Magyar Fruzsina: A november 24-i rasszizmus elleni tüntetésen elhangzott beszédek 2013. december 3. kedd 7:35

Felszólalók: Müller Júlia, Kerék-Bárczy Szabolcs, Kállai Szilvia, Bangó Attila, Herényi Károly, Horváth Ferenc, Hiller István, Magyar Fruzsina és Mécs Imre. Közreműködött még: Bach Szilvia és Zoltai Andrea. Szerkesztette: Magyar Fruzsina.

Müller Júlia beszéde

Tisztelt Mindannyian! Azért jöttünk ide, hogy a kirekesztés társadalmi megnyilvánulásai ellen tiltakozzunk. Mi is a kirekesztés? Én úgy értelmezem, hogy embereknek, embercsoportoknak, közösségeknek elveszik a törvényekben, hagyományokban biztosított jogaik zavartalan érvényesítésének lehetőségét. Kérdezem: Van ilyen jelenség ma Magyarországon? Van bizony! Tiltakozunk ellene! Tetszik, amikor a száztagú cigányzenekar játszik. Örömmel szavazunk csengő hangú énekesekre. De zavartalanul lehet cigányozni a sportpályákon, Parlamentben. Igazi, hatékony programot követelünk a több százezer cigány honfitársunk valódi integrálására!  A világháború előtt 800.000 zsidó élt hazánkban, most pedig 200.000. A különbség nem Izraelben van. Mégis egyre nyíltabb és erősebb a zsidózás. Tiltakozunk az antiszemitizmus ellen.  Hazánkban a nemi másság ugyan nem bűncselekmény (még), mint tőlünk nem is messze, de aki bevallja, az nem sok jóra számíthat iskolában, sportban, munkahelyen, utcán. A nemi identitás nem legyen értékmérő. A kirekesztés látható formája a nők hiányos megbecsülése. A kultur nemzetek sorában le vagyunk maradva a nők politikai képviseletében. Felhívjuk a pártok figyelmét tennivalóikra. A világban, különösen Európa felé, az utóbbi évtizedekben felerősödött a migráció. Az érkezők láthatóan különböznek tőlünk. Ők azt képzelik, hogy kulturnemzet vendégei, de gyakorta botokkal köszöntik őket. Szégyellhetjük magunkat a garázdák helyett is.  Sorolhatnám még tovább a szenvedélybetegeket, hajléktalanokat, fogyatékkal élőket, pszichiátriai betegeket, menekülteket, időskorúakat, a sor vége láthatatlan.  Szálljunk szembe a kirekesztéssel! Neveljük gyermekeinket befogadóknak! Követeljük az iskolák, a munkahelyek, a pártok, az egyházak példamutatását! Minden porcikánkkal tiltakozzunk a kirekesztés ellen! Üzenjük a szélsőjobbnak, lesz malav, lesz sztiráh, lesz pofon!

Kerék-Bárczy Szabolcs szabadon előadott beszéde leírva

Kedves Barátaim! Rajtunk múlik, hogy hogyan élünk! Rajtunk múlik, hogy elfogadjuk, hogy bár különböző képességekkel és vágyakkal születtünk, emberi mivoltunkban és méltóságunkban egyenlőek vagyunk. Döbbenetes, hogy ezt az igazságot újra és újra ismételnünk kell huszonhárom évvel a rendszerváltozás után. De meg kell tennünk, mert nem csökken azok száma, akik különbséget tesznek magyar és magyar, hazafi és hazafi, ember és ember között.

Eljött a cselekvés ideje, már nem elegendő értékeink puszta hangoztatása. Mindenek előtt meg kell neveznünk, hogy kik a fő felelősök az egyre rosszabbá váló társadalmi és gazdasági helyzetért. Aztán meg kell határoznunk azt a feladatot, amellyel változtatni tudunk ezen a helyzeten, s végül a feladat megoldásának módját is rögzítenünk kell.

Ki kell mondanunk, hogy a jelenlegi egyre romló helyzetért Magyarországon mindenekelőtt a kormány a felelős. Az a kormány, amelyik kettős beszéddel lovat ad a szélsőségesek alá. A kormány bátorítja a szélsőjobbot, amikor állami rangra emeli a nyilas rémuralom mellett az utolsó percig kitartó Nyirő József újratemetését. A kormány ad lovat a szélsőségesek alá, amikor bünteti, mi több, jobban bünteti az erőszak ellen fellépő képviselőket, mint a náci eszméit az országgyűlésben nyíltan és büszkén hangoztató képviselőt. És a kormány ösztönzi a szélsőségesen demagógokat, kirekesztőket, amikor katasztrofális társadalom- és gazdaságpolitikával szegénységbe kényszeríti a polgárok majd’ felét, és százezrével űzi ki az országból a tehetséges, dolgozni akaró, szorgalmas fiatalokat.

