Aki nem szeret gondolkodni, lusta olvasni, azt hiszi, mindent tud, és csak az ingereit akarja pótcselekvésekkel stimulálni, az ne olvassa ezt a cikket, nem neki való. Neki elküldjük sms-ben azt, ami őt érdekli: “Hülye Orbán”. A többit hagyja meg gondolkodó embereknek. BL
Lassítás nélkül hajtanak a zsákutcába azok a nyugati és magyar elemzők, akik Orbán rendszerét a putyinizmussal azonosítják. Orbán nem Putyin. Rosszabb annál. Nem történhetett volna nagyobb szerencsétlenség, minthogy az illiberális állam eszméjét sokan Putyinnal azonosítják. Ez megakadályozza, hogy az igazi veszélyt felismerjék, és szembenézzenek vele.
Megbocsátható a külföldiek tudatlansága. Nem beszélnek magyarul, nem értik az ezeréves „keresztény államról”, a „keresztény Magyarországról”, a Gábriel arkangyalról szóló regéket. Nem ismerik a két világháború közötti horthysta Magyarország államideológiáját, amely a legtökéletesebb formában valósította meg a „keresztény-nemzeti” Magyarország hazugságát, Szent István hamisított államát.
Vegyük észre, hogy a magyar identitás áll az Orbán-rendszer támogatásának középpontjában. Azért nincs Orbán rendszerének ellenfele, mert nemhogy hiteles magyar identitást, de még mértékadó kritikát sem ad a hivatalos ellenzék a hazug magyarságtudatról. Még azt sem fogta fel, hogy ez a probléma gyökere.
Külföldiek felszínes külsőségek alapján azonosíthatják Orbán rendszerét Putyin uralmával. De a magyar történelmet, a magyar alaptörvénybe foglalt horthysta „keresztény-nemzeti” ideológiát ismerő magyarok nem eshetnek ebbe a hibába. Erős a gyanú, hogy ez nem véletlen: a „putyinizmus” vádja kapóra jön azoknak, akik nem akarnak szembenézni a rendszer igazi jellegével. Nem akarnak még közvetve sem szembefordulni a katolikus egyházzal, amelynek sok évszázados ideológiája áll az Orbán-rendszer mögött, és ha nem szabnak korlátot neki, az ország pusztulása megállíthatatlan.
A magyarok nem azért azonosulnak az Orbán-rendszerrel, mert az orosz minta tetszik nekik, hanem azért, mert egy meghamisított történelemkép alapján ezzel azonosítják magukat, „a magyart”, levezetve mindezt az első „szent” magyar királyból. Nincs, aki elmondja, mekkora csalásról van szó, az önbecsapás hamis tudatot épít, és ellenséggé teszi a világot, pusztulásba viszi Magyarországot.
Orbán minden beszéde arról szól, kik vagyunk mi, mivel azonosítjuk magunkat, mennyiben más ez, mint a minket körülvevő világ. A „nemzeti érdek” védelme a legnagyobb őrültségek esetében is ettől válik hitelessé. Ezek vagyunk mi, akikről Orbán Viktor beszél. Ez a mi „szentistváni keresztény országunk”. Az ezeréves Magyarország demagógiája az, amely fogságban tartja a nemzettudatot. E hazugság értelmében nem létezett magyar nemzet addig, amíg a katolikus egyház koronát nem adott az első magyar királynak. Ebből a legendából fakad az összes öncsalás, küldetéstudat, kiválasztottság, és minden egyéb hazugság. Ezekben a hazugságokban él Orbán Viktor Mihály Gábriel is. Valamikor röhögtek ezeken, és most hisz benne.
A „keresztény állam” hazug ideológiáját másfél évezredes öldöklés után maga mögött hagyta a világ, de Magyarország nem. Ideiglenesen egy másik szélsőség szorította háttérbe a keresztény-nemzeti fasizmust. Nem a felvilágosodás győzte le. Ezért nincsenek máshol olyan jellegű ideológiai viták, mint Magyarországon. Az antiszemitizmus a nemzeti identitásba ágyazódott. A kilencvenes években még volt ellenzék, amely ellenállt ennek. Ma nincs, ennek következményeit látjuk.
