Bartus László: Fékek és ellensúlyok az MSZP-ben 2013. október 30. szerda 1:28

Vannak-e vajon fékek és ellensúlyok az MSZP-ben? Ezt a kérdést azért kell feltennünk, mert egy demokratikus pártban éppen úgy jelen kell lennie a fékek és ellensúlyok rendszerének, mint egy demokratikus országban. Orbán Viktor felszámolta az országban a fékek és ellensúlyok rendszerét. Az ellenzék legnagyobb pártjának legfontosabb feladata az lenne, hogy ezeket a fékeket és ellensúlyokat visszaállítsa. Ennek garanciája az, ha az ellenzék legnagyobb pártja maga is demokratikusan működik: létezik a párton belül is a fékek és ellensúlyok rendszere. Ez azonban erősen megkérdőjeleződött az elmúlt három évben.

Vajon az MSZP-ben milyen valóságos fékei és ellensúlyai vannak Mesterházy Attila elnöki hatalmának? Ezek valóságos ellensúlyok, vagy olyanok, mint Orbán ellensúlyai: Kövér, Áder, Szájerné? Van-e létjogosultsága az övétől eltérő véleményeknek is? Egyenrangúan megküzdhetnek-e ezek a vélemények a párt demokratikus fórumain? Mindezt azért kérdezem, mert nem látom a sajtóban, hogy a párt mely testületei hozzák azokat a döntéseket, amelyeket Mesterházy egy-egy ellenzéki felvetés után közöl. Nem hallok a pártelnök véleményével ellentétes álláspontokat, amelyek egy demokratikus pártban természetesek.

Október 23-án az MSZP tagjai közül is sokan skandálták az “Összefogást!” rigmust. De a párt vezetője ezt a véleménynyilvánítást ellenséges reakciónak nevezte. Hogyan képez ellensúlyt a párton belüli demokrácia, ha az elnök véleményével szembenálló véleményeket hangoztatókat ellenségnek aposztrofálják? Kívülről úgy tűnik, mintha a Mesterházy Attilához való viszony jelölné ki az emberek helyét a pártban. Demokratikus pártokban ez nem szokás. Az elnök párton belüli ellenfelei egyenrangú véleményt képviselnek. Az elnökkel szemben álló álláspontok is legitimek. De mintha úgy tűnne, hogy aki nem osztja Mesterházy véleményét, az a párt ellenfele (ellensége) lenne. Ha baloldali, akkor “a párt ellensége lett”. Ha a pártban levő demokráciát, vagy Mesterházyt bíráló cikk jelenik meg, miért tekintik úgy, hogy támadás érte az MSZP-t? Lehetséges, hogy a kritika a párt érdekét szolgálja.

Például most azt mondják, hogy az Amerikai Népszava megtámadta az MSZP-t? Nem igaz. Az Amerikai Népszava ugyanott áll, ahol mindig. A párt változott.

Mesterházy Attilát nem meghatározott időre választották? Már ő a párt maga? Mi az oka, hogy aki a jelenlegi elnök véleményével nem ért egyet, a párton belül nem találhat társakat vagy platformot, amelyhez csatlakozhatna? A demokratikus véleménykülönbség miért minősül a párt megosztásának? Nem az a normális állapot, ha a különböző felfogások ütköznek, egymással versenyeznek, és ezek rangsorát demokratikus mechanizmusok jelölik ki?

Már az is furcsa volt, hogy Gyurcsány Ferenc miért nem maradhatott a pártban attól, hogy Mesterházy irányzatával szemben álló irányzatot képviselt. Demokratikus pártban nem kell elhagyniuk pártot azoknak, akik kisebbségbe kerülnek. A mai kisebbség holnap többség lehet. Ha a mai többség kudarcot szenved, a párton belüli ellenzéke veszi át a vezetést. Ez a belső korrekció demokratikus módja. De ki veszi át egy bukott irányzat szerepét, ha annak alternatívája távozásra kényszerül?

