Budapest – Politikai földcsuszamlás emelte Orbán Viktort hatalomba Magyarországon, ahol gyorsan bebetonozta magát kétharmados többségével. Kormányzati ciklusa feléhez érve keserves kép tárul elénk. A mélységesen megosztott, pénzügyi összeomlás szélén álló ország a nemzetközi színtéren kispadra kényszerült, írja a diktatúra első félidejét elemző cikkében Keno Verseck.
.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök alighanem másként képzelte el a kormányzati félidejét. Két éve, jobboldali nacionalista Fidesz pártja diadalmas választási győzelme után Orbán, az örömtől ragyogó győztes bejelentette „a régi rend eltörlését és egy új nemzeti rend felépítését”. Mostanra a helyzet Magyarországon keservesebb nem is lehetne: pénzügyileg az ország az összeomlás előtt áll, gazdasága mélyrepülésben, szociális téren pedig széles rétegek szegényednek el. Belpolitikailag Magyarország szélsőségesen polarizált, külpolitikailag olyan elszigetelt, mint még egyetlen uniós tagállam sem volt soha.
.
Ha ez nem lenne elég, Orbánnak kellemetlen személyi ügyekkel is meg kell küzdenie. Szerdán délelőtt a parlamentnek új államfőt kellett választania, miután a tisztséget eddig betöltő Schmitt Pál alig 20 hónap után, április elején kénytelen volt lemondani. Az egykori vívó olimpiai bajnok, akit személyesen Orbán választott ki 2010 nyarán a hűséges törvényaláíró szerepére, egy plágiumbotrányon csúszott el – 1992-ben írt doktori disszertációja szinte teljes egészében más művek magyar fordításából áll.
.
Utódaként most a parlament Áder Jánost választotta meg. Az 52 éves jogász mellett 262 képviselő szavazott, 40 ellene. Áder ezzel Magyarország első posztkommunista elnöke, aki nem pártok felett álló személyiség, hanem sokat megélt politikai profi: korábban Orbán jobb keze volt és választási kampányokat szervezett, vonalba rendezte a párt bázisát, és fegyelmezte a frakciót. De aztán Orbán „előmunkása” választási kampánystratégaként elszúrt két parlamenti választást, köztük a biztos győzelemre vett 2006-ost, és kegyvesztett lett.
.
Áder az elmúlt három évet a hatalmi központtól távol, az Európa Parlament egyszerű képviselőjeként Brüsszelben és Strasbourgban töltötte. A száműzetést a legcsekélyebb zokszó nélkül tűrte. Mi több, olyan törvények szerzőjeként tette magát hasznossá, amelyekkel a szándék szerint hosszú távra bebetonozzák Orbán és a Fidesz hatalmát: Áder írta az új magyar választási törvényt, amely kedvez az olyan nagy pártoknak, mint a Fidesz, és ő tervezte meg az igazságszolgáltatási reformot, amely miatt az EU-Bizottság pert indít, mert a törvény alapján a végrehajtó hatalom beavatkozhat a bírók és a bíróságok tevékenységébe.
.
Alighanem feltétel nélküli lojalitása kövezte ki Áder „száműzetésből vissza a csúcsra” vezető útját, ahogyan az index.hu portál összefoglalta a hirtelen karrierugrást. Az államfő feladatköre ugyan túlnyomórészt reprezentatív, de közvetlen politikai befolyást is gyakorolhat, ha a törvényeket nem írja alá, hanem visszautalja a parlament elé.
.
Csökkenő támogatottság
.
Ilyen blokádot Orbán semmilyen körülmények között nem akar megkockáztatni. Már Áder előde, Schmitt is hivatali ideje 20 hónapja alatt több mint 300 törvényt és egy új alkotmányt engedett át vitézül. Orbán és pártja hatalmi rendszerét azóta nagyrészt készre építették. A tervek szerint azonban hamarosan fontos reformcsomagot kell elfogadni az állami pénzügyek szanálására és a gazdaság támogatására, ezen kívül küszöbön áll új különadók –köztük a bankok összes pénzügyi tranzakcióira és a mobiltelefonálásra kirovandó adó – bevezetése.
.
Tekintettel az ilyen tervekre, Orbán számára a saját sorok összezárása különösen fontos. A lakosságban ugyanis fogyatkozik a kormányfő és pártja támogatottsága. „Orbán és pártja bevezette az ’erős kormányzás’ koncepcióját. Az elmúlt két évben gyakorlatilag minden területet alapvetően megváltoztattak, a többi társadalmi szereplő akarata ellenére, és mindig hatalmas konfliktusok közepette” – mondta Jeskó József politológus, a budapesti Méltányosság Intézettől.
.
Például a szociálpolitikát: Orbán retorikájában gyakran használja fel a kapitalizmussal szembeni rejtett haragot, és idézi fel minden magyar nemzeti közösségét. Valójában azonban kormánya kifejezetten antiszociálisan cselekszik. A „munka társadalmának” Orbán által propagált jelszava alatt radikálisan csökkentették a munkanélkülieknek járó szociális juttatásokat, a szociális segélyre szorulók számára bevezették a kötelező munkát, csökkentették a nyugdíjakat, és erősen megnyirbálták a munkavállalók jogait.
.
