Ronai and Ronai
AMERIKAI

Bartus László: Lehet-e Gyurcsány nélküli DK? 2015. február 16. hétfő 1:58

  • Nincs még hozzászólás
  • Print Friendly and PDF
  • Betűméret változtatás
Share
Bartus László: Lehet-e Gyurcsány nélküli DK?

Természetesen nem lehet. Ahogy Orbán nélkül nincs Fidesz, Gyurcsány nélkül nincs DK. Egy nem demokratikus pártban ez természetes. Demokratikus pártban nem az. A hangsúly a lehetőségen van. Az, hogy ennek lehetősége sem képzelhető el, az sok mindent elárul.

A Demokratikus Koalíció tisztújító kongresszusa alkalmat adna arra is, hogy a párt értékelje a teljesítményét. Még inkább azt, helyes irányba tart-e. Ehhez képest kellene a tisztújításnak a különböző irányzatok képviselőit súlyuknak megfelelő szerephez juttatni a pártban. De ilyenek nem nagyon látszanak, kevés kivételtől eltekintve, nincsenek.

Kelet-Európában szocializálódott embernek ilyenkor azonnal a párton belüli centrális erőtér jut eszébe. Olyan pártokra jellemző ez a végtelen egyetértés, amelyekben a vezető véleményétől eltérő álláspont ellenséges támadásnak számít, ahol nem legitim az eltérő gondolkodás. A kritika jogát még a liberális szellemiségű sajtótól is elvitatják.

*

A Demokratikus Koalíció bő négyéves története pedig felvet bizonyos kérdéseket az Orbán-rendszerhez való viszonyával kapcsolatban. S hogy e tekintetben jelentős mértékben fel sem merül a párton belül különvélemény, ezekről nem folynak legitim és nyilvános viták, az megkérdőjelezi e párt demokratikus jellegét.

Az MSZP-ből való távozás körülményei ma már érdektelenek, mint a gazdag emberek első milliói. De következményei vannak a párt identitását érintő kérdéseknek. A Demokratikus Koalíció vajon a kormánynak vagy a rendszernek az ellenzéke? Nem csupán deklarációk, hanem a tettek szintjén. Mert a szavak a rendszerről szólnak, ám egy parlamenti ellenzék nem a rendszer, hanem a kormány ellenzéke. A tettek nincsenek összhangban a szavakkal.

Erre vonatkozóan néhány idézettel szeretnék rávilágítani a probléma lényegére. Nem mintha a tények az utóbbi időben valamelyest is megrendítenék e párt híveinek hitét abban, hogy a DK és vezetője tévedhetetlen. Pszichológiai jelenség, hogy ha valakit sokat támadnak, és néha igaztalanul is, akkor olyan esetekben is megvédik, amikor nem kellene. A “gyucsányfóbiázás” a magyar közélet legerősebb fóbiája.

Gyurcsány Ferenc azzal nyerte meg a hozzám hasonló liberális demokraták rokonszenvét, hogy elvszerű politizálást hirdetett. Az Orbán-rendszerrel való mindenféle kompromisszumot visszautasított. Ha van valami, amit a DK identitásából számon lehet kérni, akkor ez az.

Gyurcsány Ferenc 2011. február 18-i évértékelőjében azt mondta, „mi mostantól nem a kormány ellenzéke vagyunk, hanem Orbán önkényre épülő rendszerének ellenzéke vagyunk”.

Az Amerikai Népszava a legvadabb „gyurcsányista” jelzőket kapta, amikor üdvözölte az ilyen mondatokat: „működő demokráciában természetes, hogy pártok és ideológiák versenyeznek. Egy önkényben viszont van az önkény, és az azzal szembeni ellenzék.”

Ez csak egyet jelenthet: a kettő nem keveredhet. Nem játsszuk el egy önkényuralomban a demokratikus versenyt.

A DK ekkor még nem önálló pártként működött, hanem az MSZP egyik platformjaként. Gyurcsány ugyanitt azt állította, hogy „nem az MSZP szétszakítására, nem a demokratikus ellenzéket tovább daraboló új párt alapítására, hanem az MSZP meglévő erényeire építő, hibáit, fogyatékosságait maga mögött hagyó pártátalakításra, és a párt átalakításával létrejövő új balközép, demokrata párt létrehozására van szükség”. Azt mondta, “nem szakítunk, hanem átalakítunk, nem új pártot alapítunk, hanem az MSZP-ből csinálunk új pártot”.