A célunk és feladatunk az, hogy visszahódítsuk hazánknak a demokráciát, és visszahódítsuk hazánknak a köztársaságot. Ezt a célt csak úgy érhetjük el, ha felnövünk értékeinkhez, ha megfelelünk elveinknek. Ha világos választóvonalat húzunk demokraták és nem demokraták között, s minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a demokraták egymásra találjanak és együttműködjenek. Nincs kibúvónk, nem hivatkozhatunk senkire, hogy miért nem tudjuk megoldani ezt a feladatot. A megoldás a kezünkben van, mi, itt és most vagyunk felelősek egymásért és a hazánkért.

Csak rajtunk múlik, hogy gyermekeink és unokáink mit mondanak majd rólunk. Azt, hogy a lehetőségeiket elpazarló, kicsinyes vitákba belefulladó nemzedék voltunk? Akik megfosztottuk gyerekeinket attól a lehetőségtől, hogy Magyarországon szabadon élhessenek? Ezt akarjuk? Nem ezt akarjuk! Ez ma már nem a szavak ideje, kedves barátaim. Adottak a feladataink, rajtunk múlik, hogy hogyan élünk. Ez most már a cselekvés ideje. Bizonyítsuk be a következő négy-öt hónapban saját magunknak, az utódainknak, a történelemnek, hogy lehet és kell ebben a hazában demokrataként, szabadon élni!

Kállai Szilvia beszéde

Üdvözlök, mindenkit Kállai Szilvia vagyok, a Magyar Szolidaritás Mozgalom Roma tagozatának vezetője.

Thaven saste thaj baxtale te del o del drago muro prala thaj phenya! (Üdvözlés cigány nyelven)

A Szolidaritás olyan mozgalom, ami minden olyan gondolatot, szót, cselekedetet elutasít, mely az embert faji hovatartozása, vallási meggyőződése miatt jogaiban, méltóságában sérti.

Azt tapasztaltuk, hogy hazánk egyre inkább a szolgák, a kiszolgálók országává válik. Kiszolgálnak eszméket, alantas gyűlöletet, borzalmas, levitézlett ideológiákat… Közben a többség tétlenül és szótlanul tűri…

Van egy párt a magyar országgyűlésben, amelyik tudatosan generálja az emberek közötti ellentéteket, amelyhez a cigányságot, zsidóságot és a melegeket használja fel a megtévesztett többségi társadalommal szemben, hogy az ellentétek gyűlöletté alakuljanak át. És van egy párt a magyar országgyűlésben, Magyarország kormányzó pártja, amelyik ehhez asszisztál. Igen, a Jobbikról és a Fideszről beszélek.

Horthy birodalmát akarják újjáéleszteni a radikális szélsőjobboldali erők és a különböző félkatonai szervezetek, de amikor a magyar kormányzat jelképeket választ, tereket nevez vissza és át, akkor  ezt a szellemiséget szolgálja ki.

Mit mondhatnánk arról, hogy egy magyarországi egyház épületéhez tartozó területen Horthy-szobrot állítottak?

A bevonulás már elkezdődött…

A szemünk láttára történt és történik a könyvégetés, a megaláztatások és az ok nélküli bántalmazások sora, a gettósítás, s rendőrök asszisztenciája mellett az állandó zaklatás: Pl.: miskolci cigányok bírságolásai.

Követeljük a Parlamentben lévő demokratikus pártoktól, hogy tudatosabban, ha kell radikálisabban lépjenek fel a szélsőjobb térnyerése ellen, és személyes megjelenésükkel is adjanak hangsúlyt a szélsőjobboldali felvonulások és megemlékezések elleni fellépéseknek.

Követeljük: a kormányzat tiltsa be a félkatonai szervezeteket!

De nem csak a kormányzatnak van itt dolga, hanem minden tisztességes állampolgárnak is!

Felszólítom a demokratikus elveket valló magyar állampolgárokat, hogy mindannyian minden lehetőt tegyenek meg a náci ideológia csírájában való elfojtásáért. Ezért a 2014-es választások alkalmával menjenek el szavazni! Ne engedjük hatalomra jutni sem a fasiszta eszméket valló, sem az azokat eltűrő pártokat!

Befejező mondatok cigány nyelven

Tunyol aba o noro! (Sötétedik már a felhő!)

Ba tume chi trubul daren! (De nem kell félni!)

Ame sam kethane zuralo! (Együtt erősek vagyunk!)

Ushtye Opre cigányok! Ébredjetek magyarok!

Ashen devlesa! (Elköszönés) Isten veletek!