*
Az orbáni magyarázatokban azért gyűlöl bennünket a világ, mert mi magyarok „keresztények” vagyunk, a világ pedig nem az. Mi az „értékeinket” védjük. Ha a „kereszténységgel” vagyunk azonosak, akkor a nemzeti magyar állam csak keresztény állam lehet. Ennek a „keresztény” államnak az ellentéte a liberális állam. Az illiberális állam nem a putyini KGB-cárság, hanem a „keresztény” állam.
A „keresztény állam” elméletét Szent Ágoston „Isten városáról” szóló ostoba könyvében fekteti le, ez a római katolikus egyház legfőbb ideológiai alapja. Az egyház és az állam elválaszthatatlan egymástól, ahogyan a test és a lélek is elválaszthatatlanok. Az állam a test, a lélek az egyház. Az állam küldetése az, hogy az egyház tanítását a polgárok számára kötelezővé tegye, mert ez szolgálja a közjót. Ennek érdekében korlátozzák az egyéni szabadságot. A közösség és a közjó ezen a ponton kerül ellentétbe az egyéni szabadsággal. A katolikus állam a liberális állammal.
A liberális demokrácia ezt számolta fel. A liberális demokrácia ellentéte ezért a „keresztény állam”. A liberalizmus a katolikus egyház hatalmi törekvéseivel, az állam és az egyház összefonódásával, a feudális vallási elnyomással szemben jött létre. A felvilágosodás ellenfele a római katolikus egyház volt és maradt. A katolikus egyház gyűlöli a felvilágosodást és a liberalizmust, amely véget vetett az egyház és az állam összefonódásának, s megadta az egyénnek a szabadságot, hogy abban hisz, amiben akar, úgy él, ahogyan akar. A katolikus egyház esküdt ellensége a liberalizmus.
Amikor Orbán bejelentette a liberális demokrácia végét, akkor nem a putyini orosz minta követését jelentette be. Ez badarság. A közjó és a közösség céljait megvalósító „keresztény állam” 21. századi inkarnációjáról beszélt, aminek semmi köze volt KGB-sek cári típusú uralmához. A putyini hasonlat legfeljebb arra való, hogy megértsük: minden diktatúra ugyanolyan eszközöket használ, és a hasonlóság azt mutatja, hogy a politikai katolicizmus feltámasztása is fasiszta diktatúrát jelent. De nem azonos a putyinizmussal.
A magyar lakosság többsége elfogadta és támogatja Orbán illiberális államának eszméjét, mert összhangban áll a magyarság „szentistváni eszmére” épülő identitásával. A közvélemény a „keresztény” vallást az erkölccsel azonosítja, és az illiberális rendszer bejelentését az erkölcsök védelmének hiszi, nem a szabadság elvesztésének tartja. Az „erkölcs” fogalma a diktatúra olaja, az a „vivő anyag”, amely a sejtekbe juttatja a mérget. Az erkölcs tarthatja meg a nemzetet, és ez adja a nemzeti felsőbbrendűségi érzést is. Nem vagyunk akárkik. Sőt. Jobbak vagyunk másoknál. Ez minde hazugság, de a hivatalos ellenzék nincs tistzában ezeknek a hazugságoknak a mindent elsöprő szerepével, és nem ad a hazug identitás helyére egy igazit. Ezért az ellenfélnek rendkívül könnyű dolga van.
Ez az oka, hogy a liberalizmust nem az emberi jogokkal, az egyéni szabadság tiszteletben tartásával, hanem az erkölcstelenséggel azonosítják. A liberalizmus a katolikus propagandában és a köztudatban erkölcstelenséget jelent. Szerintük ezért kell a liberalizmust korlátozni, az egyént a közösség és az erkölcsi közjó alá rendelni. Ennek módja a liberális szabadságjogok korlátozása. A magyar ember ilyenkor soha nem magára gondol, aki jó magyar emberként automatikusan “keresztény”, hanem a “nem keresztényekre”, akik erkölcstelenek. Azokat pedig csak korlátozzák nyugodtan, ne rombolják a mi “keresztény” nemzetünket. A hivatkozás az erkölcs, de a vége nem az erkölcsösebb élet lesz, hanem a szolgaság. A szolgaságot pedig a jó magyar ember elfogadja, mert az a közjót szolgálja. Mások kordában tartása miatt van.
Ez egy csúsztatás eredménye. Miben áll ez a csúsztatás?
