Washington/Brüsszel/Jeruzsálem/Teherán – Az izraeli katonai hírszerzés volt főnökének állítása szerint az iszlamista rezsim gyakorlatilag felkészült arra, hogy összerakja első atombombáját. Teherán eközben a tárgyalási hajlandóságával kapcsolatos porhintéssel igyekszik zavart kelteni, holott a tárgyalóasztaltól épp az iráni delegáció állt fel több mint egy éve. Azóta, szeptemberben az is bebizonyosult, hogy Irán atomprogramja nem békés célokat szolgál, az ajatollahok rendszere azonban ezt továbbra is tagadja.
A legújabb teheráni trükközés kommunikációs zavarkeltésből áll: Irán azt állítja, rövid időn belül újra megkezdődhetnek a nukleáris programjával kapcsolatos többoldalú tárgyalások, ám sem Washington, sem Brüsszel nem hallott erről, várnak viszont arra, hogy Teherán konkrét lépésekkel bizonyítsa, hajlandó visszatérni a tárgyalóasztalhoz, és az ott elhangzottakat vegye komolyan.
A tárgyalások egy éve szakadta meg, de Irán nem érezte szükségét azok újraindításának mostanáig, amikor egy sor újabb, immár az olajexportját fenyegető szankciót hoztak ellene, és az ellene felsorakozott frontban ott van két nagy olajvásárlója, az Európai Unió és Japán is. Szerdán ráadásul az is kiderült, hogy az EU az Egyesült Államokhoz hasonlóan be fogja fagyasztani az iráni központi jegybank kintlévőségeit.
Irán december második felében a Hormuzi-szoros lezárására vonatkozó fenyegetésekkel próbálta riogatni a térség olajától függő gazdaságokat, majd miután az Egyesült Államok világossá tette, hogy az olajútvonalat erőszakkal is nyitva tartja, és az eddiginél nagyobb csapásmérő erőket vezényelt a helyszínre, a blokád – amely egyébként nemzetközi egyezmények által tiltott, a kalózkodástól jogi értelemben nem különböző tevékenység – lekerült az iráni propaganda napirendjéről.
Helyettük az iráni diplomácia különféle ködösítésekkel próbálkozik, legutóbb például Ali Akbár Szálehi külügyminiszter jelentette ki, hogy Barack Obama amerikai elnök az Iránnak intézett levelében tárgyalási hajlandóságát fejezte ki. Szálehi törökországi útja során azt állította, most egyeztetnek arról, hol és mikor legyen a találkozó, amit Irán is nagyon vár már; a legvalószínűbb helyszín Isztambul, a dátumban még nem állapodtak meg, de a közeljövőben lesz a találkozó.
Washington, amely csakugyan levélben fordult Iránhoz, kénytelen volt hivatalosan cáfolni azt, hogy bármiféle találkozóról folynának megbeszélések. „Jelenleg nem tárgyalunk megbeszélések folytatásáról”, szögezte le Victoria Nuland külügyi szóvivő, aki azt állította: egyértelművé szeretnék tenni Irán számára, hogy ha csakugyan komolyan gondolják a tárgyalóasztalhoz való visszatérést, és készek arra, hogy tisztázzák nézeteltéréseiket a nemzetközi közösséggel, úgy Washington erre mindenképp nyitott.
Tíz hónappal az elnökválasztás előtt minden valószínűség szerint politikai öngyilkossággal érne fel Barack Obama elnök részéről, ha bármiféle chamberlaini megoldást próbálna erőltetni a teljesen elvadult és évek óta kezelhetetlen Ahmedinedzsád-rendszerrel szemben, aminek a múltban számtalan lehetősége lett volna úgy a tárgyalásokhoz való visszatérésre, mint a civilizált világgal fennálló kapcsolatai rendezésére. Az Obama által december 31-én aláírt törvény szankcionálja azokat a külföldi cégeket, amelyek bármilyen tranzakciót folytatnak az iráni pénzügyi szektorral.
A State Department cáfolatát visszhangozta Catherine Ashton, az EU külügyi biztosa, aki az iráni atomprogramról tárgyalásokat folytatott hat országot – Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, Kína és Németország – képviselte. Ashton szerint semmiféle tárgyalásról nincs szó, egyelőre arra várnak, hogy Teherán válaszoljon azokra a javaslatokra, amelyeket Ashton még egy októberi levelében fejtett ki.
William Hague brit külügyminiszter szerint Iránnak készen kell állnia a komoly tárgyalásokra. „Fontos, hogy amikor az Európai Unióban további szankciókról beszélünk, tárgyalási ajánlat hangzik el iráni részről”, jegyezte meg brazíliai látogatása során egy sajtókonferencián. „Annak puszta felvetése, hogy elképzelhetők a tárgyalások, nem tart vissza bennünket a további szankcióktól. Valódi tárgyalásokat akarunk látni.”
Az EU külügyminiszterei a négy nap múlva, huszonharmadikán esedékes találkozójukon döntenek arról, hogy minden együttműködést befagyasztanak az iráni jegybankkal – ez pedig nem más, mint az olajembargó, miután az iráni nyersolaj eladását a jegybank intézi. Ismerve az iráni döntéshozatali mechanizmus kacskaringóit, voltaképp elképzelhetetlen, hogy hétfőig érdemben eleget tudjanak tenni az uniós kívánalmaknak, így szinte biztos, hogy ettől a naptól fogva soha nem látott csapással kell számolnia az állami bevételek zömét hozó iráni olajszektornak.
A szankciókon kívül fegyveres leszámolásra is számítania kell Teheránnak. Erre utal Binjamin Netanjáhu izraeli miniszterelnök szerdán Hollandiában tett kijelentése, amely így hangzott: „Iránnak nem szabad megengedni, hogy nukleáris fegyvereket fejlesszen ki, pont.” Ugyanaznap azonban Ehud Bárák izraeli védelmi miniszter „igen távolinak” nevezte az Irán izraeli megtámadásáról szóló döntést.
A 2010 novemberében nyugalomba vonult Ámosz Jádlín, az Aman izraeli katonai hírszerző szolgálat volt parancsnoka azt állította a Máárív című lapnak adott interjúban, Iránnak minden rendelkezésére áll ahhoz, hogy atombombát állítson elő. Jádlín ugyanakkor nem tette világossá, konkrétan mire gondol: a bomba alkatrészei vannak együtt, avagy a szükséges mennyiségű uránium. Jádlín véleménye mindenesetre az, hogy nem szabad kizárni a katonai megoldást mint az elrettentés egy fontos eszközét.
Ma érkezett meg Tel-Avivba az Egyesült Államok egyesített vezérkarának főnöke, Martin Dempsey tábornok, aki egyes izraeli lapinformációk szerint arra akarja rávenni vendéglátóit, hogy a zsidó állam ne mérjen csapást Iránra.
Ovitól is biztos kaptak tippeket az EU összezavarására. :)
Cato hirhedt mondasat kellene megvalositani,es atultetni a XXI szazadba.
“Egyebkent az a velemenyem Irant el kell pusztitani”
Irán soha nem tárgyal. Csak készül. Jó sokáig. Készül az atom bomba is.
Kinek az érdeke, hogy elkészüljön?