Valóban meghalt, nem káprázat, nem színlelés. Furcsa borzongást érzek: nem gyász és nem is káröröm, nem ellenségesség, még csak nem is képmutatás. Bágyadt megrendülés. Az elmúlás üzenete? Végül is jelen volt az életünkben. Csurka húsz évig is kísértett. Vele szemben és általa határoztuk meg magunkat, viszonyítási pont volt. Bárhogy szépítsük, Csurkában a rendszerváltás (abban a „forradalmár szélsőjobb”) jelentős alakját veszítettük el. Milotay István és Szabó Dezső méltó utódát, a „népi demokratikus” irály rendíthetetlen harcosát, a sajátos, fokhagymaszagú magyar antiszemitizmus sikeres újrafogalmazóját. Igaza van TGM-nek remek gyorsnekrológjában: Csurka István „forró és gonosz szíve” a magyar népért, a vélelmezett mitikus nemzetért dobogott. Látta az általános pusztulást, a leépülést, széthullást és választ keresett. Hát istenem, ezt találta. A „modern” Jobbik nácijait nem mozgatják holmi eszmék. Jéghidegek. Csurkában szenvedélyek lobogtak.
Esik a hó, dermed a világ. Magyarország nemsokára olyan lesz, mint Szerbia. Maga a jégbefagyott „Felső Balkán”. Csurka a régi (kora kádári) nemzedék utolsó politikai képviselője volt. Náci, „de kitűnő drámaíró” – mondják az értelmiségi okos tojások, mert Csurka a “de” viszonyszó haszonélvezője volt. Maga sem tudott arról, hogy „nagy drámaíró” lett volna. Nem is tartotta magát annak.
Ha marad a Kádár korszak, Csurka marad a Lánchíd konyak, deci vörös, a lovi, az Erika írógép által megszabott térben. Ha valaki, ő aztán „Aczél-boy” volt. „A Nagy Gyuri” lepkegyűjteményének egyik díszes darabja, szárnyán mélybarna csíkkal. A „népi író” preparátuma. Mellesleg: nincs benne semmi „népi”. Csurka hősei züllött, kiábrándult urbánus értelmiségiek. Érdemes lett volna fénykorában elnézni egy-egy MIÉP szeánszra. A rezes orrú, nyugdíjas budai pszichiátert épp úgy láthattuk, mint az építőmérnököt.
Fülembe cseng a régi-régi rádiónyilatkozat, a rendszerváltás napsütötte delén, épp Kádár halála után. A riporter megkérdezte, „hogy kell ezt érteni”. Mert akkoriban mindent értelmezni kellett, még a gyászjelentéseket is.
- Meghalt egy öregember. Maradjunk ennyiben – mondta Csurka. – Nem kell erről most többet mondani.
Hát legyen. Nem „értékelek”, s nem ítélkezem. Meghalt egy öregember, nem kell most erről többet mondani.
JÓ! :(
Láttam a Döglött aknákat, a Házmestersiratót bemutatóján telt házakkal. Nem fognak bekerülni a Világirodalom legjobb drámái válogatásba, de élvezhetőek voltak. Nem utolsó sorban a fantasztikus színész óriásoknak köszönhetően.
Azután döbbenten néztem a rendszerváltozás utáni ” átalakulását “, amiről Karinthy Ferenc is csak annyit tudott mondani, hogy írna inkább drámákat ismét, az ideológiát hagyná másra.
Antiszemita kirohanásaitól rosszul voltam és neve kiejtését én is elkerültem. A kiváló közéleti ember által ráragasztott zsírtáltost tökéletesen reá illőnek találtam.
Most meg csak annyi jutott eszembe, amit TGM is leírt nekrológjában, legyen könnyű a sír felette.
“…és lehúnyta a szemét, a szemét….”
Sajnos van nála rosszabb.
“…legyen könnyű a sír felette…”
…
- Ne legyen.
…
Nyomja ólomsúllyal ezt a férget örökké.
…
Amit köszönhetünk ennek az emberszabású salakanyagnak: magyarsztánban az ótvar, zsidógyűlölő posvány állatduma elfogadottá tételét, az ez elleni ingerküszöb lenullázását, mocskos összeesküvéselméletek iránti általános rajongást, fogékonyságot, a beteg USA- gyűlölet szervezetté tételét.
…
Én komolyan nem értem, egy ilyen akasztófára való mocsokról hogy lehet mást gondolni.
Azota mar rajott hogy tevedesben volt, a pokolbol mar nincs visszateres. Most mar tul keso.
