Azt hiszem, a kilencvenes évek elején én írtam a legtöbb cikket az ébredő magyarországi szkinhedmozgalomról. Éveken át időm jelentős részét a bőrfejűek követésével töltöttem. Ma is saját cikkeim részleteit látom viszont, még akkor is, amikor Solt Ottiliát idézik, aki szintén az általam feltárt információkat írta meg. Ottiliával még találkoztunk is többször ez ügyben.
Mindezt nem azért írom le, hogy utólag vállon veregessem magam és átadjam magamnak a szakmai elismerést, hanem azért, mert nálam jobban senki nem ismerte Sneider Tamást és társait. A manapság idézett ügyészségi anyagokat is én hoztam nyilvánosságra Horváth Nándor, akkori egri ügyész jóvoltából.
Ennek a háttérnek az ismeretében mondom, hogy mennyire képmutató a Sneider parlamenti alelnöki kinevezése miatt indult hisztéria: abban a pártban, amely őt jelölte, Sneider Tamás a legveszélytelenebb emberek közé tartozik. A Jobbik egy náci párt, milyen alelnököt jelölne, ha nem egy volt szkinhedet? Mi ebben a meglepő? Ki mást javasolhatna egy náci párt?
És az előzmények ismeretében hiteles tanúként állítom, hogy ebben a náci pártban nála csak szörnyűségesebb alakok vannak. Ha Sneider nem jó, mert ő volt a Roy, akkor ki lenne jobb nála abból a pártból? Novák Előd a kuruc.info-tól? Gyöngyösi, aki a pódiumra talán már egy kész zsidólistát is vinne magával?
Vagy mennyivel jobb Sneidernél Vona Szálasi Gábor, aki a cigányokat genetikai selejtnek nevezi, és ezt az egész rohadék náci bűnbandát irányítja? Komolyan gondolja bárki, hogy egy náci pártból lehet egy parlamentbe szalonképes alelnököt küldeni? Zagyva azért lenne jobb, mert húsz éve nem rúgott hátba egyetlen védtelen cigányt sem az egri buszmegállóban?
A Sneider-ügy nem Sneider-ügy, hanem Jobbik-probléma. A kérdés nem az, hogy egy volt szkinhed lehet-e parlamenti alelnök, hanem az, hogy egy náci párt lehet-e a parlamentben. Mert, ha lehet, akkor szkinhed is lehet egy alelnök, hiszen pártjának autentikus képviselője, aki már a tettek mezején is bizonyított. A tévedések elkerülése végett: ezt a pártot azért szavazták be a parlamentbe, hogy azt képviselje, amit Sneider Roy Tamás és bűntársai.
A nácizmus ugyanis bűnözés, a bűnözésnek az a típusa, amelyet jelenleg nem büntetnek Magyarországon, hanem dicséretben részesítenek. Sokkal veszélyesebb, mint a falopás, mert durvább bűncselekményeket valósít meg a puszta létezésével is. Másrészt állami szintre emeli Roy és a nála csak aljasabb figurák fajgyűlölő ideológiáját.
A magyar nácik szeretnek arra hivatkozni, hogy „máshol is van antiszemitizmus és rasszizmus”, „Amerikában is utálják a négereket”, „létezik a Klu-Klux-Klan”. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy Amerikában a rasszizmus nem élvez állami támogatást, egy bíró nem mentheti fel a rasszistákat, miközben az indoklásban a Klu-Klux-Klan elveit adja elő. És ez a nő Magyarországon még mindig bíró lehet.
Donald Sterling, a Clippers kosárlabdacsapatának tulajdonosa nem feketéket vert, hanem azt mondta telefonon egy magánbeszélgetésben a barátnőjének, hogy ne hozzon feketéket a meccsekre. Magyarországon mi baja lenne valakinek, ha azt mondaná, ne hozzon romákat a meccsekre? Amerikában 2,5 millió dollárra büntették, kitiltották egész életére a kosárlabdából, és a csapatát el kell adnia. Megszólalt miatta az amerikai elnök. És ez nem a Klu-Klux-Klan volt, amelynek magyar megfelelője a Jobbik. Ez az ember nem a házelnök helyettesének posztjára pályázik ezek után, hanem elzárkózott tőle mindenki.
