Készítettem Svédországban interjúkat nemzetközileg ismert személyiségekkel, például a svéd miniszterelnökkel, az emblematikus filmszínésznővel, az irodalmi Nobel-díjat adományozó Akademien főtitkárával, stockholmi püspökasszonnyal vagy a Gripen-ügyet vizsgáló főügyésszel. Egyiküknek sem jutott eszébe, hogy visszautasítson vagy a kész írás elolvasását kérje megjelenés előtt. Mikor ezt az első esetben felajánlottam, az illető mosolyogva hárított: csak nem gondolod, hogy ellenőrizni akarom, amit megírsz?
Itt az újságírótól elvárják, ha szükséges, tegye föl a legkényelmetlenebb kérdéseket is – a közszereplőktől pedig azt, hogy válaszoljanak minden közérdeklődésre számottartó kérdésre. A szólás szabadsága itt hétköznapi része az életnek. Megszokja az ember, s él vele. Visszaélni nem szokás. Hiszen hamar kiderül, ha hazudsz. S bizonyos dolgokat csak egyszer veszíthet el az ember… Például az arcát vagy a választók – az olvasók! – bizalmát.
Svédországban – Hollandia után másodikként – 1645-ben adtak ki először lapot (az azóta is létező Ordinari Post Tijdender-t), s az 1766-ban kiharcolt szólásszabadság törvénye a világon elsőként itt garantálta a vélemények kinyilvánításának és terjesztésének jogát. Ezen alaptételekkel kezdődik a média-kommunikáció szakos gimnazisták szakképzése, de minden más középiskolás is tanul erről a társadalmi ismeretek órák során. Így minden svéd polgár többé-kevésbé tudja, mit takar a TF (Tryckfrihets Förordningen – szabad sajtótörvény), s mit jelentenek a sokszor hallott szavak: szabad sajtó, szólásszabadság, átláthatóság, az általános nyilvánosság elve, s a hatalom kontrollja.
Nem véletlen, hogy a WikiLeaks Stockholmból szivárogtatott. Svédországban ugyanis mintegy 250 éve felülírhatatlan törvény védi az állampolgár jogát ahhoz, hogy érzelmeit, gondolatait, véleményét félelmek nélkül kifejezze mások számára. Miközben a közreadott információk forrását védi a törvény, felfedésének követelése büntetendő cselekednek minősül. A gondolatoknak és kifejezésüknek útjába nem állhat más személy, se hivatal, se hatóság. Magyarul: tilos az előzetes kontroll. Természetesen, ha az írás törvénybe ütköző vagy alapvető emberi jogokat sértő – közreadója felelősségre vonható. Utólag.
A svéd sajtótörvény első pontjainak egyike (szintén iskolai tananyag), hogy a sajtó első számú feladata a hatalom kontrollja. Hogy a társadalom füle, szeme és szája legyen. Számtalan esetben indult vizsgálat, rendőrségi vagy ügyészi eljárás a sajtóban megjelent leleplezések nyomán. Például a Gripen-kenőpénzek kelet-európai kifizetését leleplező dokumentumriport leadásának másnapján indított nyomozást a korrupciós ügyekben illetékes főügyész.
A sajtó feladata az is – hogy helyettünk, s a nevünkben –, minden rendű és rangú közembernek a nyomában legyen. Minél közelebb ül az illető a tűzhöz, minél több ember közérzete függ tőle, annál inkább a nyilvánosságra tartozik, hogy az illető tiszteséggel látja-e el hivatalát, amit a köz rábízott. Nem a magánügyei érdekesek (pletykalapok, persze, itt is megélnek). Viszont a hatalommal való bármilyen visszaélést, a kivételezést, a nepotizmust, a korrupciót itt kifejezetten rosszul tűrik. Mert nem tartják a demokráciával összeegyeztethetőnek.
Csak semmi hatalmat senkinek! – ez a ’svéd klasszikus’ kiszólás meglehetősen jól jellemzi az általános attitűdöt. Ám, ha hatalmat adunk valakinek, legyen mindenki számára átlátható, mire használja azt.