A lehetséges európai parlamenti helytől izgalomba jött Szanyi Tibor a párton belüli demokráciára azt mondja, olyan nincs, hogy valaki “beint, beszól”. Miért nincs? Miért ne szólhatna be egy demokratikus pártban bárki? Gúr Nándor, az MSZP alelnöke odáig megy, hogy az ATV-ben azt mondta: a pártvezetéssel szembeni fellépésével Gyurcsány “majdnem porba zúzta az MSZP-t”. Demokratikus pártokban természetes, hogy a párton belül irányzatok, érdekcsoportok vannak. Ezek erőviszonyait tükrözi az elnökség összetétele.

Az egység nem egyszínűséget jelent. Olyan egység, amely a párton belüli pluralizmust felszámolja, nem demokratikus pártok sajátja. Az MSZP alelnöke a Gyurcsány-platform működését “aljasságnak és árulásnak” nevezte. Kit árultak el? Egy demokratikus pártban nem számít árulásnak a szűkebb vezetéstől eltérő vélemény.

Szanyi az október 23-i gyűlés után azt mondta: „eddig tartott mindenféle tolerancia, hit, remény, illúzió. A Demokratikus Koalíció (DK) egyértelműen besorolódott a szélsőségek világába”. Aki nem úgy gondolkodik, mint Mesterházy, az szélsőséges? Azzal szemben vége a toleranciának? A hit, a remény és az illúzió arra vonatkozik, hogy mindenki követi a baloldali vezért?

Bátorkodunk megkérdezni: lehetne ennek a pártnak európai parlamenti képviselőjelöltje olyan ember, aki nem ért ennyire egyet Mesterházy Attilával, mint Szanyi Tibor, és nem járna élen abban, hogy minden más véleményt szélsőségesnek, árulásnak és aljasnak nevez?

A tolerancia végét Szanyi azokkal szemben jelentette be, akikkel szövetségre kellene lépni. Ezek mindenkinél közelebb állnak az MSZP-hez, hiszen onnan váltak ki. De velük szemben legkisebb a tolerancia, mert ők azok, akik a párt elnökének és irányzatának párton belüli ellenzéke voltak. Emiatt kellett távozniuk. Még Orbán esetleges leváltásához fűződő érdek sem képes ezt az elutasítást felülírni. Ez azt jelenti, hogy a pluralizmus felszámolása mindennél fontosabb.

Nem hiszek a választási komédiában. De ők – legalább a hivatalos retorika szintjén – hisznek. Logikájuk szerint Orbán és Gyurcsány között kellene választaniuk. Ha elfogadjuk, hogy az összefogással Orbán legyőzhető, anélkül pedig nem, akkor Gyurcsány elutasításával ők Orbánt választották. Az MSZP “toleranciája” erősebb a diktatúrát építő Orbánnal szemben, mint a liberális demokráciát hirdető Gyurcsánnyal szemben. Az ok az, hogy Gyurcsány szembefordult az MSZP aktuális vezetésével. Pedig ez egy demokratikus pártban normális működési állapot.

Ez azt jelenti, hogy az MSZP kész összefogni akár Orbánnal is, ahogy ez már egyszer elhangzott, mert mindkét pártnak közös ellensége van. Az MSZP igazi ellensége nem Orbán, hanem Gyurcsány.

Mindezek után fel kell tenni a kérdést: mennyire demokratikus párt még az MSZP?

Annál is inkább, mert Mesterházy a közös nagygyűlés résztvevőivel szemben ugyanazt a vezérelvre épülő vakhitet követelte volna meg, amelyet a pártján belül már megteremtett. A spontán demokratikus véleménynyilvánítást ellenséges akciónak minősítette. Elvitatta a más pártokhoz tartozó hallgatóság jogát, hogy saját véleményét képviselje. Ez a paranoia diktatúrák sajátja. Rákosihoz képest a különbség csak annyi, hogy Mesterházy nem vitette el azokat, akik mertek más véleményen lenni.

