Bartus László: Bajnai és a „közjó” 2012. november 18. vasárnap 0:06

Mottó: Aki meg akarja érteni a világot, az leül, és olvas. A demagóg sms-ben kapja meg a rövidített változatot, mint diafilmen a Háború és békét, és annak alapján lesz okosabb mindenkinél. BL

Bajnai Gordon volt miniszterelnök minden bizonnyal pártot alapít a Haza és Haladás Egyesületből, mert egyesületek nem indulhatnak a választáson. Új pártja minden valószínűség szerint egy mérsékelt konzervatív jobboldali irányzatot céloz meg. Erre utalnak azok a szavai, amelyek szerint Orbán foglyul ejtette a „konzervativizmus” fogalmát, amelyet ki kell szabadítani onnan. Utalt arra is, hogy a Fidesz szélsőjobboldalra sodródott, amelyet bizonyít az is, hogy retorikájában átfedést mutat a Jobbik nézeteivel, a Fidesz és Jobbik támogatói között pedig szabad átjárás van, mint az afgán határon, miután nincsenek ideológiai különbségek. Ezért a mérsékelt jobbközép helyén űr tátong, amelyet nem tölt be senki, a feltételezett mérsékelt jobboldaliak pedig nem találnak pártot maguknak. A baloldalt lefedi az MSZP és a Demokratikus Koalíció, Magyarországon pedig nincs olyan párt, amely a kapitalizmust elfogadná, csupán jobb- és baloldali antikapitalista pártok vannak. Bajnai Gordon gazdaságfilozófiája azt a lehetőséget ígéri, hogy megszülessen végre az első kapitalizmus párti politikai tömörülés, amelynek természetes előfordulása helye szintén a jobboldalon van. Ezek az előfeltevések Bajnai Gordon új pártját a mérsékelt jobbközép helyére predesztinálják.

Nem mindegy azonban, hogy az ideológiai kérdésekkel nem sokat foglalkozó Bajnai Gordon „konzervatív” pártja milyen jobboldali hagyományt követ. Ha beváltaná a személyével kapcsolatos pozitív várakozásokat, akkor gyökeresen szakítana a Szent István-i állameszmére épülő „keresztény-nemzeti” politikai katolicizmussal, és a „közjó” fogalmára épülő kereszténydemokrata irányzattal, amely a Vatikán európai stratégiájának lelke. Robert Schuman és Konrad Adenauer, az Európai Unió szellemi atyjai Európa újraegyesítését az évszázados törekvéseknek megfelelően a pápaság égisze alatt képzelte el. Erre mondta Schuman, hogy „Európa vagy keresztény (értsd: katolikus) lesz, vagy nem lesz”. A Vatikán tervét azonban meghiúsította, hogy az Unió nem vette bele az alkotmányába azt az egy mondatot, amely a magyar alaptörvénybe bekerült, és amelyből aztán az összes törvényt levezetik. A „közjóra” való hivatkozás a Szent Ágoston-i állameszme modernebb csomagálasban kínált változata, amely a „közjó” fogalmának felhasználásával teremti meg a katolikus egyház és az állam összefonódásának új alapjait. Az államnak a „közjót” kell szolgálnia, és a „közjó” feltételezi azokat az értékeket, amelyeket az államnak csak a katolikus egyház adhat. Ezért az állam törvényeinek ezeket az értékeket kell képviselnie, és az állam polgárai számára kötelezővé kell tennie. Ezt kívánja ugyanis a „közjó”.

Katolikus és zsidó világrend

Ezzel szemben Bajnai Gordon választhatja az amerikai alapító atyák által képviselt republikánus konzervativizmust, amely nem katolikus, hanem a katolicizmus által „eretnekként” üldözött és Amerikába menekült keresztény alapokra épül. Max Weber A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című művében arra a polihisztor és vállalkozó Benjamin Franklinra hivatkozik, aki Bibliában hívő keresztény volt, a katolicizmus üldözöttje, az amerikai szabad alkotmány egyik megteremtője, és a Bibliából származó kapitalista szemlélet megtestesítője. Nem véletlen, hogy a zsidóság és a katolicizmus által üldözött biblikus kereszténység a szabad, polgári társadalom és a kapitalizmus híve, ennek elvei ugyanis a Bibliában vannak. A történelem során a katolicizmus halálra üldözte a zsidókat és az újjászületett kereszténységet (mindkettőt „eretnekként” élve elégetve a máglyán), ezért ők voltak azok, akik felfedezték, majd megalapították Amerikát.