*
A katolicizmus a niceai zsinat után létrejött másik vallás, amely a kereszténység frazeológiáját használja, de semmi köze hozzá. Az igazi kereszténység szerint az erkölcs másodlagos, a kereszténység középpontjában nem az erkölcs áll. A Biblia szerint a bűnbeesett ember szellemileg meghalt, elveszítette Istennel a személyes közösséget. A halott szellem (szív) nem képes megismerni az Istent. Ezért nem tud élni erkölcsösen sem. A megváltás lényege az újjászületés, nem az erkölcs. Ahogy Jézus mondta, aki nem születik újjá, nem látja meg az Isten országát.
Ezért a cél az újjászületés, a jó erkölcs az újjászületés következménye lesz. Ez sem emberi erőfeszítés eredménye, hanem az Istennel való személyes kapcsolat gyümölcse. Amikor a niceai zsinaton az egyház ortodox (az újjászületést és a Szentlélek irányítását elutasító) irányzata kiegyezett Constantinus császárral, és létrejött az állam és az egyház összefonódása, ez az ortodoxia (amely később római katolicizmusra és keleti ortodoxiára szakadt) elveszítette a kereszténység nem evilági perspektíváját. Az Istennel való közösséget a földi javak váltották fel, az evilági uralom került a középpontba a földi hatalommal együtt.
Erre ráfogták, hogy ők Isten földi helytartói, ez a világi uralom legitimitásának alapja. Ez gyalázása mindannak, ami a Bibliában van. Akik az eredeti bibliai igazságot képviselték, azokat megölték, az államhatalommal üldözték, átkozták, eretnekként máglyára állították. A szerető és alázatos szívű Jézus szent nevében válogatott kegyetlenséggel felkoncolták őket. Emellett hirdették az erkölcsöt, mert miután Isten kikerült a szervezetből, nem maradt más tartalma az egész hamis vallásnak, mint az erkölcs. Mivel ők maguk sem tudtak újjászületés nélkül a legapróbb erkölcsi törvényeknek sem megfelelni, kitalálták a püspöki utódlás elméletét, miszerint őket nem a tetteik, hanem a szék teszi szentté, amelyben ülnek.
De a lényeg, hogy a világi uralom hivatkozása az erkölcs maradt. Olyan pápák testesítették meg ezt, akik megmérgezték riválisaikat, a pápai trónt pénzért szerezték, szeretők tucatjait tartották, közönséges gyilkosok voltak, de a közjót és a közösséget szolgálták, mert az „erkölcsi értékeket” védelmezték az állam erejével. Az állam feladata az volt, hogy az egyház erkölcsi tanítását képviselje és megkövetelje. Ehhez azonban nem volt szükség se Istenre, se megváltásra. Ez kizárta a világnézeti pluralizmust, a lelkiismeret szabadságát, a vélemény és a szólás, a gyülekezés és a vallás szabadságát. A közjó nevében korlátozták.
A katolicizmus az egyházat azonosította az erkölccsel, az erkölcsöt az állammal, az államot a nemzettel, és végül a nemzetet a vallással. Így lett minden magyar „keresztény”. A csecsemőkeresztség nem jelent újjászületést, aki nem hisz az, nem születik újjá, az nem keresztény. A katolikus egyház elhitette tömegesen megtéretlen, újjá nem született, Istent nem ismerő emberekkel, hogy keresztény emberek. Olyanoktól követel erkölcsöt, akik újjászületés nélkül képtelenek az erkölcsi törvényeket megtartani. Ezt a Biblia mondja. Hazugság és képmutatás az egész, lelkileg megnyomorítják csak az embereket, és elzárják őket az igazi erkölcsös életet lehetővé tevő újjászületéstől.
Ennek évszázadokon át tartó elnyomás, zsarnokság, totális diktatúra lett a vége. Ha nem Mussolini találta volna fel a „fasizmus” kifejezést, és csupán a zsarnoki értelemben használt jelentését vesszük alapul, akkor ez totális fasiszta diktatúra volt a katolikus egyház uralma alatt. A felvilágosodás hozta el a liberalizmust, amely nem az erkölcsi liberalizmust, hanem a politikai liberalizmust hirdette. A polgári szabadságjogokat, lelkiismereti szabadságot, az egyéni szabadságot, az állam és az egyház szétválasztását.
