Beverly Hills, Kalifornia – Soha többé nem fordul vissza a küszöbről a szakadt ballonkabátos Los Angeles-i zsaru azzal, hogy: „Ó, csak még valami”. A magyar származású Peter Falk szép kort ért meg, s most otthonából végképp kilépett azon a küszöbön, ahonnan nincs visszafordulás.
Kissrácok voltunk, és mintha ma lett volna, amikor az akkori másfél tévécsatorna valamelyikén, alighanem az egyesen, beharangozták az új krimisorozatot. Valamikor az olajárrobbanás után, aminek jövőre negyven éve, 1975 körül jöhetett be Magyarországra a Columbo, vagyis az akkori viszonyokhoz képest viharos gyorsasággal, hiszen az NBC csak 1971-ben kezdte sugározni a Sunday Mistery Moviesban a sorozatot, háromhetente.
Sokfajta nyugati zsarufigurát és krimisorozatot ismerhetett meg a magyar tévénéző azelőtt is, azután is: a hatvanas években üresek voltak az utcák, ha az Angyal ment Roger Moore-ral (Láng Józseffel), aztán a Minden lében két kanál (vele és Tony Curtisszel); a franciáktól a Vidocq és a Maigret, a hetvenes évek második felében jött be a Kojak, és persze voltak német sorozatok: a Derrick, a Tetthely és még számtalan hosszabb és rövidebb széria, amelyek láttán ma elálmélkodunk: mi lehetett velünk harminc-negyven éve, lassítót szedtünk, vagy mi?
Ártatlanabb világ volt a mainál, az egyszer biztos, a figyelem fenntartásához nem volt arra szükség, hogy átlag tizenöt percenként megjelenjen egy belező rém, közvetlenül valamilyen folttisztítót vagy hasonlóképp nélkülözhetetlen szemetet reklámozó blokk előtt, és érdekes módon nem is volt szükség reklámszünetre, az ember végig tudott ülni ötven percet vizelés nélkül, ami ma elképzelhetetlen, úgyhogy mégiscsak van annak a reklámblokknak valami funkciója.
Peter Falk azonban olyan figurát hozott létre, amely ma is megáll a lábán. A filmbeli nyomozók, hivatásosak vagy privátszimatok, általában elegánsak voltak, vagy éppen ultragazdagok, mint Moore és Curtis a Minden lében; de legalábbis szolid polgári életet éltek, mint Maigret, akiről odaadóan gondoskodott a felesége. Columbo hadnagy – akinek a sorozat készítői soha nem adtak keresztnevet – hírből sem ismerte az eleganciát, nem járt sportkocsikon; felesége volt ugyan, de őt csak emlegette, látni soha nem látta senki.
Columbo ellenfelei általában a nagypofájú, gusztustalan gazdagok közül kerültek ki, akik kezdetben alulbecsülték, megvetéssel vegyes leereszkedéssel kezelték a halk szavú, büdös szivarral a kezében gesztikuláló, bocsánat-hogy-élek figurát, akitől néha még az alázatosság sem állt távol, és sűrűn kért elnézést. Tévesen abszolút ártalmatlannak ítélték – akinek nincs semmije, az annyit is ér, hogy klasszikust idézzünk –, és amikor rájöttek tévedésükre, általában már késő volt. Belesétáltak abba a pszichológiai csapdába, amit a hadnagy állított nekik. Mert persze mindig tudta, mit csinál.
Magyarországon rajongtak érte, és már akkor, 1975 körül is meglepően sokat tudtunk a Columbóról – Filmvilágból? Ifjúsági Magazinból? vagy talán a Szabad Európából? –, többek közt azt, hogy eredetileg Bing Cosbynak ajánlották fel a szerepet, aki visszautasította (szerencsére), és hogy Peter Falk egyik szeme üvegszem, mert háromévesen, szemrák miatt eltávolították az igazit. Csak azt nem tudtuk, melyik az, és a szerda délelőtti ismétlések alkalmával (ha épp nem volt suli) megpróbáltuk eldönteni. Ki a bal szemre tippelt, ki a jobbra. Az esőkabát nem kosztüm volt, hanem Falk saját darabja. Huszonöt éven át forgatott benne, amíg tényleg ronggyá ment.
A sorozatot huszonhat országban játszották, és sok helyütt csak Columbóként ismerték Peter Falkot, aki pedig a forgatás kezdetekor már ismert Broadway-színész volt, és kétszer Oscarra is jelölték: 1960-ban a Gyilkosság Rt. című gengszterfilm legjobb férfi mellékszereplőjeként, egy évre rá pedig Frank Capra utolsó alkotásában, az Egy maréknyi csodában nyújtott alakításért. De rendezte Falkot Wim Wenders, John Cassavetes és Rob Reiner is.
Pályája elég későn kezdődött. 1927-ben született New York Cityben; Ossiningben nőtt fel, ahol szülei ruhaüzletet vittek. Szakácskodott a kereskedelmi flottánál, közigazgatási diplomát szerzett a Syracuse Egyetemen, majd Connecticut állam költségvetési irodájában dolgozott. Hobbija azonban már ekkortájt is az amatőr színház volt; egy tanár bátorította, hogy lépjen színészi pályára. Filmben először 1958-ban debütált, már amikor elmúlt harminc éves.
Columbo hadnagy sokat emlegetett felesége a zongorista Alyce Mayo volt, akit 1960-ban vett el; két lányuk született. 1976-ban elváltak, Falk egy év múlva elvette Shera Danese színésznőt, akivel viharos volt az élet, kétszer majdnem tőle is elvált.
Amikor nem dolgozott, Beverly Hills-i otthona garázsában szénrajzokat készített. Évek óta Alzheimerben szenvedett. Özvegye, Shera és két leánya gyászolja.
Isten vele, hadnagy.
Nyugodjon békében sok örömet okozott a filmjeivel.Nagy élmény volt a sorozatok főszereplőjeként az ironikus humorát tapasztalni.
Nyugalmat ,békét kívánok!
Az egyik legjobb sorozat volt.Alekosz a 800-azik legjobb…Csak különbségre gondoltam…
A kérlelhetetlen logika erőszak-mentes diadala képernyőn. Tudjuk ki, s mit követett el, és biztosak vagyunk abban, hogy a gyilkos nem fog egy szuper-novát eltéríteni, hogy tűzgolyóvá változtassa a várost, amelyben a hadnagy él. Ha már elkerülhetetlen, hogy egy filmben valaki meghaljon, a feldogozásnak e módját elfogadhatónak tartom.
Semmiféle sorozatot nem nézek manapság, de ha a távirányító – anélkül, hogy keresném – rákattan valamelyik filmjére sokszor fordul elő, hogy nem kapcsolok tovább.
Micsoda egyedülálló egyéniség! Isten nyugosztalja!