Budapest – Gyurcsány Ferenc ultimátumot kapott, de nem ment bele a nyílt konfrontációba, legújabb blogbejegyzésében sem foglal nyíltan állást, hogy szakad-e az MSZP. Ezeket a döntéseket az ország érdekeinek kívánja alárendelni, ha jól értjük a mondanivalóját. Abban biztosan igaza van, hogy abba kéne már hagyni a trianonozást, nem vezet sehova. Ezt a jobboldal már egyszer jól elintézte, tegyük hozzá, nincs rajta mit rágódni. Az alábbiakban közöljük a volt miniszterelnök Facebook oldalán megjelent bejegyzést.
“Lesz-e pártszakadás? – kérdezik unos-untalan, de mégis csak érthető módon újságírók, beszélgetős műsorba betelefonálók, boltban mellém sodródó emberek. Látszólag nem bonyolult kérdés. Egyetemi felvételi tesztekben eldöntendő kérdésnek hívják az ilyent, egyszerű a diák dolga, vagy az „igen” vagy a „nem” rubrikát kell beikszelni. Mi van ennél egyszerűbb?!
Bár a legtöbben átkozzák a politikusokat, hogy csak a hatalom érdekli őket, mégis szinte mindenkit, a kritikusok nagy részét is, csak a hatalom érdekli. Mi lesz a párttal, ki lesz az elnök, a frakcióvezető, lesz-e kettős tagság. Hogy mit gondolunk a világról, az országról? Töltelékszövegnek jó lehet, de nem lesz belőle breaking news. Baj ez? Majdnem mindegy is. Ilyen a világ.
Most olyan jó lenne odamondogatni az MSZP-nek. Tudnánk zaftos szöveget mondani, ami címlapra kerülhetne. Öt perc hírnév. És? Változik ettől valami?
Mert téved, aki azt hiszi, hogy az MSZP-vel van a baj. Persze, van baj vele (mi az hogy, nagyon is!), de nem ez a fő baj. Nekünk, az elmúlt sok-sok évtizedben (évszázadban?) itt tapasztalatot szerző generációknak van gondunk, mert félévezrednyi alávetettségben csak a mindennapi túlélés fortélyait tanultuk meg. Ennek ismerjük csínját-bínját. De most nem túlélni kellene, hanem építkezni. Nem túlélni a mát, hanem gürcölni a holnapért, egy jobb életért, ha nem magunk, akkor a gyerekeink számára. De ez nagyon nehéz.
Nincs a magyar Parlamentben egyetlen párt se, amely világosan azt mondaná nekünk, hogy „sajnálom, nem mehet úgy tovább, ahogy ígértük, nem működik rendesen Magyarország, nekünk kell tenni érte, Önöknek és Önöknek, és nincs könnyű út.”
Az a vitánk az összes párttal (megjegyzem az őszödi beszéd óta), köztük az MSZP-vel is, hogy normális, józan, európai politikát kellene folytatni, leszállni a magas lóról, és megmondani az embereknek, hogy ez így nem folytatható tovább. Tényleg bajban vagyunk. Nem azért, amit Orbán mond. Nem az euro övezet válsága, vagy önmagában az államadósság miatt. Hanem mert országunkból elveszett a tűz, a teljesítmény vágya, kényszere, és továbbra is azt hisszük, hogy eddigi teljesítményünk elég lesz. Nem lesz elég.
Biztosan nincs igazunk mindenben. Egyikőnk sem gondolja, hogy mi mindenre tudjuk a választ. Sőt. Tele vagyunk kételyekkel. De nem hisszük, hogy megúszható a nagy átalakulás. Vagy megértjük, vagy kikényszeríti az élet. Ez utóbbi esetben kell majd hozzá egy nagy csalódás. Egy drámai esemény. Ne adja az Úr!