Legitimmé vált a demokratikus vélemény kriminalizálása. Mesterházy már nemcsak saját pártjában, de a pártszövetségben is megkövetelné a személyéhez való lojalitást. Ezt tekinti az együttműködés feltételének.

Az elmúlt három évben az autokratikus önkényuralmi rendszer párhuzamosan épült ki Orbán országában és az MSZP-ben. Ennek veszélyei túlmutatnak azon, hogy szövetségre lépnek-e az ellenzék pártjai. Ennek úgysincs jelentősége, mert 2014-ben nem lesznek demokratikus választások Magyarországon. Az MSZP-ben bekövetkezett változás inkább azt a kérdést veti fel, hogy az önkényuralmi MSZP vajon alternatívája-e az önkényuralmi Fidesznek? Vezethet-e demokratikus országot antidemokratikus párt?

Mivel az antidemokratikus pártokat olyan vezérek vezetik, akik nem tűrik a konkurenciát, kizártnak tekinthető, hogy antidemokratikus párt demokráciát hozzon létre.

Ennek Orbán a legjobb példája. Először a Fideszben teremtett diktatúrát, majd ezt kiterjesztette az egész országra. Miután sikerült, már exportálná egész Európába. Ha Európa is átvenné a Fidesz “demokráciáját”, nekimenne az Egyesült Államoknak. Ki akarná terjeszteni az egész világra. Így alakulnak ki a világháborúk.

Egyes életrajzírói szerint  Orbán azt az önkényuralmat valósította meg a pártjában, amelyet a családjában gyakorolt. A diktatúra a szívéből származott. Mivel nem volt ennek elég erős akadálya, egyre szélesebb körre terjedt ki. Mesterházy ugyanezen az úton jár. Ha nem állítják meg az önkényuralmát az MSZP-n belül, megtámadja ezzel az egész országot. Orbán egyszer akkor is megbukik, ha ellenzéke sincs. Ha helyére Mesterházy kerül, az nem a demokrácia eljövetelét ígéri, hanem egy Orbánnál is rosszabb diktatúra eljövetelét.

Orbán rafinált bűnöző, aki tud az emberekkel bánni. Sakkozik velük, liftezteti őket, jutalmazza és bünteti, aztán megint jutalmazza. Ehhez képest Mesterházy kevésbé kifinomult diktátor. Az október 23-i eset mutatja, hogy hiú, goromba és bosszúálló. Nyers és durva diktatúra lesz az övé, nem egy cizellált önkényuralom.

A jelek beszélnek. Ahogy a tények ellenére meghamisították az október 23-án történteket, az a szovjet koncepciós perek forgatókönyveit idézi. Ahogy “szektának” bélyegezték a demokratikus jogukkal élő “szövetségest”, ahogy Gyurcsányt “a múlt emberének” nevezték, az Selmeczi Gabriella és Szijjártó Péter szájából is elhangozhatott volna. Mesterházynak is megvannak a maga Szijjártói. Ahogy kitalálták, hogy az ürgebőrbe varrt búvárok megadták a jelt és a beépített ügynökök elkezdtek skandálni, az már a diktatúrák forgatókönyveinek sajátja.

A lelkesült résztvevők spontán módon kifejezték a vágyaikat. Ebben azt a gonosz szándékot vízionálták, hogy szándékosan le akarták járatni Mesterházyt. Aki ezt maga is elhiszi, Orbánhoz hasonlóan beteg ember. A skandálók éppenhogy a happy end-re vártak. Azt remélték, hogy Mesterházy a hangulat hatása alatt bejelenti: holnaptól újranyitják a tárgyalásokat, és megkezdik az egyeztetést a DK-val és a többi kirekesztett szervezettel. Ha Mesterházy ezt bejelenti, a mennybe megy. A skandálók nem lejáratni akarták, hanem feladták neki a magas labdát.

