Budapest – Május 31-én 17 órakor a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Bp. V. Szalay u 10-14.) épülete előtt tiltakozik a Nagy Imre Társaság a politikai antiszemitizmus megjelenése, az iskoláskorú gyerekek megfertőzése ellen. Az alábbiakban az ő felhívásukat közöljük.
Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezet felhívása
Wass Alberttel, Szabó Dezsővel és Nyirő Józseffel az antiszemitizmust tette kötelezővé a magyar iskolákban a kormány. A kötelező hittanoktatással megkezdődött a tanulók dokumentálása és megfélemlítése. Éppen külpolitikai konfliktusba hajszolta az országot a kormány Nyírő József romániai újratemetésével. Nem e három jelentéktelen író, hanem a politikai antiszemitizmus a kormány nyomulásának tétje. A FIDESZ-JOBBIK- Magyar Református Egyház kezdeményezte Horthy Miklós emlékmű-mánia ugyancsak a politikai és egyházi antiszemitizmus újraélesztésének lenyomata.
A gyűlölet, ahogy a félelem is fertőző! Ne tűrjük el a járványterjesztést! Mutassuk meg, hogy nem akarunk a történelem szemétdombján bohóckodókkal közösséget vállalni!
Vannak Erdélyből is méltó alkotóink, mint például Tamási Áron, Dsida Jenő, Sütő András az ő példájukat, életüket, alkotásaikat akarjuk tanítatni gyermekeinknek.
Vannak példamutató államférfiaink, akiknek kezéhez nem tapad ártatlanok vére. Közterületeinken az ő emlékműikkel akarunk találkozni.
Dr. Donáth Ferenc
Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezet elnöke
Maximális tiszteletem a Nagy Imre Társaságnak!
Igen ez hiány pótló, a civilek szólalnak meg!!!
“ellenzék” még mindig szabadságon van???????
Hölgyeim és uraim fel kell ébredni, vagy vissza adni azt a pénzt amiért nem dolgoztak meg, mert ez NULLA amit tesznek!!!!!!!!!
“A Demokratikus Koalíció (DK) kedd délután megemlékezést tartott annál a Duna-parti mártíremlékműnél, amelyre korábban antiszemita feliratokat festettek.
Élő Norbert, a párt budapesti koordinátora az eseményen úgy fogalmazott: remélte, hogy a XXI. században már fel sem merül honfitársaiban, hogy embereket Dunába lehet lőni, és ez a követendő példa. A holokauszt áldozatainak számát megkérdőjelező vélekedésekre utalva hozzáfűzte: ha csak egyetlen egy ember is volt, akit magyar zsidóként a Dunába lőttek vagy elgázosítottak Auschwitzban, az pontosan annyival több, mint amennyi szabadott volna, hogy legyen. ”
http://www.demokratikuskoalicio.hu/index.php/2011-12-05-15-42-05/hirek/2627-a-dk-megemlekezest-tartott-a-meggyalazott-emlekmunel
A kirekesztés egy jogállamban alapkérdés és megengedhetetlen. Kíváncsian várom ehhez az elemi emberi normákat érintő demonstrációhoz hányan fognak csatlakozni a pártok és a civil szervezetek részéről.
“A Magyar Szolidaritás Mozgalom petíciója Magyarország miniszterelnökéhez.
Miniszterelnök Úr!
A felelőtlen engedékenység, a verbális agresszió eltűrése három éve már fizikai agresszióhoz vezetett, és hat magyar állampolgár életébe került. Gyilkosaik ellen még mindig folyik a büntetőeljárás. Ez a késlekedés megakadályozza a társadalmat a tragédia feldolgozásában, a politikai közbeszédben eluralkodó gyűlöletbeszéd, a rejtett célozgatások pedig újabb bátorítást adnak további fajgyűlölő gyilkosoknak. Nagykanizsán falfeliratok tanúskodnak készülődésükről. Meggyalázták a mártírok emlékművét Budapesten, meggyalázták Raul Wallenberg szobrát.
Az Ön rendőrsége a nagykanizsai ügyben most is csak tiltott hatalmi jelkép használata után nyomoz, és nem tűnik fel neki, hogy itt személyre szóló életveszélyes fenyegetés történt.
Ma már nem csupán a magyar állampolgárok figyelik értetlenül, mennyire nem viseli Ön gondját azoknak, akikért esküvel felelősséget vállalt. Mikor akar Ön cselekedni? Amikor Magyarországból Etiópia lesz? Vagy a tuszik és hutuk példája lelkesíti?
