Tel-Aviv – Százezrek vonultak utcára szombat este Izraelben, hogy nagyobb társadalmi igazságosságot követeljenek.
Országszerte voltak megmozdulások, de legtöbben Tel-Avivban lepték el az utcákat. Szombat este 300 000 doboló, zászlókat lengető, többségében középosztálybeli harsogta: „Az emberek társadalmi igazságosságot követelnek!”
A tömegben olyan feliratokat is lehetett látni, mint „Az embereket a nyereség elé!”, vagy „A lakhatás nem luxus!”. Az elégedetlenek az egyre magasabb megélhetési költségek és az egekbe szökő lakásárak, lakhatási költségek ellen tiltakoztak.
Jeruzsálemben a tüntetők száma jóvel elmaradt a tel-avivi megmozdulásokban résztvevőkétől. Ott 20 000 ember vonult Benjamin Netanjahu kormányfő rezidenciája elé. Országszerte 200 és 5000 között váltakozott a tüntetők létszáma a különböző kisebb városokban.
A tüntetések még múlt hónapban kezdődtek, amikor egy elegáns tel-avivi negyedben sátortábort vertek az égbeszökő lakásárak elleni tiltakozásul.
Egyesek összefüggést láttak az „arab tavasz” és az izraeli demonstrációk között, és „Ez itt Egyiptom” transzparenst tartottak a magasba. Az arab országokban is a gazdasági problémák gerjesztették az első megmozdulásokat.
Izraelben van az egyik legnagyobb szakdék a szegények és a gazdagok között a fejlett világ országai közül. Főleg a középosztályt érinti ez, akik bérükből gyakran alig tudják fedezni napi költségeiket. Az átlagbér 2500 dollár Izraelben (nagyjából 500 000 forint), de például a tanári fizetések a 2000 dollárt sem érik el. Egy három szobás lakás Jeruzsálem belvárosában 1500 dollár havonta, ám Tel-Avivban még több.
Na magyarok akkor hajrá lehet követni a példát nálunk ugyanez a helyzet megspékelve egy fasiszta állam ideológiájával.Lesz még teendőnk úgy érzem a jövőben és egyre több!!!
Egy komment terjedelmébe csak érintőlegesen fér bele, hogy miről is van szó. A “társadalmi igazságosság” nevében utcára vonulóknak egy dologban van igaza: Magasak a lakásárak. Viszont egyformán magasak mindenkinek. A 30 éve csirkebontó üzemben 3 műszakban dolgozónak éppúgy, mint a még egyetemi tanulmányait folytatóknak (ezek alkotják a táborozók többségét). Tőlük már megkérdeztem, hogy mit tettek le eddig az asztalra, amiért úgy gondolják, hogy hátrányos a helyzetük. Pl. Milyen karriert építtetek. ami most bedőlt: Honnan a nem kevés pénz, amiből felsőszintű oktatásban részt tudnak venni? Ki finanszírozza a jelenlegi életüket? Hol és napi hány órában dolgoztak mielőtt politikával kezdtek foglalkozni? Nem gondolják-e, hogy a katonaságtól történt leszereléskor kapott pénzt nem világkörüli útra kellett volna költeni, hanem lakásvásárlásra? Röviden? Hol az egyéni felelősség? (Mindezzel csak az egyéni felelősségükre akarok utalni.)
A lényeg, amit akarnak, hogy továbbra is Tel-Avivban jussanak olcsón lakáshoz. Hát ez nem megy – Tel-Aviv zsúfolt, nincs hely további építkezésre.
És itt jön be az undorító politika! Az elégedetlenséget felkapta a szélsőbal és hozzájuk csatlakozva a sajtómunkások. Röviden: Az akciónak semmi köze a szociálpolitikához, nettó politika és Bibi lemondását, idő előtti választások kiírását akarják elérni. (Ez utóbbit szintén az én pénzem bánja!)
És még valami. Az ügyben megszólalt a Nemzeti Bank elnöke, aki felvilágosította a társaságot, hogy lehet követelőzni, ki lehet kényszeríteni különféle könnyítéseket – az amerikai gazdaság is az átgondolatlan adakozás miatt jutott a csőd szélére.
Ami pedig a résztvevők számát illeti – a sajtó tisztességesen feltupírozta! Ráadásul nyár van, egyetemi szünet, jól el lehet bohóckodni a szülők pénzén!