Nem tudom, hogy szétválik-e az MSZP. Talán igen. Talán nem. De nem ez a legfontosabb. Az a kérdés, hogy mi lesz velünk, magyarokkal. Meddig siratjuk Trianont, és mikor vesszük tudomásul a megváltoztathatatlant? Meddig búslakodunk sanyarú történelmünkön és mikor foglalkozunk a holnappal. Ez utóbbi nehezebb. Mert igen, minden gyermeknek meg kellene tanulni angolul, mert kell az egészségügyben a biztosítottak külön hozzájárulása, mert a felsőoktatásban vagy lesz tandíj, vagy bezárják az intézmények harmadát, de nem folytatom. És az a bajunk saját pártunkkal, hogy nem látszik rajta, hogy ezt érti. De nem látszik a kormányon sem, és a többi ellenzéki párton se. Ezért keressük a kiutat.
Persze tudjuk, a szétválás kockázatos. Ezért kell megfontoltnak lenni. Azok leszünk.”
Vitázik a fene. Csak nem tudom elhinni, hogy van ilyen.
“Egy kérdésem van. Az MZ/x 932 456–B DNS-ben a 19-e gén felelős a ferde szemért és a fekete hajszínért?”
Van is meg nincs is.
Na gyere ki a kocsma elé,… elmagyarázom (emailben).
GETS: NEM foglalt el Gyurcsány ellenes álláspontot, kimondta, hogy Táncsics alapítvány ügyében nem eszik olyan forrón a kását (azaz Meseházi csak mesélgetett) “Akinek ennyi jó kevés…”
gm – az egy dolog, ha Bástya elvtársad lebarmozod – egy egyébként igenis figyelemreméltó hsz. alapján. De talán bővebben is kiifejthetnéd, hogy miben áll jelen konkrét esetben a baromsága? Mert párhuzamot von a holokauszt és Trianon között? Mert szerinte a KÉT fájdalom megélése nem zárja ki egymást? Vagy maf@sz?
kekec
2011. október 17. hétfő
20:58
Az OK, de csak ténymegállapítás, mindamellett a kemény magból talán ő a legtisztább gondolkodású, de tovább egyelőre nem dicsérem, csak majd “napok, hetek” múlva, ha kiérdemli.
Kekec —> 2011. október 17. hétfő 15:52
COLOMBUS- vettem és adtam is egy pluszt.Néha velem is elszalad a szekér. Túl van tárgyalva!
Kekec,
igen. Mert nem egyszerűen párhuzamot von…azt sem lehet..hanem azt írja ugyanúgy fáj. Hát ha ezt magyarázni kell……az az én toleranciámon túl van.
Az irredentizmus olyan mintha egy családapa melegen akarja tartani családlát,
erre felgyujtja a házat. A cél érthetõ (visszszerezni területeket) de a módszer káros. A [magyar] irredentalizmus MINDEN szomszédot megvadít (esetleg Ausztriát nem). Megengedheti ezt magának M.o.? Ha atomhatalom lenne, még akkor sem. De persze nem atomhatalom. Nem kell a szomszédokat szeretni, de ellenségeskedés az biztos nem használ.
Mikot lesz újratárgyalva Trianon? Amikor a pápa megnõsül? Vagy a nap nyugatról kel. Magyarul sohanapján.
Az irredentizmusra költött enegiát inkább hasznosabb dolgokra kellene költeni.
Sok megoldásra váró probléma van.
gm – sajnálom, de mivel nem vagyok zsidó, nekem is “ugyanúgy fáj” mert szerintem a fájdalomban nincsenek fokozatok, mint a fogfájásnál. Az más dolog, hogy nem egyformán szégyenkezem miatta. Mert egy dolog MAGYAR emberek százezreinek FIZIKAI megsemmisítése, amihez a kortársak lelkesen asszisztáltak – és megint más, ha ugyan más nemzet elnyomatása alatt, de mégiscsak élhetnek valahogy, és abba a helyzetbe elődeik hibái miatt kerültek. De az én családomat EGYIK sem érintette közvetlenül – ezért csak magyarként szégyenkezhetem és fájlalhatom mindkettőt.
Azzal együtt Trianon mellett siratjuk a Don-kanyarnál az irredentia oltárán feláldozott százezreket is, magyar katonákat és zsidó munkaszolgálatosokat és a Holokauszt áldozatait EGYARÁNT. Magyarország vesztesége volt ez is – az is. A halál az halál – nincsenek benne fokozatok.
Ezért szerintem rossz a kérdés: Meddig siratjuk. Mert lehet nagyon sokáig, akár a végtelenségig lehet siratni. Csak aztán azzal kell boldogulni, ami maradt.
