Tisztelt Olvasóink!
Szeretettel köszöntjük új szerzőinket, akik megtisztelik lapunkat írásaikkal, köztük Bártfai Imrét. Vélemény rovatunkban helyet adunk olyan írásoknak is, amelyekkel nem teljesen egyezik az AN álláspontja, mert gondolatokat ébresztenek, vitára késztetnek. Az alábbi írás is nagyon jó gondolatokat tartalmaz, de a mi lapunk sokkal veszélyesebbnek ítéli meg a magyarországi neonácikat, és kifejezetten reális lehetőségnek tartja, akár demokratikus úton is hatalomra kerüljenek, annak minden következményével együtt. Ezzel együtt szeretettel ajánljuk figyelmükbe a szerzőt és az alábbi írást, jó alkalom arra, hogy a szélsőjobboldali veszély nagyságáról, mibenlétéről eszmecserét folytassunk. Nyilván Magyarországon mást jelent ugyanez, mint Németországban. A hozzászólásokban összecsaphatnak a különböző vélekedések.
Az AN Szerkesztősége
.
A „zwickaui sejt” („Zwickauer Zelle”) megrémítette Németországot, tán kissé a gazdasági válság kiújulásától, az euro-válság fordulataitól rettegő Európát is, mert most már a neonácik vannak a spájzban.
Nos, igen, zavaros, szellemileg-gazdaságilag irányvesztett idők közt nőnek a szélsőségek, és nem csak a jobboldali szélsőségek. Falmelléki, giccses farkas-kiáltás, ha csak a neonácikat látjuk, mint a civilizációra leselkedő veszélyt, és főleg, ha túlértékeljük őket. De itt vannak köztünk, képesek eljutni a szótól a tettig, és rémképet mutatnak nekünk a világunkról, a jövendőnkről: torzképet ugyan, de a képkeretben ott vannak a valós veszélyek szilánkjai.
A náci utópia képzeletvilága fölött a kezdet hajnalpírja dereng. De nem ígéretes hajnali rózsaszín köd ez, hanem a barbárság félhomálya. A neonácik arról a korról álmodnak, amikor még a fegyveres férfi volt a lét tökéletessége, és minden az ő zsákmánya, még a másik férfitól elragadott asszony is a megrablott szégyene inkább, mint a rabló értéke. A nomád lovasok pusztáiról, vagy a barbár hordák vadonjairól álmodoznak, ahol egyedüli döntő erő a vitézség, és az erőszakmegnyilvánulások véres áradását a bűnbánat, a depresszió órái követik, majd ismét a virgonc csapongás. A teremtő munkára való lustaság és az ezzel párosuló állati ösztönkitörések agyréme és emléke ez. Az emberben szunnyadó zsákmányra és vérre éhes bestia nietzschei látomását mutatják fel: nekik ez az ideál, az ősi, az alvó, akit fel kell ébreszteni, mint a Kyffhauser hegyében szunnyadó Frigyes császárt.
Nem is a román kor gótika előtti vad Európájában élnek, hiszen hiányzik belőlük a túlvilágitól való rettegés, amely röpke időre meghajlítja a barbár törzsfőket is egy-egy templom előtt, ami néha-néha lefogja mindenki gyilkolásra emelt kezét, aki nem tatár legalábbis, még a népvándorlás korában élnek, egyszersmind utána is. Mert, mint az afrikai barbár hadurak, mészárlásaikhoz már ők is automata gépkarabélyokat használnának, és csodálják a II. világháborús német tankművészet bizarr fenségét. (Melyet paradox módon az orosz „bolsevik” tankok kihívása keltett életre…)
Mindezen grandiózus álmok ellenére a mai kor neonácijainak nem maradtak vérrel borított csatamezők. A valkűrök nem jönnek el értük az este leszálló árnyaival, csak a rendőrök jönnek. Nekik már csak lopva meggyilkolt kebab árusok jutottak, a Jud Süss letöltése az internetről, a közös gyűlölködés civilizációtól ellopott percei, az idő, amikor saját maguk között lehetnek és elátkozhatják minden modernitás rákfenéit: a törvény előtti egyenlőséget, a nőmozgalmat, a bevándorlókat, az értelmiségieket, egyszóval azt, amit „francia forradalomnak” neveztek őseik, és köptek, amikor kiejtettek a szájukon.