Itt az sem elképzelhető, hogy a köz szolgálatát ellátók ne maguk adjanak választ a kérdésekre, hanem jól dresszírozott és jólfésült ’szóvivőik’ által. A svéd sajtótörvény ugyanis nem pusztán az egyén gondolati-érzelmi szabadságát hivatott garantálni, de az információ adás és az információhoz jutás szabadságát is állampolgári jogként nevezi meg – s ekként az Alkotmányban is rögzíti. Minden, ami ma vagy bármikor közös ügy, esemény, történés, terv, arról tájékoztatni kell mindenkit. Bárki maga is kezdeményezheti az információk kikérését. S bármelyik hatóság, intézmény közalkalmazottjának joga ilyen információk közreadása (vagyis nem csak a főnököké). Sajtótitkárok többnyire a háttérben tevékenykednek (kivétel, talán a királyi pár, ám még ők sem bújnak el a mikrofon vagy a kamerák elől). Azonban a sajtós soha nem ‘kommunikációs igazgató’, hanem ‘pressanasvarig’, vagyis sajtófelelős (a titulusok itt szerények). Szerepük a közvetítőé a közember és a nyilvánosság között, s nem ők adják arcukat a döntések kommunikációjához. Furcsa is volna, ha az ügy felelős gazdája nem vállalná magát a nyilvánosság előtt. Hiszen arca, mindenkinek csak egy van…
Svédországban az sem történhetne meg, hogy a média szereplői a hatalom kezéből egyenek. A közeledésre nem ok a hasonló világszemléletet sem. A ‘médiapatkány’ szerepére egyikük sem igen vállalkozna, maradnak inkább huhogó baglyok vagy kíméletlen cápák. Nemrég a köztévé legügyesebb politikai műsorvezetőjének kellett egyik napról a másikra váltania, mert nővére miniszteri posztba került. Mint ahogyan az sem volt elkerülhető, hogy a miniszterelnök újdonsült sajtófőnöke azonnali távozásra kényszerüljön, miután a lapok közöltek egy lesifotót róla, amint egy éttermi asztalnál bizalmasan társalog egy politikai napilap újságírójával.
Szinte kizárt, hogy a média ne együtt és határozottan lépjen fel olyan jelenségekkel vagy személyekkel szemben, amelyek/akik a demokratikus társadalmi berendezkedés és működés megsértésével agitálnak. Ennek egyik legutóbbi példája az volt, amikor a parlamenti választások kampányéve előtt nyilvánosan deklarálták a legnagyobb országos lapok és tévécsatornák: nem közölnek politikai-választási hirdetéseket a hatalom felé kapaszkodó nacionalista párttól (SD), annak tudatában, hogy emiatt sokmilliós bevételtől esnek majd el.
A félelem mindig nagy szerepet játszott a politikában. Nem fényes a helyzet, a jövő bizonytalan, eltűnnek a munkahelyek, nő a bűnözés – Baby it’s cold outside. Ám, ha ráadásul olyan politikusokkal vagyunk megverve, akik az emberekben lévő félelmeket visszhangozzák csupán, ahelyett, hogy kezelnék azokat, könnyen találnak követőkre… Azok pedig, akik félnek a szólás szabadságát meghagyni, gyanítom, nem a szavaktól tartanak. Akik politikai credo-jukban maguk sem hisznek, s elnémítják a figyelmeztető külső hangokat is, ne lepődjenek meg, ha a betiltott szabad szavak helyett, majd tettekkel találják szemben
magukat.
A sötétség nem oszlik el, csak ha felkapcsolhatjuk a lámpát.
“Csak semmi hatalmat senkinek”
Aha.
Hogy is volt a dicsőített jelszó?
“Minden hatalmat a polgári köröknek!” ? Vagy rosszul emlékszem?
Jó a svédeknek! :)
Köszönöm a cikket.
gets, köszönöm!
No ezek a Svédek sem ismerik az “élet értelmét” ! Nagyon rossz lehet nekik a Viktor nélkül !!!
Mint rendesen, delisa cikkei optimizmussal és némi irígységgel töltenek el…:) Sok ilyet még, kérünk!
Nagyon érdekes és tanulságos cikk. Jó tudni, hogy vannak még tisztességes demokráciák Európában. Mert a magyaroké sajnos nem az.
Amichay, kösz! jövök még, ha jöhetek…
Magyarországon hamarosan betiltanak minden SVÉD kezdetű szót!!!!!
Sőt álomkommandót állítanak fel nehogy a SVÉD DEMOKRÁCIÁRÓL álmodjunk!!!!
maracanazo, köszönöm! Nem olyan különleges dolgok ezek; elhatározás és némi következetesség kérdése…
tibi65, nem csodálkoznék ezen… elég, ha a a korábban írt svéd blogom hozzászólásait olvasom. (www.sved.nolblog.hu)
bolygó, volt részük Orbánból… emlékszel: a focimeccsen Gyurcsány-t írtak az üdvözlötáblára, de a sajtó jobban is odafigyel rá.