A baj az hogy az elultetett ideologiaja, antiszemitizmusa igen csak szárba szökkent, rengeteg kovetoje van. (egy koveto is tul sok)
Hiaba volt ertelmisegi (ertsd tanult) ostobasagatol nem latott az orraig sem.
Tul sok ideig mergezte a levegot.
Nem volt egy Arthur Miller, nacinak is kozepes volt. A tortenelem legnagyobb bunteteset fogja kapni. Elfelejtik.
Megnéztem az M1 által generált nekrológban a ” Döglött aknák ” c. kis performanszát.
Nem mondom , volt benne pár jó poen , de azért felejthetőek.
Viszont elég szar kis művecskének tünne , ha nem olyan színész-óriások alakítanak benne mint Kállai Ferenc vagy Major Tamás.
Ha pl. a mostani ” plasztik ” színészecskékkel valósítják színpadra a darabot , totál bukás lett volna.
( Úgy elképzelem benne a züllöttképű ” Szamócát ” ( aki amúgy -mindenkiszerint- egy roppant tehetséges színész. Amúgy. Amint hadarva , fületsértő üvegkaristolós hangon artikulál érthetetlenül valamiket. )
…………”.Szamoca” ?! Nekem tul sok, tuljatsza magat, amiota pedig annyira megtert, azota hiteltelen a szerepeiben, mindig csak az “imatkozo- saskat “latom benne, nem a szineszt. Sajnos!
Köszönöm a cikket! A maga rövidségében elmond minden fontosat, és segít elhelyezni. Mert nem kell értelmezni, a lényeg a csattanós zárszó!
Kedves cikkíró nem értünk egyet.
Csurka nem ilyen „lájtos” megbocsáthatóan gyenge írócska volt. Egy kő kemény hazug, zsidógyűlölő, erkölcs és pénz fosztogató – lásd a III/III-as árulásának tagadását, amelyből annyi igaz, hogy valóban nem írásban, csak szóban jelentett (cellatársa mesélte), azt a milliócskát, amit zsebre tett a munka elvégzése nélkül, lásd a gyűlölet eszméket, amiket hazafias lózungokba csomagolva árult, s amelyek egyre nagyobb teret nyerve terjedtek, és ma is fertőznek. Ha ez elnézhető, akkor el kell(ene) fogadnunk a más utat választó haza amortizálókat is.
Valóban meghalt egy öregember, de a kísértete itt él közöttünk, ezért kell ennél többet mondani. Mondani? KIÁLTANI!
Oláh Zsuzsnna — remekül megfogalmaztad az én véleményemet is!!!!!!!!
“Holtakról vagy jót, vagy semmit.”
A semmit kár lenne leírni.
Csurka középszerű volt íróként, sokkal erősebb volt bajkeverőként.
Nem volt egy jellemóriás: elsikkasztotta az előleget (Papolczy Gőzeke nénin be kéne vasalni azt a kis 28, 8 milliót), szidta-gyalázta embertársait, nálánál különbeket.
Tehetséges volt tehetsége aprópénzre váltásában.
A szájtépő mocskolódását hallgatni rémisztő és elkeserítő volt számomra is, aki nem vagyok zsidó. Elképzelni is rossz, mit érezhet az, akinek megölték a családját a Zsírtáltos eszmetársai (a név Moldova György leleménye), hallgatva az eszelős marhaságait.
Ha őszinte vagyok, bizony megkönnyebbülést éreztem halálhíre hallatán, hogy végre nem okádhatja már tovább a gyűlölködést.
Amit a WTC lerombolásakor mondott, szégyenteljes volt, akárcsak az, hogy orbánc nem határolódott el ettől a kijelentéstől. Ekkor léptünk ki a civilizált világból, és ez Csurka felelőssége is.
“Ördög nyugosztalja!”
(Buñuel)
A zsidózás, az antiszemitizmus nem bocsánatos bűn. Azért nem, mert egy írástudónak nem lehet nagyobb árulása annál, mint alantas ösztönöket öncélúan életre hív. Mindezt azért, mert rövidtávú személyes érdekeit csak így tudja megvalósítani. Ilyen kártékony módon, ilyen primitíven. Az emberi civilizációt döfte ezzel hátba. Tudatosan, aljas indokból. Erre nincs, mert nem lehet bocsánat. Nyugodjék békében – de büntetésből legyen elfeledve!!!
Egy magát ellenségemnek nyilvánitó embert túléltem!