Klasszikus értelemben a liberalizmus még csak nem is vallásellenes, és nem is egyházellenes. Ennek legfőbb bizonyítéka a liberális Amerika, ahol a legtöbb hívő kerestzény ember él. Nem véletlen, hogy a katolikus egyház és az Orbán-rendszer legfőbb ellensége Amerika. Ha az egyház hajlandó lemondani arról, hogy az államhatalom erejével terjessze és kényszerítse az emberekre a nézeteit, akkor szabadon működhet. A vallás magánügy. Az egyház a civil szféra része, az állam pedig világnézetileg semleges. A polgár olyan hitet, vallást, világnézetet, életmódot és erkölcsöt választ, amilyet akar, az állam ebbe nem szólhat bele, csupán az ehhez való jogát védheti meg. Csakhogy a katolikus egyháznak ez egyházüldözést jelent, hiszen a katolikus egyháznak a teológiája az egyház és az állam összefonódására épül. Ez a tartalma. Ha őket ebben korlátozzák, akkor az vallásüldözés, mert nekik az állami elnyomással azonos a vallásuk. Mindez a közjó és az erkölcs nevében.
*
Mindehhez hozzájön, hogy ha a nemzet a vallással azonos, a magyarság azonos a „kereszténységgel”, akkor a katolicizmus zsarnokságát korlátozó liberális csak nemzetellenes lehet. A kérdést súlyosbítja, hogy a Konstantinus császárt istenítő katolicizmus nemcsak elszakadt, hanem szembe is fordult a zsidó Bibliával. Hamisításait csak úgy lehetett fenntartani, hogy az egész zsidóságot is elvetette, és teológiailag a zsidóság helyébe lépett. Ezt is a világ legnagyobb eretneke, Szent Ágoston találta ki a „helyettesítési elméletével”, miszerint az „egyház” a zsidók üdvtörténeti helyébe lépett. Ettől kezdve a katolicizmus identitásának gyökere a zsidók elvetése és a zsidóellenesség, amelyből egyenes út vezetett az európai és a politikai antiszemitizmushoz. Erre jött rá, hogy a felvilágosodás és a liberalizmus „apostolai” zsidók voltak, akik a katolicizmussal szemben hozták vissza az emberiségnek a szabadságot. Így mosta össze a katolikus egyház a zsidóságot a liberalizmussal és az erkölcstelenséggel. Mintha a liberalizmus célja nem az egyéni szabadság, hanem az erkölcstelenség lenne. Hát persze, hiszen a zsidók nem „keresztények”, ezért istentelenek, így erkölcstelenek is, ezért kell nekik a liberalizmus, hogy erkölcstelenkedjenek, és erkölcstelenné tegyenek olyan szent és „keresztény”, erkölcsös nemzeteket, mint a magyar. E hazugság végállomása Auschwitz.
Ezt kell látni az Orbán-beszéd illiberális rendszerre vonatkozó kijelentései és annak elfogadása mögött. Ezért ez a beszéd antiszemita beszéd is volt, semmi köze Putyinhoz, sokkal inkább a katolikus Európa feltámasztási kísérletéhez. A szélsőjobboldal pontosan tudja, hogy ez mit jelent. És ne mondjuk már végre, hogy ezt Orbán a szélsőjobb megnyerése végett mondja. Orbán ebben hisz, ő egy szélsőjobboldali antiszemita figura, amely antiszemitizmus ebből a római katolikus gyökérből következik (amelyből az ugyancsak antiszemita protestáns egyházak is kinőttek).
A nagy csúsztatás pedig abban áll, hogy a politikai liberalizmust és az erkölcsi liberalizmust azonosítják, időnként pedig felcserélik. Az erkölcsi liberalizmusra hivatkozva akarják csökkenteni a politikai liberalizmust. Ezzel senki nem lesz erkölcsösebb, de korlátozzák a politikai szabadságot, aminek semmi köze az erkölcshöz. Legfeljebb annyi, hogy nem üldöz erkölcsi felfogásokat.
A polgári jogok szabadságot adnak arra, hogy ha valaki erkölcstelenül akar élni, akkor azt megtehesse. Ez csak annyiban különbözik a katolikus állam erkölcseit védő rendszerektől, hogy ugyanazt az erkölcstelenséget nem bujdosva, üldözve követik el, hanem szabadon. Nem állítják pellengérre olyanok, akik titokban erkölcstelenebbek, mint ők. A nagy családvédők gyerekeket rontanak meg, és ez egy fokkal jobb annál, mintha meg is ölnék őket jó szokásukhoz híven, ha az anya apáca.