Bangó Attila hozzászólása

Nekem van egy álmom. Nektek van egy álmotok. Nem lesz álmunk, ha én ezt látom /ti. a kevés embert/. Cigány emberként csak a gyűlöletet látom. Azt mondja a jobbik, én vagyok a rasszista Magyarországon. Ebben a hónapban, novemberben csak háromszor voltam a fasiszták ellen tüntetni. 3-án, 17-én, 23-án  csak arról kaptunk híreket, hogy a jobbik ezt csinálja, a magyar hajnal ezt csinálja, a Horthy szobrokat lehet emelni. És hol vannak a demokraták? Hol vagyunk mi, cigányok? Hol vagyunk, hogy felszólaljunk, hangunkat halljuk? Nem látok sehol semmit. 50-60 ezerrel nem fogunk megmozdulni, 2-3 ezer ember, 5-10 ezer ember meg tudja mutatni, hogy le kell söpörni őket.

Herényi Károly szabadon előadott beszéde leírva

Szeretettel és tisztelettel köszöntök mindenkit. Hadd védjem meg azokat, akik nem jöttek el , és otthon maradtak. Nem véletlenül tették. A magyar társadalom különleges helyzete az, hogy az apátia, a tanult tehetetlenség állapotában van, ahova a politika juttatta. Egyre többen hiszik azt, hogy nem tudnak változtatni a sorsukon. Ez politikai akarat következménye.  A legnagyobb feladat ennek az apátiának az áttörése, mert amíg ez az apátia nem szűnik meg vagy nem enyhül, akkor 2014-ben hiába várunk változásokat. A kormányzatnak a célja, azt akarja, hogy az emberek elhiggyék, nem tudnak változtatni a sorsukon, és sajnos egyre többen elhiszik. Engedjék meg, hogy most egy kicsit más szempontból beszéljek a rasszizmusról, mint ahogy szokás.

Az első állításom az, hogy senki sem születik rasszistának, és senki sem születik kirekesztőnek.  Aztán mégis csak az lesz belőle. Mi lehet ennek az oka? Hogyha tényleg küzdeni akarunk a rasszizmus és a kirekesztés ellen, akkor az okokat kell megvizsgálni, és az okokat kell kezelni, mert a rasszizmus az egy termék, idézőjelbe téve, eredmény. A rasszizmusnak társadalmi és kisebb közösségen belüli, családon belüli okai vannak. Rasszizmus mindenütt van, a kérdés az, hogy milyenek a társadalmi méretei.  Magyarországon nagy a társadalmi elfogadottsága. Ahol ekkora az elfogadottság, ott beteg a társadalom ,  rossz az immunrendszere. A beteg társadalom  képtelen kivetni magából azokat a fekélyeket, azokat a rákos sejteket, amelyeket egy egészséges társadalom azonnal kivet magából. Csak hogy egy példát mondjak. Amikor itt a szomszédban, a templomban felavattak egy szobrot, amit már hatszor felavattak egyébként, akkor a kormányzó párt csak azért tudott keseregni, hogy majd mit szól ehhez a nemzetközi sajtó. És itt a szomszédban egy független állam nagykövetsége    azonnal tiltakozott. Nem a saját hazájában, mert ott ez egyébként elképzelhetetlen, hanem  a határain kívül is. De nem csak a társadalom beteg, hanem sajnos azok az emberek is betegek, akik ezt a társadalmat alkotják. Meg van fertőzve, meg van betegítve ez a rendszer. Szidhatjuk a kormányt, mert meg is kell tennünk, de azért vegyük tudomásul, hogy mi magyarok választottuk őket, ha nem is személy szerint mi. A magyarok többsége erre volt kíváncsi, még ha nem is tudta, hogy pontosan mi lesz ebből. És ezen most nehéz változtatni. A mi dolgunk pedig az, hogy éreztessük velük, hogy lehet változtatni. És ha nem akarunk mi is kirekesztők lenni, akkor nem kirekeszteni kell a rasszistákat és a nacionalistákat, hanem olyan körülményeket kell teremteni, olyan társadalmi körülményeket, amikor nem csak jogi eszközökkel, hanem a társadalom, a normális többség megvetésével lehet őket pályán kívül helyezni. Nem az embert, nem a személyt kell elítélni, hanem a jelenséget, a társadalmi jelenséget. Mert a rasszizmus társadalmi jelenség.

Legalább két szintje van. Az egyik  szint, a legszűkebb közösség, a család szintjén. Jobboldali körökben  minden napos dolog, hogy kifelé nem cigányozunk és nem zsidózunk, mert az  snassz dolog, de szűkebb, bizalmasabb körben tudjuk, hogy miről van szó, és ott szabad ilyet tenni. De sajnos ez nem csak a jobboldalra jellemző. Baloldali barátaink között is vannak ilyenek, akik a családban ugyanezt teszik. Mit lehet ez ellen tenni? Talán azt, amit a 25 éves lányom tesz, amikor ilyen beszédet hall, bármilyen baráti társaságban van, otthagyja őket. Aztán vagy észreveszik magukat, és változnak, vagy nem. De egyre inkább marginalizálódnak, és egyre kevesebben lesznek. Vagy vizsgáljuk meg, mi van akkor, ha cigány gyermek kerül valakinek az osztályába. Hogy viselkednek a nem cigány gyermek szülei? Azt mondják neki, hogy ülj tőle messze, mert büdös, és vigyázz a holmidra. Vagy azt, hogy nyugodtan maradj ott, elmagyarázom neked, hogy mért olyan, és próbálj meg neki segíteni, mert ő is ember, ő is embernek született. Ezzel  azt akarom mondani, hogy a változást ne mindig fölülről várjuk. Nekünk kell, ha változást akarunk, akkor az embernek először magának kell változnia – természetesen nem azoknak, akik itt vannak, de ha akik itt vannak, viszik tovább, terjesztik, gyakorolják, akkor  lehet változás. Akkor még valami egészen jó változás is lehet.