Azt természetesen nem mondhatom, hogy egyáltalán nincs igazság magja az elégedetlenségnek, de nálam hitelüket vesztették azzal, hogy még Gilád Shalit kiszabadítását is belekeverték, mondván: Él, ki kell szabadítani és akkor neki is jár lakás! Majd akkor lesznek hitelesek, ha az állam által (mert a föld állami kézben van) a Negevben és a Galilban is felszabadított építési telkeket elfogadják – ott biztos nem lesz olyan drága a lakhatás, mint Tel-Avivban. Még akkor is hitelesek lennének, ha nem úgy lépnének fel, hogy “nekem ez jár”, hanem munkahely teremtést szorgalmaznának. Ugyanis a nehézségek nem csak a fiatalokat sújtják.
A lakásárakról egy kis ízelítő: Amíg Tel-Avivban egy 3 szobásért elkérnek 1,5-2 mill. shekelt, addig Kirját Smonán 1-másfél szobával nagyobb megvásárolható 6-700.000 shekelért. Az igaz, hogy ott a munkalehetőség korlátozott.
A Bibi ellen irányuló politikai kampány ebben az esetben megkérdőjelezhetetlen – nem lehet egy valakin “leverni” az elmúlt évek rossz döntéseit. Gyakorlatilag mindazok, akik most előrehozott választásokat sürgetnek, voltak már kormányon.
Kedves lehar!
A kommenteddel kiegészítve a cikk már egészen jól értékelhetően teszi helyére az események megítélését. Köszönöm. :)
Tényleg magasak a lakásárak, a magyarhoz viszonyítva vidéken is. Becslésem szerint legalább másfélszeres. :(
Lehar kommentjével értek egyet – és köszönöm, hogy így leírtad. Engedelmeddel erre fogok hivatkozni egyéb fórumokon is – korrekt és világos. Köszönöm.
-
Izraelben még így is érdemesebb élni, mint bárhol másutt a világon. És Netanjahu jó politikus. Nemhiába választották meg újra – sőt nagy eséllyel indulhat
a következőn is.
A végén kezdve:
Bibit nem megválasztották, hanem egy elvtelen koalíciónak köszönheti a pozícióját. (A választásnál a legtöbb szavazatot a Kadima kapta!)
Ennek a koalíciónak a foglyaként politizál ma Bibi, – elvtelenül osztogat, rossz politikai döntést hoz. Minden döntésében jelen van a koalíciós partnerek zsarolása.
Elméletileg egy Neo Liberális politika uralkodna ma Izraelben – de ez meglehetősen ellentétes azzal a nagyon is masszív kiadással, amely az ultra-vallásos rétegeket érintően megterheli a költségvetést. Ha figyelembe vesszük a védelmi költségek mértékét valóban nem jut állami bérlakások építésére. Márpedig enélkül a lakhatási költségek nem csökkenthetők. (Az állami bérlakások valódi árszabályozó szerepet tudnak betölteni.) Egy működő piacgazdaságot, csak piaci eszközökkel lehet szabályozni.
Az erőn felüli kiadásokat meg át kellene gondolni.
Ezt Bibi is nagyon jól tudja – hiszen az előző regnálása idején ezzel a szigorú kiadáscsökkentő gazdaságpolitikával tette rendbe az országnak a gazdaságát. Egy előrehozott választás nem változtat meg semmit, egy jobb koalíció annál inkább. Ehhez viszont a Kadima is kell. A kadima viszont hallgat!
Az izraeli drágaság oka a kicsiny ország gazdaságát, minden főbb téren jellemző, pár nagy cég monopóliuma, és megegyezése, a versenyhelyzet megszűnése. Ugyan ezen kartelek erős befolyással vannak a politikára, a politikusok döntéseire, kéz kezet mos alapon. A középosztály megélhetését nehezíti a nagy katonai kiadásokon túl, a vallásosok és telepesek rétegének fokozott támogatása. A lakhatás kicsiny része az elégedettlenségnek, bár a mai lakáshitelhez Izraelben 60%. -ot kell letenni, ami a perifériák esetleg 600000 Sah-os lakásainak megvételére is lehetetlen megspórolnia egy fiatal házaspárnak.
tamáskodó
2011. augusztus 7. vasárnap
22:02
Tegyük proporcióba a dolgokat úgy, hogy azok is megértsék, akik kevésbé tájékozottak belső helyzetünről.
1. Bibi 61 éves, az állam 63. Volt néhány elődje, aki a mára kialakult helyzetért szintén felelős, úgyhogy egy emberen ezt nem lehet számonkérni.
