdéseiben (mert tanulni tudnak).
.
ten
sajnos egyetértünk. A jó tanárok előbb-utóbb elromlanak vagy légüres térben találják magukat és elmennek. Most pedig őket küldik el legelőbb.
talalom
sok egyetértésem mellett: A walesi bárdokat jó tudni kívülről. :)
Marcus Aurelius:
Ne adj ötleteket a hatalomnak, van neki alattomos éppen elég!
Írod: ingyenesen elvégezheti 16 év fölött is a szakmunkásképzőt (vagy gimit)
Kérdem én: MEDDIG? Ugyanis az egy reggel benyújtott és este már megszavazott képviselői indítvány kérdése, hogy a tankötelezettség felett igénybe vett iskoláért fizessenek a szülők.
Mit gondolsz, mennyi idő alatt esne a háború előttire az érettségig eljutók száma? És hányan szereznének szakmunkás végzettséget? Ráadásul mely rétegekből?
santosh
Egyetértek. Azok a népek jutottak előre, ahol magolni valóval tömték tele a gyerekek fejét. Az ugyanis nem kitöltötte – hanem kitágította azokat.
Kinaiak: Konfucius művei és értelmezésük, angolok: latin és görög, zsidók: tóra, kabbala. A verstanulás tehát nem elvesztegetett idő. És szerintem a nemzeti nyelvekre lefordított Biblia és a nyugati keresztény világ fejlődése között is kimutatható lenne a kapcsolat.
T. kekec szombat, 06:35! Én is így látom.
A szocializmusban volt a gyárak részéről finanszírozva a képzés, ma ez már anyagilag nem vállalható fel, és főleg nem a kisvállalkozók részéről!
Talán még egy-két hónapos tanfolyamokat tudnak fizetni, de pár éves képzéseket biztos, hogy nem! Különben is képzetteket vesznek fel a meghírdetett állásokra, a hírdetésre, mely úgy szól, hogy festőt keresünk, ácsot keresünk, laboránst keresünk, nem jelentkezhet pl. mozdonyvezető, hogy majd esetleg a gyárban átképzik! Ez a világ elmúlt! Aki nem tanult, és 16 évesen kikerül a körből, annak esélye sem lesz kikecmeregni a gödörből, ahova beejtik! Sem pénze, sem esti iskola nem lesz.
santosh
2012. július 14. szombat
03:13
.
„Az iskola hierarchikus szervezete, az autokratikus vezetés törvényszerűvé teszi, hogy a gyerek az utolsó –…” és „Már az a megfogalmazás is, hogy “mit kaphat a gyerek az iskolában” – ez is ezt a hierarchizáló felfogást tükrözi.” –írod.
.
Azt nem állíthatom, hogy a mi iskoláink többsége jól valósítja meg a hierarchikus működését, de önmagában azt, hogy az oktatási rendszer hierarchikus, azt szerintem kár kritikával illetni.
A tudás nem demokratikus. A tehetség sem.
A hierarchia nélküli (vagy talán vak vezessen világtalant…) tudás-átadást és fejlesztést még nem találták fel. A zen-buddhistáknál is abszolút kőbe vésett dolog a mester és a tanítvány viszonya, pedig ők amúgy elég jámbor fajta. (Kár, hogy nincs kéznél egy jó kis könyvem a teknőcorrú kígyóról… abban az áll, hogy néha a tanítvány fejére mért botütés is kulcslépés lehet). De a mai témavezető-doktorandusz viszonyban is jelen van a hierarchia. Az edző-sportoló viszonyban is. A karmester-hangszerjátékos viszonyban is. A rendező-színész viszonyban is. A koreográfus-táncos viszonyban is. Szóval egy konkrét esetben a hierarchia működhet jól vagy rosszul, de hogy kell, az valószínű. (Lehet, hogy többek között annak is köszönhetjük az Orbán-kormányt, hogy Magyar Bálinték túl akarták játszani a demokráciát.) A pedagógusnak pedig autoritásnak kell lennie. Nem azért, hogy ez jólessen neki, vagy hogy ennek a segítségével elbliccelhesse a munkáját. Hanem hogy hatékony legyen.
.
„Marcus
ne haragudj, rossz, pedagógus duma, hogy aki akar, az tanul.”
.
Távol álljon tőlünk a harag, de szerintem aki meg nem akar, az nem tanul. (Iskolába járhat, de nem tanul.)
Mit gondolsz, miért alakult úgy, hogy az írásbeli érettségi dolgozatokban már a szerezhető pontok 20%-ára is meg kell adni a kettest? Mert különben az lenne, mint két év óta Romániában. (Összességében 50% feletti bukás matematikából, de egész iskolák is voltak, ahol egy sikeres érettségiző sem volt.) Mert még a gimnáziumok nagy részében is szinte reménytelen egy helyben topogást művel a gyerekek nagy része. Egyszerűen pang. Véletlenül ragad rá, annyi, ami miatt nagy nehezen ráfogják, hogy tovább mehet. Pedig ezek a gimnazisták még valahogy csak-csak elfogadták a tanulást. Képzeld el akkor a tanulási kényszer ellen teljes erejéből lázadó szakmunkástanulók egy csoportját.
Ma a vizsgán átmenő szakmunkások 80%-át ki kéne rúgni, veszélyes mértékben kontárok. Valójában betanított munkások.
.
A hiányzó motiváció… ez ügyben tehet a család, a családon kívül esetleg adódó követendő minták, és a tömegkommunikáció. Magyarországon ez ügyben tényleg nem sok minden történik. De a korábbi kormányok alatt se történt. Ilyenek a tömegeink, kész.
Én minden rosszat szívesen ráfogok Orbánra, ebben tőle kapom a legnagyobb segítséget…de az oktatásnál maradva, az igazi baj a felnőtt tömegeinkkel van.
Ötleteim volnának a javulásra (neked is, gondolom) csak olyanok nincsenek, akik meg is fogadnák.
(Amúgy én híve vagyok a ténytudás komolyan vételének, az a talaj, a nyersanyag, amin a feldolgozó, értékelő, szervező intelligencia működhet. Még ma is rendszeresen keményen nekiesek a fiatal koromban elmulasztottak pótlásának – van, amiben későn jött meg az eszem, tapasztalatból mondom, hogy csak azzal lehet valamit kezdeni, aki maga is akarja.)