És van egy másik szint: a társadalmi szint – ez a politikai  a kettős beszéd.  A Fidesz frakció, és a kormány reakciója a Horthy szobor sokadik felavatására, maga  a kettős beszéd iskolapéldája. A kettős beszéd a rasszizmusnak és a kirekesztésnek a táptalaja. 2014-ben lesz lehetőség leváltani a hamisan beszélő kormányt.  A váltás után nem lesz azonnali javulás, de legalább elindulhatunk egy úton, ami a fejlettebb vagy értelmesebb vagy emberibb világba fog minket vinni.

A teendőnk tehát az, hogy először is a szűkebb környezetünkben, családunkban, barátaink között vessük ki magunkból  azokat, akik olyan nézeteket vallanak, amik a mi lelkünknek, a mi szívünknek meg a társadalom egészének nem elfogadható és nem jó. Legyen végre egészséges  a magyar társadalom, ugyanis a normális nyugat-európai társadalmak, és a világ normális részének a társadalmai egészségesek. Nem jogi  eszközökkel , illetve nem csak azzal, és főleg nem azzal kell védekeznünk a rasszizmus ellen. Egy egészséges társadalom értékítélete meg kell hogy teremtse annak a feltételeit, hogy ez a társadalmi jelenség marginalizálódjon.

Van még egy oka ennek a rasszizmusnak, ami látszólag nem ide tartozik. A magyar társadalom legnagyobb része, döntő többsége frusztrált lelkiállapotban van. Andorka Rudolf 1993-ban írta le, hogy a magyar társadalom anómiás állapotban van. Az anómia értékvesztett állapot,  értéken kívüli állapot. Andorka  szerint  a társadalmi meg nem felelés állapota. Az az állapot, amikor a többség a társadalmi elvárásoknak, a társadalmi normák betartásával nem tud megfelelni. Példa az orbáni vízió, három szoba, három gyerek és négy kerék, mint társadalmi elvárás. Ez a 122 ezer forintos fizetésekből (és ez nem  az átlag, ez a medián jövedelem, ennyit keresnek legtöbben) nem teljesíthető. Vagy ötször annyit kell dolgozni, mint egy normális  fizetésű embernek, vagy pedig, ha  teheti, akkor adót kell csalnia, mert élnie kell. Az egyik a fáradtságtól frusztrált, a másik a NAV-tól retteg.  Frusztrált a társadalom, ami a legjobb táptalaja annak, hogy a rasszizmus, a kirekesztés, a rajtunk kívüli okok keresése utat találjon. Ilyenkor el lehet hitetni, hogy a Tel Aviv- London-New York tengely működik. Ami mögött a bankok állnak, nem mondják ki nyíltan, de  bank világ alatt  a zsidóságot értik. Ez a kettős,  a rejtett beszéd  lényege. Sajnos a magyar társadalom most ilyen helyzetben van, hogy az állapotából adódóan fogékonyabb ezekre a negatív jelenségekre.

2014-ben újra lehetőség nyílik arra, hogy egészséges, tisztességes, becsületes demokrácia legyen Magyarországon. Megnyílik a lehetőség arra, hogy  a nemzet ebből a súlyos betegségből,a társadalmi fekélyből valahogy kigyógyuljon. Ehhez mindnyájan kellünk. Ehhez minden demokratára szükség van, csak így születhet meg a siker.

Horváth Ferenc  szabadon előadott beszéde leírva

Tisztelettel üdvözlök mindenkit!

Horváth Ferenc vagyok, …polgárjogi aktivista, ..azt hiszem, ez a legjobb kifejezés, arra hogy most itt állok önök előtt.

Egy emlékkép villan a fejembe vissza.  Huszonhárom éve, mikor a Szabadság híd lábánál álltam, egyenruhát viselve, egy hömpölygő tömeg vonult előttem, akik kiabálták, hogy „demokráciát, demokráciát!” Nem értettem akkor, hiszen egyenruhában voltam, és egy államot képviseltem, hogy vajon mit is jelent ez a szó, hogy demokrácia, és vajon ez a sok ember miért dühös rám. Aztán villan egy másik emlékkép, 1990. május elseje, tömegek mindenütt a Hősök terén és környékén, megint egyenruhában vagyok, és be kellett mennünk valamelyik kis utcába. Féltünk a tömegtől, féltünk a demokratáktól. Azt mondta az öreg főhadnagy nekem, a fiatal őrmesternek, hogy „Húzd ki magad, fiam, ne lássák, hogy félünk.” Kihúztuk magunkat, és mentünk a demokraták között, akik nem bántottak minket.