De az a tömeg, amely ebben bízott, nemcsak vak, hanem süket is. Nem veszi észre, hogy az MSZP már nem az a párt, amelyet ők ismertek. Az MSZP-nek is Vezére van, akinek fontosabb a riválisok és ellenfelek kivégzése, mint a demokrácia helyreállítása. Hozzá közelebb áll Orbán Viktor, mint Gyurcsány Ferenc. A hasonlóságuk nyilvánvaló, különbség csak a kvalitásokban van, Orbán javára.

A vakok és süketek országában éveknek kell eltelni, mire megértik: október 23-án nem az ellenzéken belül tört ki viszály, hanem az ellenzék és az ellenzékhez már nem tartozó MSZP és szövetségese között. Kuncze, Bokros, Ungár Klára és Gyurcsány a demokratikus ellenzékhez tartozik. Mesterházy és Bajnai nem. Ők Orbán rendszerének szerves része, elengedhetetlen tartozéka, amelyet hamarosan nyilvánosan is Orbán tart el.

Belzebub által nem lehet kiűzni az ördögöt. Az önkényuralmi MSZP nem alternatívája az önkényuralmi Fidesznek, hanem potenciális szövetségese, koalíciós partnere, vagy a szereposztás szerint látszatellenzéke.

Az megbocsátható, ha ebből semmit nem lát az Orbán távozásáról álmodozó tömeg. De az már nem mindegy, hogy ezt Gyurcsány Ferenc sem látja. Már a múltnak nevezi a nála 13 évvel fiatalabb Mesterházy. Már kitolnák a temetőbe, mint egy aggastyánt. Nyíltan megkérdőjelezik jelenlétét a közéletben. Azt mondják, az MSZP hátán akar bejutni a parlamentbe. Ezek populista hazugságok. Ez fideszes propaganda.

Gyurcsány mégis uudvarol nekik szakadatlan. Ebben nem az a baj, hogy ahányszor leköpik, annyiszor letörli, hanem az, hogy nem veszi észre: akiknek udvarol a “minél szélesebb köztársaságpárti, demokratikus ellenzéki összefogásért”, azok nem köztársaságpártiak és nem demokraták. Az MSZP már nem demokratikus párt. Az Együtt 2028 nincs is, csak az MSZP kamu szövetségében létezik. Olyan, mint a Fidesz mellett a KDNP.

De Gyurcsány legnagyobb tévedése az volt, amikor sajnálatát fejezte ki Mesterházynak az október 23-án történtek miatt. Ezzel megerősítette a hazugságot, hogy Mesterházyt atrocitás érte. Elfogadta a hamis interpretációt, hogy a demokratikus vélemény nyilvánítás provokáció. Legfeljebb azt vitatta, hogy az szervezett provokáció lett volna.

Ennél is nagyobb hiba, hogy elárulta a sajátjait. Sajnálkozott a spontán vélemény nyilvánításuk miatt. Neki helyre kellett volna tennie Mesterházyt: lehetséges, hogy a saját pártjában már nincs, aki más véleményt mondhatna. De a Demokratikus Koalícióban egyelőre ez nincs így. Demokraták nem azért jönnek össze, hogy megtapsolják Bástya elvtárs új frizuráját és megadják a Vezérnek kijáró tiszteletet, hanem azért, hogy elmondják a véleményüket. Nem a jelenlevők voltak ott Mesterházyért, hanem Mesterházy a jelenlevőkért. Mesterházy elvtárs már nagyon beleélte magát a szovjet pártfőtitkárok pozíciójába.

