Budapest – A jövő év első felében 10-15 ezer pedagógus veszítheti el az állását, jelentette ki Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján.
.
Galló Istvánné ezt részben a fenntartóváltással magyarázta. Mint mondta, a járásokhoz kerülő iskolák esetén a tankerületek arra fognak törekedni, hogy 100 százalékos kihasználtsággal működtessék az intézményeiket, így a kisebb tanulói létszámmal működőket átcsoportosítják, aztán kiürítik és bezárják majd.
.
A PSZ elnöke szerint az elbocsátást támasztja alá a kötelező óraszám emelése, továbbá a csak 16 éves korig tartó tankötelezettség is. Utóbbival kapcsolatban kifejtette: egy, a témában készült minisztériumi szakanyag is 4.900 álláshely megszűnésével számol.
.
Galló Istvánné hangsúlyozta: a 10-15 ezres adat nem csupán a PSZ számítása, hanem külső gazdasági szakemberek is ezt támasztják alá. Az elnök a köznevelési törvényt is bírálta, emlékeztetve arra, hogy korábban azt kérték a kormányzattól, halasszák el egy évvel a jogszabály hatálybalépését. Szerinte a technikailag rossz köznevelési törvény és a hozzá kapcsolódó kormányrendeletek hiánya még nagyobb káoszt okoz, mint amekkorát szakszervezetük előre vetített. Azt mondta: önmagában az, hogy még a hatálybalépés előtt több tíz módosító indítványt nyújtottak be a jogszabályhoz, igazolja: nem lehet sikertörténetről beszélni, bár Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár azt állítja.
.
A fenntartóváltással kapcsolatban kifejtette: nem ismertek a háttérszámítások és az sem, milyen költségekkel jár a tankerületek kialakítása. Hangsúlyozta: vannak intézménytípusok, például a kollégiumok, amelyek esetében a fenntartóváltást támogatni tudják, de nem valamennyit. Kifogásolta, hogy lehetőséget sem kaptak ezzel kapcsolatos véleményük kifejtésére.
.
Galló Istvánné óriási ellentmondásnak minősítette, hogy Hoffmann Rózsa korábban azzal érvelt: a teljes államosítás biztosítja majd az azonos színvonalú közoktatást, ugyanakkor néhány napja úgy nyilatkozott: szeretné, ha minél több önkormányzat tartaná meg az intézményét.
.
.
Galló Istvánné szakszervezeti vezető
.
Véleménye szerint az önkormányzatok nem tudnak felelős döntést hozni, mert nem látják az anyagi kondícióikat, ugyanakkor az intézmény dolgaiba még akkor sem szólhatnak bele, ha fenntartók maradnak. Utalva a tankönyvekről szóló törvényre, hozzátette: az intézmények a szakmai önállóságukat is elvesztik. Mi lesz akkor, ha az önkormányzatok nagy többsége úgy dönt, nem vállalja az oktatási intézmények üzemeltetését? – tette fel a kérdést. „Be fog dőlni a költségvetés”, mert a finanszírozásra az állami költségvetésben nincs fedezet, mondta.
.
Hoffmann Rózsa június végén jelentette be, hogy az iskolák állami fenntartását a nyáron létrejövő intézményfenntartó központ koordinálja majd, amely a tervek szerint Klebelsberg Kuno egykori kultuszminiszter nevét viseli. A központnak a kétszáz járásban tankerületei lesznek.
.
Galló Istvánné a tankerületekkel összefüggésben arról is beszélt, hogy nem tisztázott, ki dönthet a pedagógusok alkalmazásáról, egyáltalán milyen munkajogi szabályozás alapján kell végezni a munkájukat. Kérdésként vetette fel, hogy mi lesz a többcélú intézményekkel, a kistérségi társulásokkal, a szakképző intézményekkel és a nevelési tanácsadókkal. Álláspontja szerint az intézményeknél okiratokat kell átírni, az alapító okirat mellett a házirendeket, szervezeti és működési szabályzatokat, továbbá a házirendet is. A bizonyos évfolyamokon bevezetendő mindennapos sport miatt a pedagógiai programot is módosítani kell, amelyet a fenntartónak kell jóváhagynia, garanciát vállalva a személyi és tárgyi feltételekre.
.
A PSZ elnöke bejelentette azt is: a köznevelési törvény szerintük bizonytalanságot eredményező módosítása miatt Áder János köztársasági elnökhöz fordult, hogy ne írja alá a jogszabályt, hanem küldje meg az Alkotmánybíróságnak. Közölte azt is, hogy Balog Zoltán minisztertől időpontot kért egyeztetésre.
csakén
2012. július 14. szombat
08:45
.
“Aki nem tanult, és 16 évesen kikerül a körből, annak esélye sem lesz kikecmeregni a gödörből, ahova beejtik! Sem pénze, sem esti iskola nem lesz.”
.
Ez nem igaz, a regionális munkaügyi központok ma is sok felnőtt-tanfolyamot szerveznek, regisztrált munkanélküliek számára, általában egyéveseket, és a hallgatók kb. minimálbér mérékű pénzt is kapnak, havonta.
Az már más kérdés, hog yezekben a legritkábban folyik érdem képzés. A jelenléti ívek hamisítása elkerülhetetlen, és elsöprő mértékű. Valójában egy bújtatott, felszínen tartó szociális segélyezés, és ezzel az álságos működésével egyébként óriási erkölcsi károkat okoz az iskola, képzés, tanulás, kötelesség fogalmainak. A legszívesebben államilag megszervezett bűnözésnek mondanám.
.
De nem biztos, hogy örökre így is marad. Szóval a tanulási lehetőség nem szűnik meg a 16. év után, csak mi ezt is rosszul működtetjük.