Az amerikai alapító atyák a Biblia tanítását követve az egyház és az állam totális elválasztására épülő alkotmányt fogadtak el. A polgári és a gazdasági szabadság pedig létrehozta a legtisztább kapitalista országot, amely kétszáz év alatt ezer évet vert a kétezer éves katolikus kultúrára, amely a kapitalizmust és a polgári szabadságot elutasítja, teológiájának középpontjába pedig változatlanul az állam egyház alá rendelését állítja. Max Weber helytelenül használta rájuk a „protestáns” fogalmat, mert a protestantizmus nem szakított gyökeresen a római katolicizmussal, hanem csak egyes területeken reformálgatta azt. Ez az oka annak, hogy társadalomfilozófiai kérdésekben például alig van különbség a kettő között, mindkettő az állam és az egyház összefonódását vallja. Az újjászületett biblia kereszténység, amelyet a katolicizmus magvából származók leginkább csak a máglyákról ismernek, és egyháztörténetük lapjain az „eretnek” címszónál találhatók, más magból származó fa gyümölcsei. Ők nem reformálták a római katolicizmust, hanem gyökeresen elvetették, és kizárólag a Bibliára támaszkodtak. Ezek megőrizték a jeruzsálemi ősegyház és a zsidókeresztény hit alapjait. Társadalomképük teljes mértékben megegyezik a zsidóság nézeteivel, miután mindkettő forrása a Biblia. Az ő elveikre épült az amerikai alkotmány, az amerikai szabadság és a kapitalizmus. Ebből nőtt ki az amerikai gazdagság és szabadság a középkori Európával szemben, amely a katolikus világnézet uralma alatt állt. Ezzel rokon a felvilágosodás eszmerendszere. A különbség annyi, hogy Montesquieu a hatalmi ágak szétválasztásával jut ugyanarra a konklúzióra, amelyet Jézus a dénár példázatával mutat be, szétválasztva azt, ami az Istené, és azt, ami a császáré.

Ez két különböző társadalmi felfogás és világrendszer. Az egyik feudális előjogokra és állami gyámkodásra alapul, a szabadságot a lelkiismereti és világnézeti kérdésekben, valamint a gazdaságban is elveti. Ellenzi a polgári szabadságjogokat, a kapitalizmust, ideális államformája a vallásos monarchia. A másik ezzel szemben a szabad választás, a polgári egyenlőség, a lelkiismereti és világnézeti szabadság hirdetője, a kapitalizmus és a vállalkozói szabadság híve. Az előző alattvalókat, az utóbbi felelős szabad polgárokat nevel. A magyar rendszerváltás és a harmadik köztársaság alkotmánya az utóbbira épült, amelyet ideológiai ellenfelei ezért zsidóznak: az angolszász típusú szabadság, jogállam, szabad társadalom és piacgazdaság értékeit követte.

A másik eszmerendszer képviselői azonban ezt nem fogadták el, és nem adták fel, hogy saját ideológiai államukat létrehozzák. Harcot indítottak a klasszikus demokratikus értékek, az emberi szabadság és a kapitalizmus ellen. Kezdődött a médiaháborúval, amely az egyházi műsorok vitájával indult, majd folytatódott az állami iskolák egyházi bekebelezése körüli botrányokkal, míg Orbán Viktor rendszerében győzött a másik oldal, a politikai katolicizmus világrendszere, és ennek megfelelően átírták az alkotmányt a katolicizmus ideológiájának megfelelően. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, csak jelezni szeretnénk, hogy az élet minden területére kiható szisztémaváltás ebből következik: harc a bankok ellen, szabadságharc a kapitalista pénztőke ellen, a liberális Nyugat megvetése és támadása. Betiltották azokat a keresztény gyülekezeteket, az „evangéliuminak” kisegyházakat, amelyek biblikus világnézetére az amerikai kapitalizmus, erkölcs és szabad világ épült. (A Bibliában csak „kisegyházak” léteznek, mert Jézus Krisztus szellemi egyháza hálót fon a galileai halászok mintájára, nem piramist épít, mint a fáraók, a pápaság intézménye a Bibliában nem létezik, nincs egyszemélyes vezetés, és minden gyülekezet önálló.)

Anélkül, hogy ezt a két világrendszert minden részletében ismertetnénk, csupán jelezzük, hogy Bajnai Gordon jobboldali konzervatív pártja előtt ez a két út áll. Vagy a magyar jobboldaliság hagyományait követi, és a politikai katolicizmusra épülő keresztény-nemzeti irányzatot engedi a pártjában érvényesülni, vagy az amerikai-angolszász zsidókeresztény kapitalista és liberális állam elveit tekinti mintának. Ez utóbbi az igazi konzervativizmus. A politikai katolicizmus ideológiai állama az Orbán-rendszer, ha valaki bármely katolikus püspök nyilatkozatát elolvassa, láthatja: teljesen elégedettek, ez az ő államuk (a belőlük kinőtt gyenge ágak, a protestáns egyházak megkülönböztethetetlenek tőlük).

