Washington – A választások időszakában egyszer már lefolytatott vitát tavaly Donald Trump ingatlanmágnás és televíziós személyiség robbantotta ki újra, mondván, az elnöknek végre tisztáznia kéne, hol született. A 2011 áprilisában közzétett dokumentumok szerint Barack Hussein Obama II. 1961. augusztus 4-én 19 óra 24 perckor született a Honolulu városának határain belül lévő Kapiolani kórházban. Ez így kerek egésznek tűnik, csak éppen más dokumentumok mást mondanak.
.
Obama születési helyének nem lenne jelentősége, ha nem volna alkotmányos követelmény, ami kimondja, hogy elnökválasztáson csak az indulhat, aki az Egyesült Államok területén született és amerikai állampolgár.
.
Az elnök és környezete, valamint az általuk bemutatott dokumentumok szerint ez így is van, csakhogy akkor mit kezdjünk azzal az ugyancsak kétségbevonhatatlan ténnyel, hogy a Breitbart News beszerzett egy füzetet, amiben Barack Obama, a tehetséges, fiatal jogász, amúgy a Harvard Law Review volt elnöke egyértelműen kenyai születésűként szerepel?
.
Egy ilyen kiadvány természetesen semmilyen bizonyító erővel nem bír, különösen egy születési anyakönyvi kivonattal szemben, arra viszont feltétlenül alkalmas, hogy újra besűrítse az elnök körül évek óta lengedező, akár megalapozatlan, akár megalapozott gyanút. Két eset lehetséges: az elnök valamilyen csalással tünteti fel magát amerikai születésűnek; vagy: amerikai születésű ugyan, de ha vélt vagy valós érdekei a múltban azt kívánták, abban a pillanatban előállt a kenyai illetőséggel.
.
A Breitbart által megszerzett promóciós füzetecske 1991-ből származik, Obama akkori irodalmi ügynöke, az Acton & Dystel adta ki, egyértelműen úgy mutatva be emberét, mint aki „Kenyába született, Indonéziában és Hawaiin nevelkedett”. Elképzelhető, sőt valószínű, hogy a multikulti jó húsz évvel ezelőtt csúcsra járt tébolyában irodalmi pályafutás szempontjából kimondottan pozitívnak számított egy ilyen életrajz: egy három kultúrában nevelkedett, félvér fiatalember, aki elvégezte a jogot, eleve előnnyel indul a könyvtárszobában született középosztálybelivel szemben, hiszen van sztori, amivel őt el lehet adni. Művének irodalmi értéke teljesen elhanyagolható, ilyesmivel nem is érdemes már foglalkozni.
.
És ha nincs sztori, hát kreálnak egyet. Üzleti értelemben, főként az irodalmi ügynökség szempontjából, ebben sincs semmi kivetnivaló. Más lapra tartozik, hogy egy hawaii születésű amerikai részéről egyéb szempontokból nem jól veszi ki magát, ha anyagi érdekekből, vagy szakmai előhaladása szolgálatában egzotikus országból valósinak hazudja magát, vagy hozzájárul ahhoz, hogy az ügynöke ezt megtegye. A hamis – vagy valódi? – afrikai születési hely szerepel még Obama első tervezett kötetében is, amely a Journeys in Black and White (Utazások fekete-fehérben) címet viselte, és amit végül sohasem adtak ki; helyette a Dreams from my Father (Álmok apámtól) került ki a boltokba.
.
Most, ahogyan a kampány durvul, a papával is egyre több a baj. Az elnök hivatalosan egy amerikai antropológusnő és a kenyai pénzügyminiszter szerelmének gyümölcse, az apa valójában azonban gazdasági tanácsadó volt a kenyai pénzügyminisztériumban, amíg össze nem különbözött valakivel, es ki nem dobták. Amerikai múltja is meglehetősen zűrös: a Harvard, ahol ösztöndíjas volt, 1964-ben arra kérte a Bevándorlási és Honosítási Hivatalt, halassza el a döntést idősebb Barack Hussein Obama tartózkodási engedélye meghosszabbítása ügyében arra az időre, amíg az egyetem elhatározza, miként szabaduljon meg hallgatójától. Az egyetem adminisztrátorainak nehézséget okozott az öreg Obama életvitele, állandó pénzzavarai, valamint az, hogy „láthatóan meg sem tudták állapítani, hány felesége van”. Egy korábbi feljegyzés szerint noha idősebb Barack Hussein letette a vizsgákat, és tudása alapján lediplomázhatna, az egyetem „forral valamit, hogy megszabaduljon tőle. (…) Tervezik, hogy közlik vele, nem tudják tovább finanszírozni, jobb, ha hazamegy Kenyába és a diplomamunkáját már ott írja.”
.