A pedagógusok,most érzik meg a 2/3 diktatúráját ! Rohadtul ellenségesek voltak az előző kormány ciklusban! Ennek a milliomodnyi részéért egyes szakszervezeti képviselőjük megnyilvánulására,kinyílt az ember zsebében a nem létező bicska! Ma ugyanezek hallgatnak,mint szar a fűben! Ha nem lenne ilyen elkeserítően szomorú a helyzet,akkor azt mondanám, kedves Humán értelmiségiek, tetszettek volna akkor gondolkodni és mérlegelni,amíg még nem volt késő ! Ma sem az,de ehhez gondolkodni kellene! És ők nevelik a mai nemzedéket és kérik számon az összefüggések használatát,a tudást!
Kekec és santosh! A felhozott példák nem jók, mert az elitképzésre vonatkoznak, nem a közoktatásra, Kína egyébként is hatezer évvel ezelőtti előnyeit hosszú időre elvesztette. Ráadásul Ti is az ÉRTELMEZÉST veszitek, nem a magolást. Azok a diákok azért tudnak szó szerinti idézeteket, mert az értelmezés során megértették e citátumokat és megragadt a fejükben. Nem azt mondtam, hogy nem fontos a költészet, hanem azt, hogy teljesen felesleges kötelezően, szó szerint beleverni a fejekbe esetleg meg sem értett fogalmakat. Nekem például kamaszkoromban a “torkomon akadt” a “jöjj el szabadság, Te szülj nekem rendet” idézet, pedig kedvenc költőmtől származik. Jóval később, már a filozófia alapjaival is megismerkedve értettem meg, hogy hogyan feltételezi egymást a szabadság és a rend.
Azt kellene tisztázni, mi végre való a tanulás, a szervezett közoktatás?! Arra, hogy munkát adjon pár tízezer embernek, és levegye a gyerekkel való foglalkozás “terhét” az elfoglalt szülő válláról? Vagy arra, hogy könnyítse annak a gyereknek a társadalomba való beilleszkedést, eligazodást a világ dolgai között? A százalékszámítás szabályait persze be kell vágnod, de nem azért, hogy örüljön neki a matektanár vagy anyu, apu, hanem azért, hogy később értékén tudd kezelni a kereskedők “órriási árengedményeit”, vagy a kereseted és az infláció közötti összefüggéseket.
A történelem, az irodalom, a művészetek ismerete életfontosságú! De nem azért, mert olyan “szép”! Én egészen másképp tanítanám ezeket, inkább egyetlen integrált tantárgyként, sok-sok órában. Itt van a “hazafiságra való nevelés” ügye. Ha ez kimerül nemzetiszínű közhelyek bemagoltatásában, vagy a “nemzeti nagyság” sulykolásában, akkor inkább káros. A nemzeti öntudat kialakítása viszont nagyon fontos lenne. És a Batsányi, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Ady, József Attila, Radnóti “vonalon” haladva nagyon szépen kibontakozhatna a nemzet fogalma, e fogalom változása az idők során, meg a történelmi események is. És nem bánom, elrettentő példaként bekerülhetne egy-egy Wass vagy Nyirő klapancia is, legalább érthető lenne, mi a különbség a haza hasznára való cselekedetek, meg a saját “érzeményeim” nyálas kiteregetése között. Talán sokan azt is megértenék, hogy az, aki nem becsüli a más nemzetekhez tartozókat, az maga-magát is leértékeli, lenézi.
Ja, kekec! A Bibliát azért fordították le nemzeti nyelvekre, hogy értse a “pórnép” is, (főképp a büntetésre való utalásokat), és nem a “nyugati keresztény világ fejlődése” érdekében. Sokáig a római katolikusok vitatták is, hiszen a katolicizmus az egyetemességre épül, sőt a szó is egyetemes-t jelent (ma is a római pápa minden katolikus feje), a nemzeti gondolatot csak később fogadták el, tudomásul véve a realitásokat.
http://nepszava.com/2012/07/magyarorszag/kirughatjak-a-felesleges-pedagogusokat/comment-page-1.html#comment-196821
Ki kell egészítsem az előző posztomat, mert valaki a szülőkre tolta a tanulási motivációk teljes felelősségét – ez hiba.
Még általános iskolában elképzelhetőnek tartom, hogy ez működik, de középiskolában már igenis elvárható, sőt követelmény szerintem egy jó pedagógus minősítéséhez, hogy a saját szaktárgyához a tanulás motivációját megteremtse, erősítse a lehető legtöbb tanulóban.
Egy szülői értekezlet alkalmával emiatt kerültem összetűzésbe egy egyébként kiváló szaktanárral, mert szinte erőszakkal akarta a gyerekekbe betölteni a tudományát és nem vette észre, hogy a gyerekek – tőle való félelmükben – nem voltak képesek koncentrálni a témára és képtelenek voltak a nem éppen rövid gondolatmeneteit követni.
A tanárnak feladata, hogy megfelelő sűrűséggel visszacsatolást nyerjen a tanulóitól, de ezt nem szabad a dolgozatírásokra korlátozva megtenni, hanem ez ugyanolyan folyamatos tevékenység, mint az új anyagok beléptetése. Észlelnie kell, ha egy-egy diák pl. gombóccal a torkában, vagy a gyomrában leszakad a témáról és újra kell építeni a motivációját, különben haszontalan lesz minden erőfeszítése. :)
A tanároknak szerintem az is feladata, hogy a tanulás ellen motivált gyerekek rossz hatását a többiekre megszüntesse, mert ha egy ilyen gyerek ráadásul hangadóvá válik, nagyobb hatása lesz, mint az összes tanárnak.
Szerintem ez minden tanár feladata szakosodástól függetlenül. :)))
gets
2012. július 14. szombat
10:17
.
Azt írod: „”…valaki a szülőkre tolta a tanulási motivációk teljes felelősségét – ez hiba.”
Átnézve a legutóbbi posztod után történteket, alighanem rám gondoltál.
.
Mit is írtam?
.
„A hiányzó motiváció… ez ügyben tehet a család, a családon kívül esetleg adódó követendő minták, és a tömegkommunikáció.”
.
