Caracas – Nemhogy megbuktatni, de még megszorítania sem sikerült Venezuela 1999 óta hatalmon lévő populista államfőjét a demokratikus jelöltnek. A felülről irányított „forradalmat” gyakorló, 58 éves Chávez a vasárnapi választáson 54 %-ot kapott, ellenfele, Henrique Caprilez 44-et.
.
A Reuters elemzése azt emeli ki, hogy Chávez győzelmével változatlan marad a dél-amerikai ország olajpolitikája is – vagyis az a gyakorlat, hogy az elnök vezette pártállam által megkaparintott olajvállalat, a PDVSA üzleti döntéseit továbbra is a politikai érdekek diktálják.
.
Chávez uralma alatt a PDVSA egyfajta állam lett az államban, kvázi egy jóléti minisztérium szerepét töltve be – az olajcég finanszírozza az ország valamennyi nagyobb szociális kiadását a sportkluboktól a kórházakon át a lakásépítésig –, a terjeszkedéssel és a profil kiszélesítésével ugyanakkor mérhetetlen lehetőség nyílik a korrupcióra, miközben a PDVSA éppen az olajkitermelésbe nem forgat vissza elegendő pénzt.
,
Venezuela bevételeinek 95 %-a származik az olajból. Az immár több mint százezer embert közvetlenül foglalkoztató PDVSA napi kitermelési kapacitása eléri a hárommillió hordót, így a cég egyike a világ legnagyobb nyersolaj-kitermelőinek. Ennek dacára sorozatban nem tudja teljesíteni a saját gazdasági célkitűzéseit.
.
A J. P. Morgan elemzői úgy vélik, Chávez mostani győzelmével tovább erősödik a venezuelai olajszektorban a pártállami befolyás, csökkenni fognak a külföldi befektetések, és végső soron a termelés visszaesésére is számítani kell a következő években. Míg az idei napi átlagos kitermelés várhatóan 2,62 millió hordó, jövőre már csak 2,58 millióra saccolják ugyanezt.
.
A külföldi részvételi hajlandóság mértéke azért fontos Venezuela számára, mert az elmúlt években szociális intézménnyé váló PDVSA önmaga képtelen hatékonyan nekikezdeni a hatalmas Orinoco olajkics kitermeléséhez, amely egyike a világ legnagyobb, jobbára érintetlen olajtartalékainak. A PDVSA nem csak az idén nem képes elérni még a hárommillió hordós saját kapacitását sem, de a kitermelés éveken át csökkent, mélypontja 2010-ben volt.
.
Venezuelának több mint 80 milliárd dollárt befektetni kívánó külföldi partnerre lenne szüksége az Orinoco kitermeléséhez, kérdés azonban, hogy az elmúlt közel másfél évtized bizonytalanságai, populista intézkedéssorozata, államosításai és értelmetlen pénzszórása után hol az a befektető, aki hajlandó ekkora összeget reszkírozni, főleg most, amikor már nem csak Hugo Chávez politikája kiszámíthatatlan, de az egészsége is. Az elnököt rákos daganattal kezelték több alkalommal is Kubában, miután Chávez a legszorosabb kapcsolatokat a Castro fivérekkel, Mahmúd Ahmedinedzsád iráni elnökkel és Alekszandr Lukasenka fehérorosz államfővel tartja fenn. Korábbi két legjobb barátját, Szaddám Huszeint és Moamer Kadhafit már kivégezték, és erősen inog a trón a mostani kettes számú közel-keleti ideológiai szövetséges, a szíriai Básár Asszad alatt is.
.
Venezuela eddig az amerikai Chevronnal, a spanyol Repsollal, az olasz ENI-vel és orosz cégekből álló konzorciummal – benne a Rosznyefttel – kötött megállapodásokat, ám e partnerek vezérigazgatói egytől-egyig arra panaszkodnak, hogy döcögős az együttműködés a venéz olajipari struktúra kiépítetlensége, a kiszámíthatatlan adójogszabályi környezet és a PDVSA állandó fizetési késedelmeskedései miatt.
.
Az Orinoco mezőn elsőként az oroszoknak sikerült olajat fakasztaniuk, Chávez vezetése alatt azonban Venezuela – akárcsak a sok tekintetben példakép Kuba – főként Kína felé fordul és adósodik el, az utolsó néhány évben 32 milliárd dollárral, amelynek ellentételezéseként a PDVSA napi 430 ezer hordó nyersolajat és más terméket küld Pekingnek, és még többet szeretne: a kitűzött cél az, hogy a kínaiak napi egymillió hordóval vegyenek a fekete aranyból.
.
Nagy várakozásokat fűznek Venezuelában a tengeri gázmezőkhöz is. Az ország tartalékai benne vannak a világ tíz legnagyobbja között, a kitermelés azonban még meg sem kezdődött, sőt, Venezuela Kolumbiából importál gázt. Az olaj- és gáz-nagyhatalom dél-amerikai országban mindennaposak az áramkimaradások; azt remélik, a 15 trillió köblábra becsült Perla gázmező kiaknázásával – amibe az ENI-t és a Repsolt vonták be – ezek a gondok megszűnnek.
Még lehet, hogy Kubával is szorosabb szövetség lesz?!? :(
“…lehet, hogy Kubával is szorosabb szövetség lesz…”
.
- Hú, a mindenit, micsoda hatalom lenne az, :)))
.
Hülye lúzerek egymásra találnak…
.
Egayébként szánalmas ez a venezuelai nép is. Ha ezt az állatot akarják továbbra is, hát legyen, de akkor semmi joguk nem lesz hőbörögni, amiért koldus ország lesz belőlük. Ez a félmajom és semmihez nem értő, fekete- afrikai szinten korrupt, eszeveszett állami maffiája teljesen tönkreteszi azt az országot.
.
De ismerős ez a történet… :(
Amig ez a barom a hatarokon belul eldegel addig nincs baj,a baj ott kezdodik amikor a kapcsolatokat meg a haversagot irannal epitgeti……
Mit tud a Közgép, ami miatt a külföldi befektetők hajlandók ide hozni a pénzüket?
Orbán most már nyugodtan léphet arra felé is. Egy kis olaj onnan is elkelne. Építhetnénk egy tenger alatti olajvezetéket, cserébe oda viheznénk a sport akadémiáinkat tehetséges felcsúti gyerekekkel feltöltve…
Különben iis rég kiderült már, hogy “az indiánok is katolikussá avanzsált ázsiai származékok”, ergo nemzettestvérek.
ezt a patkányt, még a rákja sem bírta
A Venezuelaiak megérdemlik a sorsukat.
Mi is a miénket.
Orbánia, Titánia, stb…