Budapest – Márfi érsek önleleplező nyílt levele alatt találtuk ezt a verset a Veszprémi Főegyházmegye honlapján. A vers süt a demokrácia és a szabadság győlöletétől, emellett buta, primitív és suttyó, jól mutatja azt a szellemi színvonalat, ami egy katolikus főegyházmegyét jellemez. Márfi egy interjúban azt mondta a veszprémi Naplónak, hogy “túlságosan tudatosítottuk a felnőttekben a jogaita”. Ezek után olvassuk, mit nevzek ők zsarnokságnak. Íme az egyházmegye szellemi színvonala:
Új mondat új zsarnokságról
( Ez a vers Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról” című remekművének átirata.)
Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a szögesdrótban,
szögesdrótnál is jobban
butító szólamokban,
tányérban és pohárban,
ott van az orrban, szájban,
napfényben és homályban,
szabadban és szobában;
ott van a Figaro-ban,
és ott van a Le Monde-ban,
ott van a New York Times-ban,
ott van a Népszavában:
a tőkések lapjában és a Financial Times-ban
ott van a hazugságban,
hazugságnál jobban
a féligazságban
és az igazságnak
elhallgatásában,
a reális ténynek
elferdítésében:
harsogva a százról
hallgatva négyszázról;
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
a meghallgatásban,
a bírák szavában,
ítélethez tákolt
tanúvallomásban;
ott van az IMF-ben,
hitelminősítőkben,
Tanácsban, Parlamentben,
bankokban, üzemekben,
tőzsdében és trezorban,
nagyvállalatban, boltban,
mindenkor megtalálod,
útjaid vele járod
Strassburgtól Brüsszelig,
hajnaltól éjjelig,
New Yorkban, Washingtonban
és a Washington Post-ban;
hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, mert minden célban ott van, napodban, holnapodban, elmédben, honlapodban, s ha kikémlelsz a körből, ő néz rád a tükörből;
nem láthatsz semmi szépet, mert szépnek csak azt véled, mi egyszer már övé lett; néznél, de csak azt látod, mit ő eléd varázsolt, eszmélnél is, de eszme csak övé jut eszedbe, vakondként, napsütésben, így mászol vaksötétben;
hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, mindenki szem a láncban, magad is zsarnokság vagy;
akár a víz a medret, követed és teremted, bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja;
gyermeked neki nemzed, ha eszel, őt növeszted, mert a zsarnokság ott áll majdan ravatalodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál!
Hogy meglegyen az eredeti mindenkinek:
Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van
nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,
nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan
pattogtatott „vigyázz!”-ban,
„tűz!”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,
nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,
a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet
növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,
ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
s abban,
megállt a kapualjban;
hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;
ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;
nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;
az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;
az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,
ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,
nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,
mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,
mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,
tányérban és pohárban,
az ott van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,
mintha nyitva az ablak,
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,
ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,
fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,
a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,
a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;
hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;
vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;
cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;
a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor-zuhogásban,
az égigérő rácsban,
a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,
s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;
mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,
ő les, hiába futnál,
fogoly vagy s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,
beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,
néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,
mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,
s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,
bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,
hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;
vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;
mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,
mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.
Az érsek Úr kocsijából nem lehet “Illés szekeret” krehálni!?
Na meg Néró jut eszembe róla! ” Micsoda nagy művész…”
Azért a lila övért , sok – sok bűnt ( is ) érdemes – sőt , kell – elkövetni …
Van már erről ( is ) , több ezer éves gyakorlati
tapasztalatuk !…
A katolikus egyház a történelem folyamán, ha tehette, mindig a zsarnokokat szolgálta – mert a szolgálatait csak a zsarnokok látták szükségesnek… Más mindig jól megvolt nélkülük – és ezután is meglesz. A katolikus egyház egyébként a vallásos máz alatt egy politikai szervezet. Kőkemény parancsuralommal és pénzéhséggel “megáldva”. Szóval összenő, ami összetartozik…
Szolgálták bőszen a kommunizmust is – jellemző rájuk, hogy ahhoz is törleszkedtek, akik el akarták őket törölni a föld színéről. Rogyásig volt köztük besúgó, sokan önként ajánlkoztak és buzgón jelentettek a III/III-as ügyosztálynak. Ezek akkor érzik csak jól magukat, ha zsarnok van az állam élén – mert szolgálhatják, természetesen a pénzért (pardon: a hatalomért és a befolyásért). Kiváló a szimbiózis a fideSS-el…