Ennek az állításnak a szavatossági ideje nyolc hónapig tartott, ami Gyurcsány Ferenc kijelentései tekintetében hosszú időnek számít. De a rendszer igazi ellenfelei ezt szükségesnek tartották, az igazi ellenzékiség feltételének. Ezért inkább későinek mondták, és nem vitatták az elválás morális aspektusait, pedig az hasznos lett volna. Azokból következtetni lehetett volna bizonyos jellemhibákra.

A Demokratikus Koalíció 2011. október 22-én önálló párttá alakult. Gyurcsány és pártja azért bírta a ma már „gyurcsányfóbiásnak” kikiáltott Amerika Népszava, valamint a liberális demokraták és az értelmiség támogatását, mert azt ígérte, hogy „nincs több kompromisszum”.

Az MSZP-vel és a többi Fideszen kívüli párttal szemben azt ígérte, hogy nem alkuszik meg Orbán rendszerével. Ez volt a DK fundamentuma, amire ez a párt épült. Azért élvezte erkölcsi támogatásunkat és bizalmunkat, mert azt ígérte, hogy szembefordul a szocialisták és a többi ellenzéki párt felemás kollaborációjával.

Azért léptünk túl a kiválás morálisan nehezen értékelhető lépésein, mert nem gondoltuk, hogy Gyurcsányt a személyes ambíciói vezetik. Nem hittük, hogy a fülünknek oly kedves nyugatbarát elvek hangoztatása szemfényvesztés. Nem gondoltuk, hogy a szónoki képesség cipollai funkciót tölt be, és Gyurcsány képes lehet valaha a szép elvekkel ellentétesen cselekedni. Azt pedig különösen nem hittük, hogy lesz olyan demokratikus közösség, amely ezt letagadva, tudomásul veszi ezt.

Mi úgy gondoltuk, az MSZP-vel való szembefordulás a rendszerrel való szembeforduláshoz szükséges. Nem gondoltuk, hogy két év sem múlik el, és Gyurcsány pártja beáll azok közé, akikkel szemben alternatívát kínált. Miközben azok a pártok semmit nem változtak, amelyekkel szervezetileg és politikailag is szakított. Fel sem tételeztük, hogy gondolkodó liberálisok az elvek feladása után is követik majd Gyurcsányt a kollaborációba. Hogy “az összefogás kényszere” kezdetű hazugsággal, bármire rá lehet venni értelmes embereket.

Ezt a “kényszert” állítólag Orbán választási törvénye hozta létre. De igazi demokrata számára ilyen “kényszerek”, amelyeknek meg kellene felelnie, nincsenek. Ez nem az “összefogás kényszerét” jelentette, hanem annak tényét, hogy demokratikusan nem lehet Orbánt leváltani. Ezt kellett volna kimondani, nem az elveket feladni, és a demokratikus szavazókat becsapni.

A Demokratikus Koalíció jelentette az egyetlen reményt arra, hogy lesz még Magyar Köztársaság. Lesz legalább egy hiteles és elvszerű ellenzék. Ez a lehetőség és ígéret azonban elmúlt. Ez a párt meghasonlott önmagával, és ennek a meghasonlásnak nincs felelőse. Azokat szidalmazzák, akik a DK által meghirdetett elvekhez ragaszkodnak, és azokat kérik számon a párton.

Mindezt nem én találom ki. El lehet olvasni, mit írt Gyurcsány Ferenc 2013. június 24-én Alkotmányos kérdésekben nincs kompromisszum címmel a Galamusban: „Az alaptörvény lényege szerint illegitim. Illegitim, mert nem a versengő politikai nézeteket vallók, illetve az ő szervezeteik kölcsönös kompromisszumára, mint legkisebb közös többszörösre épül, hanem egy párt diktátumára. Demokraták ezzel nem egyeznek ki, nem fogadják el, ezzel nem kötnek kompromisszumot.”

