Mint utolsó fanatikus gyurcsányista, aki még mindig Gyurcsány Ferenc 2011. február 18-án meghirdetett programjához ragaszkodom, a veszprémi választási eredményt is Gyurcsány Ferenc szilárd elveihez mérve vizsgálom.
Gyurcsány Ferenc akkor azt mondta, hogy mi liberális demokraták, „mostantól nem a kormány ellenzéke vagyunk, hanem Orbán önkényre épülő rendszerének ellenzéke vagyunk”. Az általam erősen bálványozott pártelnök abból a helyes következtetésből indult ki, hogy nem elég az Orbán-kormányt leváltani, mert attól még a rendszer marad. A kormányváltás pedig nem vezet el a rendszer leváltásához, mert a rendszer önkényuralmi jellege éppen abban áll, hogy nem lehet egy ellenzéki kormányzás esetén sem a rendszert felszámolni. Legfeljebb Orbán totális kontrollja alatt lehet működtetni. Ezt senki nem akarhatja.
Gyurcsány Ferenc számomra az elvszerűség útját jelölte ki. Én azóta is tartom magam a pártalakításkor, a 2011. október 22-én elhangzott axiómához, hogy „nincs kompromisszum”. Ha egyszer az általam bálványozott és a zsinór mértékének tartott pártelnök azt mondta, hogy „nincs kompromisszum”, akkor nálam nincs kompromisszum. Agyon is lehet csapni, de kompromisszumot nem kötök. Ez minden bajom forrása.
Ezért nem tudtam az általam tisztelt és szeretett Gyurcsány Ferencet sem követni a kompromisszumok útján, amelyeket egy idő után már szemmel sem tudtam követni. Így maradtam meg az utolsó elvhű fanatikus gyurcsányistának, aki még most is ragaszkodik azokhoz az elvekhez, amelyeket Gyurcsány Ferenc hirdetett meg, de amelyet az egész törzzsel együtt elhagytak. Elsőként ő maga.
Ezért olyan vagyok most, mint Unkasz a mohikán törzsben, én vagyok az utolsó mohikán, csak ellenem nem az irokézek, hanem a tábort elhagyó volt mohikánok harcolnak. Én azonban kikötöztem magam a totemoszlophoz, amelyre Gyurcsány Ferenc törzsfőnök örökérvényű elvi útmutatásait véstem. Azokat memorizálom, és azokat életem árán is megvédem, és el nem hagyom, mert felesküdtem arra, hogy „nincs kompromisszum”. Ebbe a gyurcsányi tételbe kapaszkodom még leginkább: „a demokraták nem egyezhetnek ki az önkény embereivel”. Ezt is ő mondta, és én hiszek benne. Nem egyezek ki velük, akkor sem, ha ő kiegyezett.
Ezért a veszprémi választás eredményét is abból a szempontból vizsgálom, hogy közelebb vitt-e bennünket az Orbán-rendszer leváltásához. Természetesen nem kívánom senki arcára fagyasztani a mosolyt, ami a jogos káröröm miatt terül el sok ember orcáján. Elvégre már jó ideje nem volt minek örülni, most pedig végre ezek is vesztettek valamit. Persze, elolvasom a totemoszlopra vésett gyurcsányi intelmeket, amelyek kétséget kizáróan helyesek és időtállóak, ezért az örömöm nem teljes. Sőt, azt gondolom, hogy örülni azért nem tud hosszú ideje sok mohikán, mert eltért Gyurcsány Ferenc szilárd elveitől. Nem mentség, hogy őt követték, mert ha valaki elárulja a saját elveit, akkor nem kell követni.
Vizsgáljuk meg, hogy a veszprémi választási győzelem közelebb hozta-e a rendszer leváltását. Ha Gyurcsány Ferencnek abból a megállapításából indulok ki, hogy a kormányváltás nem oldja meg a problémát, mert a rendszert kell leváltani, kormányra jutva pedig nem lehet a rendszert leváltani (ezért lettünk mi már a párt megalakulásakor a rendszer és nem a kormány ellenzéke), akkor azt kell megállapítanunk, hogy a veszprémi győzelem nem hozta közelebb a rendszer leváltását, hanem távolabb vitte.
Megmagyarázom.