A leghatározottabban követeljük, a gyilkosok és uszítók megbüntetését, a megfenyegetettek hatékony védelmét! Követeljük, hogy Magyarország miniszterelnöke Európa földrajzi közepén az európai normákhoz igazodva kezelje a társadalmi konfliktusokat, és hatékony fellépésével vessen véget az Európát egyszer már lángba borító fajgyűlölet hazai megtűrésének, a kettős beszédnek, a gyűlöletbeszédnek.
Magyar Szolidaritás Mozgalom”
http://www.szolidaritasmozgalom.hu/
.
Vannak itt tiltakozások, megmozdulások, felhívások, csak ezek már nem annyira fontosak a sajtók számára, mint a végrehajtott cselekmények.
A legnagyobb bajt abban látom, hogy még mindig NEM ÁLLNAK TÖMEGEK a kezdeményezések mögé!!!
Az antiszemitizmus, rasszizmus terjedésében “elévülhetetlen érdemei” vannak a magyar sajtónak. Sokszor hamis hírekkel, náci propaganda terjesztésével hozzájárultak az embertelen eszmék megerősödéséhez. Bohém említette két szervezet fellépését a fajgyűlölet ellen. A hazai sajtó agyonhallgatta, szemben a Fidesz és a Jobbik hazug magyarázkodásaival.
anonyme!
Üdvözöllek!
Sajnos, nem csak agyonhallgatják, hanem még “harcolni” is kell ellenük.
Ez van balról:
.
“Nyílt Vélemény – a Népszabadság Szerkesztőségének!
2012.05.24
A Magyar Szolidaritás Mozgalom Békés Megyei Csoport koordinátorainak nyílt levele a Népszabadság szerkesztőségéhez.
Tisztelt Szerkesztőség!
A Népszabadság és annak online vátozata az elmúlt egy hétben igen vitriolos hangnemben írt a Magyar Szolidaritás Mozgalomról és különösen annak medgyesegyházi lakossági fórumáról, mint a lakosság problémái iránt érzéketlen vezetőinek vidéki „haknijáról.”
Több újságíró meglepő és vehemens támadást indított a Szolidaritás ellen, megkérdőjelezve a mozgalom valódi ellenzékiségének komolyságát, sőt a Tanács István által írt „Közmunkaprogram: útkaparók a dinnyeföldön” című cikkében a medgyesegyházi lakossági fórumra vonatkozó bekezdésében egyenesen köznevetség tárgyává teszi a Magyar Szolidaritás Mozgalmat és annak vezetőit.
A lakossági fórumon más sajtó orgánumok részéről több újságíró vett részt, akik hitelesen és objektíven tájékoztatták a medgyesegyházi eseményről az olvasóközönséget.
Mi, medgyesegyháziak, békéscsabaiak, gyulaiak, mezőhegyesiek, orosháziak és mindahányan Békésből azt hittük, hogy ezt a módszert a jobboldali média használja minden demokratikusan gondolkodó közszereplő ellen, de sajnos nem így van. A karaktergyilkosságot a jobboldal helyett úgy látszik elvégzi a baloldali média is. Melyik az a politikai erő a baloldalon,a melynek érdeke a Szolidaritás mozgalomnak és Kónya Péternek a közgondolkodásból való törlése? Milyen hatalom az, amelyik attól retteg, hogy a baloldalon lesz összefogás és esetlege ennek az élére – vagy domináns helyére – a Szolidaritás áll? Úgy gondoljuk,hogy nem a jobboldalon kell keresni az okokat, hanem a baloldalon. Az erejüket vesztő pártok azok, amelyek nem szívesen látnak komoly konkurenciát maguk körül, mert 2014-ben lehet, hogy már nem ők ülnek a Parlament padsoraiban. ”
http://www.szolidaritasmozgalom.hu/
.
Akkor mit várhatunk jobbról?
Mit lehet még az ehhez hozzászólni?
Semmit!!
A felhívás szövegével teljesen egyetértek! De:
“alkotásaikat akarjuk tanítatni gyermekeinknek.”
Vagy tanítani, vagy taníttatni! Vagy eggyel több a “t” vagy eggyel kevesebb!
Ki kellene javítani, vagy javíttatni!
Már megint számolási gondjaim vannak.
2,5-nél megálltam!
“Mit lehet még az ehhez hozzászólni?”
Mit lehet még ehhez hozzászólni?
Bocs, mindenkitől!
.
nem-tom!
fölösleges, fontoskodó, magadat előtérbe helyező a hozzászólásod.
.
DE
.
segítek, jó?
ha van gyermeked – s józan eszed – akkor nem várod el, hogy mások tanítsák csak, és kizárólag. esetleg te magad is tanítgatod, nevelgeted. így hát, tök mindegy, hogy tanítani, avagy taníttatni.
tehát, úgy gondolom, téged kéne javíttatni, s nem javítani.
egy erre specializálódott szervízben, hol a beadott, rosszul működő egyedeket a szakértő kezek megjavítják, ahol én, s mások az ilyen felesleges, fontoskodókat javíttathatják.
no ecsém, most aztán szarva közt a tőgyit neked!