Aztán eltelt ez a 23-25 év, és most egy egészen más szerepben vagyok itt, demokratákhoz szólok. A demokraták megint kint vannak az utcán. Ez sejtet valamit, valami megint nem jól működik. Közbevetőleg megtanultam, hogy akkor tulajdonképpen arról volt szó, hogy az emberek szabadságjogait tiporták sárba, és ezért kellett eljönnie 1989-nek. Nem lehettek kreatívak, uniformizálták őket, és arra gondoltam, hogy ha most önök, a demokraták most itt vannak, akkor valami hasonló dolog történt ebben az országban.

No, már most rasszizmus. Mit jelenthet egy cigánynak az szó, hogy rasszizmus? Nekem két ember típus van. Az egyik a lagymatagon fogalmazó, csendes, nyugodt, kvalifikált ember típus, amelyik arról beszél, hogy mi mindent megtettek az utóbbi években a cigányokért, és hogy mennyire nem használt ez semmit. Aztán tanácsokat ad nekünk az ilyen ember típus arra vonatkozólag, hogy a saját népünket próbáljuk megrendszabályozni mi, akik mindannyian a padlón heverünk, akiknek semmiféle forrás, semmiféle hatalom nincs a kezében. Aztán előtűnik belőle az agresszió, mert azt mondja, hogy menjünk le egy cigánytelepre, verjük meg a gyerekeket és zavarjuk iskolába őket. Ez az ember egyébként egy jogvédő alapítvány munkatársa, akit én rasszistának ítélek meg, mert olyat kíván tőlünk, ami teljesíthetetlen.

A másik ember típus számomra erőszakos, felsőbbrendűségét hirdető, másokat lealacsonyítani akaró, anyagias ember típusa. Hogyha megnézzük a történelmet, röviden, sarkítva néhány példát, ha megengeditek, mondok róluk:

Kolumbusztól számítva egészen a 20. század elejéig az erőszakos, felsőbbrendűségét hirdető ember azt mondta, hogy civilizálni kell a vadakat, és eljutott a világ minden részére. Tűzzel-vassal irtotta a saját élőhelyükön élő népeket, hogy elvegye tőlük a vagyont, és fölébük kerekedjen. Aztán a 20. században a demokraták, – akik most itt állnak előttünk -, azt mondták, hogy ez nem helyes. …. Az országok felfejlődtek olyan szintre, hogy vissza kellett térnie Európába! De túl sokáig nem bírt nyugodni! Hiszen, amikor beszorult Európába ez az erőszakos, felsőbbrendűséget hirdető ember, akkor kitalálta, hogy azokat az embereket, akik ugyanúgy néznek ki, mint ők, azokat megbélyegzi egy sárga csillaggal. Azokat, akiket nem szeret, azokat megbélyegezte egy barna háromszöggel! És irtja őket tűzzel-vassal, azért, hogy a felsőbbrendűségét hirdethesse, illetőleg azért, hogy minél több vagyonhoz jusson.  De szerencsére a demokraták megint lépni tudtak és a második világháború után újra visszaszorították a ketrecébe ezeket az embereket.

Az utóbbi időben a rasszizmust én úgy értékelem a cigányok részére, hogy a kulturális másságra hivatkozva az erőszakos európai felsőbbrendűségét hirdető férfi azt mondja, hogy mi, a zsidók, a cigányok olyannyira mások vagyunk, hogy ebben a hazában, ebben a nemzetben nekünk nem lehet részünk.

Csakhogy én ezt nem tűröm el! Hosszú-hosszú ideje az én rokonaim, családom ebben az országban szocializálódott. Olyan körülmények közé, amit mások, az erőszakos, „felsőbbrendű népek” nekik hagytak. Ezen változtatni kéne mindenképpen, és azt kell hogy mondjam, amikor sokan ezek közül a rasszisták közül azt mondják nekünk, hogy cigányok, vessétek ki magatok közül a bűnözőket, én innen a pulpitusról azt üzenem a többségi társadalomnak, hogy többségi társadalom, vessétek ki magatok közül a rasszistákat, mert akkor lesz az lehetséges, hogy mi a sajátjaink népünk között rendet rakjunk!

