„Románia jobban teljesít”, írta nem csekély iróniával és áthallással az egyik internetes portál már szombaton, a „sorsdöntőnek” kikiáltott bukaresti román-magyar VB-selejtező (Brazília 2014) hajnalán. Igaz, akkor még javában dúlt a harc, tartott a „fel Bukarestbe, hej, hej” hadművelet, a balkáni nagyvárost, kelet vasbeton-Párizsát megszálló hungaro-idióták nekikeseredett ámokfutása, a hazafelé tartó különvonat berendezésének aprólékos darabokra szabdalása és porrá zúzása. Hogy teljes legyen a siker.
Előzetesen már odakinn kaptunk pár tockost, maflást, kokit, liter könnygázt a helyszínre delegált román csendőröktől. Mert népünk már csak ilyen: legderekabb fiai személyesen, a helyszínen állnak sorba a lószarért. A dolog – az előzetes, optimistára fésült nyilatkozatok tükrében – kezdett gyanússá válni. Amikor a hivatalos szakértő tekintélyek sora hagyta jóvá, hogy „győzni megyünk Bukarestbe”, csapatunk az elmúlt években olyan ívelést mutatott, hogy az legtitkosabb vágyainkat is felülmúlja. Hősködni, verbálisan horgadozni, persze, lehet egy ideig. Mintha nem tudnánk, hogy a futball a legigazságosabb, legönleleplezőbb sportmutatvány. Addig a percig tart a ráolvasás varázsa, míg el nem kezdődik a meccs, és a liberó posztjára állított Ricsike utolsó emberként kihagyhatatlan gólpasszal meg nem ajándékozza a román centert. Hangrobbanás. A következő nyolcvannyolc perc már csak arról szólt, hogy azt valahogy el kell tölteni, lehetőleg baj nélkül. Dominózással, szentségeléssel, égre bámulással, visszanyelt káromkodás-sorozattal.
Le is ment minden rendben. Komolyan mondom, vérzett volna a szívem a vesszőfutást látva, ha csak egy csepp, egy cseppnyi szeretnivaló lett volna ezen a csapaton, fiainkon, ezen a széthulló gyülevész hadon, amelynek akciós áron eladott légiósai szanaszét bóklásznak a világban Mahacskalától Hannoverig. De nem lehetett szeretni őket. Miniszterelnök urunk mániákus sportimádata, félhivatalos, állami rangra emelt, talmi sportnacionalizmusa pedig még titkos örömöt is keltett. Én nem akarok közös lelátón szurkolni, magyar gólnak együtt örülni ezzel a dölyfös, erőszakos kulákkal, ezzel a gondterhelt, pöfeteggomba képébe bújtatott időzített bombával, aki nap-nap után azon fáradozik, hogy bebizonyítsa nekem, miért nem vagyok teljes értékű magyar.
Szombaton egy depressziós, alélt ország képe fogadott. Zuhogott az eső, hajnali hűvösség keretezte a lombokat. Hogy jutottunk idáig? Hogy az élettelen bábként céltalanul fel-alá futkosó, sárga és piros csocsófigurák annyi érzelmet nem keltenek bennem, mint két mocsári teknős szerelmi viadala.
Miniszterelnök urunk persze le van törve. „Magyarország miniszterelnöke” per pillanat nem nyilatkozik. Minden szinten kerékbe törtek minket. Pályán, nemzetközi szövetségekben, utcán, vasúton, nemzetközi diplomáciában. Mindenütt a rövidebbet húztuk, morálisan, sportban, vereségben, megfutamodásban is. Ez nem végződhetett másképpen. Románia sajnos valóban jobban teljesít. Legalább megpróbál a világ száguldó vonatára kapaszkodni. Magyarország a lábunknál hever. Bágyadtan, némaságba burkolózva, mocsoktól beverve és aléltan.
” Miniszterelnök urunk mániákus sportimádata, ”
.
Nem hiszem, hogy sportimádó lenne, azok ugyanis óhatatlanul és akaratlanul is sportszerűen viselkednek, a vérükben van. Ha Orbán imád valamit a sportból fociból, az csak a bunda, mások felvágása, a műesések sorozata. Hiszen ebből áll az egész valós élete, a miniszterelnöki munkája is. Tehetségtelen focista volt, így ez volt az egyetlen amit a pályán ki tudott fejleszteni és amely hozzájárult a személyiség torzulásához.
.
Hogyan is lehetett volna jó focista, amikor nem kirobbanó tehetsége vagy foci szeretete miatt ment futballistának, hanem dicsekvésből, a férfiassága megjátszása miatt, kalandvágyból, sikervágyból, álszent hamis vagányságból, gyávasága leplezése miatt,
” ugyan, hogyan lehetnék gyáva, jellemtelen, sportszerűtlen, amikor én focista vagyok amikor én sportoló vagyok “.