Tehát a család, továbbá a családon kívüli… stb. ilyen nem mindig van, de szerencsére szerintem a legtöbbször azért van…, és a tömegkommunikáció. A nyomtatott, a hallható, és a látható-hallható.
.
Tehát egyáltalán nem a család kizárólagos feladatát vagy felelősségét vetettem fel.
.
Tény, hogy azt a családi háttértől ritkán lehet elvárni, hogy amiatt váljék izgalmassá a gyerek számára az egyes és a kettes típusú szupernóvák közti különbség, vagy a fekete lyukak viselkedése. Van, ahol a szakembernek, ez esetben a pedagógusnak kell megtennie a magáét. Ezt én beleértem a tanítási munka alapesetébe, ezért nem tértem rá külön ki. Felületes szerkesztés volt. De ezt ítélhetik egyesek csali magyarázkodásnak is. Nem is itt van a lényeg.
Hanem ott, és ezzel idáig én se gondoltam, hogy motivációból is többfélének kell összejönni a gyerek életében.
.
A szaktanári igyekezet hatékonysága múlik a tanár kvalitásain, ihletettségén, az egész személyiségének a hitelességén, az olyan részletekig, hogy mennyire briliáns érvelő, mennyire láttató elbeszélő, tudja-e drámai feszültségbe burkolni azt a kérdést, hogy most összeroppannak-e az atomok (lesz-e neutroncsillag), vagy lehet-e majd négyzetgyököt vonni a kijövő számból… – és múlik az őt hallgató gyereken.
.
Ha a gyerek olyan családban nő fel, ahol az egyedüli tekintélyteremtő elem az apa brutalitása, és a fiúgyerekbe is keményen beleverik, már óvodás korában, hogy semmi esélye nincs arra, hogy az apja emberszámba vegye, ha nem sajátítja el az azonnal zsigerből döntést, a reflex szintjén, gondolkozni pedig szégyellni való gyengeség (így teremnek a homofóbok, pl.). azt ugyan nem lehetetlen később motiválni… de valamivel nehezebb, mint egy másikat. Egy olyat, ahol a család pl. empátiára nevel. (Nem eltapossuk a betévedt katicabogarat, hanem kivisszük.) Kíváncsiságra nevel. Ahol a légkör miatt az öröm (a dicséret, elismerés) élményével forr össze az, hogy a gyerek most megértett valamit, amit idáig csak látott. A család, mint legkorábbi, legsokrétűbb, az érés teljes idejére széthúzódó személyiségformáló hatás kialakíthat gyerekben egy alapvetően nyitott, befogadásra hangolt, a kultúrájának felépítésében örömöt és kielégülést találó alkatot. A konkrét témákban a kezdeményezés feladata már az általános iskola vége felé is kezd kikerülni a családból, ebben igazad van. De azt, hogy a gyerekben kialakuljon egy általános elvárás saját magával szemben, amely belülről kötelezi őt a kultúra világának felderítésére, egyáltalán a világ iránti érdeklődésre (túl az evésen-pián-krimin-szexen), azt nem nagyon érheti el semmi a család helyett.
Asziszem Hofi mondta, hogy a magyar focistákat csak a labda zavarja. Nos, ennek analógiájára a magyar politikusokat csak a lakosság zavarja. Ki kéne rúgni.
gets
.
“A tanároknak szerintem az is feladata, hogy a tanulás ellen motivált gyerekek rossz hatását a többiekre megszüntesse,…”
.
Ez jó.
Vedd még hozzá, hogy a többi gyerek azért mégis… egy csapatban érzi magát a tanulás ellen motivált másik gyerekkel, már csak az azonos korcsoportba tartozás okán is, míg nem érzi magát egy csapatban a tanárral.
Esetleg az iskolában töltött teljes idejét együt tölti az iskolaellenes gyerekkel, míg az esetleg neki szimpatikus tanárt heti négy órában látja.
.
“…mert ha egy ilyen gyerek ráadásul hangadóvá válik, nagyobb hatása lesz, mint az összes tanárnak.”
.
A feltételes mód sajnos indokolatlan. Többnyire ez a kész és adott helyzet.
Marcus
előttem gets, talalom, kekec
mindent elmondtak.
A tudás nem hierarchikus. Egy tanár folyamatosan tanul a gyerekek között. Már ha nem hatalmat gyakorolni megy oda. A legjobb iskolákban a tanárok együttműködnek, nem parancsokat hajtanak végre. A még jobbakban a szülőkkel együtt nevelik a kölyköket. Persze, egy-egy nagyon nagy tudású, a tárgyában szenvedélyes tanáregyéniség, nagyobb gyerekeknél megteheti, hogy nem foglalkozik senkivel, semmivel, csak felmegy a katedrára, és elmondja – a többieknek azonban meg kell csinálni a tanulási motivációt és fenn is kell tartani azt. Még az egyetemen is vannak szemináriumok – sőt mondhatnám, ott vannak szemináriumok! – nem csak leadják az anyagot, annyira nem hierarchikus a tudás.
.
talalom
beleborzongtam az idézetedbe: “jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!” még most is, hogy leírom.
Rengeteg gondolat kavarog most bennem a kommenteket olvasva.
Eblből csak egyet fogalmazok meg most, a többit később.
Úgy látom az oktatás olyan, mint a foci.
Mindenki ért hozzá, mindenki tudja hogyan kell jól csinálni. Ezek közül az emberek közül azonban senkinek sem akaródzik odaállni a katedrára a diákok elé, mint ahogy a focipályán sem próbálják ki elméleti tudásuk a “hozzáértők”. :-s
És maradunk mi, akik a “hozzáértők” fantazmagóriáit meg kell hogy valósítsuk akár egyetértünk azzal, akár nem.
A rebellió a mi pályánkon csak kis mértékben megvalósítható.
Tudásunk, tapasztalatunk lassan már senkinek sem számít.
Mi, magyarok – akik valamikor elismerten az elsők között voltunk a tudományokban most merre is járunk….?
