Budapest – Akár a saját anyagi helyzetet, akár a gazdaság helyzetét értékelik, a magyarok véleménye olyannyira negatív, hogy hosszú ideje – függetlenül a reálfolyamatoktól – már nem tud romlani – ez derül ki a CEORG (Central European Opinion Research Group) kutatási együttműködés keretében készült legfrissebb Tárki-kutatásból, amelyet a visegrádi négyek országaiban készítettek.
A kutatás eredményeit összegző elemzés szerint ugyanakkor továbbra is a magyarok körében reménykednek legtöbben a gazdasági helyzet javulásában.
A közlemény szerint, miközben hosszú évek óta változatlanul tízből csupán egy magyar értékeli jónak saját és háztartása anyagi helyzetét, a többi visegrádi országban élők körében ez a mutató romlott az elmúlt fél évben. Ez a megállapítás egyaránt érvényes a 2011 elején az elmúlt hét év legjobb mutatóit produkáló csehekre és lengyelekre, valamint az utóbbi években magukat egyre rosszabbul érző szlovákokra is. A lengyel adatpont azonban még így is egy 2007 elején kezdődött javuló trendbe illeszkedik, míg Csehországban immár hosszú ideje 35 és 40 százalék között alakul az elégedettek aránya.
A magyarok 2007 óta tartó növekvő derűlátása 2011 közepére egyértelműen megtört, és ezzel csatlakozni látszanak a többi visegrádi országban az évtized közepe óta megfigyelhető enyhe negatív trendhez. Ennek nyomán ma a magyarok mindössze 15 százaléka reméli háztartása anyagi helyzetének javulását a következő egy évben. Csehország esetében megfigyelhető, hogy a várakozások 2009 közepe és 2010 eleje között hirtelen javultak, majd a mutató mostanra újra elérte a két évvel ezelőtti mélypontot. A várakozásokban megmutatkozó különbségek az országok között továbbra sem számottevőek, különösen ha azokat a helyzetértékelés terén látható különbségekkel vetik össze.
A kutatók szerint, mivel az ország gazdasági helyzetének megítélésében a magyarok véleménye már korábban is nagyon negatív volt, a 2006 közepe és 2007 eleje közötti, statisztikailag is érzékelhető romlás óta a magyarok között alig akad olyan, aki pozitívan vélekedne ebben a kérdésben. A magyarok kirívóan negatív helyzetértékelésén – a többi országgal ellentétben – a gazdasági válság sem hagyott nyomot. A visegrádi régióban az elmúlt fél évet a gazdasági helyzet megítélésében a stagnálás (Lengyelország, Magyarország) illetve enyhe romlás (Csehország, Szlovákia) jellemezte – írták az összegzésben.
Az elmúlt fél évet a gazdasági helyzettel kapcsolatos várakozások terén a pesszimizmus növekedése jellemezte a visegrádi országokban élők körében, a lengyelek kivételével. Csehországban, ahol különösen szembetűnő a derűlátók arányának csökkenése, és Magyarországon a borúlátók térnyerése egy javuló trendet tört meg, míg a szlovákok esetében a mutató értéke nem volt ilyen alacsony 2004 óta. A többi országban megfigyelt változások nyomán a magyarok mellett a lengyelek a legkevésbé pesszimisták a régióban. Összességében azonban a legkevésbé borúlátó nemzetek esetében is csak tízből ketten várnak fellendülést, a többség még ezekben az országokban is stagnálásra vagy romlásra számít – áll a közleményben.
Én annyira negatív vagyok már , mint egy totálisan lemerült laposelem pozitív sarka.
Márt, hogyne reménykednék a gazdasági helyzet javulásáért, hiszen lent vagyok a béka segge alatt. Viszont a javulást nem ettől a két csörgősipkástól várom.
Itt nekem nem csak a magam és az ország gazdasági jövőjébe vetett bizalmam ingott meg, hanem a saját szövegértő olvasási képességembe vetett bizalmam is.
Nem tudom elhelyezni ezt a mondatot: „A magyarok 2007 óta tartó növekvő derűlátása 2011 közepére egyértelműen megtört,…”
2007-ben még nem volt válság. Az emberek a törleszteni tudás hitével vették föl a hiteleket. A növekvő derűlátást nem érintette volna Gyurcsány lemondása, a Bajnai-féle „fájni fog”, a már tavaly is érezhető megszorítások, a 2007 óta általában felfelé kúszó munkanélküliség?
Egyébként is, ha az emberek romlásra számítanak, és az is lesz, az nem pesszimizmus (bár persze értem a cikk szóhasználatát) hanem realizmus. Mindenesetre jó irányú változás egy olyan helyen, ahol ennyien hitték, hogy a hitelként felvett pénz „bérleti díját” a pénzpiac hajlandó hosszú távon elengedni. Egy idegen valutát elszámolási alapnak megtéve.
Adott határon túl a reménykedés a hülyeséggel azonos.
Mi meg átléptük már ezt a mágikus határt.
Úgy látszik a fülkeforradalmárok hite kezd alább hagyni, s saját bőrükön is érzik már, hogy öngyilkosságot követtek el a fülkékben, amikor a NAGY MÁGUSRA és pártjára szavaztak.
EdCarping
És miből látszik? A fidesz nagyjából állandó támogatottságából, a Nagy Magyar Kussolásból?
Naná hogy nálunk reménykednek a legtöbben!
Reménykedni abban kell, ami nincs, de kívánatos lenne!
Hát így áll nálunk a gazdasági helyzet javulása!
Na de egy kis vígasztalás: A remény hal meg utoljára!