Magyarországon azonban azt gondolják, nagyobb a szabadság azzal, hogy a nácik szabadon szervezkedhetnek, pártot alapíthatnak, a parlamentbe kerülhetnek. Aztán nagyot néznek a „szabadság” bajnokai, amikor ezek a nácik hozzák az oktatási törvényeket és vezetik az emberi jogi vagy a családjogi bizottságot. Megnézhetik, mekkora szabadság lesz a nácik „szabadságából”, amelyet a világért sem szabad korlátozni.
Amikor időm jelentős részét szkinhedszervezetek körében töltöttem, akkor nem azért tettem, mert olyan jól éreztem magamat közöttük. Arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy ezek a bőrfejű Roy-ok megnövesztik a hajukat, levetik a bakancsot, és ezzel az ideológiával legitim jobboldali „nemzeti” politikusok lesznek.
Boross Péter abban a parlamentben gúnyolódott, hogy „remeg a gatyánk” néhány rövid hajú fiatal láttán, amelynek alelnöki székébe holnap beülhet az egyik leghíresebb szkinhedvezér. S nem győzöm hangsúlyozni, hogy egy olyan párt képviseletében, amelynek holdudvarában a kuruc.info és a Betyársereg áll, potenciális gyilkosokkal, és olyan beszédekkel, amelyek nyíltan hirdetik a zsidók bevagonírozását és a cigányok ivartalanítását.
Csak azért mondom, hogy világos legyen, mit jelent egy náci párt foggal-körömmel védett „szabadsága”: a polgári szabadság végét. És ebben a pöcegödörben Sneider Tamás magasan az egyik legintelligensebb és legszelídebb ember a maga cigányverésért kapott nyolchónapos felfüggesztett börtönbüntetésével. De ha egy náci párt szabadon működhet, akkor senkinek sincs sem jogi, sem erkölcsi alapja megkérdőjelezni, hogy ilyen múlttal valaki a parlament alelnöke lehet.
Már korán „bérrettegőként” kezdtem, csak a bért nem kaptam meg soha a rettegésemért. Ami ennél is nagyobb baj, hogy senkit nem érdekelt a „rettegés”. Pedig akkoriban az időm többi részét pártszékházakban töltöttem, pedig a szkinhedek mellől egy tapodtat sem távolodtam: velük jutottam a pártszékházakba, ahova nemcsak beengedték, hanem szeretettel fogadták őket.
A magyar jobboldaliság tartalmáról mindent elmond, hogy az MDF, a kisgazdapárt, a MIÉP és a Kereszténydemokrata Néppárt (!) is versengett a szkinhedek kegyeiért. A teljes magyar jobboldal. S amikor a liberális Fideszből „keresztény-nemzeti” jobboldali párt lett, talán nem véletlen, hogy a szkinhedek és elvbarátaik a Fidesz holdudvarából kinőtt Jobbikban találtak otthonra.
A Jobbik az egyetemeken jött létre, méghozzá azoknak az egyetemi történelemtanároknak a diákjaiból, akik a Fidesz „pálfordulásának” ideológiai előkészítői voltak. Schmidt Mária ás társai Magyar Polgári Demokraták Társasága néven ideológiai kiképzőtábora voltak a Fidesz vezérkarának, amikor elfordultak a liberalizmustól. A Jobbik alapítói az ő tanítványaik voltak, ahogy arról annak idején Nagy Ervin (a Jobbik meghatározó alakja) beszámolt.
A jobboldalivá lett Fidesz és a Jobbik ugyanazokon az emlőkön nevelkedett, nem véletlen, hogy Vona Gábor az Orbán Viktor vezette polgári körből vált ki, és ejtőernyőzött a Jobbik elnöki székébe. A kiöregedő és Csurka köré szerveződő MIÉP ellenében létrehozták saját szélsőjobboldali pártjukat, az ígéretes fiatal kezdeményezésből, a Jobbikból.
