A csendes, visszahúzódó gyermekből a közönség kedvence, a nagy magyar szórakoztatók között prominens helyen álló egyéniség vált nem könnyű élete során. Rodolfo ma, május 16-án lenne kereken száz éves.
Emléke nem csak a fekete-fehér filmfelvételeken él, hanem az emberek emlékezetében, lelkében is. Ki ne mosolyodna el a „Vigyázat, csalok!” mondat hallatán? Azonnal beugrik a hang, a hanglejtés, a pici angolbajusz, és hozzá a trükkök, a páratlanul gyors beszéd, a humor és az energia, amely ebből az elegáns úrból áradt.
Rodolfo Józsefvárosban született Gross Rezsőként. Édesanyja könyvelőként dolgozott. Édesapja eredetileg nyomdász, majd kocsmáros volt. Már 17 éves korában ismerte jövendőbeli feleségét, aki akkor 14 éves volt. Szerelmük, összetartásuk a haláláig kitartott. Lánya, Judit szerint semmi sem, a nehéz történelmi körülmények sem zavarták meg a pár harmóniáját. Pályáját egészen fiatalon a Gál úridivat-boltban kezdte, ahol megtanulta a szereplés alapjait.
Mire Magyarországon elfogadták a zsidótörvényeket, már ismert bűvész volt, önálló fellépésekkel budapesti klubokban. A szélesebb közönség Rodolfo Grosso művésznéven ismerte meg. Az 1930-as évek közepén már a két Latabár, Feleki Kamill, Halmai Imre, Fokker Géza és Alfonzó társaságában szórakoztatta a Moulin Rouge hazai és nemzetközi közönségét.
1939-ben kilépett a társulatból és önálló revue-vel menekült külföldre, feleségével együtt, aki asszisztensként, valamint kosztümkészítőként tevékenykedett a csapatban. Törökországban és Egyiptomban jártak, amikor kitört a háború, és haza kellett jönniük.
Rodolfót 1943-ban vitték el munkaszolgálatba, Galíciába. Feleségét az óbudai téglagyárba hurcolták, de szerencséjére Wallenberg megmentette az életét. Rodolfo egy pakli kártyával és néhány gyűszűvel szórakoztatta munkaszolgálatos társait – ezernyi trükköt tudott rögtönözni. A felesége által lefizetett nyilasok hozták haza Budapestre, ahol az oroszok érkezéséig bujkált, majd velük együtt ment ledönteni a gettó falait.
A háború után az Országos Artista Egyesület elnökségi tagjává választották, és haláláig Alfonzóval és a két Latabárral lépett fel országszerte. Sok kitüntetést, közöttük az Érdemes és Kiváló Művész címet is megkapta. A Mikroszkóp Színpadon lépett fel utoljára, 1986-ban. A halál 1987. január 25-én érte, Budapesten.
Rodolfo lánya, Gálvölgyi Judit azt nyilatkozta, hogy édesapja nem szeretett volna özvegy lenni, és élete legutolsó trükkje az volt, amikor a kórházban, ahol halálos beteg feleségét látogatta meg, összeesett, eszméletét vesztette, majd három napig – a felesége és a saját halála közötti időszakban – úgy volt özvegy, hogy nem tudott róla. Bár trükköket nem szokott előadni, Gálvölgyi Judit táskájában is mindig ott van az egy pakli kártya és néhány gyűszű, amelyek nélkül Rodolfo sem ment sehová.
