Seminole, Florida – Most, hogy már csak hetek választják el a megmérettetéstől Barack Obama elnököt, aki gyakorlatilag négy válságéven vezényelte keresztül az Egyesült Államokat, körvonalazódni látszik, mi lesz a kampány fő csapásiránya. A Fehér Ház sem kül-, sem belpolitikai sikerekkel nem büszkélkedhet, muszáj tehát felvennie a republikánusok által diktált ritmust és azt bizonygatni, az Egyesült Államok nem hanyatlik.
.
Sokan második Jimmy Carterként emlegetik Barack Obamát, ám több lényeges különbség van az 1976 és 1980 közötti, valamint a mostani időszak között. Míg a külpolitikában Carter jószerével csak kudarcot halmozott katasztrófára, Obama tavaly óta kétségtelenül legalább egy szupererős adu ásszal rendelkezik, ez pedig Oszama bin Laden pokolra küldése. A másik fő különbség, hogy míg Cartermek esélye sem volt Ronald Reagannel szemben, Obama és Romney között a verseny rendkívül szoros, és nagyon könnyen elképzelhető, hogy az elnök, mint Bill Clinton, képes lesz duplázni.
.
A kampány egyelőre elképesztően alacsony színvonalú, demokrata oldalról még az orbánihoz hasonló „elmúltnyócév” is elhangzott, mintha az Obama adminisztráció bármilyen kudarcáért egy teljes ciklus után még felelőssé lehetne tenni George W. Busht. Az amerikai elnök és kampánystábja azonban – egyelőre legalábbis – ott még nem tart, hogy mindent szépnek és jónak állítson be. Azt azonban már most is kijelentik: a republikánusok „halálosan tévednek”, amikor azt állítják, az ország hanyatlik.
.
A republikánusok dolga, mint általában az ellenzéké, könnyű – nem is kell az elszalasztott külpolitikai lehetőségekre, az elkent-tologatott feladatokra nagyon hivatkozni, bár azt Romneyék már széltében-hosszában hangoztatják, hogy a washingtoni adminisztráció „a busz alá lökte Izraelt”, márpedig azt még a legegyszerűbb választópolgár is tudja, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben az eszelős globális irigység és gyűlölet tárgyává vált Egyesült Államok egyetlen stabil szövetségest tudhat maga mögött, akiben egyetlen téren, soha nem csalódhat, és ez a zsidó állam.
.
Ám Obamáék a külpolitikától eltekintve is nagyon kényes helyzetben vannak, hiszen az államadósság mértéktelenné duzzasztása, akár csak Bill Clinton idején, most is a szövetségi állam leállásával fenyegetett. A republikánusok nem ismételték meg az akkori hibát, Obamát nem juttatták a szakadék szélére – mint Clintont, aki azért nem bukott meg, mert ügyesen a republikánus többségű törvényhozásra kente a szövetségi állam megbénulását –, azt azonban megakadályozták, hogy az elnök közpénzen finanszírozzon szociális intézkedéseket, majd az ezek után járó hálaszavazatokat elkönyvelve duplázzon.
.
Nem tudták azonban megakadályozni az elnök leggrandiózusabb és legvitatottabb művét, az Obamacare-t. Az egészségügyi ellátás gyökeres átalakításának kezdete akkora horderejű vállalkozás, hogy Obama – Oszama bin Laden likvidálása mellett – már csak ezért is kiemelt helyet kap a történelemkönyvekben. A törvényről szóló társadalmi vita ma már jogfilozófiai távlatokkal rendelkezik, és mindenképp az elnök hatalmas győzelme, hogy a Legfelsőbb Bíróság hatályban tartotta annak legfontosabb részeit. Romney azt ígéri ugyan, hogy első dolga lesz megszüntetni a republikánusok többsége szerint termék megvásárlását kikényszerítő, tehát alkotmányellenes szabályozást, de mindenki tudja, hogy alapvetően nem ez a probléma az Obamacare-rel, a republikánus jobbszárny, a Tea Party pedig ki is mondja: most, mindjárt az elején kell minden erővel megakadályozni azt, hogy amit az egyik ember megtermel, azt a másikkal fogyasztassák el, mert ezt úgy hívják, szocializmus, másutt próbálták már és az amerikaiak, köszönik, de nem kérnek belőle. Más kérdés, hogy valójában vannak, akik nagyon is kérnek: a leszakadtak, az út szélén maradottak, a szerencsétlenül jártak, és mindazok, akik számára az öngondoskodás jelszava – akár önhibájukból, akár azon kívül – nem több üres lózungnál.
.
