Philadelphia – Újabb állomásához érkezett az amerikai katolikus egyház azon a rögös úton, amelyre szexbotrányai, mindenekelőtt pedofil ügyei miatt kényszerült. Az egyház eddigi legmagasabb rangú tagja, Monsignor William Lynn, a januárban elhunyt érsek volt titkára és egy volt, valamint egy jelenlegi pap felelősségre vonása veszi kezdetét.
Gyermekek veszélyeztetése a vád Lynn ellen; a két pappal szemben lényegesen súlyosabbak a vádak. Az egyiküket már megfosztották reverendájától, a másik azonban továbbra is papi rangban van. A vád szerint mindketten szexuálisan kínozták a gondjaikra bízott gyermekeket 1996 és 1999 között. Elkülönítve tárgyalják két további személy, az érsekségi iskola egyik tanára és egy további pap ügyét.
A visszataszító ügynek köszönhetően nem csak az Egyesült Államok hatodik legnagyobb, 1,5 millió hívővel rendelkező katolikus érseksége kerül reflektorfénybe a világsajtóban, de maga a Vatikán is, amelyet hosszú évek óta hiába szólítanak fel az egyház szexuális szennyesének tisztára mosására, a mindenkori pápa úgy tesz, mintha mi sem történne. A mostani ügy viszont, mint Terry McKiernan, az egyházi bűnöket figyelemmel kísérő BishopAccountability.org társigazgatója állítja, „okot ad az egyház mély aggodalmára. Biztos, hogy a Vatikán is figyelemmel kíséri.”
Papok általában ritkán jutnak el a büntetőjogi felelősségre vonásig, miután az egyház, ha minden kötél szakad, pénzzel éri el, hogy az áldozat visszavonja a vádat. A statisztika szerint több mint ezer megvádolt papból, egyházi személyből harminc-negyven jutott a vádlottak padjára. A többiek kiváltása Amerika-szerte mintegy kétmilliárd dollárt emésztett fel; emiatt püspökségek, rendek mentek már csődbe.
Lynnt azért vonják felelősségre, mert amikor tudomására jutott, mit művelnek a papok gyerekekkel, nem értesítette a hatóságokat, az elkövetőket pedig annak ellenére meghagyta pozíciójukban, hogy tudta: ha továbbra is gyerekközelben lesznek, üzelmeiket is tovább fogják folytatni.
A 61 éves Lynn a most január 31-én, 88 évesen elhunyt Anthony Bevilacqua érsek titkáraként, feltehetően a főpap utasítására cselekedett így. Bevilacqua, Philadelphia nyugalmazott érseke lett volna az egyik tanú, mivel a bíróság egy nappal a halála előtt hozta meg a verdiktet, hogy hajlott kora ellenére is képes és köteles tanúskodni. Az egyház az ellenkezőjét bizonygatta, azt állítva, hogy Bevilacqua rákos, de amellett elbutulásban is szenved.
Lynn magas beosztására tekintettel nem elképzelhetetlen a vádalku, mint azt Marcia Hamilton ügyvéd megerősítette. Hamilton jelenleg hat olyan perben jár el, melynek felpereseit a klérus valamely tagja gyermekkorában molesztálta. A kérdés csak az, mely vádpontokban hajlandó Lynn magát bűnösnek vallani, és mely vádpontokat hajlandó az ügyészség elengedni. Hamilton szerint nem kizárt, hogy a vádalkura csak az utolsó pillanatban kerítenek sort. Addig azonban még sok idő lehet hátra: az első tárgyalást március huszonhatodikára tűzték ki.
Képmutatás és erkölcsi érték !
Kell ehhez kommentár?