Nekik ez jutott: a sötétség kitaszított gyermekei, de nem azért, mert onnan jöttek. A barbár puszták, amiket elképzelnek az akciófilmek pusztává silányított város-fantáziái, az ő fantazmagória-lovagjaik nem az egykor volt harcos-rabló arisztokraták Mükénétől Aachenig, hanem az idealizált, papírborítós „történelem”-könyvek náci tisztjei, akik a „vérüket áldozták” az árja faj fennmaradásáért, és a „bolsevik hordák megállításáért” (és ha nem volt más, hát bevették a muzulmán shiptárt is az SS-be golyófogónak…). Akár a saját meseviláguk hőseiként önfeláldozóan küzdő, de igazából aranyfogakat, lopott kincseket gyűjtő NSDAP-lovagok (akikre úgy illet a Lohengrin-mítosz, mint Hitler feje a páncélos lovag testére a híres propagandaképen), úgy a mai neonácik is csak a képzelet képlékeny elemében hősök, harcosok. A valóságban – mivel nincsenek ellenük jövő bolsevik tankok – ők csak azzal tűnhetnek ki, hogy lelőnek valami faluszéli cigányembert és gyerekét, akik minden bizonnyal az uzsorás cigánybárók megtestesítői a neonáci Niebelung-ének látomásaiban. Na, és igen, Németországban meg ott vannak a kebab-árusok, az árja civilizáció leghalálosabb ellenségei…
Mint egykor a fasiszta eszmevilágok atyjai, ők is üvegházban akarják nevelni a vad dzsungelt. Élnek a jogállam nyújtotta lehetőséggel a jogállam ellen, és nem fog rajtuk a civilizáció, a józan ész, a tények, a törvények: ők a vérre és a rögre esküsznek, de művér ez, és cserépben tartott virágföld a rög: egyikhez sincs közük. Soha nem érte az este őket őseik szántóföldjén, mint a régi parasztembereket, soha nem őrizgettek ősi stafírungot súlyos faládák mélyén, mint a régi világ férfiai és asszonyai, akik kegyelettel emlékeztek meg őseik soráról, és akiknek a vér jelentett még valamit.
Nem kortársai ők Barbarossának, Szent Lászlónak, Nagy Károlynak, sem időben, sem szellemben. Undorral vetné ki őket Ottó császár, a művelt, européer imperator a palotából, de még saját szellemi őseik némelyike is kesztyűt húzna, mielőtt (vagy ha) kezet nyújt nekik. Himmler köpenyéből és Goebbels szövegeiből bújtak elő, de még ezeket sem ismerik: nekik minden múlt mítosz, és a mítoszt pedig nekik maguknak kell kitalálniuk, mert a tudomány lényege szerint zsidó dolog. Méltatlan egy zwickaui lovaghoz.
De miközben ideáljaik műanyagból vannak, ők maguk – ezt ne felejtsük – készek valódi vért ontani, és már meg is tették, külföldön is, itthon is. Sok megtévesztett ember veszi közre őket, és igazából teljes valójukban kevesen vannak, mégis puszta létük nyit ablakot civilizációnk törékenységére, kiszolgáltatottságára: több demokráciát, több józan beszédet, több létbiztonságot kell kapni a Nyugat veteményének, ha szárba akar szökkenni valaha is, úgy igazán. Hogy ne csak fehérek legyünk, hanem európaiak.
A szerző filozófus, a Hageni Egyetem Phd. hallgatója
Hát ez engem elég rendesen összezavart.
Képek, festmények, filmek kavalkádját piszkálta meg a tudatalattimból.
