És akkor telt-múlt az idő. Kibontakoztunk végre a téli ködből és előttünk állt Európa legegységesebb nemzete. Az egységet a széthúzással, „a szabadság zűrzavarával” szemben mindenekfelett álló értéknek tekinti a hazai közbeszéd, bár máig nem tisztázott, ki egységes, kivel. A miniszterelnök nemhiába aratott viharos (vihar előtti) dörgő tapsokat, mikor a Múzeum lépcsőjén állva bejelentette: „mi lettünk Európa legegységesebb nemzete.” Már ebben is felnéz ránk Európa és a nagyvilág. Jó dolog ez a kampány. Egy kicsit ordenáré, de az izgékony, zavart hangulatú villanó-fényben bontakoznak ki előttünk az Orbán-rendszer üszkös képei, geológiai alakzatai. A Köztársaság néma roncsai.
Csodálatos kaland részesei lehettünk négy hosszú éven át. Elvették a nyugdíjainkat, és döbbent egységbe merevedtünk. Lebontották az Alkotmány falát, ünnepeltünk. Szemétre dobták a rokkant bányászokat, meg se nyekkentünk. Kicsavarták kezünkből a szabad választás és képviselet fegyverét és csöndesen szenderegtünk. Elvették tőlünk a szabad iskolát, a köznevelés statutumát, szó nélkül tovább mentünk. Megfojtották a szabad sajtót. Bambán a képernyőkre meredtünk Tartományurak ültek városainkba. falvainkba. És ünnepeltünk.
Csodálatos dolog az egység. Valóban jogos volt a kérdés, amit az elüldözött magyar író indulatos, bántó formában fölvetett: kell nekünk a szabadság? Ilyenek vagyunk? Akartuk mi ezt?
A válasz azért bonyolultabb, mint amit ő adott. A zsarnokságot nemcsak a magyar tűri. Athén népe is választott magának Tyrannost. És Athén elűzte Peiszisztratoszt. Az ember fél és melegségre vágyik. Az emberi közösségek tízezer éve ugyanazokkal a gyötrelmekkel, félelmekkel, szervezési rendszerekkel küzdenek. A szabadság egyensúlya bomlik, a közös szolidaritás eszméje fölfeslik és romlik. Fájdalmas kaland részesei vagyunk. Magyarország egyszer még szégyellni és siratni fogja ezeket a keserű éveket. Sok gondunk lesz még, harcok várnak ránk. De élünk. Lezuhantunk és tápászkodhatunk. A létra alján, törött tagokkal megkezdjük az újabb mutatványt. A vándorlást az örök fény felé. Egyszer eldobjuk az egység bilincseit. Egyszer még ünnepelni fogjuk a szabadság gyönyörű káoszát.
P.S: Azért a kétharmadból ki kellene jönni. Az is valami.
Ünnepelni fogunk egyszer még? Kétlem.
Ez az ország még ünnepelni sem tud,mert lakosai nem tisztelik magukban a tartást,nincs elképzelése a jövőjéről, és hagyja magát orránál fogva vezetni, mert még arra is lusta, hogy elgondolkodjon a napi megalázásokon, a napi kisemmizéseken.
Nem szenvedtünk meg a demokráciáért, így nem is tiszteljük,mert nem értjük a lényegét.
Mondhatnám.
Vannak akik ismerik az érzést, milyen szabadnak, felelős embernek lenni,de hallgatnak.
Mert hiányzik a “mi lettünk Európa legegységesebb nemzete.” után a mondat másik fele, ami a valós helyzetet megvilágítaná, de abból a szájból nem hangozhatott el a “mert sikeresen megfélemlítettem minden társadalmi csoportot” valósága.
A nép tapsolt,mert a szerencsétlen vagy félt, vagy fel sem fogta a beszéd lényegét.
“Egyszer eldobjuk az egység bilincseit.”
Míg rá nem eszmélnek a bilincsre, nem is kívánják ledobni azt.Így ünnepelni sem tudjuk a ” szabadság gyönyörű káoszát”.
Ezeknek csak azért kell az egység, hogy senkiben se legyen kétség.
.
A sáppal, a lével egy az utunk,
A jelszavunk munka és béke.
Mi jólfizetett birkák indulunk,
És bennünk a Viktor reménye.
Mi jólfizetett birkák indulunk,
És bennünk a Viktor reménye.
…
“Európa legegységesebb nemzete”
.
Nemzeti Egyetértés Rendszre.
.
A recept a náci propaganda alkalmazása, a választási csalások megszervezése és ebből kialakul a fejlettebb:
.
Nemzeti Egypárt Rendszer.
.
Egyszerűen hülyét kapok, mert látom ennek a megvalósulását, mert “nem lehet a választókat eléggé alábecsülni”.