Jézus ezt a képmutatást illusztrálta, amikor a házasságtörő asszonynál porba írta azok bűneit, akik meg akarták kövezni. Az Orbán-banda ilyen megkövezők erkölcsi szintjén áll, és ezt akarja állami szintre emelni. Akárcsak minden vallási fundamentalizmusra épülő fasiszta rendszer. Náluk többet senki nem lop, senki nem hazudik, senki nem paráználkodik, de ők az erkölcs és a közjó őrei.
*
Az erkölcs címén olyan jogokat korlátoznak, amelyeknek nincs közük az erkölcshöz. Az erkölcsi liberalizmusra mutatnak, és a politikai liberalizmust korlátozzák. A rendszer hivatalos ellenzékének rá kellene mutatnia az illiberális rendszer vallási lényegére és tartalmára, hogy ez erről szól.
Mivel a katolicizmus ragaszkodik ahhoz, hogy a saját bibliaellenes vallását „kereszténységnek” nevezze, a kereszténység alapítójával, a zsidó Jézussal kellene szembesíteni őket. Jézus azt mondta a búzáról és a konkolyról szóló példázatában, hogy nem kell a konkolyt kihúzni, hadd nőjön együtt a búzával, és majd Isten megítéli őket. Nehogy a konkollyal együtt a búzát is kihúzzák.
Ez odáig jutott a katolicizmusban, hogy a konkoly irtja a búzát. Az egyház feladata nem az, hogy az állammal betiltassa az erkölcstelenséget, és ennek érdekében korlátozza az egyén szabadságát. Hanem az, hogy hirdesse az utcán az evangéliumot a szabad egyéneknek, azok szabadon válasszák a Messiást. Térjenek meg, keresztelkedjenek meg, és vegyék a Szentlélek ajándékát, ahogy azt a zsidó Péter apostol mondta Jeruzsálemben, akit a katolikus egyház hazug módon első pápájának nevez. Péter soha nem volt pápa, a kereszténység feje Jézus Krisztus, a kereszténységnek nincs pápája, nincs földi feje.
A Bibliával ellentétes a „nemzeti kereszténység” kifejezés. Ilyen nincs, egyetlen nemzet sem lehet keresztény, és a kereszténység nem lehet nemzeti. Pál apostol mondja, hogy Krisztusban nincs zsidó, nincs görög, a kereszténység feloldja és nem megerősíti a nemzeti identitást. Az újjászületett ember a menny polgára, ez pedig másodrendűvé teszi a földi nemzeti identitást. A katolicizmus ebben is az ellenkezőjét tanítja,mint amit a Biblia mond, és mivel a mennyhez annyi köze sincs, mint egérnek a motorbiciklihez, a földi identitásban látja a közösséget. De az a tanítás, amely az antiszemita pogány nemzeteket a zsidó vallás csúcsát és jelentő „kereszténységgel” azonosítja, csak azért, mert nem zsidók, holdkóros eretnekség.
A katolikus egyház abban téved, amiben akar, és a civil társadalom részeként azt hazudik, amit akar. De azt észre kellene venni, elvtársak, hogy az embereket már másodszor szédítik a „keresztény Magyarország” hazugságával, hogy a „keresztény-nemzeti” hazugsággal rekesztik ki a magyar állampolgárok egy részét a nemzetből, vitatják el a jogaikat, terjesztik a kódolt antiszemitizmust, és e hazug identitás miatt támogatja ezt az állatságot a magyarok többsége. Figyeld meg, amikor kiejted a szádon „Szent Istvánt”, az „ezeréves Magyarországot”, és hasonlókat, tedd még hozzá Trianont, mert az a magyar korona megnyirbálása volt, mondd azt, hogy a magyarok keresztény nemzet, és a magyar ember ezt elhiszi, meghatódik, pátosszal felel, nótázásba kezd, és bármit megtehetsz vele. Ezeket a reflexeket stimulálja minden Orbán-beszéd, és ezek miatt hiszik el neki, hogy a körülöttünk levő „nem keresztény” liberális országok nem a mi barátaink, hanem az ellenségeink, mert irigyelnek bennünket, mert el akarják venni tőlünk a mi ezeréves kereszténységünket és jussunkat. Miközben azt sem tudják ezek a magyar emberek, hogy Magyarország soha nem volt keresztény, mert nem is lehet.