Mivel a lap, ahová commenteket írunk angol nyelvű – talán nem udvariatlanság ez az idézet:
“Do extra-terrestrial beings exist? – the Nobel Prize winning Italian physicist, Enrico Fermi, was once asked by his disciples in California. Of course, Fermi answered – they are already here among us, they are called Hungarians…”
És most…? :(
Az oktatás lassan teljesen szétzúzva és régi dicsőségünk porain elmélkedhetünk azon milyen jó is az, hogy mindenki ért az oktatáshoz. :((
santosh
2012. július 14. szombat
11:27
.
„A tudás nem hierarchikus.”
.
Akkor milyen? Pl. egyenlő? (A tanár-diák viszoylatban.)
.
.
„Egy tanár folyamatosan tanul a gyerekek között.”
.
Úgy érted, hogy pl. egy matematikatanár tanítja a gyerekeknek a matematikát, de ugyanakkor tanulja is tőlük?
.
.
„A legjobb iskolákban a tanárok együttműködnek, nem parancsokat hajtanak végre.”
.
Ebben tökéletesen egyetértünk. Az együttműködés nem feltétlenül szimmetrikus. A karmester és a hegedűs is együttműködnek. De a hegedűs azért nem szokott visszaintegetni a karmesternek.
.
.
De ne haragudj: amíg ilyen alapvető elemekre kell kitérnem, mint pl. ez, hogy az együttműködés egy hierarchikus rendszeren belül is megvalósulhat, mert nem csak szimmetrikus viszonyban képzelhető el (sőt, az a ritkább), addig… inkább feladom. Úgy látom, hogy túl sok fogalom jelentését kéne egyeztetnünk (nem biztos, hogy sikerülne), mert alapból nagyon eltérő tartalommal és vonzatokkal használjuk azokat. Előfordul az ilyesmi.
.
Átélés nélküli, fellengzős, életidegen szólamokra vélek ismerni a soraidban. Élőben is ismerek ilyen pedagógusokat.
Ilyen tarka a világ.
.
És ne feledkezz meg egy mínuszról. Követhető példát nyújtani mások számára, ez mindig nemes cselekedet.
Marcus Aurelius
2012. július 14. szombat
11:24
Édes Istenem, mennyire igazad van… :((
Amikor már nagyon le kellene tenni valamit arra a képzeletbeli asztalra a gyerekeknek egy részük azt a stratégiát folytatja amit a nagy politikában is lát.
Nem saját magában keresi a hibát és abban, hogy esze ágában sem volt otthon egy picit is átolvasni az iskolában tanultakat, hanem az első hogy másban keresi a hibát.
Nevezetesen: a tanár nem tanította meg, a tanár nem azt kéri számon amit leadott és különben is a tanár nem is olyat tanít amit érdemes lenne megtanulni, mert minden hülyeség.
A szülő pedig nem minden esetben veszi a fáradtságot hogy utánanézzen gyermeke állításainak valóságalapjának, amit hall szentírásnak fogja fel. Mi tanárok pedig bizonyítunk – bizonyítjuk az igazunk, amire sokszor nagyon sok olyan energia megy el, ami másra is fordítódhatna.
Én nagyon sokszor ajánlottam már fel a kedves szülőknek: Tessék befáradni az óráimra, azok mindenki számára nyitottak – nincsenek titkaim. Már nem vagyok fiatal, de mégis – egyetlen egy alkalommal sem élt szülő ezzel a lehetőséggel.
Pedig sok félreértést lehetne ezzel eloszlatni.
Egyszerűbb valakit – egy egész társadalmi réteget bántani és bűnbakot keresni – találni. Nem…? :-s
Elnézést, hogy most a keserűség megszólalt bennem kicsit.
Mert hiába a nagy többség diák érzi jól magát a tanórákon mindig lesz egy-kettő aki csak a hibát keresi és akinek a szülei ebben partnerek lesznek.
Most elmondhatnám, hogy az általam érettségire felkészített diákok milyen eredményeket produkáltak eddig a vizsgákon, de mi értelme…?
Azt is elmondhatnám, hogy ugyanezen gyerekekkel mennyire folytattam szinte “közelharcot” 9. és 10. osztályban sokszor 11-ben is hogy tanuljanak. Hány órát töltöttem azzal, hogy a szülőket meggyőzzem – a gyerek jó képességű, csak nem tanul – tessék fokozottabban ellenőrizni otthon.
Végül eredményesek lettek.Nem is akármennyire. :))
Pedig nem elitiskolában tanítok.
De tényleg ilyen harcokat kell vívnom…? Nem elegendő, ha érdekesen tanítok és könnyen tanulható ahogyan magyarázok…?
Miért felejtik el a szülők, hogy a tanulás többfázisú folyamat?
Amit a diák az iskolában megért csak a rövid távú memóriába lesz elraktározva, de hogy a tudás a hosszú távú memóriában is megmaradjon ahhoz otthon bizony rá kell egy kicsit “gyakorolni”?
Mikor hiszik már el végre nekünk, akik tanítunk, hogy a tudás megszerzéséhez “nincs királyi út” bármit akarjunk is megtanítani…?
Akyildiz
2012. július 14. szombat
11:51
Bár – mint írtam – nem vagyok pedagógus , de átérzem a pedagógusok nagyon nehéz helyzetét, amit a lecsúszott rétegek lakhelye környéki iskolákban át kell élniük. Sajnos legtöbb esetben a szülők “igazsága” az élethelyzetükből adódó negyedigazság sem. Őket is tanítani kellene, mert életükben nem jutottak el odáig, hogy a tudást és az ehhez vezető utat a helyén értékeljék. :(((
gets
2012. július 14. szombat
12:12
Örülök, hogy sikerült valamit megmutatnom egy “pályán kívülinek” abból, amivel mi nap mint nap találkozunk. :))
Talán ez az első lépés, hogy már nem az “ellenséget” látják sokan bennünk, hanem a partnert, aki segíteni akar.
Köszönöm – tanár társaim nevében is. :)))
Kedves Tanarak!