Orbán a svéd sajtóban
http://www.svedasztal.com/svedkivulbelul/orban-a-sved-sajtoban-67635.html
Orbán alkalmatlan
http://www.svedasztal.com/svedperspektiva/sdse-orban-alaklmatlan-67878.html
Valami büzlik Magyarországon
http://www.svedasztal.com/svedperspektiva/valami-buzlik-magyarorszagon-67264.html
Engem leginkabb az fogoott meg,ahogy a sved ujsagirotarsadalom,mint egesz viselkedik. Az egyiranyba huzas, politikai meggyozodestol fuggetlenul elitelni,elszigetelni a szelsoseget. Ugy latszik a sved mediamunkasoknak a zsigereikben van a szakmai alazat es az olvasok (hallgatok, nezok) tisztelete.
Nagyon varom azt az idot,amikor ha a HIREKre vagyok kivancsi mindegy melyik ujsagot olvasom,melyik csatornat nezem es a hirek nem szubjektiv felvezetovel es vegszoval vannak ellatva az adott media politikai hovatartozasatol fuggoen.
Semmi kifogasom a szerkesztoi kommentek,reakciok ellen,ha a megfelelo helyen teszik azt kozze es nem az valik a hirre.
Sajnos azt kell mondjam minden oldal (media)kepviseloi magukba szallhatnanak,ki jobban( :-) ),ki kevesbe es TISZTELET a kiveteleknek,hiszen azok szerencsere meg nalunk is vannak.
Svejk, vannak szakmai normák – ezek nélkül nincs elfogadható (mert hiteles) sajtó.
A hír szent, a vélemény szabad – milyen gyakran halljuk ezt – úgy érzékelem, itt komolyan veszik.
Újságíró nem lehet pártkatona vagy kormánynak szócsöve.
Kedves delisa!
A gond kis hazankban a hir szentsegevel van. A hir atalakul eszkozze es a hirt tudosito politikai meggyozodesenek, ertekrendjenk kozvetitojeve,vagy igazolojava teszi. Es ez sajnos elofordul igen muvelt,nagyon jo tollu ujsagiroknal is,a felkeszuletlen bertollnokorol nem is beszelve (ott kotelezo).Es most nem publicisztikarol beszelek,ami szubjektiv mufaj.
Ugyan erdemes lenne arrol is beszelgetni,hogy ujsagiro vagy publicista e valaki,esetleg lehet-e egyszerre hitelesen mindketto? No,de ez egy masik topik.:)
Ugy latom teljesen egyeterunk abban,hogy ujsagiro ne legyen szocso! egyik oldale se!
elso mondat vegen a baj szo lemaradt
Régen a szó hogy ” újságíró ” valamiféle romantikus töltéssel bírt.
A mai Magyarországon most csak annyit jelent : ” Bérhazudozó “.
Talán ennek a cikknek alapján mégis van remény arra hogy előbb-utóbb megváltozhat ez ( is ) Hazánkban.
Ami Svédországban kézenfekvő hazugság, az Magyarországon érdem.
Így lehetett nemrég az MTVA hírszerkesztőségének vezetője kinevezését elnyerni.
Szia Delisa!
A Nolblog után itt :-) Gratula!
Az orbáni évek után az új magyar médiatörvény alapjául kell, hogy szolgáljon a svéd sajtószabályozás. Akármekkora legyen is a tiltakozás a jelenleg még hatalom lévőktől…
Üdv:
G
szia grand! : régi szép idök… :) de, most is ugyanazt írom… kicsit talán másként
(ismered? http://www.svedasztal.com)
Geyza, nagy baj, hogy ilyen a valóság – hogy szinte nincs aki leírja…
Ez orbánnak a rémálma!
Svédhonban a sajtótörvény kötelező iskolai tananyag. Hunniában pedig a Nemzeti Fohászt oktatják a kisdedeknek. Amire szükség van. Oszt jónapot.
Delisa! Jó a svédasztal. Csipegettem róla. A különbség rémisztő. Visszafelé menetelve az átkosba elérhetetlennek tűnik a távolság. Irigy vagyok. Ilyenkor csak azzal tudom vigasztalni magam, hogy mégiscsak jó, hogy nem születtem Etiópiában.
gagyimami
Ez nem vigasz. Mert csak egy életünk van.
