Debrecen – Elvégezték az első, sikeres beavatkozást a hagyományos kombinált gyógyszeres kezeléssel nem gyógyítható magas vérnyomással küzdő betegnél a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum (DEOEC) Kardiológiai Intézetében, jelentette be az intézet igazgatója.
.
Édes István professzor tájékoztatása szerint a hatékony eljárással csökkenthető a kockázata olyan, magas vérnyomáshoz köthető kórállapotoknak, mint a szívinfarktus, az agyi érkatasztrófa, a vakság vagy a szív- és veseelégtelenség.
.
Az egyetemi tanár elmondta: a vese beidegzésének roncsolása hatékonyan csökkenti a vérnyomást. Az Európa több nagy gyógyító centrumában már bevezetett új eljárás lényege, hogy a vese beidegzését hatékonyan és biztonságosan megszakítják egy rádiófrekvenciás energialeadással működő katéterrel.
.
Az eljárással kiváltható a korábbi, sebészi úton történt idegroncsolás (sympathectomia), amely hatékony, de erősen invazív, műtéti kockázattal, sebfájdalommal járó beavatkozás, fűzte hozzá a kardiológiai intézet igazgatója.
.
Szűk Tibor, a beavatkozást végző egyetemi adjunktus az eljárás részleteit ismertetve rámutatott arra: a veseartéria beidegzésének roncsolását kórházi körülmények között, katéteres laboratóriumban végzik helyi érzéstelenítéssel, a combi verőér megszúrásával.
.
Tájékoztatása szerint egy speciális katéterrel érik el a veseverőeret röntgensugár alatt. Mindkét vese verőerében a katéterrel több pozícióban rádiófrekvenciás energia segítségével az érfalon keresztül égetik el az ér körüli idegfonatot. Az egyórás beavatkozást követően 24 óra kórházi megfigyelés szükséges. Az eljárás szövődmény lehetősége csekély, az egyéb katéteres vizsgálatokhoz hasonló – mondta Szűk Tibor.
.
Hozzátette: a beavatkozást olyan magas vérnyomásos betegeknél lehet alkalmazni, akiknek a vérnyomását három vagy több vérnyomáscsökkentő gyógyszerrel sem sikerül egy adott érték alá csökkenteni.
.
Csanádi Zoltán egyetemi docens, a helyi szívelektrofiziológiai laboratórium vezetője az első sikeres beavatkozás kapcsán hangsúlyozta, az eljárással a betegek életminősége jelentősen javul, a súlyos és költséges kezelést igénylő szövődmények csökkennek, és nem utolsósorban a gyógyszerköltségek is egyértelműen mérséklődnek.