Ti bizonyára jó tanárok vagytok – mint mondtam, a jelenlévők mindig kivételek, nem csak az udvariasság és a beszélgetés folytathatósága miatt, hanem a hsz-eitekből látszó elkötelezettség miatt.
.
Akyildiz:
igen, a tanításhoz bizonyos értelemben mindenki ért, mert volt iskolás, a gyerekeit neveli, azok is iskolások. A “pályáról” való kiutasításunk ezért nem megy. Csak a hierarchikus tudás-felfogásban.
Magam dolgoztam a tanárképzésben, kicsit dolgozom a továbbképzésben, tudom, milyen rossz helyzete van a pedagógusoknak, és hogy milyen társadalmi problémák csapódnak le ma az iskolában. Azt is tudom, nem hálás szerep ebben a “társadalmi laborban” kitenni magát az embernek minden kritikának.
Mégis, az iskola és az iskolarendszerben az igazgató-tanár-gyerek-szülő viszonyok nem változott érdemben – és nem kell, hogy magatokra vegyétek, mert egy-egy ember csak ezen a rendszeren belül tehet valamit – nem tud jól reagálni a társadalmi változásokra és kihívásokra. Most majd még jobban nem fog tudni, de kuss lesz mindenkinek.
.
+Marcus
amíg azt hiszed, hogy a matek tanár nem tanul a kisgyerek gondolkodásáról tanítás közben, vagy nem tanul bármely tanár saját magáról, miközben tanít, vagy nem inspirálja még a tárgyi tudását is a befogadó, addig nem tudjuk ezt a beszélgetést folytatni.
Az iskola nem tűzoltóság és nem zenekar. Remélem jártok 30-40 éves osztálytalálkozókra, ahol az egykori növendékek már meg tudják fogalmazni, mit kaptak tőletek, hogy minden lélegzetvételetekkel tanítotok. Nem a tárgyi tudás marad meg – bár nem lenne baj, ha a felnőtt lakosság osztani is tudna – hanem az, amire nem is biztos, hogy gondoltok.
Az ilyen munkát pedig csak akkor lehet jól végezni, ha szóba álltok egymással, minden szereplővel, nem egy karmester intésére játsza ki-ki a maga kottáját.
Marcus
máshol vagyunk a munkamegosztásban, ezért a szenvedélyesség. Nálam a tanügy rossz történetei csapódnak le tömegével. Meg látom a jó történeteket is, zömében nem az állami iskolákban. Meg azt is látom, hogy a tudós tanárok még ebben a kiélezett oktatási helyzetben sem tudnak megegyezni abban, milyen legyen a közoktatás. Minden oktatási műhely fújja a magáét (zenekari szocializáció?).
Pedagógus csoportokban rendre azzal kell dolgozni, hogy kié a felelősség. Ez a legfőbb megdolgozandó téma, egy-egy csoport munkájának döntő részét ez képezi. Ez a rendszer védekezésre készteti a szereplőit.
Haragszom végül azért is, mert a tanügy szélén, az én jól működő – demokratikus, ha tetszik – intézményecskémet is megszállták a pedagógusok, és ugyanúgy ellehetetlenítik a rendszerükkel, ahogy a magukéit.
santosh
2012. július 14. szombat
12:55
Félreértés ne essék: nem kiutasítani akarok a pályáról bárkit is. Csak arra kérni – lépjenek be a pályára és azután mondjanak véleményt, tanácsokat. Hitelesebbnek érezném és talán konstruktívabb is lenne.
Jómagam is szívesen nézek focimeccseket.
(Már nem gyakran magyar mérkőzéseket… :( )
Jól felismerem mikor van les, szöglet, tizenegyes. De …
Van bennem szakmai alázat. Sosem vállalkoznék egy csapat edzői posztjára. Mert tudom – az én rálátásom erre kevés.
Drága Akyildiz! A világon senki nem akart bántani, sem téged, sem a pedagógusokat! Másnak a munkáját is érik igaztalan bírálatok, ne légy már olyan keserű!
És igen, úgy gondolom, hogy az oktatáshoz mindenkinek értenie kellene, szülőknek meg pláne! Azt mondod, hogy “nem veszik figyelembe a tapasztalataidat”. Dehogynem! Ezt bizonyítják a sikeres diákjaid! Egyikünket sem simogat az élet folyamatosan, megkapja a magáét a varrónő és a napszámos, a titkárnő és a kereskedő, a politikusokról, meg a vállalkozókról már nem is beszélek. Pedig biztosan közöttük is van tisztességes ember! Itt néhányan elmondtuk – jó, megengedem, nem szakszerű gondolatainkat – miért gondolod, hogy azért, hogy a tanárokat bántsuk? Miért nem úgy fogod föl, hogy segíteni akarunk a magunk más nézőpontjával, eltérő tapasztalatainkkal?
“A tanároknak szerintem az is feladata, hogy a tanulás ellen motivált gyerekek rossz hatását a többiekre megszüntesse”, – írja Marcus Aurélius. Szerintem ennek egy módja van: meg kell kérdezni azt a renitens gyereket, miért nem érdeklik az új ismeretek? Még mielőtt Akyildiz lenyelne keresztben, hogy erre nincs idő, mondanám, hogy sokkal több időt vesz el a gyakran eredménytelen “fegyelmezés”, mint egy rövid párbeszéd. Amíg általános iskolás volt a fiam, a felső tagozatban egy kedves, aranyos, de gyakorlatlan osztályfőnöknőt kaptak, aki szinte könyörgött, hogy menjek el az osztálykirándulásokra, mert nélkülem nem bír a gyerekekkel. Egyszer részt vettem az óráján (kíváncsi voltam, hogy a korábban jó számtanos fiam miért nem bír az algebrával?), és teljesen elképedtem. Néhány “hangadó” kölyök a padokon ugrált – óra alatt! – és üvöltözött, alig lehetett hallani a tanári magyarázatot. Fülön fogtam (szó szerint) a leghangosabbat: Mire van neked ekkora pofád édes fiam? (Ismertem a srácot, a fiam egyik barátja volt, nálunk is szét akarta kapni a lakást egy szülinapi buli alkalmával.) Talán fél kézzel le bírsz verni egy egyismeretlenes egyenletet? Úgy meglepődött, hogy leült, a többi követte, úgy láttam, a többség még arra is kíváncsi lett, hogy mi a fene az az egyismeretlenes egyenlet.