Gagyimami, köszönöm, remélem, maradsz! irigynek nem érdemes lenni – itt sem habostorta.. – de a gondolkodásmód… valóban kicsit más.
Gyozo, igen, ez fontos: csak egy élet van! nincs mire várni… ha változtatni muszáj a körülményeken.
szia Hmmm, igaz… de a népet – mint tudjuk – nem lehet leváltani. Viszont elegen vannak ahhoz, hogy leváltsanak. Just do it!
Az átkosban a sorok között kellett olvasnunk. Most már ott sem, mert naponta öntik a nyakunkba a rengeteg hazugságot.
Az újságíró társadalom, tisztelet a kivételnek, prostituálódott,vagy félelemből vált szakmája árulójává.
Itt nem kiállás van a száműzött kolléga mellett, hanem sunnyogás, hogy ő megúszta.
Máskor is írtam már, most is megismétlem. Ha! Nem fekszik le az újságírók bizonyos közössége a hatalomnak, hanem kiáll kollégái mellett, akkor a hatalom nem szemtelenedik el ennyire.
delisa… Nagyon köszönöm az odafigyelést, és a tárgyszerű megállapításokat.
Magyarországon talán nem is így tanították ezeket. Jó volt olvasni, és egy pici reményt is felvillantott. Talán elolvassák azok is akiket érint, és a szakmai büszkeségük tettekre sarkallják őket. Ha van nekik olyan…
Delisa!
Persze, ismerem a “svedasztal” c. honlapot. Nagyszerű!
Igaz még nem jártam Sverige-ben, de az információim egyre mélyebbek az országról :-)
Üdv:
G
szia Bumburi, hasonlóan látom…. de remélem is, hogy a szakmai önérzet a megalkuvás fölé kerekedik majd… sokakban.
Nagyon nem értem, például, hogy a többszáz elbocsátott kolléga miért nem csinál sok-sok kis szabad weblapot, webrádiót, webtévét. Ehhez nem kell sok pénz, csak akarat.
Grand, kösz! gyere máskor is!
delisa!
JÓ az írás!!!!
Ez is egy szeg a DIKTATÚRA koporsójába!!!!!!!!!!!!!!!
“sajtoszabadsag”?? Hol?
mert ma magyarorszagon kerem asajto azt irja amit Szabad!!
vagyis ma Magyarorszagon 100%-os Sajto-SZABAD-sag van!!
tibi65, kösz!
… Ezek csupán információk…
Harminc éve szeretem Svédországot. Kicsit ott éreztem magam, amíg olvastam. Köszönöm.
°°
Régóta irigylem a svéd adórendszert.
Mostantól a svéd sajtót is.
°°
“Svédországban az sem történhetne meg, hogy a média szereplői a hatalom kezéből egyenek. A közeledésre nem ok a hasonló világszemléletet sem.”
“Szinte kizárt, hogy a média ne együtt és határozottan lépjen fel olyan jelenségekkel vagy személyekkel szemben, amelyek/akik a demokratikus társadalmi berendezkedés és működés megsértésével agitálnak.”
Sárgulok az irigységtől.
°°
“a Gripen-ügyet vizsgáló főügyésszel”
Vele én is készítenék interjút.
Ha a WikiLeaks nem szivárogtat, akkor valaki megkérdezhetné a főügyészt
a magyar Gripenekről.
°°
Nagyon jó cikk! Köszönöm.
Rakérdezo, köszönöm!
(mivel kedveled a svédségeket, szeretnék ajánlani két oldalt: http://www.svedasztal.com és http://www.sved.nolblog.hu)
http://www.portfolio.hu/gazdasag/a_legnagyobb_jatekosok_celtablajara_kerult_magyarorszag.156599.html#.TpLp3nnh2Hk.facebook
Össztűz a nyugati sajtóban!
Lehet, hogy a fityisz előbb váltja le a kedves vezetőt, mint okt. 23-i tüntetés?
delisa!
Nagyon kellenek az információk mert a végén úgy járunk mint az a bizonyos béka , alágyújtottak és nem érzi hogy lassan de biztosan melegszik a víz!!!!