Gilice
2014. március 20. csütörtök
18:59
A bamba nyálcsorgató népnek mondd azt,hogy hősök.Akik olvasni is alig akarnak mondd azt,hogy okos-jól tájékozódott ember.Aki a hónap végén nem tudja kifizetni a számláit,mondd neki,hogy jól járt. Ha ezt elhiszik (márpedig láthatóan elhiszik) azt is beveszik,hogy az az ember ,aki szinte az egész politikai pályafutása alatt mindent megtett a nemzet megosztásáért,kijelenti azt,hogy a nemzet egységes.
bumburi
2014. március 20. csütörtök
15:58
Szinte ugyanezt mondta az egyik hozzászóló Pupu-nál.
http://www.pupublogja.hu/2014/03/felelem.html
Nem küzdött meg ez a generáció érte,tehát nem is tudja megfelelően értékelni.A rendszerváltás óta minden politikai párt azért küzdött,hogy a megválasztása után minél kevesebb kontrollja maradjon felettük a választóknak. Mostanra érett be ennek a gyümölcse, az emberek elkényelmesedtek,hagyták kicsúszni a kezeik közül,mert nem ismerték az értékét hiszen nem küzdöttek meg érte.Most meg isszák a levét.
“Ünnepelni fogunk egyszer még?” írod. Mi valószínűleg már nem. De talán a gyermekeink ,csak ahhoz nekünk kell bátraknak lenni.
girbegurba
Szerintem nem fizetik őket jól.
valaki,
Lehet. Nem találtam jó szavakat.
.
A sáppal, a lével egy az utunk,
A jelszavunk munka és béke.
Mi kergebirka majmok indulunk,
Mert bennünk a nagy pénz reménye,
Mi kergebirka majmok indulunk,
Mert bennünk a nagy pénz reménye.
…
Csak ugye vagy birka, vagy majom.
Aki nem ismerné, itt az eredeti vers (dal) részlete:
.
A Párttal, a néppel egy az utunk,
A jelszavunk munka és béke!
Mi kommunista ifjak indulunk
Mert bennünk apáink reménye,
Mi kommunista ifjak indulunk
Mert bennünk apáink reménye.
..
(Széttörte népe láncát,
Elmúlt idők homályát
Ifjúi élte árán annyi vértanúnk!
Kövesd a példát, a Párt szavát
És győzni fogsz, de büszke ifjúság!
A Párttal, a néppel …)
Imàdom girbegurba ùj verseit! Ki kellene adni egy kötetben. Nem vicc!
Apropos, el tudnà küldeni nekem az összes ( vagy legalább egy vàlogatást) nekem Mailben? Nagyon megköszönnèm a nejem nevében is!
“Eljárási hibát vétett az V. kerületi örökségvédelmi hivatal a Kossuth téri fák kivágásának engedélyezésekor a fővárosi hivatal szerint, amikor nem fogadta el a Védegylet ügyféli jogállását”
-
In memoriam….
A válasz Bujáki Attila kérdéseire:
.
A magyar nép döntő többségének nem kell a szabadság, mert azt sem tudja, hogy mi fán terem.
.
Igen, a magyar nép döntő többsége ilyen, sőt, “még ilyenebb”.
.
Igen, a magyar nép döntő többsége ezt akarta, sőt, még ez is kevés neki, ennél sokkal aljasabb országot akar.
.
A törpe kisebbség szabadságot akar, mert nem ilyen, és nem ezt akarta. De mi vagyunk kevesebben.
.
És a végkövetkeztetés? Nyomor, tespedés, sötétség, szenny, hazugság, aljasság, ami lassan mindent elborít…
Mi magunk adtunk nekik kétharmadot, hisz azt reméltük: értünk fogják használni. Ellenünkre használták. Gondolhattuk volna. Volt ennek előjele. Sajnos csak az értelmiség egy része riadt fel a “centrális erőtér” Kötcsén előadott gondolatát hallva. Más jele is volt: “egyszer kell nyernünk, de akkor nagyon”. Már látjuk, ez volt a “bebetonozzuk magunkat”, a “negyven évre előre megkötöm a kormányok kezét” jól elrejtett formában. Egy barátomat győzködtem, ne szavazzon a Fideszre, mert túlnyeri magát és baj lesz belőle, mint a Weimari Köztársaság sorsa mutatja. Ma már nem barátom, elfordult tőlem emiatt. Most azon bánkódik, hogy egy fideszesnek megtetszett az erdeje és azóta csak a kellemetlenségei vannak a hatóságokkal, hisz egy szál parlagfüvet mindig lehet találni egy erdőben. Még bírja a küzdelmet. Ma már biztosan bánja, hogy nem hallgatott rám. Bajban vagyunk mindannyian. A polgárháború réme még nem fenyeget, de a növekvő szegénységgel már felsejlik.
aki 1998-2002 között átélte orbán és fidesz kormányzását, annak sok illúziója nem lehetett arról, hogy majd értünk fogják használni a kétharmadot.