A katolikus egyház felszentelt munkatársai, az igaz hit nevében, érdekében, annak rendje és módja szerint, nap, mint nap teszik a dolgukat. Imádkozik, hirdeti az igét, gyóntat és feloldoz, vagyis dolgozik, majd a nap végén, ott helyben szórakozik is egy kicsit. Egyes tagjai, világi és hívő lelkeket egyaránt sokkolva – nyilvánosságra került esetek és bírósági ítéletek alapján – mint az úri szabó, „hozott anyagból” elégíti ki vágyait, vagyis a jóhiszemű szülők által erkölcsöt, etikát és istennek tetsző világlátást tanulni küldött gyermekeken éli ki elfojtott, alantas ösztöneit, nyomorítja meg a rábízott ifjúság kiválasztott tagjait. Egy életre. Így van ez mikor lejár a munkaidő és isten papjai más szórakozás után néznek. Paplakot az erotika diszkrét bája lengi be, a templom kóruskarzata pedig ocsmány és perverz aktusok helyszíne. Semjén Zsolt ilyen állatokra lövöldözzön, ne védett madarakra.
A képlet a következő: az egyházi hivatalos tanítás szerint mindenfajta szexuális tevékenység bűn, ami nem a házasságon belül történik (még az önkielégítés is). Ezzel természetesen ab ovo mindenkinek súlyos bűntudata kell legyen, hiszen az emberi természetet nem lehet megerőszakolni. Az állandó bűntudat pedig megtöri a lelket, így könnyedén lehet az illetőt befolyásolni. A papi szemináriumok férfiközösségek, ahová érthetően vonzódnak a nemiségük tekintetében problémákkal küszködő emberek. A cölibátus természetéből fakadóan pedig a szexuálisan, ill. pszichikailag nem teljesen rendben lévő jelentkezők kiszűrése eleve lehetetlen. Ezért kényszerülnek mindent eltussolni, amit csak lehet. A diktatúrákban ez elég jól működik, nyitott társadalmakban meg nem annyira.
Ha emlékezetem nem csal, valamikor azért találták ki a papi nőtlenséget, hogy az egyházi birtokok megmaradjanak.
Anyam mondta nekem permanent:”Fiam ovakodj az olyan aggastyanoktol
akik fekete földigerö nöi ruhat viselnek!” Es igaza volt,nyugodjon bekeben!
Nem tudok annyit enni,amennyit hanyni szeretnek “EZEKTÖL”!!!
A hitélet lanyhulásával csökken az egyház iránti vak bizalom, ez pedig az “egyház katonái (papság)” kritikusabb figyelését voja maga után, tehát a hosszú idő óta folytatott “bűnös életmód” mindinkább felszinre kerül.
Nem védeni akarom a klérust, de be kell látni: tagjai is “emberből vannak”!
Szerintem a legnagyobb bűnös maga az egyház, nem pedig a papság. A katolikus egyház megköveteli papajaitól a nőtlenséget [coelibatus], ennek elsődleges oka nem hitéleti filozófia, hanem az, hogy apap családtalan, halála esetén nincs kiket kisemmizni, így minden vagyon az egyházé.
(hajerka
2012. február 21. kedd
20:07
jól emlékszel!)
Amúgy, a coelibátus – véleményem szerint – ellentmond a hit alapjainak is, hiszen Jézus zsidó volt (annak született, aként nevelkedett és zsidóként halt meg), az akkori zsidó társadalomban szinte elképzelhetetlen, hogy egy férfi 30 éves korára ne legyen házas.
Mivel a katolikus papok is emberből vannak, szerveztük – ezzel együtt hormonjaik – ugyanúgy működik, mit bárki más férfié. Az, hogy házasságuk tiltott, magyarázza a Vatikán gazdagsága.
Amíg ez így marad, ugyanúgy lesz köztük szexuális eltévelyedett, mint a “köznépnél”, csupán a figyelem irántuk nagyobb, ezért a felháborodás is.
Tulajdonképpen ugyanazt teszik, mint aki a nevelésére bízott – legyen az saját, örökbefogadott, “az asszonnyal jött”, vagy diákot ront meg testileg és/vagy lelkileg.
Nem szádékozom védeni sem, felmenteni sem őket, csak igyekszem tárgyilagos lenni.
Tok mindegy a miert, meg a hogyan. A lenyeg az hogy ezek a papok, akarcsak itt magyarorszagon is buncselekmenyt kovettek el meghozza gyermekek rovasara.
Persze pedofilok vannak a katolikus egyhazon kivul is a “kis” kulonbseg az hogy azokat el lehet itelni mig a katolikus egyhaz papjait maga a szervezet fedezi, a rendorok munkajat a nyomozasban gatolja, es egyaltalan belugykent kezeli a problemat.
