Budapest – Az újonnan bejegyzett közalapítványi kuratórium első ülésén azonnali hatállyal felmentette Harsányi Lászlót, a Holokauszt Emlékközpont ügyvezető igazgatóját.
Harsányi egyelőre nem kívánta kommentálni a hírt, mindaddig, amíg az átadás-átvétel le nem zajlott. Arra kérdésre, hogy mivel indokolták felmentését, Harsányi az MTI-nek azt mondta: „semmivel”. Szerinte egyébként a közalapítvány nincs veszélyben, az csupán új vezetést kap.
A Népszabadság információja szerint a Haraszti György, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem professzora által vezetett testület Szita Szabolcs történésznek adott ideiglenes megbízást az intézmény igazgatására. A lap úgy tudja, a közigazgatási és igazságügyi tárca már fel is kérte Szita Szabolcsot egy új intézményi koncepció kidolgozására.
Haraszti György az MTI-nek úgy fogalmazott, hogy az új kuratórium új kiállítási koncepciót, tudományos vezetést képzel el, és ehhez keresnek alkalmas embert. Bejelentette: június 30-án pályázatot írnak ki az igazgatói posztra. Leszögezte: a pályázaton bárki indulhat, és valószínűsítette, hogy Szita Szabolcs is pályázik.
Mint emlékezetes, Harsányi László pozíciója akkor ingott meg, amikor az intézményt meglátogató Gál András Levente államtitkár úr megtekintette a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény állandó kiállítását, majd a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium honlapján megjelent öninterjújában (jó műfaj ez az öninterjú, nincs a felek között súlyosabb nézeteltérés…), szóval ott és akkor azt írta: „Jeleztem a HDKE képviselőjének, hogy át kell értékelni a kiállítás egy részét, mivel az úgy épül fel, hogy a különböző bevonulásokat mutatja, ami egy teljesen más jellegű dolog. Más, mivel nincs ok-okozati összefüggésben az, hogy a magyarlakta vidékek visszatérnek Magyarországhoz és oda Horthy Miklós kormányzó és a magyar hadsereg bevonul, azzal, hogy később menetben hajtották az embereket a halálba.”
A hazai történész szakma és Harsányi László nem osztották az államtitkár véleményét, és szakami érvekkel alá is támasztották álláspontjukat. Hogy most mégis Harsányit váltották le, azon már nem is csodálkozunk. Emlékszünk még dr. K. H. G.-re, aki Hölderlinről, Heinéről, Schillerről beszélt az érdeklődő német őrnek. De Rilke már nála is kiverte a biztosítékot.
Mert GAL szerint semmi nem úgy volt.
Folytatják gusztustalan nyomulásukat, hogy a történelem hamisítási akciójuk minél hatásosabb, eredményesebb legyen.
Undorító.
Ebből az országból el kell menni. Mindegy hova, csak el ebből a mocskos világból, ahol egy minisztériumi kenyérpusztító dönt ilyen dolgokban.
Szabad utat kellett nyitni a történelem átírásához. Forradalmi időkben ez így történik. Jöhet a komiszár, s átrendeztetheti a kiállítást, Gál András Levente és a főnöke ízlésvilága szerint.
Nyilván le kell venni az “élét” a dolognak, mintha az akkori politikai vezetésnek és a magyar népnek soha semmi köze nem lett volna a népirtáshoz.
Nem más ez, mint az így is alig-alig (némelyekben azért) pislákoló nemzeti lelkiismeret elaltatásának újabb kísérlete.
Ha már a maradékot is elkábították vagy elűzték, akkor a múzeumot nyugodtan be lehet csukni. A pénzt pedig újabb Horthy-, szálasi és más “nagymagyarok” szobrainak felállítására, népnemzeti parádékra el lehet költeni.