*
Nem országok és nemzetek estek bűnbe, hanem Ádám, az individuum. Ő került a szellemi halál állapotába. Nem egy másik nemzet jött felszabadítani, hanem egy másik személy, egy másik individuum. A Biblia azt mondja, hogy amiképp „egy ember által jött be a bűn”, azonképpen egy ember által jön be az igazság is az emberek életébe. Keresztény csak egy ember lehet, egy ország soha, mert a kereszténység az egyént kapcsolja Istennel való személyes kapcsolatba, nem pedig a „közösséget”, mint ahogyan a mi nagy hülye felcsúti vezérünk mondja. Ezért az egyént illeti a szabadság, a tisztelet, a szabad választás joga, mert ezt a jogot az ő Istene adta neki. A tékozló fiút nem korlátozza az atyja. Nem megy utána, hanem elengedi, élhet erkölcstelenül, ha akar, és mindvégig hazavárja. A tékozló fiú atyja Istent szimbolizálja.
Folytathatnánk ezer példával, hogy a politikai liberalizmus teljes összhangban áll a Bibliával. Nem véletlen, hogy zsidók találták ki, ez következik a teljes Szentírásból. A katolicizmus Istenre hivatkozik, ezért senki nem meri kétségbe vonni a jogát az egyéni szabadság korlátozására, de ez szemben áll mindazzal, amit Isten valaha mondott. Az emberek mégis elhiszik, mert nem ismerik sem a Bibliát, sem a történelmet. A politikai liberalizmus lehetővé teszi az erkölcsi liberalizmust, de nem azonos azzal. Nem az erkölcstelenséget helyesli, csupán azt mondja, hogy az állam erkölcsi kérdésekben nem lehet döntőbíró, és erre hivatkozva nem korlátozhat személyes jogokat. Sajnálatos, hogy egyesek az erkölcstelenségek védelmét hiszik liberalizmusnak. A liberalizmusnak is lehet és van is erkölcsi mértéke, csak nem teszi ezt kötelezővé.
Egyes liberálisok nem a politikai liberalizmust védik, hanem az erkölcstelen életformát azonosítják a szabadsággal. De egy liberálisnak nem szükséges erkölcstelenséget védelmeznie, és azt a látszatot kelteni, hogy ez a politikai liberalizmus része. Ez a civil élet része, vitája, ahol erkölcsös és erkölcstelen jelenségek egymás mellett élnek, és nyújtanak egyenrangú alternatívát. Ezek közül a politikai liberalizmus képviselőinek nem kellene az erkölcstelenség mellett demonstrálni, mert azzal maguk idézik elő, hogy a kettőt azonosítsák és összemossák. A liberalizmus nem ezt jelenti.
Amerikában újjászületett erkölcsös keresztények a liberális állam hívei, de nem hívei az erkölcstelenségnek. A liberális állam nem korlátozhatja ezeket, és nem is azonos ezzel.
*
Magyarországon azonban senki nem önt tiszta vizet a fejekbe, mert egyrészt maga sem érti. Ha érti, akkor azt gondolja, hogy ezt a magyar ember úgysem érti. Vagy azt gondolja, hogy az igazság kimondásával a „vallási érzést” sérti. Ezek mind hazugságok. Leginkább a katolikus egyház férfiatlan ajvékolásától, az egyházellenesség, a „katolikus fóbia”, a vallásellenesség vádjától tartanak. Ezért inkább hagyják, hogy ugyanaz a hazug ideológia újabb zsarnokságba, és gyilkos pusztításba vigye a hamis identitásban megrekedt magyarokat.
Pedig legalább augusztus 20-án elmondhatnák, hogy magyarok azelőtt is voltak, hogy István koronát kapott a pápától. Hogy a pápák a koronát azért adták, hogy gyarmatosítsák az országokat. Magukkal azonosítsák a nemzetek identitását, hogy az államok legitimitását magukhoz kössék. Az egy geopolitikai döntés, miszerint vagy behódolnak a pápának, vagy a pápa legyilkoltatja őket más gyarmataival. Az nem a szerető Isten kinyújtott keze volt, hanem kényszer.
Aztán azt is el lehet mondani a kedves magyar népnek, hogy István király nem „nemzeti államban” gondolkodott, mint ahogyan azt a propagandából néhányan hiszik, hanem a fiának írt intelmeiben világosan kifejti, hogy a soknemzetű állam az erős. „Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.” De ezek a nagy „keresztények” már ott tartanak, hogy nemcsak a jövevények, de a magyarok is szívesebben laknak máshol.
