Michael Haneke osztrák filmrendező huszonöt éve hoz létre nem éppen szokványos filmeket. A Michael H. Profession: Director című dokumentumfilm a rendező karrierjét a legújabb, Oszkár díjas Amour-tól időben visszafelé, a The Seventh Continent című filmje debütálása felé haladva mutatja be. Láthatunk több részletet számos filmből, Haneke többször leül beszélgetni e film készítőivel, és érdekes felvételeket láthatunk arról, milyen Haneke amikor rendez és milyen, amikor tanít.
Főszerepben az erőszak – akár ez is lehetne a Haneke-t bemutató film címe, mert a rendező filmjeiben az emberek és állatok fizikai és lelki kínzása kerül középpontba. Az emberek hol késsel, hol fejszével váratlanul és drámaian vetnek véget saját életüknek, és mindig ömlik a vér. A verekedések, pofonok, lövések látványa, é szinte a poklok poklaiból jövő kiabálás, szenvedés hangjai nem érzékeny lelkeknek valók.
Azonnal felmerül a kérdés, milyen lelkivilággal rendelkezhet az az ember, aki kizárólag az erőszak, a kegyetlenség és szenvedés megszállottja. Haneke sem saját magát, sem filmjeit nem hajlandó analizálni, nem interpretál. Azt mondja, próbálja eltakarni filmjei mozgatórugójainak eredetét. Fejtse meg a néző saját maga. A rendező nem könnyíti meg senki számára a dekódolást.
„A mai filmekben a gyerekeket és az állatokat nem bántják. De a valós életben bántalom éri a gyerekeket és az állatokat is,” magyarázza Haneke. Filmjeit nézve úgy tűnhet, csak erőszak éri a modern társadalomban élőket, de ez szerencsére nem igaz.