A “zemberek” is kezdenek hozzászokni az esztelen marhaságokhoz , az időnkénti hideg zuhany biztos jót tesz nekik!!!
tibi65, a baj az, hogy pl. ezt a lapot is alig néhány ezren olvassák…
Honnan informálódnak a többiek?
Delisa, köszönöm! Az írást is, a linkeket is. :) Elolvastam a cikkeket.
Ezentúl többször nézelődöm a svédasztal táján. Az ott olvasottaktól nem fogok gyomorrontást kapni, mint kapnék – ha olvasnám – egyes honi médiaszabad “papíripari termékektől”.
nevtelen, örülök… s köszönöm az érdeklödést!
Életem nagy részét Svédországban éltem le , és ez egy kicsit idealizált helyzetjelentés….
Másrészről, véletlenül vagy tudatosan sok hiba történik minden területen ahol történnek dolgok. Azért fogalmaztam ilyen furcsán mert nem csak az emberek hibáznak hanem a gépek is…..
Amennyiben nem követem végig alkotásaim sorsát, – a keretezéstől a kihelyezesen keresztül a megvilágításig – akkor bármelyik fázisban, megjelennek a hibak, akar milyen pontos instrukciókat is mellékelek.
Ha végig viszek mindent , akkor a katalógus tervező / nyomda elront minden ……. Ez vonatkozik az interjúkra is…
delisa!
“ahol a legnagyobb a baj ott a legnagyobb a segítség”
TE is segítség vagy nekünk.
Ha netalán itt megállnának a demokrácia ellen hozott törvénykezéssel , akkor is a mai napon annyit tettek ellene mint eddig az összessel !!!!
Neelie Kroes eu-biztos kezdeményezésére megalakult Brüsszelben az a független szakértői csoport, amelynek feladata, hogy ajánlásokat dolgozzon ki az Európai Unió számára a médiaszabadság és -pluralizmus tiszteletben tartására, védelmére, támogatására és előmozdítására.
http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=133922
delisa
Kösz a jó hírt! Reménykedek hogy ezeknek a senkiháziaknak a média törvényét is vizsgálni fogják..
Meg a fékek, és ellensúlyok, meg, meg,meg,sorolhatnám…
Ez egy brutálisan jó interkulturális tanulás célú cikk.
Ebből a tükörből látszik, hogy a magyar népléleknek nincsen belső eszköz reprezentációja egy olyan dolognak, ami mások szerint a demokrácia egyik alapvető kötőanyaga. Mi nem tudjuk, hogy ez mire való.
Ez olyan, mint ha egy kőműves megveszekedettül bizonygatná, hogy kitűnő malter és beton készíthető cement nélkül, vagy ha egy pék esküdözne a liszt nélküli piskótára és kenyérre.
A társadalmi kontroll nemcsak egy megszerkesztett konstrukció. Nem lehet a magyar elembajt azzal meggyógyítani, hogy egy orbán utáni korszak betiltja, hogy a pártok tulajdonosi és törvényességi kontrollt gyakoroljanak a teljes sajtó fölött.
Ez a cikk is világosan mutatja, hogy ennek az attitűdökben megalapozott kulturális háttere van /pontosabban nincs/.
Egy nemzetközi kultúra összehasonlító vizsgálatban a svédek egy szélsőségesen bizonytalanság kerülő végpont, mi meg szélsőségesen bizonytalanság tűrő kultúra vagyunk. /Globe – Hoffstede/
Számos ilyen attitűd vizsgálat mutatja, hogy nekünk magyaroknak hihetetlen meló lenne egy ebbe a korba való politikai szocializációs konstrukciót összehozni valahogy. Nekünk nincsenek ilyen attitűdjeink és halál biztosak vagyunk benne, hogy ez nekünk nem is kell.
Delisa cikkei gyakorlati példákkal megmutatják, hogy mennyire megalapozható egy törődő és civil kontroll alatt álló rendszer. Létezik társadalmi kontrollra épülő demokrácia, jóléti társadalom.
Mi még az alapvetően fontos terepeken sem, még mutatóba sem vagyunk képesek összehozni valamiféle társadalmi kontroll teljesítményt /tömegközlekedés, távhő stb/.
A svédeknél az utolsó kis sarki óvoda iskolaszékéig minden de minden kontrollálható a köz nevében kérdező állampolgár által.
Van hozzá kommunikációs csatornájuk.
Van hozzá jogi és procedurális háttér.
Van hozzá kultúra.
reszvetelidemokracia.blog.hu
kösz, saman!