Ahhoz, hogy ez ne egy szélsőséges katyvasszá álljon össze, talán jó befejezés az utolsó bekezdés – csak az utolsó mondatból egyértelműbbnek tartanám a “fehérek” helyett a “tiszták” szó használatát.
Ilyen írás szerintem nem igazán alkalmas széles olvasó tábor megnyerésére.
:)
A szerző ha festő lenne azt mondanám impresszionista, absztrakt, klasszicista és realista. Ha filmes lenne, akkor dokumentumfilmestől a fantasy-ig mindent próbál mutatni.
A szerző ott téved, hogy ezeket a náci tanoncokat valamiféle kulturális katyvaszba keveri.Nem kell itt semmi fellengzősség. Tanulatlan, lábszagú,és aljas indíttatású formációk ezek, akiket kihasználnak tanultabb társaik.A tanultabbat sem úgy értem, mint akik a történelmet ismerik,csupán tudják kezelni a számítógépet, ahonnan összeszedték ezeket az aljas eszméket,és azonosulnak is velük, reménykedve, hogy újra eljön az az idő, amikor tombolhat a terror.Akkor élhetnék ki a legaljasabb ösztöneiket.Ennyi.
Kedves bumburri, a neonácikat az általuk gyakran hivatkozott történelmi közegre vonatkoztatni próbáltam. Nem kérdés hogy nem abból jönnek, ahogy az sem, hogy arra hivatkoznak.
üdv.
B. I.
Ezek a mi zsebnáciaink túl sok akciófilmet néztek. Szánalmasak. Azzal együtt, elismerem hogy veszélyesek is tudnak lenni, de nem mint férfi a férfi ellen. Sunyin, falkában, lesben állva, gyenge gyerekekre vadászva. Remélem a romagyilkosok kedvéért bevezetik a tényleges életfogytiglant.
Kedves Bártfai Imre!
Beszéltem már olyan jobbikossal (nem egyel),aki a történelemre hivatkozott, és amikor próbáltam velük beszélgetni arról a korról, néztek, mint borjú az új kapura..Én ebből indultam ki. Lehet hogy nagy butaság általánosítani,de értelmes emberekről el nem tudok képzelni ilyen aljas eszméket.
Lehet hogy tévedek,de bár úgy lenne.
Pici esztetiaki megjegyzes : A szerzo hatterbol valo kivagasa kozben nagyon ki lett “csipkezve” a haj baloldalon es felul, a jobb ful kivagasa el lett hanyagolva , valamint a nyak jobb oldali resze.
Az irasrol csak annyit hogy latszik az urgen a “human” beallitas. Egy technikai ficko inkabb ervek, logikai okfejtesekket hasznalt volna, ez amolyon bölcseszkedesnek tunik egy Brain storm technikai elso vazlata. Kimondottan ugyetlen irasnak tartom, lehet hogy fu is van a dologban ? Varjuk meg a tobbi irasat aztan majd meglatjuk.
Bocsánat, de ez nem cikk, hanem egy cikk vázlata. Félmondatok, utalások gyűjteménye. Ahogyan a frissen szabadult meséli a viccet: 25, 33. A többi zárkatárs tudja melyik a 25-ös vicc, melyik a 33-as. A külsősök részére viszont végig kellene mondani! Csak egy példa:
„Nekik ez jutott: a sötétség kitaszított gyermekei, de nem azért, mert onnan jöttek.”
Ez így nézne ki: Nekik ez jutott. Ők a sötétség kitaszított gyermekei. De nem azért, mert onnan jöttek, hanem.. és itt ki kellene fejteni mire is gondol a szerző. Ha a hallgatóra hagyja a kitalálást, akkor ugyanott van, mint OV beszéde: ’jól tudjuk, mit tettek nyolc évig’, aztán mindenki helyettesítse be ’mit tettek’ és ’ki tette’, és már meg is van a nemzeti egység (habár mindenki csak a saját vélt, vagy valós sérelmét látja).