Hiller István szabadon előadott beszéde leírva

Azért jöttem, hogy a közös alapjainkról beszéljek, előttetek nem fogom, mert nem kell magyarázni, hogy mit értek azalatt, hogy nekünk közös alapunk van. Van, akinek nem kell hosszú mondat, nem kell hosszú barokkos gondolat ahhoz, hogy értse, ami egyszerű. Egyszerű, mert világos. A mi dolgunk közös. Ezért a fületekhez,  az eszetekhez és a szívetekhez jöttem szólni. Szólni egy kísérletről, ami előttünk és velünk történik, ám nem csak rólunk szól. Nem tudok másként gondolkodni politikusként sem, mint történészként. Érdekes együtt és közösen látni folyamatokat. Nem csak hétfőt, keddet, szerdát, vasárnapot együtt, a hetekből az évet, az évekből pedig a korszakot. Azért jöttem hát, hogy beszéljek egy olyan kísérletről, ami egy letűnt és országromboló korszak újra feltámasztását akarja elérni. Erről nem csak esténként egymás között, nem csak zárt helyiségekben, nem csak titokban suttogva kell beszélnünk, hanem nyíltan, egyenes gerinccel, belenézve a másik szemébe. Azért jöttem, hogy veletek együtt elmondjam, hogy mi sohase fogjuk elfogadni, hogy Horthy rendszerét ebben az országban restaurálják. Sohasem fogjuk elfogadni, hogy az országunkat ’44-es mintára rendezzék vissza. És ha ez így van, akkor persze hallgatni kell az ősi mondásra is, mert bölcs: Hallgattassék meg a másik fél is! De mielőtt meghallgatnánk a másik felet, mégis csak helyesebb, hogy ha először az egyik fél beszél. Az egyik fél világosan, egyértelműen, nem üvöltve, nem ordítva, mert nem abban áll az erő, de úgy, hogy mindenki hallja. Az egyik oldalon, a mérleg egyik serpenyőjében tehát ott van egy rossz és sikertelen békekötésre adott rossz és sikertelen politika. Az egyik oldalon ott van, barátaim, három millió koldus Magyarországa. Az egyik oldalon ott van becsülettel és tisztességgel befogadott lengyel katonák és tisztek emléke. Az egyik oldalon ott vannak az aljas és mocskos módon elfogadott zsidótörvények. Az egyik oldalon ott van a halálba küldött első és a halálba küldött második magyar hadsereg. Az egyik oldalon ott van a sikertelen és erélytelen fellépés a hatalomra törő magyar  fasisztákkal szemben. És az egyik oldalon ott van 600 ezer elhurcolt magyar állampolgár testvérünk elevenen kiáltó szelleme. És a másik oldalon ott van a tragikus végső vallomás. Nekünk ellenfelünk lenne, de a tisztesség tragédiáját érdemes feleleveníteni.  Mert a másik oldal és az egyik oldal együtt tudja kiadni, hogy mi a valóság.

„Főméltóságú Úr!

Szószegők lettünk – gyávaságból – a mohácsi beszéden  alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk a becsületét.

A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet.

Nem tartottalak vissza.

Bűnös vagyok.

1941. ápr. 3.

Teleki Pál”

Horthy Miklós egyik miniszterelnöke.  Ősi magyar nemesi család sarja. Tudós, elkötelezett híve annak a rendszernek. Néhány pillanattal saját önnön kezével véget vetett életének – előtte ezeket a mondatokat  és sorokat írta. A megszólítás egy embernek szólt, főméltóságú úrnak, de visszhangja itt kell hogy legyen több évtizeddel az eldördült lövés után. Bár a történelem nem szakácskönyv. Nem úgy van, hogy egész egyszerűen megnézzük a múltat, megnézzük, hogy aztán mi következett akkor, aztán saját jelenünkre rávonatkoztatva látjuk, hogy mi a jövő. De folyamatok vannak. Összesítések vannak, és ostoba, aki nem hajlandó látni, nézni és érteni az összefüggéseket. Mert sohasem ott kezdődött, amikor az emberek ott álltak már a vagonoknál. Mert sohasem ott kezdődött, amikor már sorba állva meneteltették őket.  Mert sohasem ott kezdődött, hogy a kapura ki volt írva: „Arbeit macht frei”. Először mindig gondolatokkal kezdődött. Először mindig írásokkal kezdődött. Először mindig szimbólumokkal kezdődött. Először mindig csak egy szoborral kezdődött. Ezért azt mondom nektek, ebben nincsen kompromisszum. Hátunk mögött a fal. Nincsen ember, aki ebben, ha látja a folyamatokat, bármilyen engedményt tehet. Az országunk érdekében igenis sokféle módon kell a másikat is megérteni. De abban, hogy 1944-es mintájú legyen az országunk, semmilyen kompromisszum nincs. Ahol Horthy szobrot emelnek, ott holnap majd Radnóti kötetet égetnek. Ahol Radnóti kötetet égetnek, ott majd utcára szervezik a nép egy részét. Ahol utcára szervezik a népeket, ott pedig épülnek a kazánok. Ezért és nem másért kell tiltakoznunk, világosan kiállnunk. Horthy nem volt náci. De szövetségese volt a náciknak. Saját családjának tragédiája nem ad felmentést. Bűnök nyomják a lelkét halála után is. Ezért hogy ebben az országban hős legyen, nem akarjuk, nem tűrjük, nem fogadjuk el! Azért jöttem, hogy ebben és másban kérjem és akarjam a veletek való közösséget. Van egy ősi latin mondás: annyit mond, a bölcsnek ennyi elég. Őszintén remélem, érzitek és értitek, amit mondok. Köszönöm szépen.

