Nem látta anyja gyilkosait a Kislétán meglőtt lány 2011. július 31. vasárnap 13:47 Forrás: MTI

Kisléta – Még ma is viseli a támadás nyomait az a kislétai tinédzser lány, akit két évvel ezelőtt, a roma holokauszt emléknapjának éjszakáján sebesítettek meg otthonában, ágyában alvó édesanyját pedig több lövéssel megölték. A Szabolcs megyei település cigánysorán lakó lány, aki túlélte a támadást, most beszélt először a két évvel ezelőtti támadásról.

Az általános iskolából ezen nyáron ballagó Tímea a romák elleni támadássorozat utolsó cselekményének számító, 2009. augusztus 3-ra virradóra történt támadás következtében szenvedett életveszélyes, maradandó fogyatékosságot okozó sérüléseket. Testébe mintegy százötven sörétszem fúródott, roncsolva nyakát, arcát, koponyáját, mellkasát és felsőkarját. Csaknem öt órán át feküdt az akkor 13 éves lány – jórészt eszméletlenül – saját vérében, amikor hajnalban egyik rokona rátalált. Ágyában alvó 45 éves édesanyjára két sörétes fegyverből összesen öt lövést adtak le, ő azonnal meghalt.

Tímea cáfolta azokat a korábbi sajtóhíreket, amelyek szerint azonosította volna támadóit, vagy látta volna a gyilkosokat. Azt mondta, nem emlékszik a sebesülésére, az akkor történtekre. Nem tudja, hogy a házban hol lőtték meg, miként került az ágyába, és hogyan vánszorgott ki hajnalban a nagynénje kiabálására, amikor az az anyjáért ment, hogy együtt induljanak a határba dohányt törni. Azt hitte, vihar volt, az törte be az ablakot, és az üvegszilánkok vagdosták össze.

A kislány több életmentő műtét után egy hónapig feküdt kórházban, és mielőtt kiengedték, akkor mondták meg neki a rokonai, mi is történt vele; hogy az édesanyja meghalt azon az éjszakán, és már hetekkel korábban el is temették. Emlékszik, hogy Sólyom László akkori államfő és a kisebbségi ombudsman is meglátogatta a kórházban, de akkor még nem értette, hogy miért. Ma már tudja, és hálás érte, mert fontosnak, embernek, és nem „levadászni valónak” tartották.

Ma is pszichológushoz jár, nem tudja feldolgoznia történteket, a testi és lelki sebeket. Nagynénje azt mondta, havonta viszi felülvizsgálatra egy budapesti kórházba, mert a jobb karját még mindig nehezen tudja mozgatni, számos sörétet pedig nem lehet eltávolítani, mert a beavatkozás bénulást vagy akár halált okozna.

A családban Katrinnak nevezett lány azt mondta: ma sem hiszi el, hogy ez a bűncselekmény velük történt meg. A családban korábban gyakran volt beszédtéma a cigányok elleni támadás, már csak a néhány kilométernyire lévő településeken, Piricsén, Nyíradonyban, Tiszalökön történtek miatt is, de a beszélgetést mindig azzal zárták, hogy őket úgysem bántanák, hiszen nem ártanak senkinek.

A falu cigánytelepe különbözik más környékbeli romatelepektől, mert az udvarok rendezettek. Jórészt itt is munkanélküli romák élnek, de alkalmi munkából, napszámból, közmunkából szerzett jövedelmükből fordítanak környezetük rendben tartására is.

A helybéli romák és nem romák egyaránt arról számoltak be, hogy becsületesnek és igyekvőnek ismerték Balogh Máriát, a gyermekét egyedül nevelő özvegyasszonyt, aki a határba, napszámba járt dolgozni, így szerezve jövedelmet mindennapi megélhetésükhöz, gyermekének taníttatásához. Az asszony halála és a kislány sebesülése előtt ma is értetlenül állnak a helyiek.

Az árván maradt lány ugyanabban a házban lakik, amelyikben a támadás érte őket, de azóta a volt polgármester anyagi segítségével felújították. Nővére hozzá költözött a férjével és hétéves fiával, gyámja a most 78 éves, két házzal arrébb lakó nagymamája lett.

Tímea egy nagykállói középiskolába felvételizett szakápolónak, de elmondása szerint bizonytalan az iskolakezdése, mert a tanszereket, egyéb holmikat nem tudja miből megvásárolni. Hozzátette: eszébe jut néha az a felajánlás, hogy a tengerentúlon tanulhatna, de rokonai nagyon féltik az idegenektől.

A sajtótól eddig teljesen elzárkóztak, és a büntetőpert is csak tévéből követik. A család a bíróságtól azt kérte, hogy a testi és lelki sebeket viselő lánynak ne kelljen megjelennie a perben, és a bíró ezt tiszteletben tartotta.

Kriminológusok, az ügy felderítésén dolgozó nyomozók és pszichológusok  szerint a kislétai gyilkosság fordulópont volt a romák elleni támadássorozatban, mivel itt már tudatosan, közvetlen közelről öltek, és ez a gyűlölet és a brutalitás egyik legmagasabb foka.

A kislétai gyilkossággal – és további nyolc, romák elleni, összesen hat halálos áldozatot és öt súlyos sérültet követelő támadással – négy, szélsőséges nézeteket valló debreceni férfit vádolnak. Büntetőperük március 25-én kezdődött a Pest Megyei Bíróságon. A vádlottakat, akik már a következő támadásukra készültek, a kislétai gyilkosság után 19 nappal, 2009. augusztus 21-én fogták el munkahelyükön, egy debreceni szórakozóhelyen.