T. Bohém!
09:21
Ez egy viszonylag újnak tekinthető jelenség. A szocikhoz köthető médiák semmivel sem különbek a Fidesz propagandistáinál ha az MSZP ellenzéki konkurenciájáról van szó.
csakigazatmondo
Okos hozzáállás! Gratulálok!
Egy felhívást helyesírási hibával kiadni? Még a Nagy Imre Társaságnak sem szabad! Sőt!
Igaz, ecsém?
Dr Ducar 140
Hogy lehet olyasvalaki szavadságon , ( pl. az ” ellenzék ” ) aki nincs is ?
Nemlétezők nem mehetnek szabadságra !
Többségével egyetértek, de Szabó Dezsőt besorolni Nyirő József mellé erős túlzás. Bizony elkeseredettségében, hibázott, és bűnösöket keresett a sok veszteség után, és igen a zsidóságot említette, hogy ők mit sem éreztek belőle, hisz “megmaradt mindenük”, illetve ők tehetnek róla stb…és később szemléletet váltott!
de rengeteg olyan műve van ami még csak nem is említi ezt a témát…
a másik meg, hogy később már elítélte a nyilasrendszert…
csak ezért minden alkotását tiltani, hát, hogy is mondjam… fura!
“Amit a magyarságról szólok, az éppen emberi igazság egy sokféleképp megrabolt, buta, balek fajért.”
Zsidókérdések Magyarországon – Zsidókérdések Magyarországon
ALEXANDER BERNÁT FILOZÓFUS
Szőcs Zoltán írásai SZABÓ DEZSŐRŐL
http://szocszoltan.nethu.net/szabo-dezso-es-a-magyar.html
Szabó Dezső és a magyar zsidóság
Tisztelt Konferencia, Hölgyeim és Uraim!
Előadásomat egy nem túl meglepő, de tárgyunk szempontjából egyáltalán nem elhanyagolható fontosságú konstatálással kell kezdenem: Szabó Dezső nem volt zsidó. Felmenői történelmi korokig visszamenően erdélyi protestánsok voltak. Apai ágon őskolozsváriak, azon belül is az úgynevezett hóstátiak közül valók, akik Kolozsvár legrégibb polgárait adták. Anyai ágon a kalotaszegi Türe községhez köthető családfája. Ha van erdélyi magyar írónk – és most a származására utalnék -, akkor Szabó Dezső mindenképpen az. Érthetően semmiféle családi vagy rokonsági vonatkozások nem inspirálhatták őt arra, hogy a zsidó entitással foglalkozzon. Egy kivételével, nem is tudnék megnevezni írását, amely a zsidóságot önálló témaként vizsgálná. Nem érdekelte őt a zsidóság. Mint ahogyan nem érdekelték kimutatható mértékben a lengyelek, a portugálok vagy az Észak- Hollandiában őshonos frízek sem. Nyugodtan megállapíthatjuk: négy évtizedes írói munkássága alatt kizárólag és csakis a magyarság nemzeti problémáival, kiváltképpen jövőjének kérdéseivel foglalkozott. Számára csak ez jelentett megoldandó feladatot, más nem érdekelte. Hogy aztán a magyarság helyzetének, gondjainak, nemzetünk létkérdéseinek, XIX. és XX. századi fokozatos és megállíthatatlan leépülésünk – máig tartó – folyamatának elemzése közben gyakran emlegetésre kerül írásaiban a zsidóság, az más kérdés, ami már egymagában véve is valamit jelez társadalmi és történelmi sajátságainkból.
Szabó Dezső viszonya a világ nem magyar etnikumaihoz gyermetegen egyszerű és kiszámítható, szinte krisztusi volt: mindenkit ostorozott és ellenségének tekintett, aki a magyarságnak így vagy úgy ártott, annak kárára volt vagy abból élősködött. Ezzel szemben mindenkit természetes szövetségesének, tágabb értelemben vett családjának tartott, aki a magyarság sorsát előbbre vinni, könnyíteni, felemelni segített.
Fajelmélete nagyon sajátos fajelmélet: két féle embertípust különböztetett meg: a gazembert és a becsületeset. És semmi társadalmi vagy etnikai hovatartozás nem befolyásolhatta őt abban, hogy kit hová tartozónak minősítsen e két kategórián belül. Zsidókérdést nem ismert, magyarkérdést annál inkább. S hogy a magyarkérdés analízisei közben belebotlott a zsidókérdésbe, nem ő kárhoztatható érte, amiként az erdész sem, ha a tölgyesbne járván a fák számbavétele közben fagyöngyre lel.
