Budapest – Végre megszűnt a szoros európai ellenőrzés, kis hazánkról elterelődött a kórosan túlzott figyelem, ezzel egy időben pedig életbe léptek a tavaly decemberben elfogadott cenzúratörvény nyomtatott és internetes sajtóra vonatkozó paragrafusai. Mától kezdve korlátlanul szabad dicsérni a kormányt és annak vezetőjét, más közlések azonban súlyos pénzbírsággal járnak.
Az első áldozat névrokonunk, a népszava.hu lehet, legalábbis erre utal az a tény, hogy Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár feljelentésére már az első napon eljárás indult ellenük egy blogbejegyzés, tehát nem szerkesztőségi anyag, hanem egy olvasói beszólás miatt. Az eset pikantériája, hogy az államtitkár is úgymond „állampolgári bejelentésre” ugrott, dehát közismert, hogy nálunk minden az állampolgárért van, esetleg az államtitkárért – mindenesetre a szóösszetételben feltétlenül szerepelnie kell a bürokratikus elnyomó gépezet megnevezésének.
Mint hazai szerveren működő laptársunkból megtudtuk, az államtitkártól a média- és hírközlési biztoshoz került az ügy. Ezt az urat Bodonovich Jenőnek hívják, s most mindenki lélegzetvisszafojtva várja az ő legfelsőbb állásfoglalását. A médiahatóság ugyanis mától már több tízmillió forintos bírságot szabhat ki a napilapokra meg mindenki másra, akit anyagilag ellehetetleníteni óhajt. Szerencsére a cenzúratörvény nem határozza meg, hogy ez a bírság pontosan milyen magatartás megvalósulásakor szabható ki, tehát ezen a téren a magas hatóságnak szabad keze van.
Az inkriminált esetben az állampolgár nehezményezte, hogy a „Népszava Online 2011. június 8-ai cikkében (Schmitt Pál: erős jellem volt Mádl Ferenc) található kommentek felháborító és kegyeletsértő hangnemet ütnek meg.” Kovács államtitkár úr a panaszt a médiahatóság elnökéhez, Szalai Annamáriához irányította, aki viszont a média- és hírközlési biztoshoz továbbította a levelet. Ez utóbbi illető azonban már nem a kegyeletsértést kifogásolta, hanem a „Mádl Ferenc és Schmitt Pál köztársasági elnök személyét érintő megjegyezések kivizsgálására” indított eljárást.
A lap – biztos, ami biztos – megkereste a biztost. A panaszos kifogását már ismeri – mondta nekik Bodonovich, de mindkét fél álláspontjára kíváncsi, ezért kérte a főszerkesztőt, nyilatkozzon arról, szerinte is sértő-e egy ilyen mondat (amely szerint annak írója azt szeretné, ha Orbán Viktor egészségi állapotában gyors és visszafordíthatatlan romlás állna be), vagy még belefér a véleményszabadság fogalmába. Miután majd ez megtörtént, akkor fogalmazza majd meg ő (mármint Bodonovich) is az állásfoglalását.
A médiabiztos hivatala is adott tájékoztatást az ügyről: a biztos állampolgári megkeresés alapján nem hatósági eljárásban kért tájékoztatást a sajtótermék kiadójától, annak kivizsgálása érdekében, hogy a panaszban foglaltak az olvasók, az előfizetők részére (?) érdeksérelmet okozhatnak-e vagy okoztak-e. (A hivatal válaszában található legsúlyosabb helyesírási és értelemzavaró nyelvi, szintaktikai hibákat saját hatáskörben javítottuk – a Szerk.)
A miheztartás végett: ma nulla órakor életbe lépett a cenzúratörvény legveszélyesebb része. Mától az országos napilapokra és internetes sajtótermékekre akár 25 millió, az országos hetilapokra és folyóiratokra 10 millió forintig terjedő büntetést szabhat ki a médiahatóság. Ismételt súlyos jogsértés esetén a médiaszolgáltatót törölni lehet a nyilvántartásból, és azonnali hatállyal felmondható a vele kötött szerződés. Az viszont, hogy mi minősül jogsértésnek, a törvényből nem derül ki, így tehát az sem, hogy egy lap mikor és mivel szegi meg a jogszabályt.
Bodonovich Jenő adatszolgáltatásra kötelezhet bármely médiumot, ha csak felmerül a jogsértés, már elkérheti a sajtóorgánumoknál található számítógépek teljes tartalmát. A médiabiztos üzleti titoknak minősülő adatot is követelhet a törvény szerint. Ő csak állásfoglalásokat ad ki, a milliós büntetésekről viszont a kizárólag fideszes tagokból álló médiatanács dönt. A sajtótermékek kiadóival, valamint a lekérhető médiaszolgáltatás szolgáltatójával szemben is hatósági eljárás indulhat, ha megsértik a médiaalkotmányt, amelyben a többi között az emberi méltóság védelmét fogalmazták meg.
Nemcsak a nyomtatott, de az internetes sajtótermékeket is figyeli a hatóság, nyilvántartásba vételük határideje tegnap lejárt. A blogokkal kapcsolatban még mindig nem teljesen egyértelmű a helyzet. Azt a kifejezést, hogy „blog”, nem is tartalmazza a szabályozás, nem értelmezi a fogalmat. Általában nem kell regisztrálniuk, csak akkor, ha gazdasági szolgáltatásként önálló, rendszeres, nyereség elérése érdekében működnek, és gazdasági kockázatvállalás mellett végzik a szolgáltatást.