Ezek az intézkedések sok magyar szemében annyira drasztikusnak tűnnek, hogy időközben feltámadtak a húsz éve klinikai halott szakszervezeti mozgalom egyes részei. De az őseredeti Fidesz-klientúra, a közepes nagyságú magyar vállalkozók között is terjed az elégedetlenség. Az IMF kiebrudalása Magyarországról 2010 nyarán, továbbá az olyan „unortodox intézkedések”, mint a magánnyugdíjpénztárak államosítása vagy a külföldi nagyvállalatokra kirótt különadó, megrázták a befektetők bizalmát. Magyarország rekordnagyságú kamatokat kénytelen fizetni a hitelekért, a forint váltóárfolyama időnként drámai módon omladozott. „Sokkal kevesebb ingadozást és több kiszámíthatóságot szeretnénk” – mondja Niklai Ákos, a Munkáltatók és Gyáriparosok Szövetségének (MGYOSZ) elnöke.
.
Elszigetelve az Unióban
.
Ugyanilyen kevéssé látható az Európai Unióval való konfliktus vége. A vitatott médiatörvény 2010 decemberi elfogadása óta, amellyel kantárszárra fogták a közszolgálati média újságíróit, Orbán Brüsszelben mindig újra ígéri, hogy kormánya tiszteletben fogja tartani az EU normáit. Odahaza azonban más hangokat üt meg. Hol azt veti az EU-Bizottság szemére, hogy úgy viselkedik Magyarországgal szemben, mint egykor a szovjet vezetés, hol azt nyilatkoztatja ki, hogy Magyarország nem lesz gyarmat, hanem harcolni fog szabadságáért.
.
Így tett a múlt héten is. Az EU-Bizottság elnökével, José Manuel Barrosóval tartott találkozón Orbán biztosította partnerét, hogy átdolgozzák a kifogásolt törvényeket, egyebek között a Nemzeti Bank és az igazságszolgáltatás függetlenségéről volt szó. Az EU-Bizottság emiatt ugyan perli Magyarországot, de Barroso megígérte, hogy az EU nem áll többet a Budapest által öt hónapja kért 20 milliárd eurós szükséghitelről az IMF-fel folytatandó tárgyalások útjába. Orbán alig ért haza, így vonta meg a találkozó mérlegét: „Semmit nem veszünk vissza, semmit nem oldunk fel és semmit nem változtatunk meg.”
.
Harci retorikájával Orbán az EU-ban elszigetelte Magyarországot, és saját magát a szélre manőverezte, jelenleg nemigen akar vele találkozni egyik hivatali kollégája sem. De ez nem minden. Magyarországon mélységesen megosztott a politika és a közvélemény, az ellenzék és a kormánytöbbség között mélységes ellenségesség uralkodik. Ez újra megmutatkozik az új államfő megválasztásánál is. Schmitt Pál lemondása után a parlamenti frakciók utódlásáról szóló konzultációja a kormány puszta alibi-rendezvénye volt.
.
Még a magyar politikai kultúra alapos ismerői is meg vannak döbbenve a magyarországi állapotoktól. „Az első világháború előtt a k.u.k. parlamentben hihetetlen viták zajlottak, becsületsértésekkel és mindenféle átkozódásokkal, és este a kaszinóban az urak együtt kártyáztak. Ma ezt már nem teszik. Az uraknak már egy közös kaszinójuk sincs. Ez a gyűlölet beteges, és tönkremehet bele az ország” – mondta Dalos György író.
T.Visszakézből
Horn Gyula demokrata volt. Szakemberekkel elindult egy európai úton.Ez sokaknak nem tetszett. Legfőképpen a Kádár rendszer végén (Martonyi privatizációs kormánybiztosi idején), az Antall kormány alatt vagyonokat szerzett pénzembereknek, vállalkozóknak.Nem lehet összehasonlítani a mai kormánnyal.
DK? Nagy kérdés. Nincs mögöttük média, így igazi támogatás sem lehet.Mindemellett folyamatos támadások érik minden oldalról. Számomra nem meglepő, a Fideszhez és a szocikhoz köthető médiák hasonló, írhatnám, összehangolt támadása.
Végül egy igazán jó elemzés hazánk állapotáról:
http://www.168ora.hu/itthon/beteg-orszag-95952.html
sedona – az a feneség, hogy aki inkább a szemének hisz, és nem a kormány propagandájának()azaz érzi, hogy rosszabbul él, mint 2 éve) még az is azt mondja, hogy ez “azért van, mert Gyurcsány és Bajnai mindent elloptak, és ez a szegény Orbán nem győzi helyre rakni a kárt, amit okoztak”
És az ilyeneknek ugyan mondhatod, hogy nem lesz nyugdíja, mert nincs erre kötelezettség a tákolmányban – mert azt is csak kommenista hazugságnak tartja.
És a kormánypárti kommentelők mantrája bármiféle igaz kritikára, hogy “Csak azért nyivákoltok, mert kiestetek a hatalomból de soha nem fogtok oda visszakerülni” bebebe!
Már mondtam: ne az itt kommentelők véleményéből induljatok ki, hanem a “közszolgálati” adókon lógó, kormánypárti sajtót vagy inkább Blikket olvasó
közönségből. akiket jobban izgat egy ValóVilágos kettyintés, mint a való világ!
csatt – legalább mi itt egymás között ne csúsztassunk. A nép NEM a 300 Ft-os vizitdíj ellen szavazott. Hanem a nyíltan bevallott megszorítások ellen, és az Szdsz által erőltetett egészségügyi reform – beleértve a privatizálást is- ellen. Ahogy a fizeSS ellenpropagandája sem a 300Ft ellen irányult a Cisco nyomatásával.
Kádár népe foggal-körömmel ragaszkodott az utolsó vívmányaihoz.
Sajna a szövegével igaza volt Horn Gábornak – csak azt felejtette el hozzá tenni, hogy “és minket is” – sőt főleg őket küldték el melegebb égtájra.
Orbán jobban ért a magyar néplélekhez: elég azzal zsongítani, hogy ezek nemmmexorítások – és a kábult áldozat máris könnyedén markecolható!