A „szentistváni állameszme”, mely az Orbán-rendszer illegitim alaptörvényének része (fundamentuma), a „keresztény uralkodó” országát jelenti, ahol a nemzet azonos a vallással, és a nemzet legitim képviselői csak azok lehetnek, akik e vallásban való azonosságot és a valláserkölcsöt képviselik. Ezért nem számít, hogyan hamisítanak meg választásokat, mert a nem „keresztény állam” talaján álló hatalom idegen, nem magyar, nem nemzeti, ezek uralomra jutását bármi áron megakadályozni nem törvénytelen, hanem dicső. Hogy formálisan mégis tartani kell ilyen választásokat, erre csak azért van szükség, mert a tévúton járó Nyugat a maga liberalizmusával ezt várja el, másrészt a vesztesek helyosztót játszhatnak egymás között. De a haza nem lehet ellenzékben, a hatalomra csak egyedül a „szentistváni” történelmi hagyomány követői jogosultak.
Amíg ez a hazugság meg nem dől, addig Magyarországnak nincs esélye, hogy valaha szabad ország legyen, a liberális demokrácia nyújtotta polgári jogokat, az egyéni szabadságot élvezze. Addig állandó harc és küzdelem lesz a fasiszta és náci támadások ellen, amelyek magukat „keresztény-nemzetinek” mondják. Aki ebbe belesimul, az kollaboráns és hazaáruló, a gyarmatosító Vatikán nevetséges bábja. Magyarországnak el kell tipornia a gyalázatost az emberek lelkében is, világossá kell tenni ezt a csalást. Meg kell győzni az embereket, hogy a nemzet, a „magyar” nem ezzel a primitív hazugsággal azonos. Ezek rontanak rá mindig az országra, ezek teszik tönkre, járatják le, idézik elő milliók halálát, ezek miatt lett Trianon, ezek teszik szegénnyé és boldogtalanná a magyar népet. Le kell rántani Orbánról a maszkot, és meg kell mutatni mögötte a papok évszázados gyilkolásait, nyomorgatását.
Le a feudális politikai katolicizmussal, takarodjanak a papok az iskolákból, az állami intézményekből. Takarodjon a hazug „keresztény-nemzeti” ideológia. A „szentistváni keresztény államot” ki kell irtani a magyar alkotmányból. Csakis világnézetileg semleges jogállam ad védelmet és szabadságot mindenkinek. Az emberek elhiszik, hogy a liberális demokrácia megbukott, miközben a liberális demokrácia jellemzője az, hogy soha nem állandó, hanem állandóan változik. A liberális állam csak akkor bukik meg, ha nem védekezik, és a jezsuita fasiszták olyan szörnyállamokat építhetnek szabadon, mint az orbáni Magyarország (lesz). Nem én vagyok katolikus fóbiás, hanem a politikai katolicizmus van beleírva az Orbán-rendszer alaptörvényébe. Erre épül a rendszer. Tudomásul kéne venni azoknak a liberálisoknak is, akik már elfelejtették, hogy a liberális jogállam a katolicizmussal szemben jött létre. Most akarják ezt visszacsinálni. Csak az tekintheti magát a rendszer igazi ellenzékének, aki a “szentistváni állam” ellenzéke. Aki ezzel nem foglalkozik, az a rendszer részeként a rendszer belső kritikusa csupán. Orbán Viktor üdvözli, és köszöni a segítséget, a parlamenti pénztárnál lehet jelentkezni és a Júdás-pénzt átvenni.
Aki valóban keresztény, az csak helyeselheti a politikai katolicizmus erőteljes kritikáját és elutasítását. Ezt mondja ugyanis a Biblia. Aki viszont nem hisz a Bibliában, és a Bibliával ellentétes tanokat fogad el, az nem keresztény. Azok ne sértődjenek meg a kereszténység nevében, mert semmi közük hozzá, hanem térjenek meg. A kereszténység nevében követeljük a katolicizmus trónfosztását. Szabadságot akarunk. Ha akarjuk, majd szabadon választjuk Istent, méghozzá azt, amelyiket mi akarjuk.
A következő részben a Horthy-rendszerben megvalósult „keresztény-nemzeti” állam ideológiájával és annak következményeivel folytatjuk. Aki nem ismer rá az Orbán-rendszerre belőle, az hazudik. Ennek semmi köze Putyinhoz.