Amerikában azonban egyelőre még mindenképp a középosztályon múlik minden elnökválasztás, így Obama sem tehetett mást, mint a keményen dolgozó emberekre hivatkozott, és azt állította, a kemény munka igenis kifizetődik. Azt azonban már nem tette hozzá, hogy csak abban az esetben, ha az állam nem turkál a keményen dolgozó emberek zsebében, helyette viszont megígérte, hogy még hozzáférhetőbbé teszi az oktatást, csökkenti a külföldi olajtól való függőséget (bármit is értett ez alatt), és úgy fogja elviselhetőbbé tenni a költségvetési deficitet, hogy a beavatkozás árát nem a középosztállyal fizetteti meg.
.
Az elnök elsőrendű feladata azonban az, hogy Romneyék ne tudják elég feketére festeni az ördögöt – a válságéveket –, és főleg ne tudják meggyőzni a választókat arról, hogy az ördög nem ment el, még mindig itt van, és addig nem is megy sehová, amíg demokrata lakója van a Fehér Háznak. Obama ezért még attól sem riad vissza, hogy Ronald Reagan-i optimizmust csillantson meg, és valóban mesteri fogásokkal, szavakban kirántsa a bajból a hazát. A gond ezzel csak az, hogy ez meglehetősen münchhauseni kísérlet, hiszen Obama nem megmentőként jelentkezik, sőt, sokak szerint a most véget érő ciklusban a problémákat az ő gazdaságpolitikája okozta.
.
A republikánusok igyekeznek száraz adatokkal alátámasztani ezt a vélekedést. Paul Ryan, Romney alelnök-jelöltje például arra hívta fel a figyelmet, hogy az államadósság a Demokrata Konvenció első napján lépte át a 16 trillió dollárt. „Ez egy hanyatlóban lévő ország”, szögezte le Ryan. És ha valaki az államadósságot nem érezné a saját bőrén, érzi a munkanélküliséget, ami pénteken 8,1 százalék volt. Ez az országos átlag. Floridában magasabb ennél, 8,8 % – és Obama ebben a hagyományosan republikánus többségű államban csinált kétnapos kampánykörutat, hogy kicsit a maga javára billentse a mérleget.
.
A mérleghez tartozik, hogy a szövetségi kormány azt állítja, augusztus hónapban 96 ezer új állás keletkezett; a munkanélküliségi ráta azonban nem csak ezért csökkent a júliusi 8,3 %-ról 8,1 %-ra, de azért is, mert sok álláskereső végleg feladta, kikerült a rendszerből, és statisztikailag már nem számít a munkanélküliek közé.
A kotelezo amerikai kincstari optimizmust az USA beli kollegaim is ismerik de negyszemkozt vagy szukebb tarsasagban mar bizony az optimizmus nem olyan eros vagy stabil. Szeretik hangoztatni hogy minden rendben lesz es jon a masodik nagy novekedesi hullam de amikor meg rakerdez az ember hogy honnan, mibol mi alapjan akkor meg rantgatjak a vallukat.
Valamennyi strategiai KOZELI szovetsegese az USA nak nyiltan ( feher konyvben ) azt fejtegeti hogy az USA gazdasagi politikai es katonai ereje a kovetkezo idoszakban JELENTOSEN vissza fog esni, es bar megmarad erosnek valszeg a legerosebbnek de fel kell keszulni arra hogy az USA mar nem lesz kepes az eddigi igereteinek maradetalanul eleget tenni.
/
/
Osszessegeben ha a propagandat felreteszi az ember akkor bizony es sajnos komoly gondokat lat az SA ban ami nem jo hir a vilagnak mert nem latni nem hogy egy jobb de meg csak egy ennyire jo vagy kevesbe rossz szuperhatalmat sem “utanna”
Az USA mar nem az, mint amikor hazajottek gyozteskent a II.WH-bol es berobbant a gazdasag. Az amerikai alomnak vege. Utoljara a Clinton idejen volt jolet es azota hanyatlik az egesz. A dollar vasarloereje a felere esett vissza. Ki emlekszik, amikor 2001-ben meg $1.20-$1.30 volt egy gallon benzin?! Hol tart most $3.70 – $4.00 Az USA-t a kokemeny kapitalizmus vitte sikerre. Az a kapitalizmus, akik elni hagytak a munkast es mindenkinek jutott a jobol. Obama szocialisan erzekeny politikaja ertheto, de nem mukodtetheto. Ide ipar es eros gazdasag kell. Ugyanaz, ami eddig mukodtette az USA-t.
Amerika nem hanyatlik? Tenyleg? A munkanelkuliseg elerte a csucsot, szamtalan otthontalan satorban eli az eletet az erdoben, gyerekek eheznek, az oktatas szinvonala lesullyedt, a bunozes a legmagasabb tetofokon all, korhazakat zarnak be, mert tonkremennek az illegalisok ingyenes ellatasa miatt, ado ado hatan sulytja a dolgozokat, es ami keves megmarad, azt Obama szet akarja osztani azoknak, akik az allamon akarnak elni. Nagyon csodas, ragyogo elet… a politikusoknak, bankaroknak, es azoknak, akik az Elnok Ur csizmatalpat nyaljak.