A veszprémi győzelem egy parlamenti képviselői helyről szólt. A parlamenti többség megszerzése pedig kormányváltásról, és nem a rendszer leváltásáról szól. Azon már túlvagyunk, hogy a kormányváltás a rendszer leváltását nem teszi lehetővé. Ezt Gyurcsány Ferenc világosan megmondta. Ezért minden olyan törekvés, amely azt a látszatot kelti, hogy Orbán önkényre épülő rendszerét demokratikus választások útján le lehet váltani, nem közelebb visz a rendszer megbuktatásához, hanem távolabb.
Ez a gyurcsányi elvszerű politizálás alaptézise, mondhatnám, kősziklája. Azt is megmagyarázom, miért. Ha a veszprémi győzelem azt a hamis illúziót kelti, hogy Orbán demokratikusan leváltható, akkor az nemcsak Gyurcsány Ferenc alapelveit cáfolja, hanem abba a hitbe ringatná a magyar embereket, és a mohikánok törzsét, hogy nem kell semmit csinálni. Elég, ha elmegyünk majd 2018-ban szavazni, és leszavazzuk Orbánt. Ha kompromisszumai erdejébe követjük az én volt bölcs vezéremet, Gyurcsány Ferencet, akkor még abban a naiv hitben is ringathatjuk magunkat, hogy ez már 2016-ban megtörténhet.
Ez még inkább abba a hamis tudatba visz bennünket, hogy az már olyan közel van, hogy addig már nem kell csinálni semmit. S mivel a kormányváltáshoz, ami a hazugság szerint demokratikus választásokon elérhető, pártokra van szükség (egy pártot pedig nem lehet egy év alatt megalapítani és választáson győztessé tenni), ezért a civil kezdeményezésekre ezentúl nincs semmi szükség. Menjenek szépen haza, nincs itt semmi látnivaló, különösen beleszólni való a nagyok dolgába. Ez egyszerű, mint a légpuska.
Ha feltételezzük, hogy a 2011. évi Gyurcsány Ferencnek igaza van, márpedig ehhez én ragaszkodom, akkor ez a veszprémi győzelem azoknak a malmára hajtja a vizet, akik egzisztenciális és pártfinanszírozási okokból esküt tettek az Orbán-rendszerre, és megélhetésüket továbbra is a rendszeren belül keresik. Ők most e győzelem kapcsán elhitetik, hogy van esély Orbánt demokratikus úton leváltani, és elhitetik azt, hogy ez elegendő ahhoz, hogy az Orbán-rendszert meg lehessen dönteni. Nekik e tévhit fenntartása egzisztenciális érdek.
Ez legalább két helyen tagadja az általam vallott gyurcsányista alapelveket. 1. Az Orbán-kormányt nem lehet demokratikus választások útján leváltani, mert a Fidesz nem demokratikus párt, úgy írja át a szabályokat, ahogyan akarja, úgy változtatja meg az egyenlő feltételeket, ahogy akarja, demokratikus választások pedig nincsenek Magyarországon.
2. Az Orbán-kormány leváltása nem oldaná meg a rendszer leváltását, mert nem tenné lehetővé az Alkotmány visszaállítását. De még az illegitim alaptörvény megváltoztatását sem. Ebben pedig kétharmados törvények által betonozták be, hogy ellenzéki győzelemmel kormányra kerülő párt ne tudjon kormányozni. Ha győzne is, hónapokon belül megbukna, mert működésképtelen lenne az ország. Az örökre bebizonyítaná, hogy csak ők képesek kormányozni.
Ez azt jelenti, hogy a parlamenti ellenzéki pártok, akik kollaborálnak Orbán rendszerével, s akik felesküdtek Orbán-rendszerére, félrevezetik az embereket, és emögött saját egzisztenciális érdekeik állnak. A cél az, hogy rajtuk kívül senki ne hozzon létre politikai alternatívát, bízza magát rájuk, és ők majd azon a címen, hogy „összefognak”, elmarakodnak az Orbán által odalökött koncon, amit a kollaborációért és a rendszer legitimálásáért kapnak cserébe. Közben eltaposnak mindenkit, akik a rendszer igazi ellenzékévé nőhetnék ki magukat. Ha a választások miatt állandóan magukra irányíthatják a figyelmet, és azt a benyomást kelthetik, hogy rajtuk kívül nincs más, senki nem zavarja a bizniszt.