Amit vegre ki kell mondani, nincs olyan hogy allam az allamban, mindenkire egyforman vonatozik a torveny, a katolikus papokra is. Ell kell itelni oket a tobbi pedofillal egyutt. A katolikus egyhaznak pedif a feladata lenne hogy ezektol a papoktol megszabaduljon, persze akkor uresse valnanak a templomok.
Meg valami ! A katolikus felekezet nem azonos JEZUS KRISZTUS EGYHAZAVAL. Ezet amikor egy tipikus felekezetrol van szo mindig jo lenne ele tenni a jelzot : pl katolikus egyhaz, reformatus egyhaz, Hit gyulekezete, baptista egyhaz stb stb.
A papi nőtlenség alapvetően nem része a vallásnak, és a hitnek. Így azt hiszem felül kellene bírálni ezt az intézkedést. Igaz, az apostolok egy része nőtlen volt, de a biblia sehol nem mondja, hogy kötelező lenne. Ez egy bigott korszak szüleménye, mint az eretnekség. Vagyis el kellene nyelnie a történelemnek.
Magához a cikkhez. A bűncselekmény akkor is büntetendő, ha pap követi el.
Celibátus
(lat.) a. m. nőtlen életre való köteleztetés. A római kat. egyházban a papi C.-t né- melyek szerint VII. Gergely pápa hozta be, míg mások szerint ő csak a már előtte fennállott nősülési tilalmat keményebb büntetésekkel szentesítette, egyebek között akként, hogy a nős áldozárnak miséjére való megjelenést egyházi átokkal sujtotta. A trienti zsinat (sess. 24. de sacr. matr. can. 9.) anatémával sujtja azt, aki azt állítja (Siquis dixerit:), hogy a felsőbb rendeket felvett egyházi személyek házasságra léphetnek, s az általuk kötött házasság érvényes. Hazánkban már Szt. István alatt, s különösen I. Kálmán alatt szinte hozattak törvények a házas papok ellen. A hit mozzanatától eltekintve – mely természeténél fogva bírálat tárgyát nem képezheti – kétségtelen, hogy a papi C. felállításánál a szolgálat érdekei – melyek más életpályáknál is nősülési tilalmakra vagy legalább a nősülés megnehezítésére vezetnek de még vagyoni érdekek is voltak irányadók.
Az Egyházi Törvénykönyv mit mond a papi nőtlenségről?
„247. kán. — 1. §. A nőtlenség állapotának megtartására megfelelő neveléssel készítsék fel őket, hogy megtanulják a celibátust úgy becsülni, mint Isten különleges ajándékát.
2. §. Megfelelően ismertessék meg a növendékekkel az egyházban szent szolgálatra rendelt személyek sajátos feladatait és terheit, s ne hallgassák el a papi élet egyetlen nehézségét sem.
277. kán. — 1. §. A klerikusok kötelesek a mennyek országa kedvéért örökös és teljes önmegtartóztatásban élni, ezért meg kell tartaniuk a celibátust, mely Isten különös ajándéka; ezáltal a szent szolgálatra rendelt személyek könnyebben kapcsolódhatnak osztatlan szívvel Krisztushoz, és szabadabban szentelhetik magukat Isten és az emberek szolgálatára.”
Részlet Bereczkei Tamás Evolúciós pszichológia című könyvéből:
„A katolikus egyházban a XII. századra tehető a kialakulása, amikor II. Innocent pápa megtiltotta az egyházi személyek házasságát.
Kialakulása annak köszönhető, hogy komoly gazdasági és politikai előnyöket hordozott a társadalom bizonyos csoportjai számára: megakadályozta az egyházi birtokok szétaprózódását, mérsékelte a kléruson belüli hatalmi harcokat, biztosította a papok lojalitását és engedelmességét stb.”