Mintha csak az Amerikai Népszavát idézte volna. De ezt nem én írtam. Nem én mondtam, hogy “demokraták ezzel nem egyeznek ki, nem fogadják el, ezzel nem kötnek kompromisszumot”, hanem Gyurcsány Ferenc. De hol vannak szerinte a kompromisszum határai, ha képes volt felesküdni az illegitimnek nevezett alaptörvényre? Mit jelentenek a szavak? Mit jelent az, hogy “nem fogadják el”?

Azt a színjátékot, amikor a bajszuk alatt eldörmögték az ellenkezőjét? Azokban kell megbízni, akik deklarálták, hogy bármikor képesek hamis esküt tenni?

Ez a Demokratikus Koalíció identitásának alapját jelentő kérdés. Ez a párt ezzel azonos, vagy ha nem azonos, akkor ez a párt nincs. Nincs abban az értelemben, amire létrehozták. Ha mégis kompromisszumot köt, elveszítette a létjogosultságát. Vajon erre kitér a kongresszus, vagy az élet megy tovább, mintha mi sem történt volna? Semmi nem számít?

Gyurcsány Ferenc ugyanitt ezt írta: „Én is, az általam vezetett párt, a Demokratikus Koalíció is azt gondolja, hogy Orbán rendszere illegitim és illegális. Illegitim, mert amit tesz, arra nem kért és nem kapott felhatalmazást, és illegális, mert törekvései a hatalom kizárólagos megszerzésére irányulnak és ez alkotmányellenes. Alkotmányellenes, függetlenül attól, hogy a kiherélt Alkotmánybíróság mit mond erről.”

Ebből az alaptézisből következik minden. Ha ez a párt azonos akar lenni önmagával, akkor ebből az alaptézisből kell levezetnie minden döntését, minden cselekedetét. Amikor most tisztújító közgyűlést tart, ehhez képest szükséges megvizsgálnia önmagát: mennyire tartotta magát ezekhez az elvekhez. De Gyurcsány Ferenc szavai szerint a Demokratikus Koalíció jelenleg alkotmányellenes állapotot legitimál. Törvénytelen keretek között működik, amelyeket törvényesnek fogad el.

Pedig a párt elnöke a fent idézett írásában meghatározta azt is, hogy ez mit jelent a gyakorlatban: „Az önkény és a demokrácia között nem lehet megegyezni. Így aztán a demokraták sem egyezhetnek ki az önkény embereivel.” Vastaps kísérte ezt az Amerikai Népszava oldalain, aztán úgy maradtunk. Ki kéri számon ezeket a szavakat?

Gyurcsány Ferenc azt is kimondta: „mára megértettem, hogy aki a hatalmi berendezkedés, az alkotmányos rend fideszes feldúlása, a mögötte meghúzódó társadalmi, kulturális meggyőződés kérdéseiben kompromisszumot köt Orbán Fideszével, az a pillanatnyi hatalomért engedi továbbpusztítani a köztársaság maradékát.”

Mi a mai napig így gondoljuk, de ma „gyurcsányfóbiások” vagyunk ezzel az álláspontunkkal. Ha az elnök urat szembesítjük ezekkel a nézeteivel, ellenségek vagyunk. Pedig ő az, aki nem tartotta a szavát. Mi úgy gondoljuk ma is, hogy aki kompromisszumot köt Orbán rendszerével, „az a pillanatnyi hatalomért engedi továbbpusztítani a köztársaság maradékát”. Pontosan ezt teszi a Demokratikus Koalíció.

Lehet-e erről nyiltan beszélni? Ha egymás mellé tesszük a szavakat és a tetteket, számít-e bármit egy fanatikus DK hívőnek?

És hogy mindenki értse, mit gondolunk mi a demokratikus alapállásról, a legjobb, ha Gyurcsányt idézzük. Nála ezt nem fogalmazta meg jobban senki: „Mindenkivel meg lehet és kell állapodni, aki a jogállamiság, a demokratikus alkotmányosság, a parlamentarizmus, köztársasági eszme, az emberi méltóság talaján politizál. Mindenkivel. És senkivel sem, aki ezen kívül helyezi magát. Márpedig az orbáni Fidesz az utóbbi csoportba tartozik. Ezért nincs kompromisszum.”