Igaz , az új náciknak van agymosó irodalmuk , agymosó zenéjük , és agymosó szónokaik !
Akik látják hogy jön nekik ebből pénz!
A birkák meg mindent bevesznek pedig csak szín tiszta üzlet ideológiába ágyazva.
MESÉK A HÉTKÖZNAPI FASIZMUS A MAI MAGYARORSZÁGÁRÓL
.
Ismerek egy embert, aki nyugdíjas éveire – eleget téve régi vágyának – Budapestről leköltözött egy kis nógrádi faluba, ahol kis háztájival egészítette ki közepes nyugdíját. A régi parasztházat viszonylag szépen helyrehozta, majd földíszítette, először nemzetiszín zászlóval majd, ahogy egyre több Echo meg Hírtévét nézegetett a műholdas vevőjén, ezt meg fölcserélte árpádsávos, hungarista lobogóra. A szerencsétlen csak azt felejtette ki a számításból, hogy e falu a lakosságának többsége szlovák származású őslakos, akik hamarosan alighanem joggal kiutálták az atyafit. Úgy, hogy 10 év után ismét falut kellett váltania, átment a szomszéd megyébe, ahol már ismét csak a nemzeti trikolort teszi ki a háza elibe, jelezvén, hogy “itt magyarok laknak”. Merthogy ennek a falunak a főterén már éjjelnappal, hivatalosan lobog egy olyan “faluzászló”, amelynek az alapszíne – a turulos “falucímer” hátterét adva – az árpádsávos mező…
.
Szentendre Izbég nevű, déli szegletében (azelőtt önálló falu) áll egy későbarokk kis templom. E római katolikus plébánián sok-sok éve ott csűng, ott lobog az árpádsávos majdnem nyilas zászló.
CommonSense!
Nem írom alá, hogy ez afféle “human beállítás” terméke lenne, bár igaz, hogy szerzőnk egyelőre filozófusnak készül(!)… Ami az ún. műszaki beállítottságot illeti, nem hinném, hogy az alapos kifejtés csak ezekre volna jellemző. Példának okáért, nem hinném Bartus Laciról, hogy ő ezek közé a “műszakiak” közé tartozna, s mégis az ő téma kifejtése oly bravúrosan felépített amit csak nagyon kevés kommentelőnél tapasztaltam. Ezzel szemben tapasztalatom szerint az úgynevezett műszakiak humán műveltsége igen gyakran ütközik műveltségi korlátokba, amelyek már a világ dolgaiban való eligazodásban gátolja őket.
Tudod mit? Egyezzünk ki! Javasolnám egy filozófus, fizikus, művész -Albert Einstein – személyét vizsgálat tárgyává tenni, aki ráadásul hivatali bürokrataként kezdte gyakorlati pályáját. Azt hiszem nála nehezen pengethetnél fölényes húrokat, mert ő ráadásul szépen is hegedült. (Bár a barátja, Charlie Chaplin az emlékirataiban erről a hegedű játékról kissé irónikusan nyilatkozott – na mindegy…)
“Soha nem érte az este őket őseik szántóföldjén, mint a régi parasztembereket, soha nem őrizgettek ősi stafírungot súlyos faládák mélyén, mint a régi világ férfiai és asszonyai, akik kegyelettel emlékeztek meg őseik soráról, és akiknek a vér jelentett még valamit.”
Tetszett az írás.Különösen ez a rész. Október 23-án, amikor néztem a Jobbik Bankszövetség épülete előtti 1000 fős összeröffenését, elgondolkoztam, hogy miért szinte csak férfiak vannak ott? Nem lehet, hogy az ilyen szélsőséges embereknek, pszichés zavarai vannak.Nem tudnak teljesíteni, mint “FÉRFI”.Családot eltartani, boldogulni az életben, tudat alatt nem érzik magukat férfinak? Kompenzálni akarnak valamit vele?