A regisztráció jelentősége ebben az esetben is az, hogy egy blog ettől kezdve a hatóság jogköre alá kerül, bejelentést lehet tenni ellene és a hatóság is felléphet, ha szerintük megsérti a médiatörvényt, többszöri törvénysértés esetén pedig egy időre felfüggeszthetik. A hatóság tegnapi késő délutáni adata szerint eddig egy blog regisztrált.
Félelemre azonban nincs ok, legalábbis Kovács Zoltán szerint. Az államtitkár a Freedom House (FH) dorgáló megjegyzésére úgy reagált: Magyarországon a sajtó teljes mértékben szabad, és semmi ok a megfogalmazódó aggodalmakra. Kijelentette, a FH figyelmen kívül hagyja az Európai Bizottság megállapítását, amelyben a testület rögzítette: a médiatörvény minden szempontból megfelel azoknak az európai értékeknek, amelyek az unióban a sajtó szabályozásával összefüggésben megjelennek. Kovács megjegyezte azt is, hogy a médiatörvény rendelkezéseinek nagy része július 1-jétől hatályos, vagyis a jogvédő szervezet jelentésében foglaltak vélekedéseken, nem pedig tényeken alapulnak.
A jogvédő szervezet jelentése egyebek között azt állapította meg, hogy az EU-tagország Magyarországon az országos szintű demokratikus kormányzás és a média függetlensége terén jelentős visszaesés történt. A dokumentum szerint hazánkban a legnagyobb visszaesés azután következett be, hogy a kormány keresztülvitte az új, korlátozó médiaszabályozást. A törvény drasztikusan megnyirbálta a közszolgálati televíziók és rádiók függetlenségét, és új szabályozó hatóságot hozott létre, amely szinte korlátlan jogkört gyakorol az elektronikus média, a nyomtatott kiadványok és az internet felett.
A változásoknak pedig nincs vége: a parlament előtt van Rogán Antal legújabb médiatörvény-módosító javaslata. A fideszes politikus, aki a december végén elfogadott jogszabálynak is előterjesztője volt, egyebek mellett azt kezdeményezte, hogy a médiahatóságnak fizetendő díjak és a médiatörvény alapján kiszabott bírságok adók módjára behajtandó köztartozásnak minősüljenek, vagyis végrehajtást lehessen kérni a megbüntetett vállalkozás ellen. Az eljárási bírságok alsó határának eltörléséről is rendelkezne, miközben azok plafonján nem változtatna.
A tervezet szerint a médiatanács évente felülvizsgálhatja a közszolgálati médiaszolgáltatások rendszerét és dönthet arról, hogy fenntartja-e addigi médiaszolgáltatásaikat vagy megváltoztatja azok rendszerét. Bekerülne a törvénybe az is, hogy mivel az NMHH elnökére és elnökhelyettesére, valamint a médiatanács tagjaira egyéves, a szektort érintő elhelyezkedési tilalom vonatkozik, megbízatásuk megszűnésével egyidejűleg a megelőző tizenkét havi nettó jövedelmüknek megfelelő kártalanítás illeti meg őket.
Az esettel kapcsolatban több kérdés is felmerül. Mikor kell egy újságnak a panaszos kérését teljesíteni, és mi van akkor, ha egy másik olvasónak éppen a korábbitól eltérő vagy azzal ellenkező igénye van? Miért éppen Kovács Zoltán kommunikációs államtitkárhoz fordult a panaszos, hiszen a médiahatóság egy kormánytól független szerv? Kétséget hagyott laptársunk szerkesztőiben az is, hogy ha az államtitkár ilyen érzékeny az állampolgári megkeresésekre, és azonnal intézkedik, akkor a Népszava újságírói számára miért elérhetetlen – a legtöbb kormánypárti politikussal együtt –, miért nem kaptak szinte soha választ tőle, amikor keresték? Ha nem lehet tudni konkrétan, hogy mi a kifogás, és az ellenük vizsgálatot indítók sem tudnak ebben nekik segítséget adni, akkor – mint a Népszava szerkesztői megállapítják – bizony nehéz helyzetben vannak.
Hiszen ha valaki tönkre akarja tenni az újságot, bármelyik cikkükhöz írhat kommentet, majd saját maga rögtön kifogásolhatja a megfelelő helyen, és már kezdődik is az eljárás. Az is felvetődött, hogy Kovács Zoltán vajon a saját társaival is olyan kritikus-e, mint a Népszavával. Deutsch Tamás, a Fidesz EP-képviselője épp a napokban „szerencsétlen dilis szarháziaknak” nevezett több volt SZDSZ-es politikust, akik „bármikor képesek a demokratikus ellenzék emlékét és a hazájukat elárulni”. Vajon a fideszes képviselő twitteren megjelent szövege miatt is a médiabiztoshoz fordult?
Látom senkit sem érdel a burmai Aung San Suu Kyi aki második Reith előadását ma közvetítette a BBC. Mintha Magyarországról beszélne – dehát mit is kezdenének Schmitt Pál alattvalói egy ilyen untermesch-el. Az nem lep meg, hogy a köznépet, mint pl. e cikk hozzászólóit sem érdekli, de a magyar sajtó még angolul tudó cikkírói, szerkesztői sem tartják érdemesnek Róla írni, érte lelkesedni. Aki tud egy ilyen magyar cikkről tudassa és kap tőlem egy fagylaltot !
.
lásd Július elsejei hozzászólásomat