Mi ezekből az alapelvekből vontuk le az egyetlen lehetséges következtetést, hogy az egyetlen demokratikus, alkotmányos és törvényes magatartás a rendszer teljes bojkottja. A “nincs kompromisszum” nem jelenthet mást. Mi mást jelenthetne még?

*

Itt váltak el az útjaink. A Demokratikus Koalíció először megkötötte a kompromisszumokat Orbán hivatalos ellenzékével. Nem velük szemben kínált kompromisszumok nélküli alternatívát, hanem beolvadt közéjük. Azt állította, hogy egy nem demokratikus, nem szabad és nem tisztességes választáson velük legyőzi Orbánt. Ekkor világossá vált, hogy a DK pozícionálása a baloldalon fontosabb mindennél.

Amikor azt állították, hogy ez lehetséges, hazudtak. Amikor ebben részt vettek, egy illegitim, illegális alaptörvény alapján kiírt nem demokratikus választás részesei lettek. Akkor feladták azt, amiről Gyurcsány beszélt. Gyurcsány azt mondta, „a demokraták nem egyezhetnek ki az önkény embereivel”. Ők kiegyeztek. Azokkal fogtak össze a kiegyezésben, akikkel szemben kompromisszum nélküli alternatívát ígértek.

Nem mondtak igazat, amikor azt állították, hogy a rendszer bojkottjának, benne a választások bojkottjának, nem lenne megfelelő támogatottsága. Nem mondtak igazat, amikor azt hangoztatták, hogy ennek bármilyen jelentősége van. Elvi döntések esetében nem számít, hogy ma hányan támogatják. És az ellenkezőjét hányan támogatták? A választástól való távolmaradás is egy vélemény. A többség így is bojkottálta a választást.

Akkor sem mondtak igazat, amikor rosszabbnak állították be azt az eshetőséget, hogy a választás bojkottja esetén Orbán egyedül és a csatlósaival ülhet be a parlamentbe. Orbán semmitől sem félt jobban, mint a legitimációs hiánytól. Az megbuktatta volna a rendszerét. De meg sem kísérelték a kompromisszum nélküli utat járni és megvédeni annak lényegét. A választáson való részvétel hazugságát nehezebb volt elhitetni. És akik ma is kitalálnak mindenféle ostobaságot, hogy a bojkott elutasítását megmagyarázzák, valamilyen hamis érdekből teszik. Nem akarnak szembesülni az igazsággal és Gyurcsány hamisságával.

A Demokratikus Koalíció elnöke megfeledkezett arról, hogy a kompromisszumok nélküli ellenállás erkölcsi kérdés. Az Alkotmányhoz való hűség, a törvényes állapothoz való ragaszkodás nem hatalomtechnikai megfontolás vagy választási stratégia kérdése. Azt is elhallgatta, hogy a praktikus szempontok is a rendszer és a választás bojkottja mellett szólnak, mert az Orbán-rendszer addig él, amíg legitimációja van.

Ebből a szempontból teljesen érdektelen, ki követi, hányan tartanak vele, mi lesz a választások eredménye. Mennyivel jobb, hogy a DK a parlamentben van? A demokrácia hamis látszatának megteremtésén túl milyen hatása van ennek a rendszerre? A parlamenti fizetéseket és az állami párttámogatást leszámítva, természetesen, amiért eladták magukat. A párt fundamentumát jelentő alapelvekhez való ragaszkodás egyedül a bojkottot tette volna lehetővé.

Mi azt írtuk, a választáson való részvétel bebetonozza, konszolidálja Orbánt és a rendszerét. Miközben megsemmisítő vereségbe, és egy morális csődbe vezeti a liberális demokratákat. Mindent veszítenek, és semmit nem nyernek. Ezt a választást úgysem lehet megnyerni, kétharmaddal nyeri majd meg a Fidesz. Ha kimarad ebből a DK, akkor a választások után morálisan megerősödve, igazi ellenzékként áll szemben az Orbán-rendszerrel.

Gyurcsány pártja a kompromisszumok nélküli elvek hirdetésével nyerte meg a liberális demokratákat, majd ezek elárulásával vitte őket a megsemmisítő vereségbe, amely előre látható volt. Ez az elvtelenség az oka, hogy nincs esély, nincs remény, nincs egyetlen hiteles ellenzék, nincs semmi, amiben ma Magyarország bízhatna. Gyurcsány magával rántotta az ország legjavát, és fogságba ejtette őket. Eladta őket Orbánnak.

