Hunčík Péter: Kinek kellek én? 2011. december 6. kedd 16:22

(Adalékok a kettős állampolgárság ügyéhez)

November közepe táján az ATV Tabu című műsorában beszélgettünk a kettős állampolgárság  ügyéről. Egyik beszélgetőtársam a Corvinus egyetem tanára, Halász Iván volt, a másik pedig az a Boldoghy Olivér, aki úgy vette fel a magyar állampolgárságot, hogy ezt a tényt azonnal be is jelentette a szlovák hatóságoknak. A válasz gyorsan megérkezett: Boldoghy úr adja le minden hivatalos „okmányát“, mert a múlt év tavaszán elfogadott szlovák törvény szerint a továbbiakban nem tekinthető szlovák állampolgárnak.

Semmi érzékem sincs a jogi bűvészkedéshez, mégis röviden elmondom a két fél jogi álláspontját. A szlovákok azzal érvelnek, hogy a 2010 tavaszán elfogadott törvény világosan kimondja, hogy aki felveszi egy másik  ország állampolgárságát, az ezzel az aktussal egyidőben lemond a szlovák állampolgárságáról. Tehát nem elveszik tőle, hanem saját maga mond le róla!

Boldoghy úr véleménye (és a hivatalos magyar álláspont) pedig az, hogy  Szlovákia ezzel a törvénnyel „kettős hibát“ követ el: megsérti saját alkotmányát mely szerint senkit sem lehet megfosztani állampolgárságától, és megsérti az EU-s államok egymással szemben kialakított modus vivendijének filozófiáját is.

Ismerve a ilyen ügyek „tisztázását“ azt gondolom, hogy most olyan pereskedés kezdődik el Boldoghy Olivér és Szlovákia között, melynek végeredménye egy újabb jogi hókuszpókusz lesz (lásd a bősi vízlépcső ügyében hozott döntés szövegét), melyet aztán mindkét fél a saját győzelmeként fog elkönyvelni.

A dolog lényege ezzel viszont nem fog megoldódni, mert jönnek az újabb kérelmezők (a múlt héten egy 99 éves néni vette fel a magyar állampolgárságot!) és halmozódnak a megoldatlan problémák a két szomszédos EU tagország között.

xxx

Vannak emberek, akik azt mondják, hogy Boldoghy nem véletlenül döntött úgy, hogy pár hónappal a szlovákiai választások előtt teszi meg ezt a lépést, mert így akar segíteni  a Magyar Koalíció Pártjának esélyein.

Mások viszont azt állítják, hogy a civil kurázsi nevében cselekedett, és lépésével rákényszerítette a szlovák kormányt arra, hogy  végre kiterítse lapjait és cselekedjen, hisz Radičová kormánya a tavalyi választások óta nem lépett ebben az ügyben.

Néhányan egyszerű feltűnési viszketegséggel vádolják őt, és vannak olyanok is,  akik szerint  Boldoghy  „csupán“ egy tisztességes állampolgár, aki a lelkiismerete szerint cselekedett.

Véleményem szerint Boldoghy Olivér lépése még akkor sem lenne „abnormális“, ha mögötte kimutathatók lennének mind a négy motiváció jelei. Mert a mai Európában tényleg nincsen helye az ilyen törvényeknek.  Viszont azt is el kell mondani, hogy a mai Európában is vannak országok, melyek törvényei nem engedik meg a kettős állampolgárságot.

Ki kell hát mondani, hogy a kettős állampolgárság „engedélyezése“ nem egy automatikus lépés. A dolgot tovább „bonyolítja“, hogy Szlovákiában mintegy félmillió magyar nemzetiségű szlovák állampolgár él, vagyis az ország lakosságának mintegy 10 százaléka, akik emellett mind közvetlenül a határ mentén laknak.

Tudom, hogy ezeket  a „kontraindikációkat“ a modern Európában már olyan országok is megoldották, melyek múltja és egymáshoz fűzűdő viszonya sokkal bonyolultabb volt, mint a szlovák-magyar kapcsolat. Konkrétan a német-francia viszonyra gondolok.  Ám mindehhez kellett két nagyformátumú államférfi Konrad Adenauer és Charles de Gaulle. Ők képesek voltak kezet fogni a reimsi katedrális előtt és kimondani azt, hogy „Elég volt! Lépjünk tovább!“.

Csakhogy nekünk nincsen sem Adenauerünk, sem de Gaulle-unk. Nekünk csak szűklátókörű, önző, kiskaliberű emberkéink vannak, akik politikus néven szólítgatják egymást.

xxx

Tegyük fel, hogy helyes az a magyar feltételezés, mely a szlovák politikai elitet magyarellenességgel, vagy legalábbis hungarofóbiával vádolja. Jómagam többször írtam erről a szlovák szűkkeblűségről és beteges szorongásról. (Legutóbb éppen a SME című szlovák liberális napilapban, a Radičová kormány első száz napját elemezve.)