Gyurcsány téved, amikor azt hiszi, hogy a szabadságnál is fontosabb az “összefogás”. Akár egy születőben levő új diktátor fészekrakásához is segédkezni kell a mítikus “összefogás” hazug ideája miatt. Ha eddig nem ismerte fel, hogy Mesterházy kicsoda, akkor most fel kellett volna ismernie. S mivel ez nyilvánosan világossá vált, demokrata módjára kellett volna megnyilvánulni.

Mesterházy most bújik ki a kígyótojásból. Ezért nem látszik olyan veszedelmesnek, mint Orbán, aki már egy kifejlett fenevad. De ez csak fáziskésés. Mesterházy ugyanolyan veszélyes, mint Orbán. Semmi helye nincs a demokratikus oldalon az antidemokratikus pártjával. Gyurcsánynak ezt kellett volna közölnie, és a népszerűsége az égbe szökik. Majd öt év múlva megint elmondhatja, hogy hibáztam. De ezekkel a kései síratókkal tele van a padlás. A 98. percben már nem lehet gólt rúgni, mert a meccs 90 percig tart. Aki mindig a 98. percben rúgja a gólt, az a pályagondnok, nem a csatár.

Ezért hiába demokrata Gyurcsány. Hiába ő az egyetlen valamire való politikus, aki kapisgálja a lényeget. Hiába gyűlöli az Orbán-rendszert. Hiába nem alkuszik meg Orbánnal, ha képtelen időben jó döntéseket hozni.

Nem lehet hazudozni, Feri. Vedd tudomásul, hogy ebben a történelmi helyzetben nem lehet a hazug pátoszt követni. Túl nagy a tét. Ha most hibázol, ez az ország elveszik. Azért a hazugságért vagy képes feladni a józan észt és a demokratikus elveket, hogy egy nem demokratikus választáson kell legyőzni egy diktátort. Nem győzhettek. Akkor sem győzhetnétek, ha mind demokraták lennétek, és tízszer ennyien lennétek.

De éppen az Alkotmánnyal, a Köztársasággal mentek szembe, amikor az alkotmányos rend megpuccsolása után legitimáltok egy illegitim rendszert. Eláruljátok az Alkotmányt. Hazugság, hogy az emberek nem értenék meg a rendszer törvénytelenné nyilvánítását és totális bojkottját. Szerinted fordított helyzetben mit csinálna Orbán? Nem a gyújtogatásra gondolok. Már régen törvénytelenné nyilvánította volna az alkotmányos rend megváltoztatását, a tákolmányt, a NENYI-t, a fülkeforradalmat. Már régen totális bojkottot hirdetett volna az illegtim rendszerrel szemben, és az már nem is létezne.

Egyik hazugságból zuhantok a másikba, mert az első hazugság hazugságspirálba visz benneteket. Téged olyan emberek véleménye érdekel, akik már régen eladták a lelküket, a gericük a zálogházban van, a véleményük annyit sem ér, mint a magyar válogatott 1:8-as “győzelme”. Te majdnem barátodnak nevezed azt az Arató Andrást, aki az MSZP kívánságára kirúgja Kuncze Gábort?

Azt a Kunczét, aki egyedül többet ér, mint az egész Klubrádió. Együtt főztél vele egy hete. Ezek után továbbra is ennek a Klubrádiónak a támogatására szólítasz fel? Nem érzed, hogy ez mennyire hamis? Hazugság hazugság hátán. Engem ne hívjál meg főzni, ha kérhetlek, pedig jól főzöm a bicskás pecsenyét.

Hidd el, a mértékadónak nevezett pesti értelmiség nulla. Lyukas garast nem érnek. Ne törődj velük. Vágd át a hazugságok gordiuszi csomóját, mert különben velük együtt a történelem szemétdombjára jutsz. Ami hagyján, de – Torgyán József költő szavaival – szeretett hazánk édes teste is. Tudod, hogy ezzel a felemás magatartással mit készítetek elő? Hogy bújni fog az üldözött, s felé kard nyúl barlangjában, szerte néz, s nem lelé honját a hazában.