*

Az árulás bizonyítéka, hogy a választáson Gyurcsány pártja már a „Kormányváltók” nevet viselő kollaboráns-szövetség és álösszefogás tagjaként lemondott a rendszer ellenzékének szerepéről, amelyet Gyurcsány korábban úgy fogalmazott meg: „mi mostantól nem a kormány ellenzéke vagyunk, hanem Orbán önkényre épülő rendszerének ellenzéke vagyunk”. Gyurcsány korábbi nyilatkozataiból tudható volt, hogy a kormányváltás nem elegendő a rendszer leváltásához. Kormányváltáson át nincs rendszerváltás. Ezért még egy győzelem sem jelentett volna megoldást, de esély sem volt a csaló választáson győzelemre.

Ennek ellenére belerángatták a jóhiszemű embereket. Hazudtak nekik, és laposra verették őket. Orbánnak pedig menlevelet adtak a következő húsz évre.

Az Amerikai Népszava 2013. december 10-én Gyurcsány tézisei és a Demokratikus Koalíció deklarált elveivel összhangban ezt írta: „Nincs más út az Orbán-rendszer megdöntésére, csak az illegitim rendszer legitimációjának kétségbe vonása és az arra adható egyetlen békés, de az igazságot követő magatartás, a rendszer teljes bojkottja. Orbán Viktor rendszere addig él, amíg a legitimációja meg nem kérdőjeleződik.  Az Alkotmány előírta, hogy minden ilyen kizárólagos hatalomra való törekvéssel szemben mindenkinek joga és kötelessége fellépni. Az ellenzéki pártok azért is hiteltelenek, mert tudomást vesznek egy törvénytelen állapotról. Orbán Viktor illegitim alaptörvényre épülő nevetséges alapokon álló rendszere a demokrácia hamis díszletei között megvalósuló önkényuralom. Ennek létrehozását az Alkotmány, amelyre felesküdtek, amelynek alapján megválasztották őket, nem tette lehetővé. A Btk. államellenes bűncselekmények között tartja nyilván azt, amit az Orbán Viktor által létrehozott bűnszervezet elkövetett. Az ellenzék számára egyetlen legitim és tisztességes magatartás a rendszer illegitim jellegének hangoztatása, a rendszer totális bojkottja, az államellenes bűncselekmény elkövetőivel szembeni felelősségre vonás követelése. Minden korrekt ellenzéki program csak úgy kezdődhet, hogy a törvényességet helyre kell állítani, a jogállami Alkotmányt vissza kell állítani, az illegitim rendszer által hozott valamennyi törvényt és intézkedést egy tollvonással el kell törölni.

A Demokratikus Koalíció a hiteltelen és önmagát lejáratott, korrupt, sok esetben a Fidesz érdekei által manipuláló balliberális média és pártok propagandájának engedve követi Orbán műellenzékét a biztos bukásba és a teljes morális megsemmisülésbe. Elfogadja a hazugságot, hogy a rendszer és  a választások bojkottja Orbán érdekét szolgálja, holott ennek az ellenkezője igaz. A többi hiteltelen és hazug ellenzéki párttal együtt kórusban hazudik és áltatja a reménykedő emberek százezreit, hogy Orbánt választáson lehet és kell legyőzni. Elhiszik, hogy bármit is számít az, hogy ma ki hogyan reagál egy bojkott felhívásra és egy bojkottra. Ezzel szemben az igazság az, hogy aki egyenesen úton jár, az marad ennek a népnek az utolsó reménye, és amikor lehullik szemükről a hályog, akkor hálával és tömegesen fognak csatlakozni ahhoz az igazi ellenzékhez, amely nem volt megalkuvó, nem hitegetett senkit, akik tisztában voltak a helyzettel és az egyetlen elfogadható, morális és törvényes magatartással. Az ellenzék helyesen bojkottálta az alaptörvény megszavazását, utána már nem is lett volna szabad visszatérnie a parlamentbe. Kimondhatatlan károkat okoztak azzal, hogy legitimálták az önkényuralmat és fenntartották a törvényesség látszatát.”