Annyit azonban tudni kell, hogy a Szent Ágoston állameszméjére, és annak magyar megfelelőjére, a Szent István-i állameszmére épülő állam ideáltipikus formája a horthyzmus, a maga feudalizmusával, előjogaival, a polgárok elnyomásával és a jogfosztásukkal: antiszemita és kapitalizmusellenes, a monarchikus és abszolút kormányzás híve, ahol a polgárok alattvalók, akik helyett az állam megmondja, mi nekik a jó. A Magyarországon már győzelemre vitt fordulaton dolgozik tovább XVI. Benedek pápa, hogy az Európai Uniót is visszaszerezzék, és a középkori ideológiai hegemóniát és az államok feletti uralmat helyreállítsák. Az Orbán-rendszer gyakorlati terep és minta, ezt kellene követnie a világnak. A pápa nem régen tartott eligazítást Rómában az irányítása alatt álló európai jobboldali vezetőknek.

Bajnai Gordon intellektusából, modernizmusából és kapitalista liberális felfogásából az amerikai típusú konzervativizmus következne. Ha képes egy ilyen pártot létrehozni, és az sikeres lenne, a horthizmus alapjául szolgáló magyar katolikus jobboldali hagyomány helyett pedig egy amerikai típusú jobboldali hagyományt tudna megteremteni, az jelentené Magyarország számára a jövő biztosítékát. Ez a választás azért is lenne kézenfekvő, mert Bajnai célja az Orbán-rendszer megdöntése, és azzal tisztában van, hogy az milyen történelmi és ideológiai alapokon áll. Ugyanazt nyilván nem választhatja. Az ő feladata az, hogy a demokratikus világrendszert visszahozza, helyreállítsa a szabadságra épülő alkotmányt, amely hasonló puccsokat az amerikai alkotmányhoz hasonlóan kizár.

A Haza és Haladás küldetése

Bajnai Gordon Haza és Haladás Közpolitikai Alapítványa az a szellemi műhely, amely kialakítja a leendő párt stratégiáját az általánosabb társadalompolitikai víziót és a konkrét szakpolitikai kérdéseket illetően. Ezt a szakmai munkát Szigetvári Viktor irányítja, aki Bajnai Gordon kabinetfőnöke volt, jelenleg pedig a párttá váló egyesülete alelnöke. A Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány honlapja a címlapján közli a küldetését, amely a sajtóban megjelent nyilatkozatok szerint minden bizonnyal Szigetvári munkája: „Célunk a közjóra törekvő, haladó kormányzás felelős és szakszerű gyakorlatának támogatása. Magyarok vagyunk és európaiak, nemzeti hagyományainkra büszke, haladó gondolkodású polgárok.”

Most azzal nem foglalkozunk, hogy mennyi veszélyt rejt magában az a nem eléggé konkrét megfogalmazás, hogy „nemzeti hagyományainkra” büszkék vagyunk. Melyik hagyományainkra? Az 1848-as hagyományokra, vagy az Aranybullára, a Szent Koronára, Bartók Bélára, Radnóti Miklósra vagy a zsidótörvényekre és az azokhoz vezető keresztény-nemzeti ideológiára? Azt már meg sem kérdezzük, hogy esetleg valamennyire büszke a szerző, mert ekkora inkompetenciát és ideológiai zűrzavart nem tételezünk fel. De a küldetés első szava egy olyan fogalom, amelyet ma egy angolszász konzervatív irányzat nem használhat, mert ez az ideológiai ellenfele kulcsszava: a „közjó” kifejezés a politikai katolicizmus által lefoglalt kifejezés, a „keresztény állam” katolikus ideológiájának alapja. Ezen csak azok vitatkozhatnak, akik nem tájékozottak, és azt gondolják, hogy ez a szó köznapi értelemben is használható. De az európai politikában is teljes mértékben bevett kifejezésről van szó, amely a katolikus egyház társadalomfilozófiájának alapja.

Ez azért problematikus, mert egyrészt tévedésekre ad okot, másrészt megnyitja az utat arrafelé, hogy az új konzervatív párt a magyar jobboldali hagyománynak megfelelő politikai katolicizmus irányába mozduljon el, illetve beszivárogjanak – direkt erre a megtévesztő célra létrehozott – alapelemei. A „közjó” éppen azért zseniális találmány, mert naiv emberek jóindulatára játszik, és megtéveszti őket: ki ne akarna „közjót”? De ha a „közjó” jelentését a katolikus egyház társadalomfilozófiájában betöltött szerepe alapján megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy a „közjó” az emberi jogok és a szabadság elvesztését jelenti. Az Orbán-rendszer maga a megvalósult „közjó”.