Ez a jelenség Gyurcsány Ferencnek azzal a mondatával írható le, hogy „mára megértettem, hogy aki a hatalmi berendezkedés, az alkotmányos rend fideszes feldúlása, a mögötte meghúzódó társadalmi, kulturális meggyőződés kérdéseiben kompromisszumot köt Orbán Fideszével, az a pillanatnyi hatalomért engedi továbbpusztítani a köztársaság maradékát.” Ez ugyan a 2012-es Gyurcsány Ferenc, aki harcolna a 2015-ös Gyurcsány Ferenccel, de az elvek tekintetében nem kötök kompromisszumot, még a 2015-os Gyurcsány Ferenc kedvéért sem. Isten őrizzen engemet ettől.
Mi akkor a teendő? – kiáltanak fel kétségbeesetten a tűz körül táncoló mohikán testvéreim. Erre semmit nem kell tennem, csak visszaküldeni őket Gyurcsány Ferenc elméleti alapvetéseihez. Gyurcsány Ferenc Összes Művei VI. kötet II. fejezetben az olvasható: „Én is, az általam vezetett párt, a Demokratikus Koalíció is azt gondolja, hogy Orbán rendszere illegitim és illegális. Illegitim, mert amit tesz, arra nem kért és nem kapott felhatalmazást, és illegális, mert törekvései a hatalom kizárólagos megszerzésére irányulnak és ez alkotmányellenes. Alkotmányellenes, függetlenül attól, hogy a kiherélt Alkotmánybíróság mit mond erről.”
Ez még a 2013-as Gyurcsány Ferenc, akinek semmi köze a 2014-es és a 2015-ös Gyurcsány Ferenchez, de nekem ez szentírás. Gyurcsány itt kimondja az alkotmányos rend megdöntését, és a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló törekvést, ami államellenes bűncselekmény. Bűncselekményre nem épülhet egy állam. Bűnözőkkel nem lehet egy parlamentben ülni, a bűnözőt nem szabad „miniszterelnök úrnak” szólítani, hanem elkövetőnek.
Ez a törvényes állapot korrekt leírása. Interjúkban Vörös Imre alkotmánybíró is szakszerűen kifejtette ezt. Márpedig, ha illegális, magyarul: nem törvényes Orbán alaptörvénye, mert alkotmányellenes, akkor az alaptörvényre épülő választási törvény, és az alaptörvény alapján kiírt parlamenti választás sem törvényes. Ha nem törvényes, akkor érvénytelen. A mai magyar parlament törvénytelenül működik. Ez azt is jelenti, hogy Kész Zoltán megválasztása is törvénytelen volt, és törvénytelenül működik az egész ország.
Ebben az esetben egy liberális demokrata mohikán nem tehet mást, mint azt, hogy a törvénytelen állapot megszüntetését követeli. Ez az alkotmányban előírt kötelessége. Köteles az országot a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló törekvésekkel szemben megvédeni. Ezt mondja az Alkotmány. Ennek módja nem az, hogy a bűncselekményt legitimálom, beállok a törvénytelen rendszerbe, felesküszöm az általam alkotmányellenesnek és törvénytelennek minősített alaptörvényre, mert akkor magam is alkotmánysértő és törvénytelen leszek.
Nincs más választása egy jogtisztelő polgárnak, demokratikus pártnak, mint bojkottálni az alkotmányellenes és törvénytelen rendszert. Ez az egyetlen nem erőszakos módja a tiltakozásnak és az államcsíny elutasításának. Demokrata nem is mérlegelhet, mert ezt követeli a jogi helyzet. A „bojkott” nem valami alternatív kitaláció, hanem ez a kényszerhelyzet, nem a választási összefogás. Egy demokrata akkor sem tehet mást, ha ebben senki nem követi, ha ennek semmi közvetlen politikai haszna nincs. Ez nem praktikus megfontolás kérdése.
Ebben az esetben azonban vállalni kellett volna az illegalitást, le kellett volna mondani a parlamentbe került képviselők közel egymilliós fizetéséről, a párt nem kapta volna meg az évi százmilliós állami támogatást. Ha bojkottálja a rendszerrel együtt a választásokat, akkor minden ellenzéki párt, aki minden körzetben állít egyéni jelöltet, 600 milliós támogatástól esik el. Nem véletlen, hogy azok szorgalmazták inkább a közös jelölteket, akiknek nem volt esélyük, mert aki lemondott az egyéni képviselőállításról, az lemondott arról, hogy egyedül markolja fel ezt a pénzt. Győzelmi esély úgysem volt, a pénz meg jól jött. Az más kérdés, hogy győzelmet hazudtak, mert minél több a szavazat, annál több a pénz.