Ezt mondta négy hónappal a választások előtt az Amerikai Népszava, amely következetesebb maradt ezzel Gyurcsányhoz, mint Gyurcsány. Ezzel szemben Gyurcsány Ferenc, akinek az elveit mi követtük, de ő nem, 2014. január 16-án az MTI-nek adott interjújában még azt mondta: „a felmérések szerint a baloldali összefogásnak körülbelül 460 ezer szavazatnyi a hátránya a kormányoldallal szemben, az pedig akár az utolsó héten is ledolgozható”. Március 30-án még így hitegetett: „Ha a kormányváltókra szavaznak – mondta Gyurcsány –, sütni fog a nap, velünk, a kormányváltókkal kezdődhet egy tisztességesebb élet, nyugalom, a béke, a tisztesség és szabadság.”

Az eredmény ismert: az előre látható megsemmisítő erejű vereség következett be. Orbán pedig pontosan kétharmaddal nyert. Másnap Gyurcsány ezt mondta: „A szó történelmi, morális értelmében ezt a hatalmat soha nem fogom elismerni legitimnek”. Majd „a DK engesztelhetetlen ellenzék lesz” felkiáltással letették az esküt Orbán illegitim és illegális alaptörvényére. Ha nem teszik, nem kaptak volna állami párttámogatást, nem indulhatnak brüsszeli zsíros állásokért az európai parlamenti választáson, nem ülhettek volna be néhányan a parlamentbe milliós juttatásokért és kedvezményekért. Ennyit a meg nem alkuvásról, és hogy „nincs kompromisszum”.

Az Amerikai Népszava a választási vereség utáni napon a következőket írta: „Ha következetes lenne a “kormányváltók” vezérkara, akkor a megsemmisítő vereség után az “összefogás” pártjainak elnökei lemondanának. Utólag nem hivatkozhatnak a csaló választási törvényre. Ha elfogadták a feltételeket, akkor nem hivatkozhatnak azokra. A baloldal többször kifogásolta, hogy Orbán három választási vereség után sem távozott. Pedig azok  a vereségek nem hasonlíthatók az “összefogás” vereségéhez. A magát “demokratának” nevező összefogás egy nappal a választás előtt is azzal hitegette a baloldali és liberális szavazókat, hogy nyerhetnek. Elindultak a választáson, amelyről tudható volt, hogy legitimálja az Orbán-rendszert. Nevetségessé váltak, azzá tették a választóikat is, hogy a “kormányváltók” nevet adták egy olyan tömörülésnek, amely meg sem közelítette a kormánypártok választási eredményét. Nem lehet utólag a választási rendszerre és Orbán médiájára hivatkozni. Azok a választás előtt is ismertek voltak. A balliberális pártok saját logikájából az következne, hogy elnökeik egyenként lemondanak.”

Ugyanebben a cikkben mi így értékeltünk: „Gyurcsány Ferenc végzetes stratégiai hibát követett el, amikor bevitte a pártját az ellenzéki “összefogásba”, és ezzel az Orbán-rendszer igazi ellenzékének egyetlen reményét az MSZP-s kollaboráció részévé tette. Ha ezt nem teszi, akkor most a DK a demokraták egyetlen esélyeként, morálisan megerősödve állna az Orbán-rendszerrel szemben, és a rendszer ellenzéke hozzájuk csatlakozhatna. Ehelyett, most beülnek díszpintynek, lefegyverezve, Orbán parlamentjébe, ahol semmi eszközük nem lesz. Ha demokrata, akkor egy ilyen rossz döntés, majd egy ilyen súlyos választási vereség után lemond. Feltéve, hogy a DK nem az ő egyszemélyes pártja. Ha elindultak a választáson, ha vállalták ennek a felelősségét, akkor le kell vonni a konzekvenciákat. Ha nem teszik meg, az egy újabb cáfolata annak, hogy a vallott értékeknek és a gyakorlatnak bármi köze van egymáshoz. Nyugati típusú pártokban ilyenkor lemondanak.”

