Budapest – A Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje fokozatát nyújtotta át Stefka Istvánnak, a Magyar Hírlap főszerkesztőjének az 56-os forradalomban tanúsított kiemelkedő magatartásáért Schmitt Pál köztársasági elnök. Gratulált a kitüntetettnek Mester Ákos, a 168 óra főszerkesztője, megemlítve, hogy ’56-ban, 13 évesen valóságos forradalmár, egy kis hős lehetett, ha akkori magatartását ma az állam által adományozható legmagasabb kitüntetés lovagkeresztje fokozatával honorálják.
Figyelmes kollégaként gratulált Mester Ákos, a 168 óra főszerkesztője Stefka Istvánnak, a Magyar Hírlap főszerkesztőjének abból az alkalomból, hogy október 23-án az állam által adományozható legmagasabb kitüntetést, a Magyar Köztársasági érdemrend lovagkeresztje fokozatát vehette át Schmitt Pál köztársasági elnöktől. A kitüntetés hivatalos indokolása szerint Stefkának többek között az ’56-os forradalomban és szabadságharcban tanúsított kiemelkedő magatartás miatt jár az elismerés.
Mestert, mint írja, egykori rádiós kollegájaként büszkeséggel tölti el, hogy a Pista (Stefka) forradalom eszmeiségének ápolásáért kifejtett tevékenységét a legmagasabb körökben is nagyra értékelik. „Nyilván a Magyar Hírlap is büszke rád, azért hozza az eseményt és az álamfővel (ugye, így írják?) való kézfogásodat, fotóval illusztrálva, az első oldalon. Sőt. Az újság negyedik oldalán már azt olvasom, hogy nem csupán az eszme ápolása tett méltóvá a Magyar Köztársasági Éremrend lovagkeresztjére (polgári tagozat, no persze), hanem az ’56-os forradalomban és szabadságharcban tanúsított kiemelkedő magatartásod. Ahogy jobb körökben mondani szokták: le vagyok nyűgözve. Ha jól értem – és bizonyára jól értem, hiszen nem cáfolták – te tizenhárom éves fiúcskaként már valóságos forradalmár voltál, egy kis hős, ha szabad így mondanom. Gyermekkori ’kiemelkedő magatartásodhoz’ utólag is vidáman gratulál Mester Ákos.”
… hogy stílusos legyek, a pofám leszakad … várjál, amikor majd dedikálja ‘56 hőse című, önéletrajzi regényét … most, már bizonyítéka is van …
Nincs mit szépíteni: a honi jobboldal egy ócska, pitiáner színjátékká silányította 56 emlékét. Az ilyen stefkákat, wittnereket a Fidesz felkarolja, futtatja, kitünteti – ma láttam Wittnert az ügyeletes veterán szerepében, bölcs tanácsokat adva a fidelitasos ifjúságnak -, míg Maléter Pál felesége, Nagy Imre lánya teljességgel eltűnt a médiából (erről persze valahol az említettek is tehetnek, túlzottan csöndben vannak a wittnerek ordítozása közepette).
Már nem az jut eszünkbe 56-ról, hogy, igaz, jó magyarhoz méltóan eszetlenül és megfontolatlanul, de nekimentünk a Nagy Testvérnek, hanem a legutóbbi botrány, amit a mai méltatlan utódok elkövetnek. mint pl. most, hogy kitüntetik a szélsőjobbos Magyar Hírlap főszerkesztőjét.
Kertész Ákost pedig tudjuk, mi fenyegeti.
Itten mindent csak gyűlölködésre és gyűlölet-keltésre használnak…
Még a motorkerékpárokat is egyesek , pedig az aztán tényleg nem arra való !
cornelius
“míg Maléter Pál felesége, Nagy Imre lánya teljességgel eltűnt a médiából (erről persze valahol az említettek is tehetnek, túlzottan csöndben vannak a wittnerek ordítozása közepette).”
.
Nem eltűntek, hanem egyenesen tiltakoztak a jelenlegi ´56-os “megemlékezések” és annak “elkövetői” (Wittner & tsai legújabb megnyilvánulásai) ellen. Maléter Pál felesége a minap még a férje emléktábláját is levetette a börtön faláról.
Eldrad!!
nem ismeros ez valahonnet???
a II-ik vilaghaboru utan volt ilyen kozvetlenul!!akkoriban jott be a nagy-nagy “Ellenallosdi” kultusz!!!
fel is tettuk a kerdest idonkent-(persze hogy valasz nelkul mindig!!!)-”ha” mindenki ellenallo volt,akkor kiknek alltak ellen???mer annyi bosch nem volt az orszagban hogy………………..!!!