S valóban, 1964 májusában David D. Henry, a Harvard nemzetközi kapcsolatai osztályának akkori vezetője írásban értesítette idősebb Barack Husseint, hogy noha vizsgakötelezettségeinek eleget tett, a gazdasági tanszéknek a továbbiakban nem áll módjában tanulmányait anyagilag támogatni. „Miért is arra a következtetésre jutottunk, hogy önnek véget kell vetnie Egyesült Államok-beli tartózkodásának, és haza kell térnie Kenyába, ahol folytathatja kutatásait és a diplomamunkáját”, áll a levélben. Obama kérelmezte, hogy maradhasson, erre azonban az adóhivatal mondott nemet. Elhagyta a Harvardot, elvált későbbi elnök fia anyjától, és 1964 júliusában hazament Kenyába. Diplomamunkáját sosem fejezte be.
.
Obama apjának életvitelével kapcsolatban már a harvardi évek előtt is merültek fel kételyek. 1961-ben, amikor előkészítőre járt a Hawaii Egyetemre, az iskola külföldi hallgatókkal foglalkozó tanácsadója értesítette a bevándorlási hivatalt, hogy Obama nemrégiben feleségül vett egy Stanley Ann Dunham nevű nőt – ő volt az elnök édesanyja –, csakhogy az a gond, hogy már van egy felesége Kenyában, nem beszélve arról, hogy „playboy módjára nőzik, amióta csak megérkezett”.
.
Idősb Barack Hussein, amikor kérdőre vonták, azt állította, valóban volt felesége Kenyában, de már elváltak. Ugyanezt állította Stanley Ann Dunhamnek, később azonban kiderült, hogy hazudott. Miután visszament Afrikába, egy olajcég, majd a kormány közgazdászaként dolgozott, később azonban elzüllött. 1982-ben, egy évvel a füzet kinyomtatása előtt halt meg autóbalesetben, amikor fia huszonegy évesen a Columbián tanult, majd pénzügyi újságíróként és szerkesztőként dolgozott a Business International Corporationnek.
.
A most előkerült, kék nyomású (a fedélen arany-kék) füzetben harminchat oldalas offszetnyomású oldal szerepel. Célja, hogy megemlékezzen az 1976-ban alapított Acton & Dystel irodalmi ügynökség fennállása 15. évfordulójáról. Jay Acton ma már nem képviseli Obamát, Jane Dystell azonban a mai napig ügyfélként tünteti fel az elnököt ügynöksége honlapján.
.
A füzetben szerkesztőként bizonyos Miriam Goderich van feltüntetve, aki azóta Dystel üzlettársa a Dystel & Goderich nevű, 1994-ben alapított ügynökségben. A Breitbart News napokon át, több számon próbálta elérni a hölgyet, de nem sikerült. A kiadványtervező Richard Bellsey volt, aki azóta már kiszállt az üzletből. Őt el tudták érni, de már nem emlékezett az 1981-ben történtekre, csak halványan derengett neki, mintha csinált volna az Acton& Dystellnek ilyen munkát.
.
A kiadvány Obamán kívül számos kiválóságot sorol fel, így Tip O’Neill volt házelnököt, Joe Montana és Kareem Abdul-Jabbar sportlegendákat, valamint számos hollywoodi notabilitást. Obama szomszédságában szerepel Ralph Nader, az egykori zöld párti elnökjelölt és a kilencvenes években népszerű New Kids On the Block popformáció is.
.
Acton, akit a Breitbart News elért, megerősítette a részleteket, és arra is emlékezett, hogy a promóciós kiadvány tízezer dolláros nagyságrendű kiadást jelentett. Kijentése szerint a sportolók általában nem maguk írták meg a saját életrajzukat, a többiektől azonban többnyire elfogadták azt, amit beadtak.
.
Mint említettük, a kiadvány nem cáfolja a hiteles(nek tűnő) anyakönyvi adatokat, alátámasztja viszont azt a feltételezést, hogy Obamától nem idegen annak gondolata, hogy nemtelen eszközökkel, hazudozással manipulálja környezetét. 1981-ben, fiatalemberként úgy gondolhatta, irodalmi előmenetelének használ, ha afrikai születésűnek tünteti fel magát. Az elnök azonban más hamisításoktól sem riadf vissza, így kimutatták, hogy a Dreams of My Father-ben szereplő barátnője sohasem létezett, alakját több létező nőből gyúrta össze a szerző, ami fikció esetén teljesen megengedett, a tényirodalomban viszont annál kevésbé.
.
