Damaszkusz – A szíriai szabadságharcosok szerint legalább egy tucat asszadista titkosrendőr szökött meg a belső elhárítás, a Mukhábárát egyik erődítményéből. A szír ÁVÓ morzsolódása a vég kezdetét jelentheti az alavita rezsim számára. Nem kizárt, hogy ezt a véget érzi a Hamasz terrorszervezet is, amely szép csöndben a minimumra csökkentette szíriai jelenlétét.
Básár Asszad elnök és rendszerének sorsa áll vagy bukik azon, hogy mennyi ideig tartanak ki mellette a Mukhábárát különlegesen kiképzett martalócai, akiknek rémuralmán a rendőrállam évtizedek óta nyugodott. A titkosrendőrök a jelentés szerint szombatról vasárnapra virradó éjjel szöktek el a légierő Idlib városában lévő elhárító egységének központjából. Idlib Damaszkusztól 280 kilométerre északnyugatra található. A szökés közben lövöldözés tört ki, amelyben mindkét oldalon voltak halottak és sebesültek, összesen körülbelül húszan.
Eközben lejárt a határidő, amelyet a Szíria tagságát a vérengzések miatt korábban felfüggesztő Arab Liga szabott a damaszkuszi rendszernek arra, hogy szüntesse be a kilenc hónapja folyó népirtást, és kezdjen béketárgyalásokat a forradalmárokkal. Básár Asszad mindezt megígérte, de ígéreteiből semmi nem teljesült, a hozzá hű erők jelenleg is páncélosokkal, orvlövészekkel, terrorkommandókkal támadnak a fegyvertelen lakosságra.
A határidő lejárta azt jelenti, hogy a nyugati világ példáját követve az arab országok is pénzügyi-gazdasági szankciókat vezethetnek be Szíria ellen, s ezzel a jelenlegi helyzetben akár össze is roppanthatják annak amúgy is súlyos problémákkal küszködő, több évtizedes lemaradásban lévő gazdaságát. A rendszer nem reagált érdemben a határidő lejártára, Dzsihád al-Mákdészi külügyminiszter csak annyit közölt, hogy a Ligával folytatott levélváltást „tanulmányozzák Damaszkuszban”.
Az országban a polgárháború egyben vallásháború is a pozíciók javát magának fenntartó, mintegy 3,5 milliós Irán-barát alavita kisebbség és körülbelül 18 millió szunnita, drúz, kurd és más nemzetiségű elnyomott között. Jeffrey Feltman amerikai külügyminiszter-helyettes arra figyelmeztette Asszadot, ne vezesse bele az alavita szektát egy véres konfliktusba a többségi szunnitákkal szemben.
A nyugtalanság tavaszi kirobbanása óta a biztonsági erők körülbelül négyezer polgári személyt öltek meg utcai tiltakozások, temetések alkalmával; 14 ezerre becsülik azok számát, akik a rendszer börtöneibe és akasztófáira kerültek az utóbbi hónapokban.
Eközben a Szíria és Irán által támogatott Hamasz terrorszervezet több tucat embere csendben elhagyta Damaszkuszt, és Egyiptom érintésével Gázában bukkant fel. Diplomaták közlése szerint a csoport egyértelműen bizonytalannak érzi Básár Asszad rendszerének jövőjét. Tartottak attól, hogy egy forradalom győzelme után őket mint a rezsim egyik legfőbb haszonélvezőit is felelősségre vonják.
Megromlott a viszonyuk magával Asszaddal és a Mukhábáráttal is, a rendszer ugyanis fel akarta őket használni a tüntetések leverésére, a Hamasz azonban megőrizte semlegességét, és egyik oldalon sem szállt be a polgárháborúba. Asszadot különösen az bőszítette fel, hogy a Hamasz az ő személyes kérésére sem volt hajlandó Asszad-párti tömegmegmozdulásokat rendezni a palesztin menekülttáborokban.
A Hamasz hivatalosan tagadja, hogy menekülnének a süllyedő hajóról, nem adnak viszont magyarázatot arra, hogy akkor a nem olyan rég még több száz főt számláló damaszkuszi Hamasz-delegáció jelenleg miért csak egy-két tucat főt számlál. A távozások főleg a múlt hónapban gyorsultak fel, amikor az Arab Liga felfüggesztette Szíria tagságát.
Olyan Hamasz-tagok is távoztak, akik az 1990-es évek eleje óta családjukkal együtt a szíriai fővárosban éltek. Egy diplomata szerint a terrorszervezet csak minimális személyzettel kívánja képviseltetni magát az Asszad utáni korszakban, miközben azon van, hogy a jelenleginél jobban kiépítse egyiptomi, katari, törökországi és szudáni hídfőállásait.
Nem meglepő, hogy a Hamasznak komoly gondot okoz Szíria, hiszen ideológiailag ki kéne állnia az ellenállókért, de anyagi megfontolásból mégiscsak az őt támogató szír rezsim fennmaradásáért kéne harcolnia, mint ahogy azt a libanoni Hezbollah is tette ez év közepe táján. A terroristaszervezet mindenesetre megmutatta, milyen képmutató az ő “szabadságérzete”, hogy mennyire is szelektív az elnyomottak felől. Izrael gondolom már javában nyomoz, hogy a patkányként menekülő főnökök merre veszik az irányt, nem szabad hagyni, hogy ezt a pillanatot elszalasszák, és még véletlenül se ejtsenek foglyokat, végezzenek velük, különben pár év múlva a lágyszívű, de bolond köznép nyomása miatt elengednék őket. Főleg annak biztos tudatában nem szabad engedniük, hogy míg a terroristák gázai része gyakran vergődik, engedményeket és “fegyverszüneteket” tenni, hogy soraikat rendezzék, az iráni-szír pénzeket kézben tartó kemény mag természetesen továbbra is vérszomjas hadjáratot propagálja, ahogy azt nem is népe, hanem külföldi támogatói el is várják tőle! Szerencsétlen palesztinok, hogy csak ilyen senkiháziakra telik nekik, ez ügyben tényleg testvérnépük lehetne!