Micsoda “REMEK HŐSEINK ” VANNAK NEKÜNK ! Egy-kettő itt vigyorog , a másik eszemet gimnazistákat traktál a dadogós hazugságaival , a harmadik MEGGYALÁZZA KÁROLYI MIHÁLY szobrát -a szemétbe dobván a más által hozott virágot és koszorút !!! EZEK A HŐSÖK – HÁNYINGEREM VAN tőlük !
Igen Proaktív a normális emberek kikérik maguknak ezt a gyalázatot, mint az említett családtagok is !! Szomorú az hogy nem tűnik fel az AGYMOSOTTAKNAK hogy a múlt rendszer üldözöttjei vajon miért nem állnak be közéjük !!??!! Csak mocskolni tudják Őket, ezekre a dolgokra nem tudok olyan jelzőt ami illene rá és rájuk !! Mert a SZÉGYEN és GYALÁZAT az nem elegendő erre !!
http://www.youtube.com/watch?v=8NyG9JB3q_c&feature=related
Nagyon jó:)
http://www.youtube.com/watch?v=91UfG9iHb_o&feature=related
Én 56 november 10-én születtem.
Tevőlegesen nem tehettem semmit a forradalomért, de ahogy tudtam jöttem!!
topi mackó
Nincs új a nap alatt.
A valamikori Partizánszövetség sok tagja is tíz év körüli volt, amikor a partizánok lövöldöztek, mégis a szövetség tagjai lett.
A Flottilla valamikori parancsnoka valóban partizán volt, ezért a 70-es évek elején, amikor a laktanyában ünnepélyesen kihirdették, hogy kiket tüntettek ki a partizán emlékéremmel, az öreg alezredes kicsit ittasan felhorkant a felsorakozott matrózok előtt:
– Annakidején negyedennyien lettünk volna, az oroszokat is kivertük volna, nemhogy a németeket!
Mivel tényleg partizán múltja volt, nem tehettek vele semmit.
De néhány hónappal később – biztos, ami biztos – nyugdíjazták.
http://magyarorszag.ma/modules.php?name=News&file=article&sid=13682
.
Ennyit witner nacsasasszonyról!
Nekem most két dolog jutott az eszembe.
Az egyik Hofi (talán ‘90-es, avagy ‘91-es) beszólása, miszerint:
“Magyarországnak 1989-et megelőzően 30 millió lakosa volt. Ugyanis 10 millió szolgálta ki a kommunistáka, ugyanennyi hallgatta folyamatosan a Szabad Európát, és 10 milliónyian voltunk ott a ‘Lakiteleki Sátor’-nál!”
A másik egy 1990.-ben, az első szabad önkormányzati választások kampányidőszakában történt meg. Egy kísérleti fizikus barátommal ücsörögtünk az MDF kampányrendezvényén arra várva, hogy Antall József végre megjelenjen (alig két órányi késéssel ez be is következett, a halasztás oka pedig – mint utóbb kiderült – az volt, hogy a miniszterelnöknek múlhatatlanúl fontos egyeztetni valója támadt a helyi papokkal!). Miközben békésen várakozva élvezetes beszélgetést folytattunk, barátom egyszer csak megmerevedett, majd kidülledt szemmel felállt s rámutatott egy kb. ötvenes, palacsintasütőnyi KDNP-jelvényt és “rendező”-feliratú kitűzőt viselő nőre. Mint kiderült, a nőszemély a kísérleti fizikai tanszék alapszervezeti párttitkára volt, aki az előző esztendő elején még azért verte (szó szerint) az asztalt egy rendkívüli aktívaülésen, hogy ő a Pozsgait személyesen szeretné felakasztani azért, mert az ‘56-os Forradalmat “népfelkelés”-nek merészelte minősíteni. “És most ez az ókommunista barom mászkál itt fel és alá, mint kádéenpés rendező?!” – ordította barátom. Akkor hírtelen eszembe jutott egy mondás (sajna nem tudom, ki a copyright tulajdonosa): “Tudod drága barátom, Magyarország egy egészen kicsi ország. Így nekünk csak egyetlen csőcselékre telik.”
Aztán most, erről a Stefka-kintüntetésről az is eszembe jutott, hogy amikor a Garribaldi-féle marsalai partraszállás 20. évfordulóját ünnepelték az egységesített Olasz Királyságban, mintegy ötször annyian jelentek meg veteránokként, mint ahányan két évtizeddel azelőtt valójában voltak.