Obama és alakjának formálói, ha szükségesnek ítélik meg, finomítanak itt-ott a történeten. Az elnök még jelöltként, 2008 márciusi beszédében jelentette ki: „Nem tagadom meg többé [Jeremiah Wright fajüldöző fekete tiszteletest, Obama gyermekeinek keresztelőjét], amiképp a fekete közösségemet sem tagadhatom meg. Nem tagadhatom őt meg jobban, mint a fehér nagymamámat.” Obama hetekre rá elhagyta Wright egyházát, és – mint az Edward Klein újonnan megjelent biográfájában (The Amateur: Barack Obama in the White House) olvashatjuk, állítólag arra akarta Wrightot rávenni, legalább a 2008. novemberi választásokig ne nyissa már ki a száját.
.
Obama időről időre fiktív elemekkel dúsítja élettörténetét. A 2008-as kampány alatt – nyilván hogy szánalmat keltsen önmaga iránt és elnyerje az antikapitalista rétegek rokonszenvét – azt állította, rákban haldokló édesanyjának harcolnia kellett a biztosítókkal, hogy fizessék ki a kezelését. Jóllehet kiderült, a Washington Post is hozta, hogy ez hazugság, Obama az idei egyik kampányvideóban ugyanúgy ismétli a mesét, valószínűleg ugyanabból az okból. Ez figyelemre méltó, mert ezek szerint a kampánystáb egy olyan réteg szavazatainak megtartásáért küzd, amelyet semmilyen körülmények között nem érdekel a valóság, az igazság, csak az, hogy Obamára szavazzon, és ebben az elhatározásában semmi sem rendítheti meg.
“..a kampánystáb egy olyan réteg szavazatainak megtartásáért küzd, amelyet semmilyen körülmények között nem érdekel a valóság, az igazság, csak az, hogy Obamára szavazzon, és ebben az elhatározásában semmi sem rendítheti meg” — De ismerősen cseng…
Magyarországon ez maskep működik!!!!
Magyarországon úgy van hogy az itt született ,,romák, zsidók és más kisebbségek” akik visszamenőleg több évszázadra itt éltek és reszt vetek az ország építésében voltak akik rabszolgaként vagy sárga csillagot viselve, meg mindig ,,nem kívánatos polgárai” annak az országnak amit az övekének tekintik!
Ebben belesegítenek a jobb és szélső jobbikosok és úgymond ,,Kereszténységhez semmi közük” párták, egyházak!
No és mi van Obama szakdolgozatával? Állítólag valaki pár évvel korábban azonos címmel írt szakdolgozatot, és a hírtévé rövidesen felkutatja a szakdolgozat nagynénikéjének sógorát, aki hiteles tanú.
Habony Árpád keze messzire elér…
Nem az a baj, hogy az Obama család tulajdonképpen szalónképtelen, és még az sem, hogy az egész családja mindig mindenhol hazugságokra kényszerült. Ez, – hogy úgy mondjam – minden családban előfordul, vagy előfordulhat.
A baj akkor kezdődik, ha megvizsgáljuk pozíciójában a működését. A politikai és katonapolitikai téren tett nyilatkozatait, vagy az olyan beszélgetéseit amit Sárközi volt francia elnökkel folytatott és amely alkalommal Netanjahut megbízhatatlan hazudozónak nevezték nagy nevetgéléssel. Különösen, ha arra gondolunk, hogy Izrael Állam az egyik leghűbb szövetségese az Államoknak, és rengeteg közös katonai titkuk van, nem is beszélve a közös fejlesztésekről.
Sajnos – tekintet nélkül arra hogy Hussein hol született, kik a szülei, – a jelenlegi magatartása az, amely ébresztgeti az USA állampolgárait!
Nagyon sok barátja Amerikának reméli, hogy Obama Hussein elnökké választása és működése csak egy megismételhetetlen hiba volt, csak úgy mint Orbán (Orsós) megválasztása miniszterelnökké!
Jéé, Amerikában is van karaktergyilkosság, vagy legalább is kisérlet?
En meg nem szeretem a Barackot. Rossz Amerikanak, tragikus Izraelnek, egy oltony tartalom nelkul, akinek semmi nem draga az ujravalasztasert. Hosszu lesz ez Novemberig, es a Fold forgasa nem all meg, hogy az elnoki ambiciokat tamogassa. Az elnok passzivitasa es onsegito halogato taktikaja sokba fog meg kerulni a vilagnak.
Bevallom neked, hogy a faxom sem érdeklődik, hogy a sok fekete barba között melyik, hol született. Nem volt egy nagy durranás.
Sokkal több és komolyabb gondom van ennél.
Ha nincs jobb, akkor o lesz a kovetkezo elnok. Anno 2008.-ban irtak, hogy 3 lehetoseg van: 1. Ven pszichopata 2. Hisztis P..a 3. Szepen mosolygo poszivougynok. Az utolso volt a legkevesbe rossz megoldas. En a mostani republikanus jeloltekben sem latok semmi olyat, ami az alkalmassagukat bizonyitana…
ui.: azert Sarkozyvel nem gondoltak, hogy lemegy a hirekben a kettejuk cseveje.