Szabó Dezső úgy foglalkozott a magyar zsidósággal, hogy tulajdonképpen soha nem is vele foglalkozott, de amikor nemzeti létünk mélystruktúráját tárta fel kutató tekintete, mindig és minden ideggócnál ott találta a magyar zsidót és általában szignifikáns pozícióban. Választhatott: vagy ignorálja életművéből a zsidókérdéssel való foglalkozást – ami maga után vonja a magyarkérdéssel való beható foglalkozás feladatát is- , vagy továbbra is foglalkozik fajtájának és nemzetének kilátásaival, de akkor kénytelen bevonni vizsgálódásai körébe az önmagukat már nagyon is otthon érző jövevényeket.
Az utóbbit választotta.
***
1923- ban Szabó Dezső a Rokamból- romantikában elejt egy érdekes mondatot: “A kor másik nagy szenvedélye az antiszemitizmus. Az a gyűlölet, amelyet az utolsó évtizedek gazdasági fejlődése, a világháború és a két forradalom eseményei kiváltottak a tömegekből. ERRŐL A KÉRDÉSRŐL, AMELYNEK TUDATOSSÁ TÉTELÉBEN OLY NAGY EGYÉNI FELELŐSSÉGEM VAN, talán alkalmam lesz közelebbről külön tanulmányt írni.”*
(* Szabó Dezső: Rokamból- romantika, Élet és Irodalom,
1923./5. sz. (július hó), 36. old.)
Elismeri tehát saját felelősségét – bár én a felelősség szó helyett inkább eredményességet mondanék – a zsidókérdés tudatossá tételében, ami azért külön kiemelendő, mert csupán a status quo megláttatásáról van szó, nem pedig kitalálásáról vagy megteremtéséről, amint azt gyakran számlájára írnák zsidó kritikusai.
A teljesség igénye nélkül tekintsünk bele néhány írásába, amelyek a kérdés tudatossá tételének állomásaiként értékelhetők a Szabó Dezső- i életmű korai szakaszában. Az 1907/ 08- as tanévet kiemelném ebből a szempontból, de Szabó Dezső közírói tevékenységének kezdetét is ehhez az időszakhoz kötném. Az ekkor még magyar- francia szakos középiskolai tanárként működő író a kolozsvári Református Kollégium miliőjében szerezte meg egyéniségének legmeghatározóbb vonásait, ezért számára kezdetben ismeretlen a zsidókérdés, mint társadalmi kihívás. De amikor elkezdte tanárkodását, hirtelen találkozott vele. Ha valaki veszi a fáradságot és a székesfehérvári, a nagyváradi, a sümegi, vagy az ungvári állami főreáliskolák korabeli évkönyveiben, ahol a vallás is feltüntetve volt, megnézi Szabó Dezső osztályaiban a zsidó tanulók és tanárok számarányát, láthatja, hogy némely tanévben kisebbségben érezhette magát a református franciatanár. A Fejér megyei Naplóban 1908. március 5- én megjelent FAJI MORÁL c. cikke is egy zsidó tanártársával való vitájának utózengete. Az írás óriási felhördülést váltott ki, a megyei lapok mindegyikében pro vagy kontra reagáltak rá hovatartozása szerint az olvasók. A 87 évvel ezelőtti sajtóvita részleteire most nem térünk ki, de érdemes idézni a FAJI MORÁL néhány gondolatát:
“Mindenki tudja, milyen új fejlődést nyitott meg a kereszténység a morál terén. Azelőtt volt görög ember, római ember, zsidó ember, de ember nem volt. Ezt a legmagasabb földi fogalmat a kereszténység teremtette meg, hogy irgalmunkon át rokonnak lássuk mindazokat, kik lelkileg szeretni és szenvedni tudnak.
A kereszténység előtt a faji morál volt az emberi lélek törvényadója. Ez a morál, melyet együttélő közösségek életösztöne teremtett meg, asszerint értékeli a tettet, hogy milyen hasznot hajt a fajnak. Ez a morál aztán az a nagy erő, mely egy ökölbe tudta szorítani a faj minden izomerejét. A faji morál legélesebb, legtipikusabb, legváltozatlanabb formáját a zsidóknál láthatjuk. Az a jeruzsálemi zsidó katona, ki szembeköpi Titus katonáját s az a zsidó szocialista agitátor, ki szembeköpi a gój Magyarországot, ugyanazon erőnek a megnyilatkozásai: az intranzigens zsidó gyűlöletnek az idegen iránt.” A továbbiakban a Talmudot, mint etikai tanításgyűjteményt tekinti át Szabó Dezső és megjósolja, hogy az egy olyan könyv, amelynek utolsó lapjára oda lehetne írni: folytatása következik.
