Budapest/Mogadishu – Az információs társadalom fejlődésének eddig csak a pozitív oldalát láttuk, vagy láttatták velünk; most azonban Pieter Hugo fotós, a Newsweekben világítja meg az eddig sötétben maradt oldalt. Egyben rávilágít, hogy a segélyezés sok esetben csak a „nyugati lelkiismeretünk” megnyugtatására alkalmas.
A szerző Ghánában bukkant rá az elektronikai cikkekből származó hulladékok lerakóhelyeire. Az egyiket, ahogy írja, Szodomának és Gomorának nevezték el a helyiek. A telepről sűrű, fekete füst száll a magasba, mivel monitorok, merevlemezek és gépházak ezrei égnek itt el naponta.
A szemét pedig annak idején „segélyként” érkezett a fekete kontinensre. A nyugati államok szerették volna Nyugat-Afrikában is beindítani az információs „bummot”, ám a végeredmény katasztrofálisra sikerült.
Európában az ENSZ adatai szerint az informatikai eszközökből keletkező hulladékok mindössze negyedét hasznosítják újra. A többinek egy részét hajókra rakják és „segély” vagy „támogatás” címke alatt elküldik az afrikai országok lakóinak; kezdjenek velük valamit.
A helyiek ezután- mivel gyakran rendeltetés szerű használatra alkalmatlan eszközök érkeznek- az értékes fémért leégetik róluk a műanyagokat, amivel visszaállíthatatlan kárt okoznak lakókörnyezetüknek. A segélyből végül egy lassan, de annál biztosabban ölő fegyver lesz, amit jó lelkiismerettel elküldünk a világ másik felére, azzal nyugtatva magunkat, hogy mindent megtettünk a fejlődő országok lakóiért, ami erőnkből telt.
Nagyjából hasonló a helyzet a jelenlegi kelet-afrikai éhínséggel is. Főleg Szomália déli részei vannak kitéve az évtizedek óta nem tapasztalt szárazságoknak. Emberek ezrei vándorolnak a főváros közelében található táborokba, gyakran napokig étlen-szomjan, gyermekeikkel, hogy még egy kicsit túléljenek.
Az ENSZ persze megkongatja a vészharangot, hogy azonnali segélyekre van szüksége a kontinens „szarvának”, ám feltehetőleg már ez is késő. Ugyanis míg stratégiailag fontos országokban-Líbia, Egyiptom-izzadó tenyérrel, remegve várják nyugaton, hogy mik a zavargások fejleményei, Afrika ezen részét évtizedeken át elhanyagolták.
Szomáliában lényegében nincs központi kormány, vagy ami van, az is retteg az őt fenyegető milíciáktól, hatalma pedig legfeljebb saját székházának udvaráig terjed. Az iszlamista felkelők a segélyek célba érését is gátolják, de ha engednék is, hogy valamely nyugati szervezet anyagi támogatást nyújtson, valószínűleg lenyúlnák azt a valóban rászorulóktól. A rászorulóktól, akik így két halálnem közül választhatnak: éhhalál vagy golyó általi. Életben maradásra gyakran nincs opció.
A segítés és szolidaritás szép dolog, de az ész nélküli formája nemhogy hatástalan, de kifejezetten káros is lehet, még ha a jó szándék is vezérel. Ám néha jobb nem cselekedni, hanem leülni és gondolkodni, még ha a helyzet sürgető is. Egy társadalom megsegítése hosszú és szerteágazó folyamat eredménye lehet, nem egy-egy fellángolás. A nem megfontolt segítség pedig könnyen a visszájára fordulhat, mint ahogy Pieter Hugo is tapasztalta Ghánában.
Éhező, irni-olvasni sem tudó, sátorban lakó, a villamosságot nem is ismerő embereknek elektronikai cikkeket küldeni ? Mert abból van felesleg ?!
“néha jobb nem cselekedni, hanem leülni és gondolkodni, még ha a helyzet sürgető is.”
MEDDIG ??????????????????