Adományokat gyűjt a Dohány utcai Zsinagóga 2014. március 12. szerda 15:28 | Bartus László

Budapest – A Dohány utcai Zsinagóga Alapítvány visszaadta a kormány által megítélt támogatást a Szabadság térre tervezett német megszállási emlékmű miatt. A terveikhez 20 millió forintot ítélt meg a kormány, amelyet az emlékmű történelemhamisító jellege és az áldozatok emlékét sértő volta miatt a Dohány utca visszautasított. A hiányzó pénzt  adományokból kívánják összegyűjteni. Frölich Róbert főrabbi szerint a legnagyobb veszteség ebben a történetben nem a pénz, de az egykori gettó temetőjét szeretnék a zsinagóga mellett felújítani. Ezért felhívással fordulnak az amerikai magyarokhoz és a világ minden táján élő jó szívű emberekhez.

- A holokauszt 70. évfordulójának megemlékezései egyelőre nem az áldozatokról szólnak.

- Így van, mi arra készültünk, hogy a 70. évforduló alkalmat teremt egy össztársadalmi megmozdulásra. Eléri a társadalom nem zsidó részét is, amely talán nem is tud arról, hogy mi 69 éve minden esztendőben megemlékezünk halottainkról, és ezúttal velünk emlékeznek, hogy fejet hajtsunk mártírjaink előtt. Az ismert okok miatt végül a Mazsihisz úgy döntött, nem vesz részt a kormány által szervezett rendezvényeken. A Dohány utcai Zsinagógát támogató alapítvány pedig nem fogadta el a pénzt az évfordulós rendezvényekre létrehozott Civil Alapból.

- Az erkölcsi kár mellett ez is érzékeny veszteség.

- De nem a pénz a fontos, bár ebből a pénzből szerettük volna a Dohány utcai Zsinagóga, a zsidó templom melletti temetőt felújítani. Ennél a pénznél azonban fontosabb volt az erkölcsi kiállás. Beérett négy év munkája, amelyben folyamatosan és kitartóan támadtak, bántottak bennünket. A holokauszt után 70 évvel hírhedt antiszemitákat, Nyirőt és Tormay Cecilt emeltek a tantervbe, rehabilitálják a Horthy-rendszert, és ekkor jött a végső döfés, a német „megszállási” emlékmű, amely ellen az Alapítvány csak úgy tudott tiltakozni, hogy nem fogadja el kormány pénzét.

- Szokatlanul határozott erkölcsi döntést hoztak, amelyek Magyarországon és külföldön is nagy szimpátiát keltettek. Meg tudják fogalmazni, hogy mi az, ami itt zajlik, ami ellen voltaképpen tiltakoznak? Miről van itt szó?

- A tettekről és a nem tettekről. Gondolok itt a Horthy-szobrokra, utcanév elnevezésekre, amelyek nem véletlenek. Ezeknek gátat lehetne vetni, de nem teszik. Lehet, hogy nem ellenünk szól, nem látom át a szándékot, de minket sért és minket bánt.

- Hogyan lehet ilyen légkörben emlékezni?

- Úgy, hogy ketté tudjuk választani a külső világot és a bennünk élő világot. Mi kezdettől fogva tartottunk mártíristentiszteleteket, jártuk az országot, megemlékeztünk az áldozatainkról, és ez továbbra sem szakad meg. Részünkről ez annyit jelent, hogy nem a kormánnyal együtt tesszük. Ott van bennünk a tüske, keserű a szánk íze, mert azt gondoltuk, kilépünk abból, hogy a holokauszt zsidó ügy. Úgy látom, nem tudunk kilépni ebből.

- Mennyit ártott a zsidóságnak a kormány meghökkentő „megemlékezéseinek” terve?

- Attól függ, mit nevezünk kárnak. Visszatérve a pénzre, elmondható, hogy a kormány másfél milliárdot akart az évfordulós rendezvényekre költeni, ebből 150 millió jutott volna zsidó szervezeteknek. De ennél sokkal fontosabb az erkölcsi kár. A Mazsihisz belekényszerült egy dacszerepbe. Ott voltam a közgyűlésen, ahol megszavaztuk, hogy nem veszünk részt a kormány megemlékezésein. Nem az volt a hangulat, hogy letargiába estünk, épp ellenkezőleg: felemeltük a fejünket, kiegyenesítettük a gerincünket, és azt tudtuk mondani, hogy nem. Nem ez volt az első eset, hogy konfliktusba kerültünk egy kormánnyal: a Boross-kormány idején is megtörtént ez, és a szocialista kormányokkal is voltak nézetkülönbségek, de ilyen éles konfrontáció az elmúlt húsz évben nem volt.

- Mi állhat ennek a hátterében? Miért vállal egy kormány egy ilyen éles konfrontációt ennyire nyilvánvaló történelmi tények elferdítése mellett. A magyar holokauszt a legjobban dokumentált népirtás a világon. Ennyire erős a szándék a Horthy-rendszer újraélesztésére, amely a holokausztért felelős?

- Nem látok bele a miniszterelnök fejébe, de itt egy Horthy-reneszánszról van szó. Szobrokat állítanak neki, meghamisítják a szerepét, tisztára mossák a felelősségét, „tudományos” konferenciákat rendeznek róla, amelyek a kiválóságát zengik. Ebbe a Horthy-képbe nem fér bele 600 ezer zsidó elpusztításáért viselt felelőssége. Az alaptörvény preambulumában az szerepel, hogy 1944. március 19. után Magyarország elveszítette az önrendelkezését, nem felel mindazért, ami ezután történt. Úgy tesznek, mintha a holokausztot nem előzte volna meg egy folyamat, amely ide vezetett, méghozzá a németek bevonulása nélkül. 1944. március 19 előtt az én nagyapám már meghalt: munkaszolgálatos volt, lebetegedett, és rájuk gyújtották a pajtát. Március 19-én az apám már munkaszolgálatos volt valahol Ukrajnában, és akkor még nem voltak itt a németek. Rejtő Jenő 1943-ban fagyott halálra, amikor a németek szintúgy még sehol nem voltak.