Ha tovább vizsgáljuk, hogy a pályája kezdetén lévő Szabó Dezső alapvetően hogyan nyilatkozik a zsidóságról, valószínűleg meglepődünk, mert több benne a pozitívum, mint várnánk, a kritika pedig kivétel nélkül mindig defenzióból, védekező alaphelyzetből indul ki és a már meglévő, a magyarságot méltánytalanul érintő helyzetek korrigálásának békés és diplomatikus felvetéséből áll. Számos helyen burkoltan vagy nyíltan figyelmezteti a zsidóságot, hogy szertelen terjeszkedése és szerzési vágya olyan szélsőséges dimenziókat kezd ölteni, hogy annak szükségszerű visszahatása nagyon súlyosan érintheti majd őket. Amikor idézőjelesen, de Szabó Dezső kvázi filoszemitizmusáról beszélnek, ezekre az írásokra gondolnak. Nézzünk néhány jellemző példát.
1914 júniusában a Huszadik Században a következő sorokkal zárja le a közte és Dr. Patai József zsidó lapszerkesztő között korábban lezajlott sajtópolémiát, melynek tárgya a hazai zsidóság szerepének értékelése volt:
“Dr. Patai cikke őszintén, mélyen meghatott. Ha bármely irány ilyen emberiességgel nyilatkozik meg: az én irányom is és képviselőjét testvéremnek érzem. Mert nem X irány és nem Y irány az igazság: minden emberi áramlat ez, mert az ellentétes igazságok csak a logikában zárják ki, de az életben feltételezik egymást. Ám hasson dr. Patai igazsága, amennyiben a zsidó faj erőit, emberi mély értékeit megőrzi és hatóvá tenni tudja. De hasson az én igazságom, mindannyiszor, mikor a zsidó fajiság és felekezetiség, a más emberformák ellen támadást, gyűlölködést akar jelenteni. Hiszen ezzel csak nem az uniformizálást hirdetem! Mély problémák a felvetett kérdések. És higgye meg dr. Patai, hogy az, ami vitánknak nemes tónust adott, éppen az, hogy zsidóságunkból és magyarságunkból mindketten emberré tudtunk ágaskodni.”*
(* Patai József: Harc a zsidó kultúráért, Múlt és Jövő kiadása, é. n. 115. old.)
1918- ban Kner Imrének a gyomai nyomdatulajdonosnak levelet ír Az elsodort falu kiadása kapcsán. Ebből idézünk:
“… Hihetetlen, hogyan értette Ön a regényem. Ez a regény ezerszer forradalmibb, mint a nemzeti tanács, és teljesen, ordítóan az ő programja, sőt! Ez még a forradalommal szemben is a nép jogait követeli. A zsidósággal szemben éppen a program alapján, a minden faj egyenlő hozzájutása érdekében az élethez mer bátor és igaz szavakat hangoztatni, éppen a faji elfogultság, a pénz- imperializmus és ősi babonák ellen. Ez egy szükséges kritika azzal a fajjal szemben, mely, ha nem volna, nálunk kémiai úton kellene előállítani, de amelyet meg kell menteni önmaga bűneitől, s attól, hogy egy gőgös, elfogult pénz – feudalizmus legyen.
Amit a magyarságról szólok, az éppen emberi igazság egy sokféleképp megrabolt, buta, balek fajért.”*
(* A könyv mestere (Kner Imre levelezése), Magyar Helikon kiadó, Bp., 1969. 36. old.)