Ez az oka, hogy a Fidesz gyakorlatilag a Jobbik programját valósítja meg, Schmidt Mária a kinevezett vezetője az antiszemita Sorsok Házának. A náci emlékmű antiszemita szobor, amelynek üzenet teljes összhangban áll a jobbikos Hegedűs Lóránt által a Szabadság-tér másik oldalán felavatott Horthy-szoborral: Horthy érdeme a zsidók deportálása.
A különbséget jól mutatja a két szobor: a Jobbik élteti Horthyt, a Fidesz felmenti. Ennyi a különbség, ez ugyanannak a tartalomnak a két oldala. A magyarországi demokraták nem veszik számításba, hogy a Jobbik 20 százalékos szavazótábora is a Fidesz bázisa, akkor csapják magukhoz, amikor akarják. Meg kellene végre érteni, hogy Orbán nem megnyerni akarja a szélsőjobboldalt, mivel a szélsőjobboldal az övé. Orbán maga szélsőjobboldali.
Ennek gyökerei pedig a kilencvenes évek elejére vezethetők vissza, amikor a jobboldal ideológiája az antiszemita „keresztény-nemzeti” ideológiára épült, melynek nyílt vagy kódolt képviselete tett legfeljebb különbséget. Azok a jobboldaliak, akik valóban demokraták voltak, mint Debreczeni József, és mások, kiszorultak ebből a jobboldalból, mint idegen test.
Mivel a szélsőjobboldal nem volt elválasztható a jobboldaltól, sem szervezetileg, sem ideológiailag, nem lehetett a rendszerváltás után betiltani a nácikat, mert majdnem az egész jobboldalt be kellett volna tiltani. Egyetlen jobboldali párt sem volt, amelybe ne szervesült volna ideológiailag és szervezetileg a szélsőjobb.
A teljesség igénye nélkül csak megemlítjük, hogy miközben Torgyán nem volt náci, a kisgazdapárt védelmét és irodáját élvezte Bosnyák Imre, a hungarista párt volt prominense, Szálasi és a nyilas kormány sírjának gondozója. De aki eljárt hétvégenként a Belgrád rakparti szeánszokra, ahova a Szálasi Gárda tagjai is jártak, az elégethette a Mein Kampfot, mint elavult liberális szemetet.
Csurka dolgozatírónak sem azért kellett távoznia az MDF-ből, mert a jobboldali konzervatív irányzat kivetette volna magából az antiszemita írót és eszméit, hanem azért, mert nyíltan Antall helyére tört. Ekkor zárták ki, a nácizmusa nem volt kizáró ok. A KDNP nyíltan a MIÉP oldalán állt, Hasznos Miklós alelnök és mások csurkista gyűléseken szónokoltak.
Ennek a jobboldalnak a helyébe lépett a Fidesz. A Fidesznek nem ideológiai ellenfele a Jobbik, hanem radikális szárnya, amely egybegyűjti a nyílt rasszistákat és antiszemitákat. Ezért nem lehet a Jobbikot, mint náci pártot betiltani. Alkalmas arra, hogy a Fidesz a náci emlékművel a háta mögött is azt játssza el, mintha nem lenne szélsőjobboldali párt. Pedig az.
Ha nem az, akkor a „szabadságharcot” nem lehet definiálni. A liberális zsidó Nyugattal szemben fordul itt Magyarország Kelet felé. Orbán Viktor tíz éve mást sem tesz, mint kódolva felmondja a Mein Kampfot, amit mindenki ért, csak a liberálisok nem akarják megérteni.
Ennek alapja pedig a „keresztény-nemzeti” ideológia, a politikai katolicizmus, amely a liberális Nyugattal szembenálló ideológiát hirdet, antidemokratikus, tekintélyelvű, elnyomó. A liberális demokrácia ádáz ellensége, amely minden korban fegyvertársainak tekintette a fasisztákat és a nácikat. Akkor tiltakoztak ellenük, amikor már őket fenyegették.
