Bukarest – A Romániában felnövő generációknak meg kell ismerniük és el kell ismerniük a holokauszt tragédiáját – vélekedett a holokauszt romániai emléknapja – október 9. – alkalmából közzétett üzenetében Dan Sova, a román kormány parlamenti kapcsolatokért felelős minisztere, aki márciusban még azt mondta, „Romániában a zsidóknak soha nem kellett szenvedniük”.
.
A szociáldemokrata politikus közép és hosszú távon az antiszemitizmus büntetésével kapcsolatos törvénykezés szigorítását és a holokauszt középiskolai és egyetemi oktatásának bővítését is kilátásba helyezte.
.
Sova a romániai holokausztot elhallgató kommunista történelemoktatás hiányosságaival magyarázta azt, hogy megkérdőjelezte a Ion Antonescu vezette román állam felelősségét az 1941-es jászvásári pogromban. A kijelentéseit követő nemzetközi botrány nyomán azonban – mint mondta – kiegészítette ismereteit, bocsánatot kért a zsidó közösségtől, és hozzá akar járulni ahhoz, hogy a fiatalok tudomást szerezzenek arról, milyen szerepe volt a román államnak a zsidók és romák deportálásában és módszeres kiirtásában.
.
A román állam a kétezres évek elején ismerte el a Ion Antonescu vezette kormány felelősségét több mint negyedmillió román állampolgárságú zsidó megölésében az 1941-44-es időszakban. Romániában megalakult az Elie Wiesel Nemzeti Holokausztkutató Intézet, október kilencedike, a bukovinai deportálások kezdetének napja pedig 2004 óta a holokauszt romániai emléknapja.
.
A romániai zsidók tragédiájáról a román szenátusban is plenáris ülésen emlékeznek meg, ezt azonban – Crin Antonescu keddi bejelentése értelmében – szerdára halasztották, mivel idén október kilencedikére esik a Tóra örömünnepe, és emiatt Izrael nagykövete nem tudna részt venni az emlékülésen.
Istenem, egy politikus, aki tanul, egy politikus, aki a tények hatására képes megváltoztatni az álláspontját… Egy TISZTESSÉGES politikus… Ilyen nálunk ma elképzelhetetlen.
Ego
Én ismerek nálunk is tisztességes politikusokat, de nagy nyomás alatt vannak!
Nyilvan ossztevesztette a sajat orszagat Bulgariaval.Ott ugyanis valoban ahol tehettek es lehetett ,vedtek az orszag zsodosagat.
Bezzeg, “Szerdán a magyar katolikus antiszemitizmus vezéralakja, Prohászka Ottokár püspök születésének 154. évfordulóján előadással és Spányi Antal megyés püspök szentmiséjével nyitják meg a hit évét….”
Tevedni emberi dolog , a tevedest beismerni meg emberibb !
Szegedi Csanád. Ő is tagadta a holokausztot.
A zsidó gyilkos Antonescuról Romániában jelenleg is utcák vannak elnevezve, nálunk pedig erős a Horthy kultusz.
A legutóbbi Rubiconban Romsics Ignác hosszan taglalja (Huszadik századi traimáink, Trianon és holokauszt, pp. 39-65, sok korabeli képpel rajzzal) a zsidók és a magyar állam viszonyát. Megemlíti a gazdasági jellegű ellentéteket és az eltérő szerepeket a zsidók, a hagyományos magyar nemesség, dzsentrik és parasztok között, hosszan esik szó zsidók és zsidó származású vezetők szerepéről a szociáldemokráciában,a Tanácsköztársaságban (“Az első nagy léket az 1918-19-es forradalmak, különösen az 1919-es Tanácsköztársaság ütötte a nemzeti liberális integráció már egyébként is recsegő-ropogó hajóján.” ) és a Rákosi és Kádár korszak pártkáderei között. Hosszasan taglalja a zsidók és zsidó származásúak hozzájárulását a hazai kulturális, tudományos és gazdasági életben, ezek lényeges szerepét Magyarország fejlődésében. A zsidótörvények és a zsidóüldözések kapcsán azonban az egyházak szerepéről csak annyit ír, hogy “A törvény elfogadását mindkét házban heves vita előzte meg, melynek során a keresztény egyházfők – Serédi Jusztinián, Raffay Sándor és Ravasz László – támogatták az előterjesztést.” Ennyi. Szó nincs arról, hogy az antiszemitizmust a keresztény egyházak terjesztették és gerjesztették. Említi a következőket: Istóczy György, Országos Antiszemita Párt, Ébredő Magyarok Egyesülete. Nem szól pl. Prohászka Ottokárról, vagy az Antiszemita-Kátéról. Annál többet a holokauszt kapcsán az emberségesen viselkedő egyházi személyekről.
Összességében az írás *nagyjából* gondos, részletezett korjellemzés, ugyanakkor azonban olyan mértékű benne a “kiegyensúlyozó” törekvés, az, hogy véletlenül se legyen részrehajló az egyik irányban, úgy vannak kiválogatva a részletek, olyan a súlyozás, hogy míg világosan elítéli a zsidótörvényeket és a holokausztot, ezt (1) szinte kizárólag a magyar nemezeti (nacionalista) szemszögből értékeli, azt szem előtt tartva, annak érdekei szemszögéből ítéli el, (2) gondosan elhallgatja a “történelmi” egyházak, elsősorban a katolikus egyház mély felelősségét, aktív részvételét a konfliktus gerjesztésében.
Azt hiszem Gerőnek van igaza. Így nem fog menni.
Nem gondolom, hogy Romsics szándékosan válogatja így a részleteket és a stílusát, sokkal inkább azt hiszem, hogy a hazai közgondolkodás, kulturális közeg formálta ilyenné. Nem lehet véletlen, hogy éppen egy ilyen embert emelt föl a hazai történész közélet akadémikussá, vagyis olyat, aki bizonyára kiváló, gondos, nagy kapacitású szaktörténész, de ebben a kérdésben megbízhatóan vak és süket.
Girbegurba,
Akarmelyik jobbikos tanukkal tudna igazolni, hogy a zsidok turelmetlenul vartak, mikor mehetnek ki a palyaudvarra, mert disszidalni akartak Madagaszkarba. A helyi csendorok mindent elkovettek, hogy lebeszeljek a zsidokat, de tudod, mi egy nyakas nep vagyunk… Szoval akit lehetett megprobaltak erovel visszatartani, de ezek a parasztzsidok nagyon erosek am. Aztan kifutott a vagon, es a megtortszivu csendorok ott zokogtak magukra hagyva, mar nem tudtak a zsebkedojukkel integetni, mert szerelmes konnyukkel azt is telesirtak.
Girbegurba, a konyvekkel es tanulmanyokkal egy bizonyos kozonsegi igenyt szolgalnak. Roviden: ezt nem nekunk irtak. Remelem, nem vetted meg, csak kolcsonkerted.
Kösz, MIT. (Masschusetts Inst. Techn.?)