Nos, az még úgy kb. rendben van, hogy a cipőboltot kifosztó náci zászlóanya Wittner Máriából ‘56-os “hőst” kreáltak. Legyen, bár inkább ezt nem lett volna szabad. Még valamilyen abszolute megengedő szempontból azt is megértem, hogy az ‘56-os Forradalom után megggyilkoltakat és kivégzetteket egy jobbos kurzus megpróbálja “jobboldaliaknak” beállítani, akárcsak az egész Forradalmat is, pedig annak meghírdetett álamberendezkedési egyenlete mintha egy (demokratikus szocializmus + többpártrendszer) – (papok és földbirtokosok + nácik) = NORMÁLIS MAGYARORSZÁG lett volna!
De azt már végképp nem vagyok hajlandó megengedni, hogy utóbb besúgókká vált bőrmentők, akik készséggel naylintották ki a diktatúra barnás alfelét rózsaszínre, a kurzusváltás után azokat piszkolják le, akik TÉNYLEG tettek is valamit (pl.: Göncz Árpi bácsi “Patkány”-ozása a harihármas besúgó, Aczél-kedvenc és rendszerkitartott Csurka részéről; a szintén halálra ítélt sokgyerekes Mécs Imre dehonesztálása aljas és minden diktatúra számára kooperens senkiháziak által!)
És most jön ez a Stefka-Izéke, aki egy hozzá hasonló Senkiházitól veszi át az ország egyik legmagasabb kitüntetését olyasmiért, amit ő a büdös q..a életben nem csinált?
Hát ez tényleg már hányinger!
Szendam, igen, tényeg hányinger, amit művelnek. Nemcsak Stefka, nemcsak W.M. nacsasszony körül. Hányinger mindaz, amit ‘56-tal művelnek. De az IGAZI, a VALÓDI ‘56-osok hallgatnak – vagy nem hallhatjuk őket.
Nekem is volt olyan ismerősöm, aki ‘89-90 előtt olyan vörös volt, mint a pávián hátulja (ragyogóan meg is élt munka nélkül abból, hogy függetlenített munkahelyi párttitkár volt), ‘90 után meg akkora aranykereszt lógott a nyakában, hogy lehúzta a nyakát.
Ady jut eszembe ilyenkor – lehet, hogy nem idézem pontosan így fejből, ezért elnézést kérek -: Seregesen senkik jönnek…
Szendam
13:33
Tudtommal Garibaldi ezt mondta: “Kevesen voltunk és sokan maradtunk”.
Szendam : nyugi…az idegeskedés ártalmas.
Hisz tudvalevő :
Az igazi hősök általában szerény , visszahúzódó emberek .
Én1956-ban csak 8, azaz nyolc éves voltam ezért megelégszem egy szerényebb kitüntetéssel. Pedig azt is tudtam mit Jelentett a MUK.
Figyu!!!!!!!!!!!!!!!
Én ugyan csak 5 éves voltam akkor, de baromira jól jönne valami pénzzel járó elismerés.
ÚJ Hír!
1956-os hőstetteiért kitüntették Kovács Pistike tanulót (szül: 2005) mert még akkor nem élt, ezért egyik oldalon sem állt, így nem tudják támadni, politikai hova tartozása miatt.
Gratulálunk a kitüntetéséhez.
ja, és ők a takarékos kormány, hiszen minden talpnyalójának valami idióta indokkal, vagyonokat utalnak, kitüntetnek, a mi zsebünkből
Na kérem
Stefkapista a csokornyakkendősbérborz visszalő:
IDÉZET (és erős csúsztatás!!) KÖVETKEZIK:
”
A csúsztatások Mestere
Olvasson többet a témában! vélemény, Schmitt Pál, 1956, Stefka István, Mester Ákos.
2011. november 7. 07:19
„Álamfő” – te írtad így. Körülbelül ennyit jelent számotokra az olimpiai és világbajnok párbajtőröző, a NOB egykori alelnöke, a Magyar Köztársaság államfője.