És hogy mennyire nemcsak a pályája kezdetén álló Szabó Dezsőt jellemzi ez a hang, álljon itt egyetlen példaként – a fellelhető sok tucat közül – egy 1934 karácsonyán adott interjújának részlete. Beszélgetőpartnere Szombati Sándor volt:
“Zsidótemplomban egyszer voltam, egy drága felejthetetlen zsidó tanárom kérésére. Hosszúnap volt. Mondhatom megdöbbentő hatással volt rám. Egy pillanatra mintha megéreztem volna ennek a jobb sorsra érdemes fajnak egész tragédiáját. Most persze azt kérdezi: hogyan? Én… és a zsidóság? De én mindjárt felelek is: én mindig elismertem és nagyrabecsültem a zsidóság erényeit és értékeit. Mindig csodáltam bennük a tudásszomjat, a családi élet szentségét és azt a tiszteletet, amellyel szellemi nagyjainkra felnéznek… Amikor tanárkoromban nem egyszer kirándulni vittem az osztályomat, míg a keresztény fiúk mind a szabadban hancúroztak, veszekedtek és egymást csúfolták, addig a zsidó fiúk percről percre jöttek hozzám új kérdésekkel: ennek a növénynek mi a neve? És ennek? És ennek? A zsidóság tudásszomja csodálatos…” *
“Mitől lenne antiszemita Szabó Dezső? Soha kezet nem emelt egy zsidóra sem, fiatalon négyszer párbajozott ugyan, de bizonyíthatóan keresztényekkel, fegyveresen nem harcolt a zsidóság ellen és másokat sem szólított fel ilyenre, nem fosztott ki, nem károsított meg, nem jelentett fel zsidókat, nem gyújtott fel zsinagógákat, semmiféle olyan szervezetnek, pártnak a tagja nem volt, amely efféle célokat tűzött maga elé. Sőt, példa nélküli személyes bátorsággal heroikus küzdelmet folytatott Hitler és Szálasi nevetségessé tételére, hiteltelenítésére, a magyar nyilasmozgalom, a fasizálódó közélet megfékezésére, az elvaduló politikai légkör kijózanítására. Ő írta meg 1942- ben és adta ki 1943/ 44 telén – ezt csinálta volna utána, aki meri! – a magyar irodalom egyetlen ‘45 előtt született antifasiszta regényét”
De mégis és mégis, de akárhogy is: Szabó Dezső antiszemita.
Könnyen ráfogható, mivel emberfia az utóbbi 60- 80 évben még nem tudta úgy definiálni az antiszemitizmust, hogy azt a zsidók is kompetensnek fogadják el. De miért csodálkozunk, hiszen az antiszemitizmus eleve nem definiálható anélkül, hogy a zsidóság fogalmát ne definiálnánk. De itt ugyanakkora a káosz, mint amott. Mitől zsidó a zsidó? Ha őt kérdezzük, pozitív válasz helyett negatív információt kapunk: a zsidóság nem faj, nem nemzeti kisebbség, nem kulturális kisebbség, egyáltalán nem is kisebbség, nem etnikum, de még csak nem is felekezet, hiszen ateista zsidók is vannak. Még abban sincsen egyetértés közöttük, hogy magyar zsidóként vagy zsidó magyarként definiálják önmagukat. Hogy mitől zsidó a zsidó, ahhoz a nem zsidónak semmi köze, de ha mégis antiszemitának minősíttetik, akkor a retorzió nem marad el. Mert ebben az esetben valakit el lehet marasztalni antiságért egy olyan fogalom viszonylatában, amely sehol sincsen definiálva. Olyan ez, mint az ország, amelynek nem jelölik ki a határait, de ha bárki is áthágja azokat, szigorúan eljárnak vele szemben, mert a határ tisztázatlansága nem mentesít a határsértés bűntettének megvalósulása alól. Mindenesetre furcsa jogi bukfenc, komikusnak is nevezhetném, ha nem lenne véresen, nyaktörősen valódi.
1947- ben jelent meg a Kossuth kiadónál, Pór Dezső és Zsadányi Oszkár szerkesztették. Címe: TE VAGY A TANU! UKRAJNÁTÓL AUSCHWITZIG. A közel 500 oldalas könyv megpróbálja számba venni a szomorú leltárt: a gettókat, a menekülteket, a halottakat, a táborokat, a budapesti és a vidéki zsidóság kálváriáját. A “Szabó Dezső tanúsága” című fejezetben pedig Gáspár László nem kevesebbet mond ki, minthogy a holocaust tragédiáját az okozta, hogy az ország nem hallgatott Szabó Dezsőre, hogy eszméi süket fülekre találtak. Tanulmányát ezekkel a szavakkal zárja: [Szabó Dezső] “A húszas évek legvégén aztán békejobbot nyújtott a magyar zsidóságnak is és előbb hallgatólagosan, majd a szélesebb nyilvánosság előtt is elégtételt nyújtott ‘a magyar nemzet zsidó elemeinek’, elismerve ezzel, hogy a nyelvében, szokásaiban és magyar eszményeiben élő honi zsidóság is integráns része a magyar nemzetnek.
Szava azonban, sajnos, pusztába kiáltó szó maradt, de próféciáit és tanúságát még ma is sokan megszívlelhetik.”
.
nem-tom
rád már reagálni is felesleges.
mindent elmond értelmi képességedről a legutolsó hsz-ed.
Krizsak,
Nagyon érdekes volt olvasni. Nem nézek utána, inkább elhiszem.
Ezzel együtt jó lesz odafigyelni, hogy ki és miért hivatkozik Szabó Dezsőre.
Amúgy igazolva látom elképzelésemet, hogy abban a korban a korszellem sok mindent megmagyaráz, és abban a korban az antiszemita felvetések még nem feltétlenül azt jelentették, amit a 30-as évektől kezdve.
Szerintem, inkább az ötletadókat kellene “tisztába” tenni!