Akyildiz! Ne “harcolj” örökké, mert teljesen kimeríted magad. A gyerekek nagyon díjazzák az őszinteséget, nyugodtan bevallhatod, hogy Te sem vagy mindentudó. A szülők meg megjuhászodnak, ha látják, hogy a gyereknek javára válik az iskola. A hőbörgőket meg maguk fogják lehurrogni. Tényleg nem akarok itt a Mindenható szerepében tetszelegni, de nekem a fiam lett a legnagyobb siker az életemben. Hajjaj, ő is el akarta sumákolni a leckét, pláne szép tavaszi napon. Ült az asztalánál, merengett kifelé az ablakon, csak épp a feladatok nem haladtak a megoldás felé. Megkérdeztem, miből, mi a lecke? Mutatta. Na, mondom, ezt 45 perc alatt meg lehet csinálni. Amennyivel többet görnyedsz itt az asztal mellett, annyival kevesebb időre mehetsz a térre! Sose kellett ellenőriznem, hogy kész-e a lecke!
Fontos a család szerepe, nagyon fontos, de nem feltétlen az anyagi helyzet vagy a szülői tanultság mértéke határozza meg a gyerek motivációit. Apukámnak négy, anyukámnak 6 osztálya volt, és nagyon szegények voltunk még a józsefvárosi átlagnál is szegényebbek. A fiam mégis dr. lett! (2004-ben, nem az “áldott” Kádár rendszerben.)
Marcus Aurelius 2012. július 14. szombat 09:03
“Szóval a tanulási lehetőség nem szűnik meg a 16. év után, csak mi ezt is rosszul működtetjük.”
Jobban át kellene ezt gondolni, hiszen az eddigi átlagpolgár gyermekeinek tanulási lehetősége kétségtelenül beszűkült.
Aki megfelelő anyagi háttérrel rendelkezett, eddig is megfelelően kiválasztott
külföldi tanintézetekben tanittatta gyermekeit. Ismerek pl a SZU-ból ideköltözött
és magyar állampolgárrá vált házaspárt, akik gyermekeiket Amerikában
tanittatják. Láthatóan a személyi kapcsolati tőke sem lényegtelen, hiszen
ott kell tanulni, melynek tanúsitványával az előre kijelölt munkakely már
bitositva van a gyermeknek. Egyik érintettnek pl Svájcban.
ŐK NEM MÉLTATLANKODNAK A VÁLTOZÁSOK MIATT ELTŰNNEK A TÖBBI
MAGYAR KÖZÖTT.
Drága talalom!
Amikor Te bementél arra az ominózus matek-órára és helyretetted a padon táncoló tanulót nem harcoltál… :))) ?
Mellesleg: ha ennek a tanulónak a szülője feljelentést tesz ellened – mert volt már ilyenre példa – akkor az igazgatónak nem lett volna módja kitenni téged az állásodból, míg az órát tartó pedagógussal ezt bármikor megteheti. Mint ahogy ilyenre is volt már példa.
Az érmének ezt az oldalát is ismered?
Látod, milyen könnyű ítéletet mondani valakiről…?
Azért annak örülök, hogy nekem még sosem kellett segítséget kérnem kívülállótól, hogy taníthassak. :)
Talán csak szerencsém volt.
És jut eszembe. Miből gondolod talalom, hogy mi tanárok csak fegyelmezünk és erre pocsékoljuk el a drága időt…?
Ha tudnád hány “hangadóval” beszélgettem már négyszemközt, tanítási órán kívül hogy rájöjjek mi is motiválhatja cselekedeteiben. Tudom, hogy ebben sem vagyok egyedül.
Én a pozitív megerősítésben hiszek és nem a büntetésben.
Tisztelt olvasótársak
.
A tanítást a szabadság-egyenlőség-testvériség édes irányából, lírai módon felfogó résztvevőkkel folyó vitát tényleg feladtam. De néhány nyilvánvaló félreértés tárgyában még megpróbálok valamit egyenesbe hozni.
.
santosh
2012. július 14. szombat
12:55
.
Írod: „Az ilyen munkát pedig csak akkor lehet jól végezni, ha szóba álltok egymással,…”
.
No ezért adtam fel.
Sehol nem írtam még véletlenül se olyasmit, ami ennek ellentmondana. Használtam viszont olyan hasonlatot, amelynek a „sántító” oldalát (a hasonlat általában csak egy aspektusban szolgálja a közlendő plasztikusabb bemutatását) szándékosan félremagyarázva ez a látszat kelthető.
.
.
talalom
2012. július 14. szombat 14:19
Nálad ez olvasható: „“A tanároknak szerintem az is feladata, hogy a tanulás ellen motivált gyerekek rossz hatását a többiekre megszüntesse”, – írja Marcus Aurélius.”
.
Tévedés, ezt nem én „írtam”, hanem gets (gets 2012. július 14. szombat 10:17, alulról a negyedik és a harmadik sorban). Én tehát csak idéztem.
.
.
Túlavasúti
2012. július 14. szombat
14:24
Igazad van, tényleg írtam, hogy „“Szóval a tanulási lehetőség nem szűnik meg a 16. év után, csak mi ezt is rosszul működtetjük.”
.
De azt nem értem, hogy ehhez miért fűzöd azt, hogy „Jobban át kellene ezt gondolni, hiszen az eddigi átlagpolgár gyermekeinek tanulási lehetősége kétségtelenül beszűkült.”
Tehát úgy írod, hogy „…eddigi átlagpolgár GYERMEKEINEK tanulási lehetősége…”
.
