Budapest – A másfél éve tartó, súlyos emberi és anyagi áldozatokkal járó szíriai összetűzések tétje nemcsak a stratégiailag fontos helyen fekvő ország jövője, hanem az is, hogy kinek jut vezető szerep a térségben – állapították meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának (SVKK) munkatársai.
.
Az SVKK elemzésében Csiki Tamás és Gazdik Gyula kifejtette, úgy tűnik, hogy az 1946-ban függetlenné vált Szíria történetének egy fontos fejezete, a több mint négy évtizedes múltra visszatekintő Asszad-korszak a végéhez közeledik.
.
Az arab tavasz időszakában a regionális hatalmi versenyfutás felgyorsult – mutattak rá. Törökország befolyása nőtt, de nem olyan mértékben, mint amilyenre számított. Az arab tavasz helyszínei közül Szíria az az ország, ahol Ankara a forradalmi átalakulásra már nemcsak a távolból reagál, hanem az alapvető nemzetbiztonsági kockázatok alapján értékel, és katonai ereje készenlétbe helyezésével is felkészül minden eshetőségre – emelték ki.
.
Véleményük szerint több dologra van szükség ahhoz, hogy Ankara elkerülhesse a válság terjedését. Meg kell akadályoznia, hogy külső szereplők használják ki a Szíriában kialakuló hatalmi vákuumot és azt, hogy szélsőségesek – például az al-Kaida – kezébe kerüljenek a kormányerők fegyverei, különösen a vegyi fegyverek. A határincidensekkel kapcsolatban a török kormánynak el kell kerülnie a konfliktus szélesedését, és úgy kell részt vállalnia a későbbi hatalomátadás előkészítésében, hogy fennmaradjon Szíria területi integritása, továbbá humanitárius segítséget kell nyújtania a menekülteknek, segítve mihamarabbi hazatérésüket.
.
Mint írták, Iránt a szíriai válság közelről érinti. A teheráni vezetők az arab tavasz eseményeit kezdetben saját politikájuk igazolásaként igyekeztek feltüntetni, azt hangsúlyozva, hogy a tiltakozássorozat „iszlám ébredés”, az 1979-es iráni iszlám forradalom folytatása. A damaszkuszi szövetségessel szembeni elégedetlenségi hullám azonban ellehetetlenítette az arab tavasz további kihasználását.
.
A síita nagyhatalom Iránnak a tét nagy, mivel az alavita kisebbség szíriai vezető szerepének összeomlása súlyos következményekkel járhat, csökkentheti befolyását a térségben – emlékeztettek. Felidézték, hogy Irán közvetlen szomszédságában az afganisztáni tálib, majd a bagdadi szunnita hatalom megdöntésével Washington Teherán két ellenfelét is eltávolította.
.
Hangsúlyozták, hogy Izrael térségbeli elszigeteltsége fokozódott, az arab tavasz felkészületlenül érte az országot. Eleinte a kivárás mellett döntött, abban ugyanis, hogy a tüntetéseken Amerika- és Izrael-ellenes jelszavakat csak elvétve lehetett hallani, annak bizonyítékát látta, hogy nem az arab-izraeli konfliktus, hanem az államok belső viszonyai jelentik a régió legfőbb problémáját. A későbbiekben azonban az izraeli kormányzat értékelései is markánsabbá váltak, Ehud Barak védelmi miniszter május végén már azt mondta: „amiről úgy gondoltuk, hogy arab tavasz, (…) egyre inkább zöld iszlám télként tárul fel előttünk”.
.
Az elemzők megítélése szerint a damaszkuszi rendszer ellen küzdő ellenzék támogatói között az Öböl menti Együttműködési Tanács (Kuvait, Bahrein, Katar, Egyesült Arab Emírségek, Omán és Szaúd-Arábia) fontos szerepet játszik. Az Egyesült Államokkal szorosan együttműködő regionális szerveződést stratégiai megfontolások vezérlik, amelyek középpontjában az iráni terjeszkedés feltartóztatása áll.
.
Kifejtették, az Öböl menti Együttműködési Tanács által elképzelt új közel-keleti politikai térkép létrejöttének egyik fontos feltétele a szíriai rezsim megdöntése, ami Irán stratégiai pozícióira súlyos csapást mérne. Ez az olajszállítás biztonságát erősítő további lépésekkel párosulva a Perzsa (Arab)-öböl térségében jelentősen visszaszorítaná az iráni befolyást.
.
A szakértők kitértek az Egyesült Államok szerepére is. Azt írták, hogy Washingtonnak a terrorizmus elleni háborúban megtépázott tekintélye tovább hanyatlott ugyan, de a világ első számú katonai-gazdasági hatalmaként az Egyesült Államok továbbra is komoly szereplő a térségben. A legfőbb stratégiai célnak változatlanul azt tekinti, hogy hozzájusson a nyersanyagokhoz és biztosítsa katonai, piaci pozícióit.
.
Washington és szövetségesei az arab tavasz második évében kedvező történelmi lehetőséget látnak arra, hogy a régióban Iránnak, Szíria szoros szövetségesének a befolyását visszaszorítsák – mutattak rá. Az amerikai kormányzatnak ugyancsak fontos, hogy az átalakulás meghiúsíthatja Damaszkusz egyik fő támogatójának, Moszkvának a törekvéseit korábbi közel-keleti befolyása újjáépítésére.
.
Csiki Tamás és Gazdik Gyula szerint nagyon nehéz előre látni, hogy a szíriai konfliktus mikor ér véget. Az Arab Liga és az ENSZ-különmegbízott elképzelését nem sikerült megvalósítani, annak ellenére, hogy azt elvileg minden érintett támogatta. Kofi Annan márciusban nyilvánosságra került javaslatai az összetűzések beszüntetését ás a humanitárius problémák orvoslását sürgették – idézték fel.
.
A terv sikertelenségének egyik oka – mint írták – az volt, hogy a rendszert támogató kisebbségeknek nem nyújtottak megfelelő garanciákat, így akkor sem lett volna biztos, hogy a fegyverek elhallgatnak, ha Bassár el-Aszad távozott volna a hatalomból. Másrészt a rezsim mögött álló országok egyelőre nem látják biztosítottnak, hogy gazdasági-stratégiai érdekeiket legalább részben érvényesíthetik.
.
Szeptemberben új diplomáciai kezdeményezések indultak: a Kofi Annant felváltó algériai diplomata, Lakhdar Brahimi, valamint Egyiptom, Szaúd-Arábia, Törökország és Irán tárgyalásainak eredményét azonban ma még szinte lehetetlen megjósolni – írták elemzésükben a kutatók.
Ettől nem lett tisztább a kép a közel-keletről. :(((
Marhaság.
Mindenki tudja hogy a tálibokat Irán távvezérelte.
Geyza
/
/
A talibok meg a siitak nem eppen puszipajtasok !
Talán ennek az „Arab tavasznak” a legtragikusabb tapasztalata az, hogy világosan megmutatta az egész gondolkodó és művelt világnak, hogy milyen kritika nélküli, és mennyire mindenre felhasználható az „egyszerű” iszlámhívő, Arab ember.
Valószínűleg ugyan ez vonatkozik a keresztényekre is, csak az arabok vagy 500 – 800 évvel el vannak maradva a keresztesek tömeggyilkosságaitól, a katolikus inkvizícióktól.
Kíváncsiak lehetünk, hogy mivel indokolják az olajseikségek a fellépésüket a közel keleti hegemóniára törekvő Irak, Irán, és Orosz erőkkel szemben!