.
“Kósa szerint a Kádár-korszak vállalhatatlan, a Horthy-korszak részben vállalható.
A kormánypárti politikus szerint nem szabad „a mai értékek, viszonyok, erkölcs, világlátás alapján” régi korokat megítélni, „mert akkor nagyon eltévedünk a történelemben”. Kósa arra hívta föl a figyelmet, hogy az Egyesült Államokban a Horthy-korszak idején – bár demokrácia volt – fajüldözés volt abban az értelemben, hogy a négereknek nem volt választójoga, vagy létezett a kényszerkasztrálás jogintézménye. Ugyanebben az időben – tette hozzá – nem volt női választójog Svájcban, és általában Európát – és benne Magyarországot – nem jellemezte az általános, titkos és egyenlő választójog. „Ha a saját mércéjén megnézzük a Horthy-korszakot a többi európai vagy észak-amerikai államhoz képest, akkor – gazdasági teljesítményben, oktatásban – számos előremutató vonást is fölfedezhetünk benne” – vélte Kósa Lajos.
A Kádár-korszak „nyilvánvaló diktatúra volt, miközben akkor már voltak a mai értelemben vett emberi jogok, személyi szabadságjogok” – fogalmazott a politikus, úgy folytatva: „a Kádár-korszak egy igazi gazdasági kudarc és lemaradás, amelyben ráadásul a magyar társadalom nyilvánvaló morális szétesése is végbement”.
A fentieket összegezve Kósa azt mondta: „a Kádár-korszak egyértelműen vállalhatatlan, a Horthy-korszaknak pedig bizonyos dolgai vállalhatatlanok, mások kevésbé, vannak eredményei, például gazdasági téren, én így nézem ezt a kettőt”. Hozzátette: „amíg Magyarország nem lett megszállt ország, a szélsőséges politikai nézeteteket valló erők sosem voltak kormányközelben”.
http://atv.hu/belfold/20120530_horthy_kadar
.
Csesszük meg!
Ezek után, mint várjak a “tudatlan” falfirkálóktól!
Komolyan, megmondhatnák már, mi az Európai Unió véleménye ebbe a kérdésbe a jelenlegi kormányzati munkáról.
Az Oroszok már egyértelművé tették.
Személy szerint én elvárom, de minél gyorsabban, addig míg szavakkal lehet kezelni a kérdést!
De hát kivagyok én, egy icipici porszem.
A rohadt életbe – tényleg,nem viccelek – az utcák még mindig üresek! Ebből az országból tényleg menekülni kell ! Ki az a szemét, aki minuszolja az antiszemitizmus terjedésével szembeni beírásokat? Ki az, aki tapsolva üdvözli, a fasizmus támogatóit,és hozsannázza azoknak az embereknek az iskolákban való tanítását,akik nélkül a fasizmus nem igazán tudott volna költői szárnyakon repülni! Kósa csak a megalapozott 20 évre támaszkodik véleményben Nem ő a főbűnös,ha nem az az értelmiségi ” elit ” aki tevőleges részt vállalt a mai fiatal nemzedék félretájékoztatásában,és ma is hallgat,mint szar a fűben! Fuj!
Gyöngyi Péter
Ezt én minuszoltam. Válaszom ott van a 07:38-as bejegyzésemben. Nem lehet mindenért az elhallgattatott értelmiségi “elit”-et hibáztatni! Magyarországon 8 millió szavazásra, azaz döntésre jogosult állampolgár él. Ilyenkor hol vannak?
Anonyme A nyolc millió állampolgárból legalább hat millió,azoknak a közéleti személyiségeknek a véleményére ad, akiket én értelmiséginek gondolok! Lehet hogy nem azok,én a magam részéről nem is tartom annak, de valamiért sokuk mégis közszereplő és véleményével alakítja a közhangulatot! Kvázi ugyanúgy,sőt mondhatnám erőteljesebben politizál mint sok politikus,akik pont az ő véleményformálásukra támaszkodva kerülnek ki győztesen,nyerni szándékozó csatározásaikból, általunk!
Anonyme,egyébként értékelem,amit írtál nekem!
Felháborító és undorító amit a magyar jobboldal a parlamentben művel: http://www.youtube.com/watch?v=svGI-DvS4is&feature=g-logo
Tisztelt dr Ducar140!
.
dr Ducar140
2012. május 30. szerda
07:22
.
“Igen ez hiány pótló, a civilek szólalnak meg!!!
“ellenzék” még mindig szabadságon van???????
Hölgyeim és uraim fel kell ébredni, vagy vissza adni azt a pénzt amiért nem dolgoztak meg, mert ez NULLA amit tesznek!!!!!!!!!”
.