Továbbá még ezt írtuk akkor: „Orbán Viktor rendszerének részeivé váltak, lemondtak a rendszer megdöntéséről, és ehhez elveszítettek minden morális alapot. Ha bevonulnak a parlamentbe, az illegitim alaptörvényre tett esküjükkel megpecsételik mindezt, és Orbán álparlamentjében díszletként biztosítják azt a hamis látszatot, mintha Magyarországon parlamenti demokrácia lenne. A felelősségük óriási. De vállalja-e bárki mindezért a felelősséget, vagy csupán az, hogy Orbán “rossz ember”, mindenkit felment a felelősség alól?”

Szeretném leszögezni, hogy a Gyurcsány elvakult hívei által agyongyalázott Amerikai Népszava és szerény személyem mindössze annyit tett, hogy kitartott Gyurcsány Ferenc elvei mellett, és azokat időnként megpróbálta számon kérni rajta. De Gyurcsány és a Demokratikus Koalíció nem tartotta magát ezekhez az elvekhez. S ami a legszörnyűbb, hogy az események azóta arra utalnak, hogy az Orbán-rendszer megdöntésével szemben elsőbbséget élvezett Gyurcsány taktikai elképzelése, hogy személyét és pártját a baloldal vezető erejévé tegye, riválisait maga alá kényszerítse.

Erre utal a „Pártunió” gondolatának felvetése, az újabb és újabb „összefogás” elméletek ötlete, amelyek valódi célja az, hogy „egy a zászló, egy a tábor” modellt hozzon létre a baloldalon is. Méghozzá pártja vezetésével. Ezt célozza az összes civil kezdeményezés bekebelezési vagy megsemmisítési kísérlete, s ennek legnyilvánvalóbb megnyilvánulása az volt, amikor pártzászlókkal akarta ellepni és megszállni a civilek tüntetését. Ez már a párt demokratikus jellegét is megkérdőjelezte. Ilyet még Orbán sem csinált.

Amikor a civilek megerősödni látszottak, azonnal előrehozott választásokat sürgetett, ami újra a pártpolitikára irányította volna a figyelmet, és elsorvasztja a civil megmozdulásokat. Inkább Orbán verje agyon negyedszer is két éven belül a demokratákat, de a civilekből ne nőjön ki Gyurcsány Ferenc reális alternatívája.

*

Tévedni lehet, de ha valaki felismeri a tévedését, azt megváltoztatja. De Gyurcsány továbbra is azt állítja, hogy az Orbán-rendszert választásokon lehet és kell legyőzni. E mondatok mögött már kizárólag a DK és néhány politikus egzisztenciális és politikai érdekei állnak. Gyurcsánynak az is elég, ha az Orbán-rendszer egyedüli jelentős ellenzéke marad, és így elvergődik Orbánnal együtt választásról választásra, miközben kedvenc hobbiját, a politikát űzi.

A baj az, hogy eközben a riválisok legyőzésére fordítja erejét, megsemmisíti a civil kezdeményezéseket. Ezért már nem csupán arról van szó, hogy visszatekintve úgy tűnik, a szép szólamok csak megtévesztésül szolgáltak, politikai érdekeket lepleztek, és ennek az embernek egyetlen szavát sem szabad komolyan venni. A helyzet az, hogy ma egy valódi ellenzék legkeményebb ellenfele nem Orbán, hanem Gyurcsány lenne, aki mindent megtenne, hogy eltiporjon egy alternatív kezdeményezést.

Gurcsány igazi arca akkor nyilvánul majd meg, amikor megjelenik egy olyan hiteles ember ezen az oldalon, akinek tömegbefolyása lesz. Akkor kell majd megnézni, micsoda élet-halál küzdelmet indít ellene a DK elnöke. Orbán nem zavarja annyira, mert az ő kiszemelt pozícióját nem Orbán veszélyezteti. Mindenesetre az sokat elárul, hogy a fanatikus tábor nem nő, az Orbán-rendszert ellenzők tömegei nem állnak mellé, és párt nélkül vannak. A magyar azért nem lázad, mert nem látja, hogy a lázadása után mi jönne. Gyurcsány és a DK nem alternatíva számára. És ezt jól látja.