Csodálkozom, hogy a celibátussal kapcsolatban sem egyházi, sem világi személyek nem hivatkoznak MT.19,1-12 verseiben foglaltakra. Nem ismételem meg, akit érdekel, olvassa el és okosodjon. Csak annyit, hogy Jézus világosan megmondja: vannak, akik az Isten országa kedvéért vállalják az önkéntes szüzességet, de ez csak annak sikerül, akinek Isten ezt megadja és aki ezt föl tudja fogni…Tehát emberi erőfeszítés+isteni kegyelem eredményezheti csak azt, hogy aki a celibátust vállalta, ezt maradélktalanul teljesítse is. Ha az emberi erőfeszítés hiányzik vagy sérül, az isteni kegyelem nem érvényesül. Isten ugyanis akkora szabadságot adott az embernek, amilyenről a libertinusok csak álmodoznak, de megvakósítani nem tudják… Mindez hit tárgya, nem földi dolog. Más kérdés, hogy az egyház mit kezdjen a nős papokkal, ezen lehetne gondolkodni. A bűnösöket viszont át kell adni a világi büntető hatóságnak, itt nincs helyen mellébeszélésnek.
“Imával gyógyult meg egy fiú?
Egy brassói fiatalember Márton Áron püspökhöz imádkozott és visszatért a halál küszöbéről. Az eset nagyban segíti a boldoggá avatási folyamatot.
Minden jel arra mutat, hogy bekövetkezett a csoda Márton Áron püspök közbenjárására: egy brassói fiatalember ugyanis – orvosi szempontból megmagyarázhatatlan módon – a halál küszöbéről tért vissza – írja az erdélyi Krónika a Keresztalja katolikus hetilapra hivatkozva.
A 26 éves Bara Zsoltot 2010-ben hererákkal diagnosztizálták, azóta a kemoterápiás kezelésen kívül több műtéten is átesett, az egyik operáció során vékonybelének kétharmadát ki kellett metszeni. Az orvosok a nullával egyenlő esélyt adtak a felépülésre. A műtét után az egyik asszisztens hívta fel a kórházból Nagy-György Attila brassói plébánost, arra kérve őt, sürgősen szolgáltassa ki Zsoltnak a betegek szentségét, mert „nem valószínű, hogy megéri a másnapot”.Az édesanya kérésére Zsoltért imádkozott a nőegylet is, ugyanakkor a püspök közbenjárását kérte a plébános is. Zsolt maga is imádkozott a gyógyulásért az egykori erdélyi főpásztorhoz, miután a kórházban a betegek kenete feladása után kapott egy Márton Áront ábrázoló szentképet. „Nem tudom, hogy mitől gyógyultam meg, de a kórházi ágyon is azt éreztem, hogy valaki mintha tartana a kezében” – emlékezett vissza a fiatalember.
A műtétet követő napokban a fiú állapota olyan látványos javulásnak indult, amelyet orvosi szempontból nem lehetett megmagyarázni. Két hét múlva teljesen egészségesnek érezte magát, és a kórházat is elhagyhatta. Azóta háromhavonta jár ellenőrzésre, legutóbb éppen idén januárban volt, és az orvosok mindent rendben találtak nála.
A csoda jelentős előrelépést jelenthet Márton Áron püspök boldoggá avatási procedúrájában is.” Az idézett cikkhez egy megjegyzés: Én hiszek az ima gyógyító erejében azonban imádkozni Istenhez kell Jézus Krisztus nevében egyébként a Biblia is így tanítja. Püspökökhöz szerintem hiába imádkozik az ember.
Az egyháztól eltávolodni látszó “bárányokat” ilyen “csodá”-nak nevezett dolgokkal fogják meg. Valószínűbbnek tartom, hogy egy megkezdett gyógyulási folyamat eredménye lett az, ami a fiúval történt. a papok a legnagyobb szemfényvesztők, céljaik elérése érdekében mindent megtesznek. Most éppen arra volt szükségük, hogy “csodával” bizonyítsák M. Áron püspök boldoggá avatásának helyénvalóságát.
#
hajerka
2012. március 17. szombat
18:4 Minek kell a püspököt boldoggá avatni? Ha földi életében valóban hitt Jézus Krisztusban akkor Boldog mert Istennel van az örökkévalóságban. Ha meg földi életében képmutató volt és nem hitt igazán Jézusban akkor a halála után az egyház boldoggá avatási ceremóniája nem segít rajta.
Amit a római katolikus egyház csinál az már több mint bálványimádás!