- A tervezett náci emlékmű részben a Horthy-rendszert menti fel, de üzenet a mai szélsőjobboldalnak is, amely az antiszemitizmust gerjeszti.

- Nem ez gerjeszti. A kormány olyan helyzetet kreált, amelyből a Mazsihisz és a pesti zsidóság – pestiesen szólva- nem jöhet ki jól. Kapjuk a telefonokat, hogy „maguknak semmi nem jó, semmi nem elég”. Nem tudjuk mindenkinek, külön-külön elmondani, hogy nem erről van szó. Mi nem kértük ezt a rendezvénysorozatot. Mi elfogadtuk, örültünk annak, hogy a magyar társadalom a múltnak ezt a feldolgozatlan részét átbeszéli. Nem a szobor fáj nekünk: sok szobrot állítanak, aztán lebontanak, ezt éppen ennél a kormánynál is láthatjuk. Nekünk ennek a kibeszélésnek az elmaradása fáj. Megbékélés helyett újra konfliktusok vannak. Megint van „mi” és „ők”. Pedig nincs „mi” és „ők”. Mi is a magyar társadalom része vagyunk. Bele vagyunk kényszerítve ennek a szóhasználatnak az ismétlésébe.

- A „zsidók” és „magyarok” megkülönböztetés mennyiben emlékeztet a holokauszt előzményeire, és mennyiben jelent hasonló fenyegetést?

- Azt nem gondolom, hogy fenyegetést jelentene. A magyarországi zsidók 1848 óta bősz magyarnak vallották magukat. Az erdélyi zsidók azt mondták, hogy mi csak akkor vagyunk zsidók, amikor imádkozunk. Zsidó vallású magyarok vagyunk. Az emancipáció óta próbáljuk bizonyítani, hogy ugyanolyan hasznos részei vagyunk a társadalomnak, mint a magyar katolikusok, reformátusok, szerb ortodoxok és mások. 1920-tól felerősödött a zsidóellenesség és ugyanez a megkülönböztetés. Pedig elég nehéz lenne Kiss Józseftől, Zelk Zoltántól vagy Radnóti Miklóstól elvitatni, hogy nem voltak ugyanolyan jó és értékes magyarok, mint bárki más, akit véletlenül Kovácsnak vagy Szabónak hívnak.

- Mi lesz most, hogy visszautasították a pénzt? A terveiket nyilván ehhez a pénzhez szabták.

- Nem, hanem a terveinkhez kaptuk a pénzt. A Dohány utcai templom mellett van egy temető. Ez tudomásom szerint egyedülálló a világon, mert zsidó templom mellett nincs temető. 1944-ben a templom a gettó területén volt. Nem lehetett a halottakat kivinni a gettóból a város más részén levő temetőbe. Két tömegsírt ástak, egyet a Klauzál téren, amely szintén a gettó területe volt, és egyet a templom udvarában. A felszabadulás után a Klauzál teret exhumálták, és a halottakat kivitték a zsidó temetőbe. A templomudvar azonban, miután zsidó tulajdonban van a föld, szabályos zsidó temetővé vált. Ezért a vallási törvények értelmében innen csak akkor lehet exhumálni, ha a temető megszűnik, vagy a halottat Izraelbe akarják vinni. Így megmaradt a temető. A temető elég rossz állapotban van. A Dohány utcai Zsinagógáért Alapítvány szépítgette, toldozgatta az évek során. Elérkezettnek láttuk az időt, hogy teljesen felújítsuk. Erre a tervre kértük a pénzt, pontosan 20 millió forintot. Ezt most megpróbáljuk adakozásból pótolni. Többe kerül a felújítás, de a hiányzó összeget tette volna hozzá a kormány támogatásából az Alapítvány.

- Hol szándékoznak erre a célra gyűjteni?

- Mindenhol: az Európai Unióban, Magyarországon, Amerikában és Izraelben. Ahol segítő szándékú emberek vannak, oda megpróbáljuk eljuttatni a kérést.

- Nem titok, hogy ez az interjú azért is készül, hogy ezt a kérést az amerikai magyarok felé is továbbítsuk. A zsidó és nem zsidó magyarok ezzel a támogatással is kifejezhetik a holokauszt áldozatai iránti tiszteletüket. Önök egy erkölcsi döntés miatt mondtak le a pénzről. Aki egyetért ezzel az erkölcsi döntéssel, az a támogatás formájában is kifejezheti az egyetértését. Pontosan milyen támogatást várnak, és aki támogatni szeretné Önöket, hogyan teheti meg?

- Anyagi és erkölcsi segítséget kérünk. Anyagi támogatást a bankszámlánkra küldhetnek: IBAN: HU71 1170 7024 2035 9234 0000 0000 Swift kód: OTPVHUHB Erkölcsi támogatást emailben vagy levélben tudnak küldeni a rabbi@dohany-zsinagoga.hu címre. Minden jó szónak, és minden centnek örülünk, amely mögött jó szív van. A Talmud azt mondja: Isten szívet kér. És ha Ő megelégszik vele, mi lehet nekünk fontosabb, mint a jó szív?