Ezek itt fenn a tények. S hallani sem lehet arról, hogy a tények bárkit is zavarnának. Ez a párt öncsalásban és hazugságban él, elárulta a szimpatizánsait, az Orbán-rendszer felesküdött része lett. Röpke három év távlatából ez semmit nem számít. Az elnök megkérdőjelezhetetlenül újra elnök lesz, fel sem merül, hogy ez a párt olyan gyorsan lett a romlott hazai pártpolitika része, mint talán még egyetlen párt sem korábban. Pedig mindez ellen jött létre. Ezek után azt mondani, hogy nincs jobb, ezt kell elfogadni, a teljes morális megsemmisülés. Az emberi létezés alapvető értékeinek totális tagadása.

Fanatikus hívei egy demokratikus politikusnak és pártnak nincsenek. Egy demokratikus politikusnak naponta meg kell küzdenie az elfogadásért, egy demokratikus párt létformája az állandó vita, a vélemények és a gondolatok szabad áramlása. Gyurcsány és a DK nem ilyen, hanem tekintélyelvű párt benyomását kelti. Megigazulhatnak a fanatikusok egymás közt a szektán belül, hogy aki bármilyen kétséget megfogalmaz, az „gyurcsányfóbiás”, de minimum ellenség, bomlasztó és kártékony. De az ilyen szekták nem szoktak nőni.

Ez tükrőződik Ara-Kovács Attila, a DK külpolitikai kabinetvezetője cikkében, amikor azt írja: “Amerikában – ha átmenetileg is –, de lemondtak a magyarországi demokratikus kibontakozásról; azt 2018 után sem tekintik lehetségesnek”. Ez így van, és ennek létrejöttében különös felelősség terheli Gyurcsányt és a DK árulását. S ami a legszomorúbb, hogy még egy tál lencsét sem kaptak az árulásért. Ha nem kötnek kompromisszumot, ha kitartanak az elveik mellett, több pénzt gyűjthettek volna a rendszer gazdag és szegény ellenzőitől, mint amit az árulásért Orbántól kapnak.

Néhány éve az MSZP-vel kapcsolatban már leírtam, hogy ennél az MSZP-nél az is jobb lenne, ha nem lenne. Soha nem gondoltam volna, hogy Gyurcsány és pártja ilyen hamar utoléri őket. Ezért a tisztesség kedvéért írjuk le róluk is: ebben a formában, a Demokratikus Koalíciónál az is jobb lenne, ha nem lenne.

Ps: A tisztújítás végeredménye: a pártszavazáson 2315 párttag vett részt, közülük 1424 fő elektronikusan, 891 fő személyesen szavazott. A szavazatok megoszlása a következő: érvényes 2310, érvénytelen 5. Az érvényes szavazatok megoszlása a következő: Gyurcsány Ferencre szavazott 2303 fő, ellene 7 fő. Gratulálunk az elnök úrnak. A szavazati arány kevéssel marad el egy másik demokrata, Kim Dzsong Un eredménye mögött.

VN:F [1.9.3_1094]
Értékelés: 4.3/5 (86 szavazatból)
VN:F [1.9.3_1094]
Értékelés: +74 ( 170 szavazatból)
Bartus László: Lehet-e Gyurcsány nélküli DK?, 4.3 out of 5 based on 86 ratings

  • Nincs még hozzászólás
  • Print Friendly and PDF
  • Betűméret változtatás
Share
KOHÁNYI TÁRSASÁG LÉPJEN BE!
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
AP VIDEÓ - HÍREK A VILÁGBÓL
Szabad Magyar Tv
Szolgálati közlemény

Felhívjuk vendégbloggereink és olvasóink figyelmét, hogy az alábbi vendégblogok némelyikének legfrissebb posztjai, ill. linkjeik technikai okokból, rajtunk kívülálló, a WordPress.com által bevezetésre kerülő változások következtében nem jelennek meg. Ezért az érintett blog-dobozkák egyelőre üresek. A probléma megoldásán az AN munkatársai dolgoznak. Addig kérjük a bloggereink és olvasóink megértését és türelmét.

Áthidaló megoldásként, a helyzet rendeződéséig itt is felsoroljuk a kárvallott blogok linkjeit, hogy olvasóik mégis el tudják őket érni az AN-ről is:


Az AN szerkesztősége.
2015.03.23.

RSS e-Vitae
RSS kanadaihirlap
RSS torokmonika
Videók

videos