Bibó még tudta, Szigetvári nem

Terjedelmi korlátok miatt nem tudjuk a „közjó” jelentésének teljes arzenálját adni, de néhány idézettel megvilágítom ennek a kifejezésnek a tartalmát. Azt, hogy a „közjóra” való hivatkozás milyen kulcsszerepet játszik a katolikus ideológiai állam felfogásában, érzékelteti, hogy XVI. Benedek pápa „Caritas in veritate” kezdetű enciklikájának 7. pontjában ez áll: „Szeretni valakit annyi, mint a javát akarni, és hatékonyan tenni azért. Az egyén java mellett létezik az a jó is, amely az egyének közösségi életéhez kapcsolódik: ez a közjó.” Erdő Péter bíboros a „Közjó az egyház tanításában” címmel a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartott konferencián azt mondta: „Az egyház tanításának fókuszában a közjó megvalósítása áll.” Mivel Erdő Péter még Szent István államára is azt vetíti ki, hogy „az állam célja: a közjó” (Népszabadság 2012. augusztus 18.), az egyház az általa vélt „közjó” megvalósítását az állam feladatául szabja. Talán az is beszédes, hogy a konferenciát a Konrad Adenauer Alapítvány támogatta. De a Magyar Katolikus Püspöki Kar már 1990-ben az önkormányzati választások alkalmával írt körlevelében is II. János Pál Apostoli Buzdítására hivatkozik, amely a II. Vatikáni Zsinatot idézi, hogy a világi hívek kapcsolódjanak be a pártokba, és előírja, hogy a katolikus híveknek csak olyan jelültekben lehet bizalmuk, „akik a közjót szolgálják”. Már ebből is érzékelhető, hogy a „közjót” nem szolgálja mindenki, csak aki a katolikus egyház ideológiáját képviseli.

A „közjó” fogalma a trójai faló az Európai Unió visszafoglalásának tervében is. Európának azért kell a katolikus egyház ideológiáját átvenni, az alkotmányba és az európai törvényekbe iktatni, mert a „közjó” ezt kívánja. Sokan elfelejtik azt, amelyre Bibó István viszont felhívta a figyelmet, hogy a „közjó” Szent Ágoston fogalma, aki az állam és az egyház összeolvadásának (a két trón szövetségének) elméletét megalkotta. A „közjó” modern formában hozza vissza az ágostoni tanokat, csak arra nem gondol senki, hogy amikor Szent Ágoston „keresztény” állama a „közjó” érdekében megvalósult, és teljes hatalmában virágzott, akkor a máglyák füstjétől nem lehetett látni Európában.

A „közjó” lényege Bibó István szerint már Szent Ágostonnál is az volt, hogy a földi hatalmat hierarchikusan egy magasabb erkölcsi fórum alá rendelje, magyarán az államot az egyház uralma alá hajtsa. Ha ez sikerül, akkor az állam törvényei az egyház ideológiáját tükrözik, és a katolikus egyház ideológiáját állami erővel kényszerítik a polgárokra. Ez jelenti Krisztus földi uralmát, amely az egyház révén valósul meg. Ennek vetett véget a felvilágosodás, az egyház és az állam szétválasztása. A “közjó” ezt a folyamatot kívánja megfordítani. Arról most nem szeretnék beszélni, hogy Szent Ágoston elmélete antikrisztusi, minden betűje ellentmond a Szentírásnak, Jézus Krisztus nem a közjóért halt meg, csupán a társadalmi következményekre hívnám fel a figyelmet: a középkori Európa az inkvizícióval ezt a „közjót” szolgálta, de a Horthy-rendszer Szent István-i „keresztény” Magyarországa is teljes pompájában mutatja azt, amikor a katolikus egyház „közjó” fogalma a Szent Ágoston-i értelemben kiteljesül. Ám akinek bármilyen kételyei lennének arra vonatkozóan, hogy az államhatalomnak az egyház alá rendelése ma sem vezet jobb eredményre, az megnézheti az Orbán-rendszert, mert az a katolikus „közjó” ideája alapján épült fel, és minden részletében azt szolgálja.

E tekintetben elég, ha valaki csak elolvassa a parlamentben a múlt héten rendezett „Keresztény politika a szekularizált Európában” címmel rendezett tanácskozásról szóló tudósítást, amely szerint Hölvényi György egyházügyi államtitkár kijelentette, hogy a keresztény politika, amelyet ők folytatnak, a „közjóért” végzett szolgálat. Hölvényi, akinek eszébe sem jut, hogy miképpen lehet „egyházügyi államtitkár” pozíció egy olyan országban, ahol az alkotmány szerint az „állam és az egyház szétválasztva működik”, az államtitkárkodás előtt Brüsszelben a Robert Schuman Alapítvány főtitkáraként dolgozott. Robert Schuman az Európai Unió vatikáni tervének kidolgozója volt, ez az alapítvány pedig azon ügyködik Brüsszelben, hogy a katolikus egyház alá tudja alkotmányosan rendelni az Európai Uniót. Ez a szervezet „maga” az Opus Dei.