+++++++++++++++
.
A számból vetted ki a szót :-))))).
Tölgy 20:41
Egyáltalán nem meglepõ. Ugyanúgy viselkednek, mint a nácik a weimari
parlamentben 1930-1932 években. Mi mást lehet ezektõl elvárni. Semmit.
En nem csipem a kommunista-szocialista politikusokat na persze Kadarnak komoly erdemei voltak abban, hogy Magyarorszagon anyagi biztonsagban elhettek az emberek az elozo rendszerben es meg csak zaklatasoknak sem volt kiteve az atlag ember maximum az ertelmiseg. Nagy Imre szinten batran cselekedett 56-ban. Viszont barmennyit is hibazott ez a ket ember a mai politikusok horthytol orbanig meg a cipoiket sem vihetnek de ki se pucolhatnak oket! Olyan szintu neonazi rendszer visszaallitas mint ami Magyarban folyik meg nem volt pelda a vilagban :(
Én nem állítom , hogy a mai magyar baloldalon politikusok tökéletesek lennének. Azonban a magyar jobboldal egy elmebeteg csürhe akik mint valami szekta imádják Horthy Miklós szellemét. Ezeknek semmi közük nincs a Nyugat-Európában lévő mérsékelt jobboldalhoz, de a szlovák és román mérsékelt jobboldal is sokkal normálisabb mint a Fidesz. Én ugyanis már semmi különbséget nem látok a Fidesz és a Jobbik között. A Fidesz és a Jobbik is rész vesz Horthy Miklós dicsőítésében és a nyilas Nyírő nemzeti hőssé tételében. Már idő kérdése és Szálasinak is szobra lesz.
Mit akartok? Ezt a csürhét a közös koncon kívül, amit a nagyfőnök oszt, csak az antiszemitizmus, antiliberalizmus, antimarxizmus, antikapitalizmus, Európa- és Amerika-ellenesség és revansiszta nacionalizmusuk – régen ezt röviden hitlerizmusnak nevezték – tarthatja egyben. A köztük okkal rettegve rejtőzködő kripto-zsidóikkal és a néhány ágáló dísz-zsidójukkal együtt.
#
Bohém
2012. május 30. szerda
15:59 Kósa Lajos a Fidesz ügyvezető alelnöke és szerinte a Horthy korszak bizonyos része vállalható! Mert hogy történtek akkor “előremutató” dolgok. A Fidesz alelnöke Adolf Hitler katonai szövetségesét dicsőíti és igyekszik elfeledkezni a zsidó törvényekről, az antiszemitizmusról, a koncentrációs táborokról és a több százezer elesett, vagy megnyomorított magyar katonáról akiket Vitéz Nagybányai Horthy Miklós küldött a szovjet frontra. A Fidesz alelnöke szerint a Horthy örökség részben vállalható! Melyik része?
“a Horthy-korszaknak pedig bizonyos dolgai vállalhatatlanok, mások kevésbé, vannak eredményei, például gazdasági téren, én így nézem ezt a kettőt”.” (atv-link, Kósa)
.
Kósa szerint Hitler is vállalható, merthogy “gazdasági téren”, az iparosításban tett valamit? A németek mégis másképpen ítélik meg Hitlert és tetteit mint ahogy adott esetben Kósa Horthyval teszi. A magyarok Horthy politikáját miért nem ítélhetik meg a hullahegyek alapján? Horthy Hitlernek – és világraszóló szégyenének – a szövetségese volt!
Helyre kellene tenni a magyar történelem-tudatot is, ahogy a németek a sajátjukkal megtették, nem pedig évtizedek múlva, újra és újra a penészt glancolni.
Szerintem meg nemcsak Szabó Dezső volt antiszemita, hanem a szerecsenmosdató Alexander Bernát is. Annyiban igaz a megkülönböztetés nyírőtől, hogy Szabó Dezső rossz író volt, nyírő meg egyáltalán nem volt író. (Már említettem volt, hogy az írás is művészet. Mint a festészet, valamint a kőfaragás és a balettánc.) És ha már mindenképpen születési hely szerint kell az irodalmat oktatni, akkor erdélyiként mindenekelőtt Mikes Kelement kell méltatni. És még hányan vannak…
Savanarolla maglyan vegezte, Mussolinit felhuztak… Orban sorsa elore meg van irva…
“Mutassuk meg, hogy nem akarunk a történelem szemétdombján bohóckodókkal közösséget vállalni!”
Az a baj, hogy azok nem bohockodtak, hanem nagyon is komolyan gondoltak.
“Vannak példamutató államférfiaink, akiknek kezéhez nem tapad ártatlanok vére. ”
Matyas kiralynak nem tapad a kezehez artatlanok vere?
Udv;
Moshe