Azok a mohikán testvéreim, akik Gyurcsány Ferenc vezetésével elhagyták a falut, a totemoszlopot és a tüzet, amit most egyedül őrzök, bevallják néha, hogy „pénz nélkül nem lehet pártot vezetni”, vagyis a pénz miatt tették. Mutatom nekik az üveggyöngyöket, a fésűt és a tükröt, amit kaptak a sápadtarcúaktól, hogy erre cserélték Gyurcsány Ferenc Összes Műveit, elveit, s mit ér a pénz, ha itt maradt a totemoszlop?
Akik szégyellik, hogy egyszerűen eladták magukat, az elveiket, az Alkotmányt és még a pipákat is, azok azt hazudják, hogy a „bojkottot senki nem értette volna meg”, „senki nem követte volna”, „semmi eredményt nem ért volna el”. Mire én csak a totemoszlopot, az elárult Alkotmány utolsó példányát tudom mutatni, hogy ez mellébeszélés, ennek semmi köze a törvényes kötelességhez, elvekhez, a törzs becsületéhez. Másrészt, aki elindul a hazugság ösvényén, az nem tud többé a hazugságok szövevényes hálójából kikerülni. Hazugságot hazugság követ, ebből győzelem soha nem lesz. De az elvszerűség, az igazság melletti kiállás az győzelmet hoz.
Most a sápadtarcúak erődjében laknak, eszik a vékony kosztot, és nem értek el semmit. A nép, amely állítólag nem értett volna semmit a bojkottból, magától is bojkottálta a szavazást. Nem szavazott. Ha maradnak a faluban, ha tartják magukat az elveikhez, ha nem fognak össze az áruló irokézekkel, akik a sápadtarcúak kezére játszották őket, akkor lenne szabadság, erősek lennénk, mert az igazság erőssé tesz. Nem hazudnának, nap mint nap, szabadon vadászhatnának, és még jobban is élnénk. Ezt nem hiszik el, mert már nem tudják elképzelni az életet csak úgy, hogy eltartják őket. Inkább feladják az elveiket és lemondanak a szabadságról, a bátor szabad életről.
Ha kitartanak az elveik mellett, az olyan erkölcsi tőkét adott volna, hogy miután kiderül a sápadtarcúakról minden aljasság, ami azóta naponta kiderül, az egész nép mögéjük állt volna. Így hiteltelenek, és még Kész Zoltán volt Fidelitas-tag is úgy tudott nyerni, hogy őket igyekezett elrejteni. Ha ők állítanak jelöltet, arra nem szavazott volna ennyi ember. Mégis látványosan ünneplik a győzelmet, mert erre hivatkozva elhitethetik azt, hogy nincs szükség civilekre, új pártokra, nincs szükség bojkottra, a rendszerrel való szembenállásra, csak meg kell várni a választásokat, a többit pedig bízzák rájuk. A pénzt pedig ide kérjük utalni.
A madarak röptéből megállapítottam, hogy ez a hazugság csak megint a pénz miatt fontos. Ehelyett az fog történni, hogy simán elveszítik a 2018-as, a 2022-es és a 2026-os választást is. 2016-os előrehozott választás természetes nem lesz, de ez arra jó, hogy addig se dugja ki senki a fejét, és nehogy valaki valami hiteles ellenállást szervezzen. 2016-ban pedig már megint csak két év lesz a választásig, hát addig már nem érdemes csinálni semmit.
Ha szerencsém van, és még élek, megmutatom Gyurcsány Ferenc alapelveivel teleírt totemoszlopot ekkor azoknak, akik közben felnőnek, és rájönnek, hogy ezek a bolondját járatják velük, és tulajdonképpen Gyurcsányék a börtön őrei. Akkor a fejükhöz csapnak, és kézről kézre adják Gyurcsány Ferenc általam megőrzött 2011-es, 2012-es, 2013-as alapelveit. Tesznek egy virágot a síromra, mert a 2014-es és a 2015-ös Gyurcsány hívei, a totemoszlopot vele elhagyó árulók, engem ekkor lenyilaznak, tomahawkot vágnak a homlokomba, fejemet megskalpolják, és testemet a keselyűknek adják.