.
De most itt az ideje a sportimádatát reklámozni, mert az hozzátartozik az image-éhez
” lám, lám, én ízig vérig sportember vagyok, erős, magabiztos, kisportolt, sportszerű és tisztességes, bennem meg lehet bízni”. Na meg a bunda, a pénzkereset pályán és pályán kívül, az is fontos.
.
Ja és persze kell a háttérélmény, az indok , hogy pállott mosdatlan szájával köpködhesse a szotyola magokat amit úgy szeret csinálni.
Mert az olyan férfias.
Jó a cikk!
És tényleg: minden megkeseredik, és kiköpni támad kedve az embernek, amire Őfőméltósága és bandája ráteszi a mancsát, és kisajátítja…
Ahogy facebookon írta valaki kommentben egyszer: 0. Viktor olyan, mint egy kifordított Midász király: amihez hozzáér, sz..rá válik…
A Vincenten írta valamelyik: Orbán nem kemény munkával, tanulással, szorgalommal akar nagy tetteket véghezvinni, és bekerülni a történelemkönyvekbe, hanem egyszerűen csak be akar kerülni a történelemkönyvekbe.
Néha már szinte sajnálom (na jó, nem), mennyire látszik rajta a stressz, hisz látnia kell, minden amihez csak nyúl, az szarrá válik.
Neki most jön egy nagyon kemény húsz éve, mire végre összeomlik a szemeláttára ez izé, és teljesen nyilvánvalóvá lesz alkalmatlansága és kudarca, és már többé egy selmeczi gabriella se fogja valakinek tartani.
De ez nekünk is nehéz lesz…
“Én nem akarok közös lelátón szurkolni, magyar gólnak együtt örülni ezzel a dölyfös, erőszakos kulákkal,…”
Ez tetszik.
OV és a fidesz kulák.
Mindkét értelemben…
nagy andrás
Ugye nem akarod megvárni azt a 20 évet?
Az alkalmatlanság már régóta látszik, a történelem könyvekbe már úgyis bekerül (remélem a megfelelő rovatba), több szarra már nincs szükség. Ennyi is sok.
És ennek a pocakos “sport embernek” nincs egy szava sem a magyar őrjöngésre, amit a drukkerek (?) produkáltak… Rokonlélek velük….
A húsz év nem az összeomláshoz kell, annak nem adok három évet sem, a magyar népnek kell még után legalább egy évtizedig kóborolni a nukleáris télben, hogy felébredjen.
Addig mindent el fog hinni, mert el akarja hinni. Majd mikor elkezdenek csúszni a nyugdíjak, meg leállni a buszok, meg jönnek az áramszünetek… na majd akkor.
Orbán többet ártott a futballnak, mint bárki más.Sokba fog kerülni a magyar futballnak az Orbán országlása alatt nyakló nélkül kapott pénz. Ugyanis amint bukik, ebben az országban húsz évig ezt a szót ki sem lehet majd ejteni, és közpénzt egy büdös vasat sem fog kapni (nagyon helyesen).
Mellékesen jutott eszembe, hogy ugyanez igaz az egyházakra is.
bumburi: Igen, nincs egy szava sem, hiszen ez az ő közege. Ő uszítja, bőszíti ezeket. Ezekkel verette szét a fél fővárost 2006-ban is.
Románia a futballban jelentősen előttünk jár, de a demokratikus viszonyok is sokkal jobbak ott. Már 1989-ben tudták, hogy a diktátort nem választáson kell megverni, mert a csalógépek miatt nem lehet. Megtalálták a példamutató megoldást, de a magyarok ezt nem látják.
Miniszterelnokunk nem normalis! MAGYARORSZAG NEM NORMALIS MERT ORBAN A MINISZTERELNOKE! DOBROGI FELE FOLDESUR MINT MINISZTERELNOK BRUSSZELBEN ZSEBREDUGOTT KEZZEL MASIROZIK INTELIGENS KULTUR EMBEREK KOZOTT ! SZEGYEN ES GYALAZAT!
O A MINISZTERELNOKUNK? MIT GONDOLHATNAK AZOK AZ EMBEREK ROLUNK ?
Gratulálok Attila, fantasztikus nyelvezeted van.
Nem baj, fő, hogy épülnek a futball stadionok 40 milliárdért. Majd csinálunk belőlük dilikórházat, és bedugjuk oda azokat, akik oda valók.
Van annak már 10 éve is, hogy egy rokonom azt mondta, eljön az az idő amikor a szemünk elé ernyőzött tenyerünkkel nézzük majd, amint Románia elporzik mellettünk…Akkor szembe kacagtam. Azóta megkövettem…