„Azok az átkozott csúsztatások. Ugye, Ákos, nem tudtad megállni, hogy múlt heti írásodban ne rúgj egyet Schmitt Pálba, akivel kezet fogtam, az »álamfőbe«. Ezt te írtad így. Körülbelül ennyit jelent számotokra az olimpiai és világbajnok párbajtőröző, a NOB egykori alelnöke, a Magyar Köztársaság államfője. Igaz, Schmitt nem jelentette fel hazáját a La Stampában, hogy Magyarországon veszélyben van a sajtószabadság. Az idolok keresése is más azon a térfélen. A baloldali média idolja Károlyi Mihály, akit egyre agresszívebben védelmez. Tudjuk, ki volt ő, mit köszönhet neki a magyar nemzet: területe kétharmadának elvesztését. Aztán itt van 1956 és a pesti srácok ügye. Tizenhárom évesen nem voltam forradalmár, te úgy érzékeltetted írásodban, mintha az lettem vagy valaha is azt állítottam volna (a kitüntetési indoklásban sem ez áll!). Nem, csak szemtanú voltam, mint sok százezer ember akkor.
Október 25-én Budáról két vekni kenyeret vittünk apámmal a nagyszüleimhez a Futó utcába. A legnagyobb harcok akkor dúltak, és szerencsénkre épségben megúsztuk. Ez ilyen forradalom volt. A tűzharc utáni rövid szünetekben pillanatok alatt megteltek a pesti utcák emberekkel, a körút, a Rákóczi út és sajnos a Kossuth tér is. Könnyen lehettél szabadságharcos vagy áldozat. Nincs ezen mit viccelődni. A Köbölkút úti Általános Iskolában a mi osztályunkból öt tizenhárom éves fiú soha nem foglalhatta el újra a helyét a padban. Szovjet golyó végzett velük a Móricz Zsigmond körtéren, benzinespalackkal a kezükben. Több száz tizenéves srác halt meg a forradalomért, a nemzetért. Néhányan túlélték a megtorlást, mint például Dózsa László színész vagy Vándor Béla, a »Colos, a golyóálló«, akit tizenöt évesen hurcoltak el Szovjetunióba, vagy Pongrátz András, a Corvin közi parancsnok legkisebb öccse. Ennyit a tizenévesek ’56-os szerepéről. És ezért nem mindegy, hogy kit választunk: Dániel Pétert vagy Wittner Máriát, Biszku Bélát vagy Rácz József Sándort, aki orvos lehetett volna, de életfogytiglanra ítélték! Most ő is állami kitüntetést kapott. Kár kóstolgatni ötvenhatot. Elég, ha megmaradunk a tényeknél. Csak ez adhatja meg hitelünket.”
IDÉZET VÉGE
Attól tartok, a csúsztatásnak még nincs vége.
topi mackó
Én magam is gratulálok utólag Stefka Pistának a magas elismeréshez, hiszen 1990-ig éveken át foglalkoztattam őt, mint a BM Tájékoztatási Alosztály vezetője.
Stefka, hosszú éveken át rendelkezett a minisztérium által számára biztosított Belügyi Tudósító igazolvánnyal. Így volt partnere a belügyminisztériumnak abban, hogy népszerűsítse a minisztérium munkáját. Stefka szorgalmas résztvevője volt a Belügy sajtótájékoztatóinak, és aktív riporterként mindenütt ott volt, ahol az akkori belügyi propaganda megkívánta a nagy nyilvánosságot. Kezdve a belügyi pályára irányítási táborokban készített műsoraival, egészen a kiváló rendőri munkát népszerűsítő anyagok elkészítéséig segítette a munkánkat Stefka Pista..
Örülök a kitüntetésének, amit büszkén akaszthat majd azok mellé a kitüntetések mellé, amelyeket az én javaslatom alapján kapott annak idején a belügyminisztertől.
Gondolom Pista, egyik sem égeti a melled!
Sem amazok, sem ez.
Nem Stefkával van a baj, mert ő átveszi azt, amit adnak neki. Jól mutat egy lovagkereszt a zakó hajtókáján. Az elmeháborodott hatalommal van baj, amely szellemi törpékből áll. Még nagyobb baj van azonban a társadalommal, amely ezt az elmeháborodott bandát az állam vezetésével megbízta és 2/3-ot adott nekik.
A budapesti iskolákban meddig nem volt tanítás 1956/57 telén? Stefka István a Köbölkuti Ált. Iskolába járt. Mint írja, csupán az osztályukból több gyerek halt meg a forradalom alatt. Tudjuk ezeknek a hős gyermekeknek a nevét?
A mi iskolánkban volt tanítás. November elején már biztosan. Nálunk sajnos nem voltak hősök.
Szeretnék ezeknek a gyerekeknek – lehet, hogy emléküket névtelen sírok őrzik?- valami emléket állítani.
a MAGYAR HIRLAP MA AZ EGYIK LEGJOBBAN USZITO ANTISZEMITA NYILAS NAPILAP.