Magyar Fruzsina beszéde

Drága Barátaim, Egybegyűltek!

Hányszor kell még összejönnünk és tiltakoznunk, hányszor – hogy végre ne visszafelé vigyék hazánkat, Magyarországot a demokrácia ösvényén?! Már a határán is túlra, mert a demokrácia ösvényét már elhagytuk! Egyre többen és egyre hangosabban és egyre dühösebben mondjuk, kiáltjuk, hogy a jelenlegi kormány szekértolója, sőt alakítója a rasszista, kirekesztő ideológiának! A jelenlegi kormány és lakájai – a vezér diktálására – törvényei, rendeletei, döntései sárba tiporják az emberi méltóságot! A mi emberi méltóságunkat! Legyen az gazdasági, kulturális, egészségügyi, bármilyen törvény, rendelet, döntés! Mind az öntörvényű, erkölcsi tartással bíró emberek ellen megy. A kormány vezérének irányításával építi a Taigetoszt a szegények, a rokkantak, az idősek, a hajléktalanok és az értelmiség számára – és egyúttal építi saját virtuális és nagyon is konkrét birodalmát. Hatalmat és jólétet épít magának és csókosainak, és ezt a hatalmat a rasszista, kirekesztő ideológiájára építi. Ez az oligarchia erre épül!

Emeljük fel a szavunkat, de előbb a fejünket! Egyenesedjünk ki, és ne hagyjuk! Nem hagyjuk!

Ezzel a kormánnyal és vezérével semmi tárgyalni valónk nincsen.

Hozzátok fordulok, drága barátaim, minden nemesen gondolkodó és érző emberhez! A civil szervezetekhez, demokratikus pártokhoz fordulok!  Hirdessük meg a zéro toleranciát a bűnökkel szemben! Ne nyugodjunk bele abba, hogy szabadon, rendőri felvezetés mellett masírozhat betiltott szervezet, azzal a cinikus indoklással, hogy kissé megváltoztatták a nevüket! Ne nézzük tétlenül, hogy fasiszta ideológiát terjeszthetnek, hogy könyveket égethetnek! Hogy Horthy szobrokat avathatnak! Hogy cigány embereket bántalmazhatnak, megfélemlíthetnek!

Ránk hárul ez a feladat is. Lépjünk fel a rasszizmus ellen! Már a hétköznapi megnyilvánulásai ellen is! Villamoson, buszon, utcán – ne tűrjük, ha rasszista megnyilvánulásokkal találkozunk. Mert ott kezdődik! Már elkezdődött! Már túlment rajta! Már a parlamentben van, már a törvényhozásban van! A rasszizmus nem a vagonokkal kezdődik, az már a vége! Ne hagyjuk, hogy eljussunk odáig! A felépített Taigetosz már ott áll a kormány forgószínpadán.  Már csak el kell fordítani, és újabb díszlet kerül elénk, az életünkbe. Ne hagyjuk!

Ettől a kormánytól semmit nem várhatunk, csak a jelenlegi helyzet még súlyosabbá válását. Kézbe kell vennünk saját sorsunk, hazánk sorsának alakítását. Magyarország sorsáét. Mi itt magyarok vagyunk! És ez itt a mi közös hazánk! Óvjuk! Védjük meg!

Mécs Imre szabadon előadott beszéde leírva

Kedves Barátaim! Mindenki, aki itt felszólalt, mintha lelkemből beszélt volna. Minden szavukkal egyetértek. Nagyon-nagyon köszönöm, és azt kell mondanom, hogy jó lenne, ha mindenütt mondogatnánk ezeket. Gondoljunk arra, hogy mindenki lehet kisebbség és többség. Hiszen az egész magyarság kisebbség és az egész magyarság többség. És ebből  rekesztünk ki embereket akaratunk ellenére, tömegeket. Mennyi kisebbségünk van, akik többséget jelentenek. Ezért szeretnék fölszólalni a legnagyobb kisebbség, a hölgyek, a nők érdekében. Mert gyalázatos, ami történik. Ami történik a magyar parlamentben, hogy képesek megpiszkolni azt a néhány kitűnő képviselőnőt, akik ott vannak. És nem azokat büntetik meg, akik mocskolják, nem az az államtitkár kap pénzbüntetést, aki lekicsinylően, hímsoviniszta módon mer beszélni egy szép és okos és nagyon jó képviselővel. Szégyen. Szégyen, hogy ilyen ember ott lehet a parlamentben. De nem csak ő, hanem a parlament elnöke.  Aki elképesztő gonoszságokat tesz. Szégyen az, ami történik az országgyűlésben, amikor a többség bírságolja a kisebbségi képviselőket! Azért kapják a képviselők a fizetésüket, hogy függetlenül tudjanak igazat mondani. Ezért vannak ott. És ha megfosztják ettől őket, akkor rákényszerítik, befolyásolják őket.