Az országnak inkább arról a magyar hegymászótól kellene példát vennie, aki féllábbal is újra nekiindult – és felért a csúcsra. Nem otthon siránkozott azon, hogy “milyen jó lett volna, ha nem vesztem el” vagy “milyen jó lenne, ha újra kinőne”
Kekec,
a magyar hegymászó pont azért mássza újra a hegyet, mert nem a lábát siratja végtelenségig.Azt is tudod, hogy a siratók nem egyszerűen gyászolók és emlékeznek, hanem az Jobbik és Miép.
És ne kezdjük újra, hogy a Holocaust ugyanaz mint a kommunizmus meg a Trianon…halál az halál. Nem mindegy, hogy ki miért és hogyan hal meg.Az áldozatokat lehet egyaránt siratni a hozzátartozónak, de a Holocaust miatt sírni meg Trianon miatt sírni nem ugyanaz.Ezt ne mossuk össze, mert ennek mindig politikai háttere is van. Ez nem absztrakt halál.
Hogy még világosabb legyek. Aki ma , közel 100 évvel Trianon után Trianont siratja, az nem az I Világháború áldozatait, a halottakat siratja, az Nagy-Magyarországot siratja. Azt is lehet. De akkor ne mondjuk azt, hogy a halál az halál…mindegy, hogy Trianon vagy Holocaust.
gm.
2011. október 18. kedd
23:46
Azért ez nem volt olyan egyszerű:
Deák István prof. cikkéből:
“az Osztrák-Magyar Monarchia az első világháborúban 8 322 000 embert mozgósított, ezekből meghalt 1 200 000, megsebesült 4 250 000, fogságba esett 2 400 000. A veszteségek aranyszáma tekintetében a Monarchia messze elöl járt a harcoló országok között.”
Erre következett a monarchia szétesése és a folyamatos békétlenség, ami mindenki szított és alig volt család, akit nem érintett súlyosan, ezt tetőzte a zsidóüldözés és a II.WW többi borzalma.
Van ezekben igazság Bástya elvtársnál is és kekecnél is – ez nem összemosás – párhuzamos történések eltérő megélése.
Ja és mindezek mögött politikai kezdeményezés volt, mint a holocaust mögött is.
gets,
igazad van, én is értem. De pont azt mondom, hogy a mai siratók nem az általad leírt áldozatokat siratják, nem azokat akiket felsorolsz, hanem Nagy Magyarországot. És ez nem ugyanaz.Ma nem az I Világháború áldozatait siratják,ha azt tennék azzal semmi gondom nem lenne.
Hunyadimatyi :
A magyarnál senki nem tudja jobban gyalázni a magyart…nem tűnt fel elmúlt kilenc évben ?
gm – nem akarod érteni. A halottak mindenképpen veszteségei az országnak, a családjuknak, de a túlélők tovább élnek. Trianonnal viszont milliókat lépett át a határ, és kerültek kisebbségi létbe – no meg az újonnan alakult nemzetállamok pont velük szemben érvényesítették nemzeti önmagukat.
Azaz nem egyszerűen csonkolták a végtagot, de állandóan kapargatták is a vart, hogy ne tudjon behegedni. Ez többmillió embernek tényleges napi probléma – nem a múltban, hanem ma is.
Erre lett volna megoldás a határok virtuálissá válása és a szabad közlekedés, ami segített volna nemzet gazdasági és kulturális újraegyesítésében. Nem Nagymagyarország feltámasztásában – hanem egy józan. K und K-s típusú együttélésben. Mert a Monarchián belül éppen ilyen szabad költözködés volt. Aki ezt helyesli az még nem irredenta.
Az irredentáknak ez a békés összenövés a haláluk – ezért tesznek meg mindent ellene – akár még Magyarországot is képesek kiszakítani az Unióból. Nem jó az ilyen problémákat kibeszéletlenül a szőnyeg alá seperni – mert aztán nagyokat lehet rajta pofára esni – mint a cigánykérdéssel is.,
Tehát aki Trianon hallatán azonnal irredentizmust kiált – nem járul hozzá a seb behegedéséhez.