Nézz bele légy szíves a eredeti szövegbe. Ott egy bekezdéssel feljebb tőlem ezt találod: „Ez nem igaz, a regionális munkaügyi központok ma is sok felnőtt-tanfolyamot szerveznek, regisztrált munkanélküliek számára, általában egyéveseket, és a hallgatók kb. minimálbér mértékű pénzt is kapnak, havonta.” (2012. július 14. szombat 09:03 )
Tehát mit is írtam? Azt, hogy „…sok FELNŐTT-tanfolyamot szerveznek, regisztrált munkanélküliek számára…”
Az egész szöveg tehát a már ma is dolgozó korba ért, azaz húszéves, huszonkét éves, huszonöt éves, harmincéves stb. felnőtt, regisztrált munkanélküliek átképzési és tanulási lehetőségeiről szólt. Semmi köze nem volt a témának ahhoz a szálához, amely azzal foglalkozik, hogy 18 vagy 16 éves korig legyen-e kötelező az iskolalátogatás. Tehát nem az átlagpolgár iskolás korú gyerekéről, ill. az ő tanulási lehetőségeikről volt itt szó.
Valóban, én is fogalmazhattam volna úgy, hogy „a tanulási lehetőség nem szűnik meg a felnőttkorban sem, csak mi ezt is rosszul működtetjük.” De ezt a szövegkörnyezet egyértelművé tette.
Akyildiz
.
A vér nem válik vízzé. :-)
Drága Akyildiz! Igen, tudom, hogy még a fiam idejéhez képest is nehezebb lett a helyzetetek, és azt is sejtem, hogy Te – sokakkal együtt – nem fegyelmezéssel töltöd az időd. Az a tanárnő sem volt sem rosszindulatú, sem ostoba, de fiatal volt (a lakli kamaszok annál jobban be akarták neki bizonyítani a “tökösségüket”), tapasztalatlan, a főiskolája (vagy egyeteme)meg nem vértezte föl az ilyen helyzetekre. Úgy gondolom, hogy neked, meg a hasonlóknak szövetségeseket kellene keresniük a tanulók között, a tanári karban és a szülők körében. Nem tudom, hogy miért gondolod, hogy “ítélkezem”? Csak azt szerettem volna, ha nem vagy annyira elkeseredett, és jobb kedvvel vívod a “harcaidat”.
Úgy látom, úgy jártunk ebben a vitában, mint abban a társasjátékban, amelyben valaki rajzol valamit, azt a következő kommentálja, aztán a következő megint rajzol, de nem láthatja az eredeti ábrát, csak a kommentet, és így tovább… Érdekes végeredmények születnek.
AZt kellett volna leszögeznünk – és úgy látom, ebben egyetértünk -, hogy a Főnéni által vizionált “tanügyet” rémülettel figyeljük, és kikérjük magunknak a magunk, a gyerekeink, meg a tanáraink nevében.
talalom
Sajnos az uniformizált iskolák szerintem sem a gyerekek érdekeit szolgálják elsősorban. Helyes, ha ez ellen fellépünk tanárok-szülők együtt!
Marcus Aurelius 2012. július 14. szombat 16:25
Remélem az általam leirt és az általad emlitett tanulási lehetőségek
között érzed a különbséget, mert eddig regisztrált egyetemi hallgató
lehetett, aki tanulni akart, nem regisztrált munkanélküli.
Ha valaki 16 éves kora előtt befejezte az iskolát, akkor már ha nem
regisztráltan az utcán van, hová viszi a rendőr.
Talán szőrszálhasogatásnak tünik, de a pakliban ezek is benne vannak.
Arról nem is beszélve, hogy nincs elég dolga a nem elegendő rendőrnek?
Marcus Aurelius
2012. július 14. szombat
16:31
A vér nem válik vízzé. :-)
Így igaz. :))
talalom
2012. július 14. szombat
16:49
AZt kellett volna leszögeznünk – és úgy látom, ebben egyetértünk -, hogy a Főnéni által vizionált “tanügyet” rémülettel figyeljük, és kikérjük magunknak a magunk, a gyerekeink, meg a tanáraink nevében.
és
gets
2012. július 14. szombat
16:57
Sajnos az uniformizált iskolák szerintem sem a gyerekek érdekeit szolgálják elsősorban. Helyes, ha ez ellen fellépünk tanárok-szülők együtt!
én ugyanígy gondolom.
Most pedig azon kellene gondolkodnunk – mit tehetünk együtt, összefogva?
Marcus aurelius! Elnézésedet kérem, hogy figyelmetlen voltam az idézetnél.
A munkanélküliek továbbképzése NEM TOVÁBBTANULÁS! Legalábbis nem abban az értelemben, ahogy itt beszélgettünk erről. Képzelj el egy családot, ahol van három gyerek. Mindkét szülő dolgozik, mondjuk az apa sofőr az önkormányzatnál, az anya meg ápolónő. Van lakásuk, devizahitelük nincs (akkor már enni sem tudnának). A legnagyobb gyerek nagyon tehetséges, mondjuk a rajzolásban, de semmi értelme, hogy gimnáziumba menjen, mert onnan nem lehet elhelyezkedni, egy egyetem meg további 4-5 év. (Legyen ugyanabban a városban az egyetem, ne kelljen még albérletet, utazást is állni.) Mi legyen? Negyven évvel ezelőtt ez a gyerek 3 év alatt kitanult egy szakmát, aztán munka mellett leérettségizett, meg esti egyetemre (főiskolára) ment ingyen, és otthagyta a szakmáját, elment az általa mindig is vágyott művészeti pályára. Megtehetné-e ezt most? Nem, mert a munkaadója nem nézné jó szemmel, hogy továbbtanul, ráadásul nem is a szakmájában. Hogy nem kap tanulmányi szabadságot, az még hagyján, de miből fizetné ki az esti kurzusok borsos árát? Úgyhogy abban igazad van, hogy 16 éves korában nem rúgják ki a szakmunkás tanulót vagy a gimnazistát, de más módon van lezárva, de legalábbis nagyon megnehezítve a nem is a szegény, hanem az átlag gyerekek tanulása is.
talalom
2012. július 14. szombat
17:55
.