A helyzet tehát nem egyszerű, mert a primitíven magyarellenes Ján Slota és a vele egy hajóban utazgató Robert Fico nacionalizmusa mellett a konzervatív-liberális értelmiségiek nagy része is szorongani kezd, ha a magyar kisebbség ügyére terelődik a szó. Tehát valóban nincs egyszerű helyzetben az a budapesti kormány, amelyik a kisebbségi magyarok jogállásáról akar tárgyalni  Pozsonnyal.

xxx

De: ha a magyar kormány valóban támogatni akarja a saját kisebbségét, akkor a következőket teszi: először is kidolgoz egy minden részletre kiterjedő tervezetet. Ezután megkeresi azt a néhány szlovák személyiséget, akik bármikor hajlandók kiállni a kisebbségi jogokért. Azért keresi meg őket, mert ezek az emberek semmiképp sem nevezhetők másodrendű állampolgárnak és komoly befolyásuk lehet a Szlovákiában folyó társadalmi diskurzusra. Kiről is lehetne szó? Például Rudolf Chmelről, aki a kormány alelnöke. Zajac, Osuský, Šebej, Dostál urakról, akik parlamenti képviselők. Kusý, Bútora, Mesežnikov, Hríb, Hrabko, Kvasnica, Hašto stb. urak pedig egyetemi tanárok, ismert újságírók, jó nevű ügyvédek és elismert orvosok, vagyis nagyformátumú személyiségek. Ézután felkeresné a kormánykoalíció egyik pártját, amelyik „véletlenül“ épp a szlovák-magyar együttműködést tűzte zászlajára, és tájékoztatja a párt vezetőit Budapest terveiről és együttműködésre kéri fel őket.  (N.B. a Híd-Most elnevezésű szlovák-magyar párt a kétszázvalahányezer „magyar szavazat“ mellett több mint negyvenezer „szlovák“ szavazatot is kapott. Szóval igenis van befolyása a szlovák belpolitikára.)

Nos, ezzel azt akartam mondani, hogy ha Budapest tényleg komolyan veszi a kettős állampolgárság kérdését, akkor igenis talál magának partnert Szlovákiában.

És ha már vannak  támogató partnerek, és van hivatkozási alap is (  t.i. Szlovákia évekkel ezelőtt állampolgárságot kínált fel a határain túl élő szlovákoknak), akkor csak egy jó alkupozíciót kell kidolgozni , majd ki kell választani a megfelelő időpontot, és máris megvan az esély a megegyezésre.

xxx

Ám ehelyett mi történt? 2010 tavaszán, pár héttel a szlovák parlamenti választások előtt, amikor a Tátra alatt úgy ömlöttek a populista-nacionalista jelszavak, mintha dézsából öntötték volna őket, délen hirtelen megvilágosodott az ég alja, és egy hófehér galamb jelent meg a pozsonyi vár fölött, csőrében egy kecses olajággal.

Vége a világrontó özönvíznek, hozom nektek a béke jelét, turbulázta a gerlice, és a Vár udvarára pottyantotta az Úr megbékélésének jelét. Az olajág mellé hoztam nektek kettős állampolgárságot is, folytatta a gerlemadár. A mi Urunk  azt üzeni, hogy ezentúl nektek nem lesz más gondotok, csak morgás nélkül megszokni és elfogadni az ő jótéteményeit. Ahogyan az Úr mondta: „ Ezentúl így lesz.“, és még azt is hozzátette az Úr, hogy „Majd  megszokjátok“.

Nem akarom fokozni az izgalmakat. A szlovákok nem akarták megszokni, hogy ezentúl így lesz. Pedig eljött közéjük az új magyar külügyminiszter úr is, hogy elmagyarázza a dolgokat. Amikor viszont szlovákiai magyar értelmiségiek és a Híd párt vezetői kértek tőle találkozót, akkor azt felelte, hogy ő csak magánemberként van jelen Pozsonyban. És különben is, Budapest úgy gondolja, hogy a kisebbségi ügyeket csakis olyan pártok képviselhetik hatékonyan, amelyek etnikai alapon szerveződtek, mondta az új magyar külügyminiszter úr.

És Szlovákiában csak egy ilyen párt van, a Magyar Koalíció Pártja. A külügyminiszter úr csak két apróságot felejtett el:

-         a szlovákiai magyaroknak több mint a fele a Híd-Most pártra szavazott, tehát a szlovákiai magyarok fele nem támogatja az etnikai alapon szerveződő pártokat, de igenis támogatja a szlovák-magyar együttműködés programját,

-         a megbízható társként feltüntetett MKP vezetői is azt kérték a Fidesz vezette kormánytól, hogy NE a választási kampány során jöjjön elő a kettős állampolgárság ügyével. (Azt persze Csáky Pálék sem tudták, hogy az „Ezentúl így lesz!“ és a „Meg fogják szokni !“ imperatívusza ezentúl rájuk is vonatkozik.)

xxx

Talán ma már más lenne a helyzet, ha Pesten kivárják a választások eredményét és a barátibbnak tekinthető Radičová vezette, jobbközép kormánnyal kezdik meg a tárgyalásokat, melynek tagjai közt ott vannak a Híd-Most párt tagjai is.

Talán, mondom, mert ez a barátibbnak nevezett kormány a megválasztása óta kisebbségi ügyekben semmi kézzelfogható eredményt nem tett le az asztalra. Ez év februárjában Pozsony részéről állítólag történt egy pici elmozdulás, ámde a szlovák lépésre Budapest állítólag nem a megfelelő módon reagált. Állítólag, jelenleg így állnak a dolgok Pest és Pozsony között.

xxx

Azon a pesti ATV-s beszélgetésen Halász Iván megjegyezte, hogy Budapesten a kisebbségi ügy már régen nem a kisebbségekről szól. Tehát nem Boldoghy Olivérről, nem a 99 éves tanító néniről, és nem is rólam, aki már több, mint hatvan éve várok arra, hogy egyszer majd magyar állampolgár (is) lehessek, hanem valami másról. Belpolitikáról és nagypolitikáról, álmokról és régi dicsőségekről .

Mit fűzhetnék ehhez? Azt mondják, Halász Iván tudja, miről beszél.