Ezek a fiatalok megértik, hogy első dolguk visszatérni a gyökerekhez, a Nenyi, a fülkeforradalom, a puccs törvénytelenségeihez, megkérdőjelezni a rendszer legitimitását, bojkottot hirdetnek, és kíméletlenül lemészárolják a 2026-os Gyurcsány áruló követőit. Tudják, hogy ez a győzelmük záloga. Ha ezt nem teszik meg, nem győzhetnek. Ha elég erősek lesznek, ez a 2026-os választási vereség után sikerülhet.
Ha engedik megfélemlíteni magukat az áruló Gyurcsány áruló követőivel, és elhiszik azokat a hazugságokat, amelyeket ma is mondanak, és amelyekkel az Orbán-rendszert bebetonozzák még évtizedekre, akkor sor kerülhet még a 2030-as választási vereségre is, az újabb nagy zakóra. Amikor pedig Gyurcsány előáll újra a gitárral, hogy semmi baj nincs, majd két év múlva előrehozott választáson győznek, akkor egy ifjú kéz eldobja felé a csatabárdot. Attól kezdve az Orbán-rendszer napjai meg lesznek számlálva. Ugyanattól omlik majd össze, amitől ma is összeomlana, ha Gyurcsány alapelveit kompromisszumok nélkül követik.
Mivel Kész Zoltán győzelme ürügyként szolgál ahhoz a hazugsághoz, hogy az Orbán-kormány és az Orbán-rendszer demokratikusan leváltható, ez a győzelem felér egy vereséggel. A nevetés sírásba fordul. Ez csak figyelmeztető jel az erőd parancsnokának, hogy nem szabad ennyi sanszot sem adni. Soha nem fogják átadni demokratikus úton a hatalmat. A kétharmaduk a két fideszes szatellit pártból, a Jobbikból és az LMP-ből simán megvan, tehát valójában semmit nem veszítettek el, csak a látszatot. Viszont megerősítik az őrséget, megemelik a falakat, szigorúbb lesz a börtön. Ellenállás esetén ez a totális diktatúráig fokozódhat. Nem nagyon van miért nevetni.
Az igazi nevetés akkor lenne, ha megdőlne Orbán rendszere, az Orbán-féle bűnbanda pedig bíróság elé kerül. Az alkotmányos rendet helyreállítanák, mert azt megpuccsolták. Most azon van az öröm, hogy az egyik őrt valaki seggbe rúgta. A fogolyként az erődben tartózkodó áruló főnökök, akiknek dupla koszt jár, azzal hitegetik a nyomorult mohikán rabokat, hogy máskor is seggbe lehet majd rúgni az őröket, és ha elég sok seggberúgás lesz, majd átveszik az erődben a parancsnokságot. Erről ábrándoznak éhes gyomorral, és gyűlölnek engem, aki bivaly szarral dobálom őket, és azt kiabálom, hogy ez hazugság.
Néha nyíllal belövöm az erődbe Gyurcsány Ferenc alaptéziseit, hogy szabadok is lehetnének. Akkor az időközben varázslóvá vált Gyurcsány és a pribékjei elhitetik, hogy a nagy Manitu biztos elvette az eszemet, megőrültem, szélsőséges vagyok, a pusztulásba hívom őket, idekint nincs szabadság, és nem ez az út vezet kifelé. Néha rám gyújtják a sátramat, azt állítják, hogy „gyurcsányfóbiás” vagyok, miközben Gyurcsány téziseit tartom a kezemben, és azokat mormolom éjjel és nappal. Gyurcsányék eközben az erőd kantinjában együtt isznak az irokéz ellenséggel és a sápadtarcúakkal.
Amikor a fegyelem lazul, akkor Gyurcsány tart egy beszédet, a bértollnokai elhitetik, hogy egyedül tőle fél Orbán. Orbán addig félt tőle, amíg szabad volt, amíg az igazságot hirdette, amíg nem kötött kompromisszumot, és azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy egy igazi ellenzéki párt kívül marad, nem megy be a parlament fogságába, és megvonja tőle a legitimitást. Orbán akkor nyugodott meg, amikor Gyurcsány a mohikánok szent törvénye ellenére összeállt az áruló irokézekkel és bevonult a törzsével az erődbe. Azóta rábízza az igazi ellenzék kinyírását.
Megyek, dobnom kell a tűzre. Mint utolsó fanatikus gyurcsányistának, meg kell védenem Gyurcsány Ferenc elveit. Leginkább tőle.
