Egy ország, nemzet életében eljön néha az idő, amikor változásra van szükség. Lehet ennek ezernyi oka, lehet milliónyi megoldás a változás lebonyolítására, ám egy valami elengedhetetlen hozzá: egy arc. Ez az arc lehet a változás élharcosa, vagy lehet épp annak kerékkötője, aki ellen a folyamat irányul, de mindegy, lényeg, hogy szükség van rá.
Vannak országok, amelyek rendelkeznek nagyszerű kaliberű emberekkel. Na, mármost, amely nemzeteknek akadnak ilyen emberei, azok a nemzet arcai. Ezek az arcok egy pozitív (értsd: az ország lakosainak többségének helyzetén javító) cél érdekében küzdenek. Az ilyen embereknek kivételesen nagyszerűnek kell lenniük, ám ez abban is megmutatkozik, hogy eme kivételes mivoltukat nem hangoztatják. Hát, nagyjából innen lehet tudni, hogy ők Azok. Manapság, aki figyeli a nagyvilág történéseit (és hát miért is ne figyelné, hisz a magyar már csak olyan, hogy nyit a világra…) az egyből felismerhette, hogy India ama szerencsés országok közé sorolandó, melyeknek van egy ilyen kivételes arca. Anna Hazare egy olyan célért küzd, mely országának lakói közül a legtöbbnek igencsak hasznára válna, fenéken rúgni a korrupt elitet, mely saját gyarapodásának érdekében bármit képes beáldozni a közösből. Mit is mondhatnánk erre, mint hogy India szerencsés.
Lenne akkor egy második eset, amikor is az arc, mint olyan, ellenségképként, ha tetszik, anti-hősként jelenik meg. Ekkor ez a figura kétségtelen, hogy semmiféle nagyszerű és ünneplendő tulajdonsággal nem bír és rühelli a képét a lakosság többsége. Ennek oka, hogy olyan fennálló rendszer megtestesítője, hovatovább egyszemélyi felelőse, amely a többség számára már a boldogság, elégedettség érzését nem adja meg, de nem is kecsegtet vele. Maradjunk az előző bekezdés hagyományteremtő stíljénél, és hozzunk egy példát. Ilyen Basar el-Asszad, aki egy diktatúrát menedzsel, ám annak minden pozitív hozadéka elpárolgott már. Szíria népe nem veszi már be a szöveget arról, hogy nekik valójában csuda életük van, csak most van egy kis átmeneti bibi, hanem kifejezik elégedetlenségüket. Ennek egyetlen arca van, a bárgyú tekintetű diktátor, akinek eltűnése hozza el a változás lehetőségét. Ezt pedig sokan felismerték, aminek meg lesz a hozadéka, csak idő kérdése. Mit is mondhatnánk erre, minthogy Szíria szerencsés?
De aztán itt a harmadik fajta, amely mind közül a legidegesítőbb és legbüdösebb. Ez egy átmenet az elébb említett kettő között. Amikor az addig nagyszerűnek hitt arc elindul azon a posványos úton melynek végén hitvány arccá „nemesedik”. Az átváltozás eme köztes szakaszában azonban identitászavarában még sokak számára nehezen felismerhető. Egyesek már látják, hogy ez nem az a figura, mások viszont még hiszik, hogy az. Persze, kinek, hogyan esik rá a fény. Van itt nekünk egy miniszterelnökünk, aki a rendszerváltás előtt a szimpatikus arcok közé tartozott, mint Hazare. Majd az addigi rossz arcok helyére került, és megindult a második példában ecsetelt típus felé. A kérdés már csak annyi, hogy a tömeg észreveszi-e, hogy ki van az arc mögött, és a két típus közül melyikhez tartozik. Egyelőre ez a felismerés nem tűnik egyértelműnek. Mit mondhatnánk erre, mint hogy Magyarország nem szerencsés?
Valahogy úgy állunk, hogy Indiának van egy új Gandhija, nekünk meg egy potenciális Asszadunk. Egy futballistánk, aki a saját kapujába lövi bombagóljait, a védők pedig a partvonalon isznak, vagy ami még rosszabb: elmentek zuhanyozni.