Semjén Zsolt nem hagyott kétséget afelől, hogy Erdő Péter ájtatos és szépen hangzó szavai mögött milyen militáns szellemiség húzódik. Jézus báránybőrbe bújt farkasnak nevezi az ilyet. Semjén a konferencián, amelyet az Országgyűlés katolikus képviselőinek csoportja (!) szervezett, ezt mondta: „a szekularizáció nem egy állapot, nem is egy folyamat, hanem a maga klasszikus szabadkőműves, marxista összefüggésében egy ideológia. Ennek lényege, hogy a vallásnak, egyháznak nincs legitimációja, kompetenciája társadalmi, politikai és egyéb területeken, kivéve esetleg a karitatív ügyeket.” Semjén kódoltan zsidózott egyet, világossá téve, hogy kiknek tulajdonítják ők a világnézetileg semleges, polgári állam ideáját, és kiket tekint a katolikus egyház legnagyobb ellenfeleinek. Semjén az egyház elleni támadásnak tekinti, ha az egyház nem foglalhatja el a „közjó” érdekében az államot: „A szekularizmus az egyház szabadságát, a vallást korlátozva, illegitim módon a sekrestyékbe akarja szorítani az evangélium egyetemes küldetését.”

Semjén az állam erejével akarja terjeszteni az ő evangéliumukat, amelynek semmi köze Jézushoz, aki ezzel szemben azt mondta, hogy az ő országa nem evilágból való. Nem mondta, hogy Pilátusok feladata az ő evangéliumának terjesztése. Nem egyezett ki ott helyben Pilátussal, ahogyan a katolicizmus ezt a római birodalommal megtette. Semjénnek a „közjó” szellemében nincs nagy véleménye a lelkiismereti szabadságról és a világnézeti semlegességről sem: „a világnézeti semlegesség címén, és ezt követelve próbálják kiszorítani az értékelvű gondolkodást a társadalmi és politikai legitimitás köréből. Ezt el kell utasítani, ennek határozottan ellent kell mondani.” Semjén szembeállítja az „értékelvűséget” a világnézeti semlegességgel, mintha e utóbbi nem lenne érték. Szerinte „kellő határozottsággal vissza kell utasítani, hogy Magyarországon ne lenne jogunk a keresztény alapon történő politizálásra”. A jó Zsolti azt utasítja vissza, hogy az ő „keresztény alapú” politizálását tartsa meg magának, és a katolikus egyház híveinek, ne erőltesse rá az egész társadalomra.

Neki joga van a „közjó” nevében legázolni bennünket, nekünk nincs jogunk a nagy tappancsát levenni nyakunkról, mert azzal az ő szabadságát sértjük. Végül, Semjén világossá tette azt is, hogy az Orbán-rendszer nem elszigetelten, hanem a Vatikán gyarmataként működik, és erőlteti ránk a „közjót”, amely egy európai átfogó program: „a kormányfő helyettese szerint a keresztény értékek alapján berendezett Magyarország és Európa mindenkinek javára válik.” Persze, hogy javunkra válik, Zsolti, mert az e „közjó”, csak mi ezt nem ismerjük fel, de nektek vannak sok évszázados módszereitek, hogy ezt megértessétek velünk, a vakokkal, akik nem tudjuk, hogy mi lenne nekünk a jó. Az, ami a Zsoltinak.

A gyerekeinket elveszik mindenesetre, és egy generáció alatt észrevétlenül kinevelik a „közjó” janicsárjait, akik antiszemiták, antidemokraták és antikapitalisták lesznek. Amíg a felnőttek világában zajlik a meddő huzavona, megkaparintották az ifjúságot, és naponta agymosásnak vetik őket alá. Mire észbekapunk, előttünk áll egy nemzedék, amelynek Wass Albert és Nyirő József a példaképe, és úgy gondolkodik, mint Prohászka Ottokár. Balogh Zoltán „emberi erőforrás” (!) miniszter azt is elmondta, hogy „konszenzusnak kell lennie abban, hogy a kontinens keresztény elveken nyugvó Európa legyen, és ezt a kereszténydemokrata ihletettségű erőknek világosan le kell szögezniük.” Nem kell, lelkész úr, tudjuk enélkül is. Balog ezután még kijelentette, hogy „a Magyar Érdemrend nagykeresztjével kitüntetett Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek beírta magát a magyar történelembe”. Hogy mivel, azt nem tudtuk, de felvilágosította a hallgatóságot Rétvári Bence államtitkár, hogy a bécsi bíboros mivel szolgálta a magyar „közjót”: a bíboros hívta életre azt a nemzetközi katolikus hálózatot, amelynek a magyar csoportját is megalakították.” Még egy Opus Dei. Rögzítsük, hogy világos legyen: ezek a kurafik magyar állami kitüntetéseket osztanak külföldi bíborosoknak azért, mert valami katolikus hálózatot létrehoztak az egyházuknak. Felfogtuk, hogy ez mit jelent?

