Az ősszel kezdődő és némileg megfáradt tüntetéssorozat új szakaszába érkezett mostanra, gyakorlatilag mindenki tüntet, leszámítva természetesen az ellenzéki pártokat, mert egyikük sem mer meghirdetni utcai megmozdulást. Nyilván rögtön kiderülne, hogy annyi embert sem tudnak megmozgatni, mint a rohadt alma akció a CBA-ban, így aztán vagy csöndben tervezik a 2018-as nagy visszatérést, vagy azon keseregnek az ATV-ben, hogy őket senki sem engedi kibontakozni, pedig milyen jól mutatnának a civilek színpada előtt. De rajtuk kívül tényleg mindenki a közterekre készül.
A civilek, majdnem civilek, hivatásos civilek és álcivilek természetesen nincsenek összhangban, a végtelenül szimpatikus és dinamikus korai elégedetlenkedők mellé villámgyorsan felzárkóztak a politikai szerencsejátékosok és a menthetetlenül hülyék, azonban egy állítás, követelés vagy vágyálom különösen gyakran szerepel a transzparensek feliratai között, és ez az Orbán-kormány azonnal, de legkésőbb tavaszi eltávolítása.
Ez egészen egyszerűen baromság.
Orbán Viktor minden épeszű számítás szerint miniszterelnök marad 2018-ig, és az épeszűség határai közé befér Rogán Antal bebörtönzése, Simicska Lajos nyílt konfrontációja, a köztelevízió teljes átállása, valamint Angela Merkel, aki idejön és annyit mond, hogy netovább. Mindezek felettébb valószínűtlen események, de még ezek esetén is változatlanul uralkodhatna a ciklus végéig, mivel jelleme, a magyarországi választási rendszer és a világegyetem törvényszerűségei lehetőséget biztosítanak neki erre.
Vannak persze olyan lehetőségek, melyek elmozdíthatják.
Barátságtalan ufók érkeznek, és egyetlen feltételül Orbán Viktor lemondását jelölik meg a Föld el nem pusztításáért cserébe. Szupervulkán nyílhat Magyarország alatt és megszűnünk. Orbán Viktor belátja, hogy baromi rosszul kormányoz és elköltözik Indiába, hogy egy buddhista kolostorban töltse hátralevő életét.
Mindezek azonban nem tartoznak a mérlegelhető kategóriába, ezért azzal áltatni a népet, hogy tavasszal Orbán megy, meglehetősen felelőtlen játszadozás. Vagy idióták, vagy beteges hazudozók mondhatnak csak ilyesmit, esetleg a kettő keveréke.
A szövegszerkesztő azonban elég sokat elbír, ezért gondoljuk végig együtt a barátságtalan ufó teóriát, és nézzünk szembe a tényekkel. Beszélni akarok a vezetőjükkel! – mondja az űrhajóból kiszálló idegen, és szomorúan körbenéz a Hősök terén. Maga az? – kérdezi az elősiető Orbántól – akkor le van váltva.
A legesélyesebb váltópárt a Fideszen belüli Emberarcú Fidesz, a duzzogó Simicskával megerősítve, aki egészen biztosan kér cserébe valamit azért, hogy nyíltan szembeforduljon Orbánnal, és ez nem a szociális szféra revitalizálása és támogatása lesz, hanem valószínűleg a Közgép monopolhelyzetbe hozása, azaz az ország további erőteljes fosztogatása. Pokorni Zoltán szépeket mond a megbékélésről, a háttérben meg dübörögnek a kamionok, midőn viszik a pénzünket elfelé.
A következő jelentkező a Jobbik. Éppen most vertek rá a szocialistákra egy kicsit, a statisztikai hibahatáron belüli, de azért még félelmetes tizedszázalékokat. A tavasz jön, Orbán megy, Vona bevezeti a modern horthyzmust, és annyira felvilágosultak lesznek, hogy hagynak időt a másképp gondolkodóknak cuccaik összeszedésére. A modern Magyarország program keretében a második zsidótörvénynél megállnak, elvégre nem nácik ők, csak a liberális demokraták akarják rossz színben feltűntetni munkásságukat. A stadionokat végre teljes kihasználtság mellett hasznosítják.
A tüntetők (és mindazok, akik örömmel és reménnyel figyelik a tüntetéseket) azonban nem arra számítanak, hogy Orbán után Kövér László jön vagy a bionyilas Topi mackó, hanem a felvilágosult, európai értelemben vett szociáldemokráciára és/vagy liberalizmusra vágynak (mintha a kettő nem zárná ki egymást), az új Gyurcsány Ferencre (vagy a régire), Bajnai Gordonra, esetleg Juhász Péterre, de leginkább az ismeretlen hősre, aki még nem mutatta meg erejét és végtelen karizmáját, de már valahol készülődik, hogy megmentse a demokratákat a felnégyeléstől és hamarosan megmutatkozik teljes pompájában.
Na, ez az, ami nem lesz.
Természetesen Orbán Viktor lemondása (Simicska visszavonulás és a Jobbik feloszlása) után sem zuhanna anarchiába az ország, megalakulna az MSZP-DK-Együtt-PM kormány, aztán mindenki csípőre tenné a kezét, és azzal a kéréssel fordulna a barátságtalan ufókhoz, hogy legyenek már szívesek megmondani: ilyen esetben mi a teendő.
Nincs komolyan vehető intellektuális kapacitás az ellenzéki oldalon, ez a társaság képtelen lenne megfordítani a rettenetes folyamatokat, melyeket Orbánék elindítottak, nem tudná felszámolni a károkat, meghozni azokat a törvényeket, melyek bebiztosítják az elkövetkező évekre Magyarország szabadságát és működését. Valószínűleg addig jutnának az első ciklus végére, hogy nagyjából felfogják, mekkora szarban vannak, és írnának egy furmányos baloldali programot a felemelkedésről és a valódi szolidaritásról.
Ez most a helyzet, kár lenne szépíteni, mert ha reménytelen is, de szépnek azért elég szép. Mint az elmúlás nagyszerűsége általában.