A szomorú lényeget illetően igazad van. Néhány tanulmányi pálya, amely egyébként megmenthetne néhány tehetséget az elkallódástól, tényleg sokkal nehezebben bejárhatóvá vált.
Nagy szükség volna bizonyos, pl. tanulni vágyó tehetségeket támogató alapítványokra, ösztödíjakra.
.
Ehhez képest másodrangú dolog, de az nem teljesen igaz,hogy “…semmi értelme, hogy gimnáziumba menjen, mert onnan nem lehet elhelyezkedni, …”
Vannak olyan munkakörök, pl. az önkormányzatoknál, közigazgatásban, egészségügyben, ahol a munkakör betöltésének egyik feltétele az érettségi bizonyítvány. De adatrögzítőnek, szoftveralkalmazónak, és hasonló, főleg adminisztratív munkakörökbe is elsősorban az éretségizett munkaerőt hajlandók betanítani, beiskolázni a munkáltatók. Aztán, akinek sikerül ugródeszkaként használni az így elnyert állást, annak megéri, hogy egy ideig nem sokat fog keresni.
(Bár ez utóbbihoz: ötven év fölött, három főiskolai oklevéllel sem keresi meg ma egy közalkalmazott nettóban a minimálbér másfélszeresét.)
A bérekről
.
A pontos forrás:
http://jogszabalykereso.mhk.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=143414.602894&kif=k%C3%B6lts%C3%A9gvet%C3%A9s%C3%A9r%C5%91l+k%C3%B6zt%C3%A1rsas%C3%A1g*#xcel
.
Ami nekünk most érdekes:
11. melléklet a 2011. évi CLXXXVIII. törvényhez
A törvény legvégén, alulról a második táblázat közli a közalkalmazotti bértáblázatot. Főiskolai végzettség az F. egyetemi a G kategóriának felel meg.
Ez ügyben sem tudok mást mondani, mint a többi Orbán-szószegés kapcsán: ha Gyurcsányék az ezredrészét követték volna el a magyar társadalommal szemben, mint amit ez a dilettáns demagóg maffiavezér, akkor egy órán belül lángban állt volna Budapest, de talán az egész ország is.
A sunyiságnak, a butaságnak, a tájékozatlanságnak, a hiszékenységnek, a szolgalelkűségnek bizony nagyon súlyos ára van, büszkén hitték a pedagógusok tízezrei is, hogy Orbán a megváltó, rá kell szavazni. Átpolitizálták az iskolákat, pedig ugye az tilos, de mégis! Aki magyar és jót akar, rájuk szavaz!
Pedig nem volt kormányprogramja!
Kellett a jó? Nem! Kellett a rossz? Csak az kell, mindig!
Akkor kéretik most nem hőbörögni, meglepődni és méltatlankodni!
Most tetszenek a kasszához fáradni és fizetni.
A baj csak az, hogy valamennyien fizetünk, rettentő árat, azok is, akik nem tekintettek imádattal erre a despotára, akik reménykedtek, hogy talán mégse olyan hülye ez az ország…
De olyan. Sőt, sokkal olyanabb.
A cikkből: „…a járásokhoz kerülő iskolák esetén a tankerületek arra fognak törekedni, hogy 100 százalékos kihasználtsággal működtessék az intézményeiket, így a kisebb tanulói létszámmal működőket átcsoportosítják, aztán kiürítik és bezárják majd.”
.
Ha így lesz, az azt is magával hozza, hogy újabb gyerekek lesznek kénytelenek buszra vagy vonatra ülni, hogy az iskolájuk után menjenek.
Nem gyerekbarát, nem pedagógusbarát. Az iskolában tartózkodás meghosszabbításának tervével is ütközik.
Csak kárral járó pótcselekvés.
Marcus Aurelius 2012. július 15. vasárnap 04:42
„…a járásokhoz kerülő iskolák esetén a tankerületek arra fognak törekedni, hogy 100 százalékos kihasználtsággal működtessék az intézményeiket,”
Esetleg túl is teljesithetik a 100%-ot. Volt már ilyen. A mi időnkben előfordult,
hogy oszályunkban minden két főre készült iskolapadban hárman ültünk.
Gyakran voltak pl hideg télen, vagy valami miatt hiányzó tanitó esetén un összevont órák is, amikor az A, B, C osztályokat összeszoritották egy tanterembe. “sok jó ember elfér kis helyen”
Pistike miért ülsz a földön?
Tanfelügyelő úr kérem azért, mert nem jutott hely a padban.
.
Csak egy rossz hir: AKKOR HÁBORÚ VOLT. Nem tervezett “fejlesztés”.
“ma is sok felnőtt-tanfolyamot szerveznek, regisztrált munkanélküliek számára, ”
Valóban, oktatnak!. Majd keressen magának munkát az oktatott.
Továbbá, itt is folyik el a sok pénz, az EU-s is.
Házi betegápolás 450 eFt és a vizsga is 200 eFt körül van. Non szesz! Ez egy EUS pénzel finanszírozott! Itt még elképzelhető, hogy van rá kereslet, de a szomszédom TB ügyintéző-bérelesre nem hiszem. Pláne gykorlat nélkül!
Van pénz, van mit szórni.
A munkanélküli hivatal, egy vízfej! :-(
Rémiszt, az egyen tanterv, az egyen iskola az egyen egyen víziója.
Aki nem lép egyszerre nem kap rétest estére.
Semmit sem kap, dögöljön meg filozófia.
Nem önálló gondolkodás, probléma megoldás a cél.
Sorakozz egy kettő három :-(
Sz@rházi milliókat kereső FIDESSS-esek! – Orbán oligarchiával az élen, NEM EZT IGÉRTÉK!
Na, szóval KASZTOSÍTJÁK az embereket!