Ők nem megölni akarják a zsidókat, hanem a liberalizmussal együtt perifériára szorítani, jogfosztottá tenni, társadalmi befolyásukat korlátozni, szolgasorba dönteni. A nemzetet a katolicizmussal azonosítani, ennek alapján előjogokat szerezni, a versenyt kiiktatni, az emberi lelkek fölötti uralmat a papok és az egyház ideológiája alá kényszeríteni. Az egyéni szabadságot, és az erre épülő liberális demokráciát megfojtani.
Ez zajlik Magyarországon. Ha valaki nem tudná, ez szélsőjobboldali program. Ezért tud a Fidesz olyan nagyon felháborodni a holokauszton, mert az ő ideológiájuk elítéli a zsidók meggyilkolását. Ők csak korlátozni akarják a zsidókat. Ez a különbség a nácikhoz képest.
Csakhogy az antiszemitizmus nem korlátozható gyilkos ideológia. Nem lehet korlátok között tartani. A nácik azonosak önmagukkal és ezzel az ideológiával, a katolicizmus pedig pórázon akarja tartani, de nem lehet. Akkor sem tudták, amikor a katolikus egyház volt a világ ura. Százezrével öltek meg zsidókat a pogromok, a száműzetések során, a keresztes háborúkban és a máglyákon.
Mióta politikai antiszemitizmus létezik (korábban ezt teljes egészében a katolikus egyház testesítette meg), azóta a „keresztény-nemzeti” antiszemitizmus és a nácizmus kéz a kézben és sajátos szimbiózisban jár együtt. Látszólag kutya-macska barátság, de elválaszthatatlanok, mert az ideológiai alap közös, csak a megoldásban van különbség. A szalonképességben.
Ezért nem lehet a náci pártot betiltani, ezért védte meg a „keresztény-nemzeti” jobboldal Sneider Tamást és szkinhedtársait, ezért építette be őket a legitim politikai életbe. Közülük a hülyék romákat lövöldöző sorozatgyilkosok lettek, az „okosabbak” parlamenti alelnökök.
Mindezt pedig azért tehették meg, mert a liberálisok, a demokraták mindig gyávák voltak. Soha nem merték beazonosítani, nyíltan néven nevezni a „keresztény-nemzeti” antiszemita jobboldalt, amely magát humanistának nevezi, de Hitler szövetségeseként küldte haláltáborba a zsidókat. Legfeljebb a nyíltan nácikat, akik elődei a Dunába lövöldözték a maradékot.
Ez a gyáva, áruló liberális baloldal most is cserbenhagyta a náci emlékmű ellen tiltakozókat. A parlamenti helyeken osztozkodik, a pénzt számolja, és húszan vannak a Szabadság téren a kétmilliós Budapestről, amikor a hetvenéves Mécs Imrét elcipelik a rendőrök. De amikor május elsején zabálni kellett a sültkolbászt sörrel a Városligetben, akkor tízezrek mentek.
Pedig ez az emlékmű a magyar történelem legaljasabb meggyalázása, csaknem félmillió magyar zsidó haláltáborba küldésének letagadása. Meggyalázása azok emlékének, akiket a magyar csendőrök rugdostak fel a vonatokra, rabolták el állami szinten a vagyonukat. A magyar emberek, a liberálisok és a baloldaliak sem tudtak kiállni azokért a kisgyermekekért, akiket a magyar állam összegyűjtött és átadott a német náciknak, hogy utána gázkamrában végezzék.
Fel sem fogják micsoda szégyen és gyalázat ez. Lehetnek kifogások, hogy ez csak ízlésbeli különbség. Egyetlen európai országban és Amerikában sem lehetne ezt megcsinálni, mert elsöpörné a népharag. Az értelmiség kényes ízlését sem sértené.
Panaszkodnak a magyarok. De milyen kegyelmet érdemel olyan nép, amelyet ez hidegen hagy?
