Washington – Nyilvánosan nem létezik B terv arra az esetre, ha a Kongresszus nem engedélyezi a deficiplafon növelését, és augusztus 2-ára leáll az Egyesült Államok kormánya: a pénzügyminiszter csak a további hitelfelvételt látja járhatónak. Titokban azonban a minisztériumi illetékesek felkészültek a legrosszabbra.
A pénzügyminisztérium több vezető tisztségviselője, köztük Timothy Geitner pénzügyminiszter több alkalommal kijelentette: nem létezik kontingenciaterv arra az esetre, ha a szövetségi kormány nem adósodhat el még jobban. A színfalak mögött azonban a pénzügyminisztérium több eshetőséget is tanulmányoz, így azt, hogy az adminisztráció elhalaszthat-e bizonyos kifizetéseket; milyen alkotmányjogi lehetőségei vannak annak, hogy Barack Obama elnök a Kongresszus akaratát semmibe véve tovább eladósíthassa az országot; s vajon egy 1985. évi precedens felhatalmazza-e a kormányt arra, hogy a kifizetések között fontossági sorrendet állítson fel.
Szó van arról is, hogy a Federal Reserve mint központi jegybank a pénzügyminisztérium közvetítőjeként lépne fel a pénzpiacon, amennyiben nem sikerül egyezményt elérni a jelenleg 14,3 billió dolláros deficitplafon felemeléséről. Augusztusban ugyanis a kincstár 172 milliárdos bevételre számíthat, míg a kiadási oldalon 306 milliárd áll – azaz a számlák 45 %-át egyszerűen nem fogják tudni törleszteni. Többek közt veszélyben van az a 49 milliárd dollár is, amit augusztus 3-án a szociális eseteknek kéne csekk formában kipostázni.
Az Egyesült Államok kormánya jelenleg havonta 125 milliárd dollárt kölcsönöz – azaz egy átlagos hónapban másodpercenként majdnem ötvenezer dollárt. Az Obama adminisztráció azt szeretné elérni, hogy a Kongresszus további kétbillió (kétezermilliárd) dollárral emelje meg a deficitplafont.
A kontingenciatervet a legnagyobb titokban készíti Mary Miller, a pénzpiacokért felelős pénzügyminiszter-helyettes, aki voltaképp az államadósság egyszemélyes kezelője. Miller csapatában merült fel az az ötlet is, hogy a Tizennegyedik Alkotmánykiegészítés alapján Barack Obama semmibe vehetné a Kongresszus akaratát. Ez a kiegészítés azt mondja ki, hogy az Egyesült Államok államadóssága „nem kérdőjelezhető meg”, azaz a kormány nem mondhatja azt, hogy nem állja az adósságot. Obama tagadta, hogy alkotmányjogi megoldás lehetősége merült volna fel, és hasonlóan nyilatkozott Amy Brundage fehér házi szóvivő is.
Coleen Murray pénzügyminisztériumi szóvivő szerint „mint azt több alkalommal elmondtuk az elmúlt hat hónapban, az adósságplafon-emelésnek nincs alternatívája”. Ezt sulykolja maga Geithner pénzügyminiszterr is: „A terv az, hogy a Kongresszus elfogadja az adósságemelést”, szögezte le. „A B terv az, hogy a Kongresszus elfogadja az adósságemelést, meg a C terv az, hogy a Kongresszus elfogadja az adósságemelést.”
Mivel csinálják ezt a sok pénzt, szines fénymásolóval?
A kontigencia helyett, majd inkontinencia?
Tena lady&tena for men
Mire jó egy plafon, ha elérésekor egy még magasabb plafont tűznek ki?
Mondják azt, hogy nincs plafon, az USÁ-t bármekora mértékben el lehet adósítani.
Ha lesz kitől hitelezni a végtelenségig.
Abból lesz nagy baj, ha rádöbbennek, hogy tarthatatlanok az állami szféra fizetései, és az amerikai közalkalmazottaknak vissza kell majd fogniuk a költekezéseiket. na akkor keresnek majd felelősöket minden szinten. Akkor indul a balhé. De az nekünk nem lesz jó…
Ide vezetett az hogy majdnem a teljes ipart kitelepítették a fejlődő országokba mert ott olcsó a nyersanyag és mégolcsóbb a munkaerő.
Mondok példákat , A tranzisztor nagyszerű tlálmányát átengedték Jappánnak. A következmények közismertek. A textilipart Kínába és Vietnámba telepítették. Most az amerikai lobogókat Shanghajban gyártják. A porcellánipar Hongkonba települt.Az integrált áramkörök gyártását Singapur.-ba és Malaysiába vitték.
Mikor 17 éve az USA .-ban jártam , egy áruházi katalógusban külön nagybetűkkel voltak megjelölve azon kevés termékek amelyek Amerikában készültek ! Hogy inkább azokat vegyék a fogyasztók !
Ezzel erőssen megnőtt az USA belső munkanélkülisége , ugyanakkor valós termelő munka helyett az amerikai finánc-oligarchia a pénz-tőzsdézés révén “nyel le ” óriási hasznokat , ezek viszont nemnagyon segítik magát az Államot.
Lassan lassan kiderül hogy a kapitalizmus ujabb válságot generál , a pénzpiacok válságát.
Hasonló gyökeres gazdasági átszervezésekre lenne szükség , mint amit a Második Világháború után vezetek be , megreformálva a piacgazdaságot.Ez jól is működött , ( nem voltak válságok ) egészen a legutóbbi időkig.
Ha ezt nemismerik fel a felelős politikusok tengeren innen és túl , akkor befellegzett a fehérember kényelmes világának.