“A neonácik arról a korról álmodnak, amikor még a fegyveres férfi volt a lét tökéletessége, és minden az ő zsákmánya, még a másik férfitól elragadott asszony is a megrablott szégyene inkább, mint a rabló értéke. ”
Még egyszer elolvasva, nagyon jó írás. Szoktam vitázni, beszélgetni szélsőjobbos munkatársaimmal. Logikai és történelmi tényeket, következtetéseket felhozni.Most még megtehetem, nem tudom egy-két év múlva lesz-e rá lehetőségem. Érzésem szerint,a fenti idézet nagyon illik rájuk. SzerinteRengeteg feszültség van bennük, elégedetlenek az életükkel.
A fasiszta vezetők a hatalomból kimaradt, jól képzett, de jellemhiányos egyének. Hatalom vágyuk ki elégíthetetlen, ezért a lefedetlen területen szervezik táborukat. Tessék megnézni kiket tudott Szálasi és a többi fasiszta maga mellé állítani? A képzetlen, buta tömegeket. A fasizmus olyan mint a betegséget okozó vírus, ott terjed ahol számára kedvező a feltétel. Az elmaradottság a szegénység a fertőzés melegágya. A vezérek a vírust az ellenség kép formájában szórják az emberek közé. Azok aztán fertőzik egymást. Orbán, Kövér, Vona és sokáig lehetne sorolni az ilyen bacilus gazdát, akik terjesztik a “vészt”.
bumburi 2011. november 15. kedd 22:37
Lehet hogy nagy butaság általánosítani,de értelmes emberekről el nem tudok képzelni ilyen aljas eszméket.
.
Egyedül talán, de falkában is ?
(lásd: LEGYEK URA, tanulságos film!)
gets
- ez a Thomas Mann üdvözlésének utolsó sora: Fehérek között egy Európait.
Nem lehet “tisztára” cserélni.
CommonSense
esztétikai kifogás nem a képpel, hanem a feldicséréssel kapcsolatban lehet.
Bumburival értek egyet: ezek nem is rendelkeznek ennyi történelmi ismerettel, ami motiválhatná őket, sőt ha eljutnának a cikkig – büszkén kihúznák magukat!
Miszerint őket ilyen “ősi” motívumok mozgatják: “Vér és Becsület”
Innen már csak egy kis orbáni értelmű elrugaszkodás kellene Freud és Nietzsche felé, mindenféle alantas, felettes, mögöttes én-ekre, amikre az
átlagnyilas gondol Pedig Arany Jánossal szólva: gondolta a fene! Ennél ők sokkal szimplábbak: a sikertelen életükért (naná!) csakis mások a hibásak, és nekik mindenféle “jár” a szájukon kívül is. Nem véletlen, hogy a nyilasok fő osztály-támogatói a házmesterek voltak a kispolgári létükkel. Történelmi mesékben és a vér hatalmában ők is hittek – ilyen hitekkel még vígan lövöldöztek gyerekeket és asszonyokat a Dunába.
alugy
a vírusok is főleg a legyengített szervezetet támadják meg. A lila ködökben a valóság fölött lebegő doktríner liberális értelmiségnek, és finnyás eszmei anarchizmusuknak köszönhetjük a gyűlöletbeszéd után a gyűlölet-tettek elszaporodását. Nácikkal csak egy módon lehet bánni: már a kezdet kezdetén karanténban zárni és a művelt társaságból kirekeszteni őket. Hogy csak otthon merjenek ilyesmit a haveroknak mondogatni. És nem az utcán, meg a parlamentben.
Tisztelt cikkíró: nem kellene még a lovat is adni az ilyen aljadékok alá azzal, hogy ők milyen kis ügyesek, hogy ősi húrokra rezonálnak!
kekec
2011. november 19. szombat
17:09
“gets
- ez a Thomas Mann üdvözlésének utolsó sora: Fehérek között egy Európait.
Nem lehet “tisztára” cserélni.”
De, mert hiányzik az idézőjel és nem idézet.