2. Tény, hogy egy nagykoalícióval ki lehetett volna küszöbölni a kisebb pártokat és az is,hogy a Kadima részvétele a koalícióban ezt megoldotta volna.
De,
a) a Kadima nem egységes párt, hanem egy legenda (Sharon) köré szerveződött karrieristákból álló gyülekezet.
b) ha azt mondjuk, hogy Bibit elvtelen koalíció emelte hatalomra, akkor azt se hagyjuk ki, hogy ugyan úgy, mint Olmertnak, Cipórának is az ölébe hullt a Kadima vezető szerepe.
c) minden eddigi párt súlyos kedvezményeke adott a Sasz-nak, egyszerűen a szavazóbázis miatt. Ez csak a választási törvény megváltoztatásávl, a választási küszöb emelésével küszöbölhető ki.
d) az 50-es években épültek szociális bérlakások, amik konzerváltak egy olyan rétegek, mely ebből nem is akart kirötni. Éppen ezért a megüresedett lakások gyakorlatilag eladhatatlanná váltak. (Ide tartozik, hogy a magát szocialistának valló Munkapárt szociális érzékenységéről kár akár szót is ejteni.)
És mint előző kommentemben is jeleztem, nem az elégedetlenséggel van bajom, hanem a ráépült politikai manőverekkel.
Fg
2011. augusztus 8. hétfő
05:24
Tény, hogy vannak monopol helyzetben lévő cégek, de ez a kéz-kezet mos politika inkább jellemző Bibi elődjére, amit fél kadencia alatt még a Fennvaló sem tud orvosolni.
A problémám a “középosztály” hangoztatásával van, akiknek ugye a jövedemét a statisztika 6-7000 shekelre teszi. Ha őket hátrányosan érinti a kialakult helyzet, akkor mit szóljanak a tartósan létminimumon v. az alatt élők. (Hitelesebbek lennének, ha a nagymamára is gondolnának, nem csak saját magukra!)
A katonai kiadás adott, a vallásosok támogatására megoldás a vallás és az állam szétválasztása, ami pedig a telepeseket illeti, hát, nem ők találták ki saját magukat. Ahhoz, hogy az állandó veszélyben élést választották, igencsak megkapták az ideológiai támogatást a mindenkori kormánytól.
Egyébként meg nem értem, mi ez a szelektálás, és mi köze van a témához annak, hogy valaki vallásos-e, telepes-e? A kenyér ára mindegyiket egyformán érinti!!!
Hogy miképpen lehet megspórolni a lakáshitel önrészét (ami tényleg durván emelkedett az elmúlt évekhez képest) arra van pár példám:
a) nem feltétlen fontos 16-18 éves korban otthagyni a szülői házat, mert ugye a bérlakást nem saját keresetből finanszírozzuk,
b) nem feltétlen fontos a katonaságot világ körüli úttal (fél-másfél év) megpecsételni,
c) nem feltétlen fontos havi 10.000 shekeles telefonszámlát összehozni.
De ez magánügy, viszont akkor nem feltétlen fontos az utcára menni, követelőzni.
Egyébként az ismeretséti körömben tudok olyanról, aki alig 20 évesen, 400 $-ral és két hátizsákkal alijázott. Egyetemet végzett, katona volt, közben dolgozott (szülő, rokon, barát sehol) és 8 év múlva a saját házába költözött.
“Egyébként meg nem értem, mi ez a szelektálás, és mi köze van a témához annak, hogy valaki vallásos-e, telepes-e? A kenyér ára mindegyiket egyformán érinti!!!”
Igen a kenyér árát illetően igaz, de nem mindegy hogy milyen forrásból veszem azt a kenyeret. Megdolgozom érte, vagy az állam adja az árát támogatásként. És az állam miből adja a támogatást, abból a bevételből, melyet az én jövedelmemből von el adó formájában. És ez közel sem demagógia.
tamáskodó
2011. augusztus 8. hétfő
09:27
szó sincs arról, hogy demagógia lenne. Erre mondtam, hogy a vallást le kell választani az államról. Ebben egyetértünk. Az azonban már demagógia, hogy a telepesek és a doszok egy kalap alá vannak véve.
צום קל לך!
Azt gondolom, hogy a vallás leválasztása az államról a következő négy évben szépen kikerekedhetne – lehet, ezt sejtik az érintettek is.
Ne felejtsük el, hogy nemrég hozták létre a knesszetben azt a kis csapatot, akik kifejezetten a keresztényekkel való kapcsolattartásra specializálódtak.
Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az indulatok generálásának háttérében ismét csak a vallásos lobbi áll.