És végül egy bónusz: Kiss-Rigó László, szeged-csanádi megyéspüspök a konferencián felolvasta Pápai Lajos győri megyés püspök Telepace olasz televíziónak írt levelét, amelyben többek között az olvasható, hogy megdöbbenten hallgatta a csatornán azt a műsort, amelyben a televízió rágalmazta a mostani magyar kormány tevékenységét. A győri megyés püspök meglátása szerint a liberális elvet vallók európai uniós kapcsolataikon keresztül akarják rágalmazni Magyarországot, Orbán Viktor miniszterelnököt és a kormányt. Levelében Pápai Lajos arra kérte a tévécsatornát, hogy legyen szolidárisabb Magyarországgal. Kell-e hozzáfűzni ehhez bármit?

Jezsuita gyóntató?

A „közjóról” pedig csak annyit, hogy az nem demokráciába való. Ami nekem jó, az neked talán nem való. Demokráciákban lehetőségek vannak, és szabadság, hogy mindenki azt válassza, ami neki jó. Demokrata nem mondhat olyat, hogy „közjó”, mert szabad országban nincs mindenkire érvényes közjó. Az értékek és a világnézetek pluralizmusa a szabadság alapja. A “közjó” akkor is diktatúra-fogalom, ha valaki nem a Szent Ágoston-i értelemben használja. Szigetvári Viktornak még van mit tanulnia, ha a “közjó” fogalmát egy demokrata programjába helyezi. A legnagyobb gyilkolásokat a “közjó” nevében folytatták mindig. A jakobinus diktatúrában Robespierre akkor lett diktátor, amikor a Comité de salut public (értsd: közjó bizottság, magyarul közjóléti bizottságnak fordították) elnökévé választották. Megállás nélkül működött a guillotine, hosszú sorokban mentek a vérpadra. De ha maradunk a “közjó” katolikus jelentésénél, akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy a magasabb rendű “keresztény” erkölcs és a “közjó” nevében az állam feletti ideológiai uralmat gyakorló katolikus egyház csak a spanyol inkvizícióban 31 ezer 192 embert égetett el élve a máglyán, 341 ezer embert ítéltek el, százezreket üldöztek el, gyermekek tömegei lettek árvák, és 150 ezer nőt égettek el élve a boszorkányság vádjával egész Európában. A “közjót” szolgálta, amikor IV. Pál pápa alatt a zsidóknak megkülönböztető jelzést kellett viselniük, amikor gettóba zárták őket, amikor eltiltották az orvosi hivatástól és a kereskedelemtől őket. A pápa közhírré tette, hogy “azoknak a zsidóknak, akik a közjó érdekében nem működnek, el kell hagyniuk Rómát. És amikor a megriasztott zsidók megkérdezték, mit ért a pápa a közjó alatt, ezt a fáraói feleletet kapták: Megtudjátok idejekorán!” (A zsidók egyetemes története, Szerkesztette: Szabolcsi Miksa, Budapest 1908. 297. o.) IV. Pál ezután robotmunkára kényszerítette őket, ma úgy neveznék: közmunka. Ez a “közjó” történelme és jelentése. Csak erre már nem emlékszik senki. Az embereket megtéveszti, hogy a köz java valóban az, hogy rend legyen, jog legyen, szabadság legyen, de ezek evidenciák, amelyeket a szabad állam törvényei tartalmaznak és védenek. Az a „közjó”, amely az embert meg akarja védeni saját szabadságától és tévedéseitől, a diktatúrák sajátja. A katolikus egyház szándékosan csúsztatja össze a két jelentést: a pozitív tartalom alatt az emberi szabadság ellen tör. A szó eredeti jelentésének ugyanis van egy altruista tartalma, ezt érti félre a halandó ember, de a politikai jelentésben nem valakik önfeláldozását jelenti, hanem mások feláldozását az általuk elképzelt jó érdekében, amit rá akarnak erőltetni mindenkire. Ez nem ugyanaz. Márpedig itt politikai értelemben használják.

