Párizs – A fáraók korának alkonya is remekműveket produkált – győződhet meg a látogató a párizsi Haussmann-körúton lévő Jacquemart-André múzeumban, ahol július 23-ig tekinthető meg ennek a politikailag dekadens, de művészetileg változatos évezrednek megannyi alkotása.
.
.
A XVIII. századi stílusú palota félkörívű nagytermében Nahtorheb főpap három szobra fogadja a vendégeket: az első a Louvre-ból, a második a British Museumból, a harmadik egy magángyűjteményből való, és ezúttal láthatók együtt először. Ahhoz képes, hogy nem isten- vagy királyfigurák, elképesztő méretűek. Az anatómiai részletek kidolgozottsága is rendkívüli, ahogy az is, hogy “ikrekről” van szó.
.
,
“Azt hittük, hogy Egyiptom csak az egyedi darabokat kedvelte, itt viszont sorozatról, vagyis egy műhely produkciójáról van szó” – mondta el a Le Figarónak Olivier Perdu, a College de France egyiptomi tanszékének tanára, az igen eredeti koncepciójú kiállítás biztosa. A bemutatott anyag csak a fáraók késői korszakát jeleníti meg.
.
.
Az ókori Egyiptom utolsó évezredének rossz híre volt, a korábbi korszakhoz képest hanyatlónak tartották. A Párizsban látható kiállítás viszont azt bizonyítja, hogy számos területen virágzó kultúrája volt ennek az időszaknak is. “Kétségtelen persze, hogy akkortájt a Nílus két partján zavarok, inváziók követték egymást, és később sokan látták úgy, hogy a politikailag meggyengült Egyiptom többé nem hozott létre remekműveket. Ez azonban olyan tévhit, amely a leletek hibás keltezésén alapul, és azzal is magyarázható, hogy a történelemkönyvekben sok mindent összekevertek. Valójában figyelemre méltó csúcsok is születtek, különösen a XXVI. és a XXX. dinasztia idején” – fejtette ki a lapnak Olivier Le Perdu.
.
,.
A kiállítás anyagát hat téma köré csoportosították: templomok, arcok, temetési kellékek, a női ideál, királyok és végül: istenek. Mindegyik rész rendkívüli stílusbeli változatosságot, továbbá hosszú és mély esztétikai fejlődést mutat. A test, illetve az arc ábrázolása mind realistábbá vált, különösen a ptolemaioszi korban. Egyes szobrok békés nyugalmat sugároznak, mások mosolyognak. Az életkort is jelzik egyes figurák, a bőr kevésbé feszes. “De továbbra sem a romlást mutatják, az öregedés jeleit a bölcsesség kifejezéseként lehet értékelni” – fűzte hozzá a kiállítás biztosa.
.
.
A tucatnyi köz- és magángyűjteményből, Európából és Amerikából érkezett anyagban a legrégibb tárgy egy papirusz, amely valahol egy Halottak könyvének része volt, a XXI. dinasztia (i. e. 1077-i.e 943) idején keletkezett. A “legfiatalabb” egy Kleopátra korában (i.e 69- i.e 30), a római uralom hajnalán született dombormű. A kiállított tárgyak egyötöde ezúttal először került a nagyközönség elé.
.
.
Kiemelkedik közülük egy Berlinből érkezett, rendkívüli realizmust sugárzó, zöld kőzetből faragott fej – mintha a Tízparancsolat című film Yul Brinnere ihlette volna, bár nem II. Ramszeszt jeleníti meg, mint az amerikai filmszínész. A New York-i Metropolitan múzeum kincse az Ámon: ez a színaranyból készült istenszobrocska a maga nemében a legnagyobb, amelyet Egyiptomban valaha is találtak. Ugyanaz az anyaga egy még finomabban cizellált miniatűr istenszobornak, amely a kosfejű Herisefet jeleníti meg és Bostonból került a párizsi kiállításra.
.
.
Ismét csak a Metropolitanból kölcsönöztek egy női ezüstfigurát a XXVI. dinasztia idejéből, amelyet csak ékszerei öltöztetnek. Vetélytársa lehet a British Museumból érkezett Básztet, az öröm és a vígasság macskafejű istennője, aki orrkarikát és fülbevalót visel: ez a bronzszobor a Le Figaro szerint talán a kiállítás legszebb darabja.
.
Az Egyiptomról szóló kiadványok gyűjtői számára érdekes lehet A fáraók alkonya című 240 oldalas katalógus.
Bár két éve Párizsban ért a húsvét, most sajnos távol van a Haussmann Boulevard…