Ott van a másik nagy kisebbség, a cigány testvéreinknek a helyzete. Rokonaimnak érzem őket, mert nekünk is sok gyerekünk van, és a gyerek a legnagyobb kincs, a legnagyobb értéket jelenti, és itt van Karcsi /Herényi Károly/ velem szemben, őrá nézek, aki tele van unokákkal. Azt hiszem, hogy az egész népesség, populáció, nemzet,  a magyarság szempontjából hallatlanul fontos, hogy a nőtestvéreink szüljenek, hogy a cigányság, amelyiknek a nagy része még megőrizte ősi ösztöneit, és természetes módon él, a sok gyereket szereti és neveli. És ha egy falatot szerez, akkor azt megosztja. Mondta nekem valamelyik nagy télen az egyik cigány vezető, hogy figyeljem meg, cigány ember nem fagy meg. És tényleg, egymás után fagytak meg a szegény öregek a házaikban, akiknek nem volt fűteni valójuk. De a cigányok, hogyha harmincan vannak egy kunyhóban, odaveszik a harmincegyediket. Egy óriási tartaléka ennek a szerencsétlen magyarságnak a cigányság, a sok gyerekük. Egy óriási érték, amit hagyunk tönkremenni, hagyunk pusztulni, hagyunk börtönbe dugni! Egy érték, amire támaszkodni kell. Amit minden erővel meg kell segíteni. Én, ha kell, cigánynak tartom magam, ha szidják a zsidókat, zsidónak tartom magam, de mindenek előtt szegény jó magyarnak tartom magam. Hiszen mindnyájan azok vagyunk. Magyarok vagyunk.

Azt gondolom, hogy az emberiség a 20. század szörnyűségei után rátalált a helyes útra, vagy az emberiség jobbik része. Az emberi jogok abszolút tiszteletére, amit a francia forradalom fogalmazott meg először kereken, és talán az egyetlen maradandó értéke a francia forradalomnak. És ezt az emberi jogok kiteljesülését minden kulturált állam elfogadta. Még a mi alkotmányunkba, az igazi alkotmányunkba is bekerült. És ennek az emberi jogok kartájának mind szélesebb alkalmazását kell kitűzni célul. Vannak jogok, amiket semmiféle kétharmad, semmiféle 99% nem korlátozhat. Ez az emberi élethez való jog. Az emberi méltósághoz való jog. Az emberi tisztességes élethez való jog. És egyre jobban kell, hogy terjedjen az emberi jogoknak a kizárólagossága, amit nem lehet korlátozni. Ezekkel szemben megy minden törekvés, amely átmeneti kétharmados többségre hivatkozva megpróbál itt egy állandó, stabil diktatúrát létrehozni. Átéltük már ezeket! Elég volt ebből! Nem akarunk diktatúrát! Nem akarjuk, hogy ne lehessen leváltani a kormányokat! Hiszen az volt a rendszerváltás óriási történelmi eredménye, hogy amióta Magyarországon parlamentarizmus volt, soha nem tudta a nép a kormányt leváltani. Soha. Az első eset volt, hogy a Boross kormányt leváltotta a nép. És utána beindult a politikai váltógazdálkodás. Óriási érték ez, amit most dönt romba  egy kormányzat. Ördögi módon, cselesen, minden féket kiszedve, és akadályozva a demokratikus erők működését. Nagyon fontos, hogy minél többen tudjuk ezt. És rendkívül fontos, hogy most nem sokkal október 23-a után 56 eszméit elővéve a legfontosabbat, az összefogást, az együttműködést elővegyük. Hiszen akkor a különböző világnézetű, vallású, foglalkozású, származású, neveltetésű emberek millió számra össze tudtak fogni a demokráciáért, sőt az elemi szabadságért. A világ legnagyobb hatalmával szembeszálltunk. Hol van ez már? Nem tudnak összefogni azok, akiknek elemi érdekük lenne, hogy összefogjanak. Összefogást! Összefogást! Ezt kiabálták az emberek, összefogást, összefogást, nem tudom ismételni, hányszor kell ezt mondani! Ott, az 56-os forradalom megszentelt helyén, a Műszaki Egyetem  előtt nem volt összefogás. Pedig kiabálta, skandálta a nép, amelyik ott összegyűlt. Ezt követeljük mi is, hogy összefogás kell. Aki nem fog össze, és nem segíti a rendszerváltást, a hatalomváltást, az bizony ellensége ennek a hazának!