Hogy autentikus forrást is idézzünk, kukkantsunk bele a „Katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben” című szövegbe, amely a Hittani Kongregáció (ez az inkvizíció utóda, ezt vezette korábban a jelenlegi XVI. Benedek pápa) dokumentuma: „A II. Vatikáni Zsinat tanításából következik, hogy világi Krisztus-hívők, annak érdekében, hogy a világot keresztény szellemben átformálják, semmi módon nem mondhatnak le a politikai életben történő részvételről, vagyis arról a sokrétű és szerteágazó gazdasági, társadalmi, törvényhozói, adminisztratív és kulturális munkáról, melynek célja szervezett és intézményes módon a közjó előmozdítása.” A liberális demokráciáról a hittani kongregáció ezt mondja: „mintha az élet minden lehetséges szemléletmódja azonos értékű volna. Ugyanakkor tévesen hivatkoznak a tolerancia értékére, amikor a polgárok nagy csoportjától elvárják, hogy ne alapozzák a társadalmi és politikai életben való részvételüket – a demokráciában mindenki számára rendelkezésre álló törvényes eszközök használatával – az emberi személyről és közjóról alkotott saját nézeteikre. A XX. század története gazdagon bizonyítja, hogy igazuk volt azoknak a polgároknak, akik észrevették a relativizmusnak és vele annak a nézetnek a hamisságát, amely szerint nincsen olyan, az emberi személy természetében gyökerező erkölcsi törvény, amely az emberi megismerést vezérli, és amelynek a közjó és az állam alá van vetve.” (Kiemelések tőlem – BL.) A XX. század tragédiái mellesleg annak voltak köszönhetők, hogy az egyház tudta, mi a „közjó”, és ez jogfosztásokhoz vezetett.

Ez utóbbi állítás ellenkezik a Bibliával is, de most csak foglaljuk össze, hogy ez mit jelent: 1. Nem azonos értékűek az emberek által szabadon választott értékek, világnézetek. 2. A toleranciára való hivatkozás nem elégséges ahhoz, hogy megvédjük magunkat azoktól, akik tudják, melyek a helyes értékek és világnézetek. 3. nekik joguk van a társadalmi életben a maguk kirekesztő és egyeduralomra törő világnézetével részt venni, és azokat másokra erőltetni, mert azok a katolikus egyháznak az “emberi személyről és a közjóról alkotott nézeteire” épülnek. 4. A szabadság relativizmusra épül, a relativizmus pedig hamisság, mert nincs “az emberi személy természetében gyökerező erkölcsi törvény, amely az emberi megismerést vezérli”, és amelynek alá lehetne vetni a “közjót és az államot”. Magyarul: nem lehet a közjót és az államot az emberekre bízni, mert hiányzik belőlük az ehhez szükséges erkölcsi törvény, amelyet az egyház ideológiája jelent. Ördögi, amellett, hogy a logikája is hamis premisszákra épül.

Talán ennyi is elegendő volt, hogy megvilágítsuk a „közjó” fogalmát, és érzékeltessük, miért nem mutat jól Bajnai Gordon alapítványának céljaként ez a meghatározás. Ezt pedig nem lehet elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy az alapítványt irányító Szigetvári Viktor piarista gimnáziumban végzett, a „közjó” kifejezést vélhetően nem a piacon hallotta. A piarista gimnázium jó munkát végzett, mert Szigetvári maga mondta el, hogy élete első választásán 1998-ban Orbán Viktorra szavazott. Mintha Orbánról nem lehetett volna tudni már 1990-ben is, hogy kicsoda. Csak nem az ő kommunikációs tanácsára mondta Bajnai Viktor miniszterelnöki megbízása után, hogy „Gyurcsány is demokrata, és Orbán is”?

Bajnai Gordon konzervatív pártjának jövője szempontjából nem elhanyagolható szempont, hogy a főideológusa egy dörzsölt piarista, aki máris Szent Ágoston kulcsfogalmával írja le Bajnai leendő pártjának küldetését. Távol álljon az összeesküvés-elmélet ettől az írástól, de a történelem során mindig úgy alakult, hogy mire felnőtt egy új uralkodó vagy politikus, aki a hatalom várományosa volt, véletlenül azonnal feltűnt mellette egy jezsuita, domonkos vagy piarista, esetleg ferences, aki az ideológiai tanácsadója vagy a gyóntatója volt. Szigetvári Viktornak meg kell majd töltenie valamilyen „értékekkel” Bajnai Gordon konzervatív pártját a „közjó” érdekében, és attól lehet tartani, hogy a piarista múlttal ezt nem az „eretnek” Benjamin Franklintól, vagy a jezsuiták által meggyilkolt Lincoln elnöktől kölcsönzi majd.