Nem mentség, hogy Indiában több mint egymilliárdból találni kell egy Arcot, mert lehet! “Magyarország nem szerencsés”, mert a világ figyelmére sem méltatja egy ideje, amíg vér nem folyik? :(
gyava nepnek nincs hazaja…
Nem tudom, hogy a cikkíró járt-e Indiában, vannak-e saját tapasztalatai arról, hogy mi történik a szubkontinensen. Vajon élt-e az Indiai emberek között, ismeri a gondolkodásukat, a vallási viszonyokat?
Vagy csak a sajtóügynökségek hírei alapján jutott arra a következtetésre, amit itt leírt…
Én tisztelem Hazarét, de azért arról még nincs szó, hogy ő lenne a másik Gandhi.
Egyéb következtetéseivel egyetértek.
A mi miniszterelnökünk arca soha nem volt az az arc, akit megfontolt emberek valamennyire isGandhi-félének vélhettek. A nagy nyilvánosság előtt Nagy Imre újratemetésén mondott beszédében avval Hívta fel leginkább avval hívta fel magáról a figyelmet, hogy követelte a szovjet csapatok kivonását. Mikor ezt meghallottam, elképedtem, hogy lehet ilyen hitvány? Ugyanis a szovjet csapatok ekkor már csomagolták hadfelszerelésüket a laktanyákban. Minek olyant követelni, amit már megakadályozni sem tud. Mikor kicsit utánakérdeztem ki ez az ember, megtudtam, hogy korábban KISZ titkár (ifjúkommunista) volt, de Soros ösztöndíjjával Amerikában tanulta a ˇdemokráciát”. Aztán a parlamentbe került, képviselőnek, ahol ifjú liberálisként kijelentette, hogy ne adjanak a nyugdíjasoknak emelést, inkább adják a pénzt a fiataloknak. Később, mikor liberálisból Antall miniszterelnök tanácsára konzervatívvá nemesedett, (ugyanis a valódi liberális szabaddemokraták mellett labdába se rúghatott,)ˇKirúgott a pártjából mindenkit, aki ezt az irányváltást ellenezte. A vezetőségi tagoktól kezdődően a legkisebb vidéki szevezetek tagjaiig. Akkor úgy véltem, hogy ő lett Lenin elvtárs legjobb magyar tanítványa, létrehoz egy bolsevik tippusu pártot magának. A Fideszben ekkor már működött a demokratikus centralizmus. A nahgy vezetőnek akkor már mindenkor igaza volt, akkor is ha nem. Aki ellene szólt, azrepült. Erre az időszakra esett megtérése, amikor felvette a vallásosság imázsát is. hogy lehetne egy igazi nemzeti jobboldali hitetlen? Aztán a sors kegye Úgy hozta, hogy ő lett a Miniszterelnök. A hozzá hasonlatosan jellemtelen, fideszvezetők segítségével szövetségesével Torgyánnal, hozzálátott a magyar állam megreformálásához.. Mivel torgyán nem bizonyult engedelmes szolgának, szétdúlta a Kisgazdapártot is. Négy év regnálás után elbukta a választásokat, ekkor idegileg összeroppant és diliházba került. A kezelés után felámadt és hozzákezdett az újabbválasztási kampány előkészítésének. Fűt, fát, tizennegyedik havi nyudgíjat igért, mégis ismét megbukott. ekkor szövetséget kötött a szélsőjobbal és a kirobbant gazdasági válság, meg a kormányon lévő koalíciós pártok segítségével általános támadást indított a demokratikus tendszer ellen. Ennek eredménye lett a választásokon elért kétharmados győzelme, és erre hivatkozva Végrehajtotta a maga Marcia su Rómáját, bemutatta amagyar korporatív állam létrehozásának terveit. egy év alatt sikeresen felszámolta a demokratikus államrendet, megteremtette saját fasiszta államát. Így lett a sokak szerint Gandhinak kinéző gyengejellemű de annál gátlástalanabb ifjú kommunistából25 év alatt Magyarország fasiszta diktátora. Ő a Duce.