A katolikus egyház századokban gondolkodik. Mire Orbán Viktor és bandája megy a szemétdombra, addigra már készenlétben állhat az új jobboldali párt, amely a „közjót” tartja küldetésének, “realista módon figyelembe veszi”, hogy a magyar jobboldali hagyomány a katolikus egyház híveire épült, nélkülük a jobboldalon nem lehet szavazatot szerezni. A militáns és demagóg Semjén után készenlétben áll Szigetvári személyében egy szofisztikáltabb, finomabb szerkezet, aki ennélfogva hitelesebben és sokkal jobban csomagolja Robert Schuman ideológiáját. Szigetvári Viktor szívesen látott vendég lesz a püspöki palotákban, Rómában, „a mi gyerekünk” – mondják majd róla. Ugyanolyan nélkülözhetetlen közvetítő lesz, mint Orbánnak Semjén. Szigetvári az üzleti számításait is megtalálhatja, és karrierje számára a Vatikán hátterével kinyílik a világ. Adhat majd kommunikációs tanácsokat a pápa irányítása alatt álló európai jobboldali pártoknak, politikusoknak és kormányoknak. Óriási biznisz, hatalmas európai befolyás. A katolikus egyház hamar megérzi, hogy a tarthatatlanná váló szalonképtelen Orbán-Semjén páros után sokkal eladhatóbb egy mérsékeltnek látszó Szigetvárival ugyanaz. Nagy meglepetést nem okoz majd a rekatolizálásával az az ember, aki úgy indult el a politikában, hogy néhány év alatt a legfelsőbb vezetés közelében akarja látni magát, és egy miniszterelnök melletti kommunikációs vezető posztot már azért utasított vissza, mert az nem szolgálta volna a személyes karrierjét. Ez az ember három év alatt jutott el az Orbánra adott szavazattól a szocialista miniszterelnök legbelső köréig. Vajon ki ajánlotta be Bajának, és hogyan jutott egyre előbbre? A materialista vak szocik között egy piarista félszemű császár, nem véletlenül hordja úgy fenn  az orrát. De ez nem elég magyarázat, egy jó emberismerő ezen a karakteren két perc alatt átlát, és a közelébe nem engedi. Hogyan lehet, hogy ekkora kommunikációs zseni kezei között Gyurcsány béna kacsaként mozgott, és egy életre tudta amortizálni – na, kicsoda? – Semjén Zsolt? Ha valamiben Gyurcsány megbukott, akkor az a kommunikáció: ott kiütéses vereséget szenvedett. Az hogyan lehet, hogy abból a garnitúrából mindenki megbukott, kivéve ezt az embert, aki a kommunikációért volt felelős?

Bajnai Gordon soha nem válik Orbán Viktorrá, mert egy jó ember. De ha nem vigyáz, úgy beviszik az erdőbe, hogy elveszíti az ország őt, mint az egyetlen alternatívát, akire miniszterelnökként rá lehetne bízni az országot. Egy olyan tanácsadó, akinek politikusi ambíciói vannak, és szemrebbenés nélkül lép át bárkin a karrierje érdekében, egyébként sem egy életbiztosítás. De ha ez a tanácsadó a “konzervatív” értékeket a piarista múltjában találja meg, és ráérez a Vatikán európai terjeszkedésében rejlő politikai és üzleti lehetőségekre, akkor Bajnai Gordon búcsút mondhat az álmainak. Szigetvári olyan útra viszi a politológus hasbeszéddel, hogy onnan már nem lehet visszajönni.

Bajnai Gordon időben kapott maga mellé egy potenciális jezsuitát és Opus Dei ügynököt. Hacsak nem egy ténylegeset. Ha mindez nem így van, akkor az hamar kiderül: a félreérthető „közjó” fogalma eltűnik az Orbán-rendszer leváltására készülő volt miniszterelnök alapítványának honlapjáról, miután az Orbán-rendszer éppen a „közjó” fogalmára épül.

Záradék

A politikai katolicizmusról, a katolikus egyházról és a Vatikán hatalmi politizálásáról írottaknak semmi köze nincs a katolikus valláshoz és annak gyakorlóihoz. A katolikus vallást akkor támadtuk volna, ha – teljes joggal –bálványimádónak nevezzük, vagy más teológiai dogmáit kritizáljuk. Róma politikai szerepét azonban ugyanúgy lehet bírálni, mint bármelyik más politikai szervezet tevékenységét. A katolikus hívek az államtól elválasztva szabadon gyakorolhatják hitüket saját pénzükön a civil szférában, függetlenül attól, mennyire ellenkezik az a Szentírástól. De azt a teológiát, amely az állam elfoglalását, és az állampolgárok világnézeti elnyomását tűzi ki célul, nem szabad tiszteletben tartani, mint az ő vallásszabadságuk részét, mert ez a szándék, ahogyan azt Semjén Zsolt volt kedves megfogalmazni: illegitim. A Bibliához például semmi köze. A Szentírás nem bízta meg az apostolokat, hogy fosszák ki az államokat, az államhatalommal nyomják el az emberek szabadságát, és igazi megtérés nélküli erkölcs prédikálásával képmutatók és lelki betegek millióit termeljék.