San Francisco – Harold Camping számításai szerint mához egy hétre jár le az emberiségnek adatott időszak, jövő szombaton pedig kezdetét veszi az utolsó ítélet – bármi legyen is az. A világvége-várás azonban nem csak a zsidó-keresztény kultúrkör jellemzője. Iszlám körökben a Messiás ottani megfelelője, a Mahdi küszöbön álló eljöveteléről beszélnek, de vannak, akik azt állítják: a misztikus Tizenkettedik Imám már itt is van közöttünk. Esetleg a Fehér Házban.
A muzulmán vallásban is ismeretes az Utolsó Ítélet doktrínája: a neve al-Kijámá, és egyike a szunnita tradíciók szerinti hat (a síitizmusban: öt) alapelvnek. A nagyobb részt zsidó, kisebb részt keresztény alapokból merítő iszlám vallja, hogy a teremtés isteni céllal történt, amit be kell teljesíteni.
Az iszlámban ismeretes az Armageddon fogalma, és fontos szerep jut a prófétának elismert Jézusnak, akit azonban nem feszítettek meg, de a mennyekbe távozott, és vissza fog térni a földre mint a Mahdi – az iszlám Messiás – segítőtársa, és ebben a minőségében ő fogja megölni az iszlám Antikrisztusát, vagy ha úgy tetszik, a hamis Messiást: ad-Dáddzsált, követőit pedig leveri.
A szunnita és síita eszkatológiában egyaránt szereplő Mahdi a különféle interpretációk szerint minimum hét, maximum tizenkilenc évet tölt el ezen a földön, mielőtt eljön a Jaum al-Kijámá, az Ítélet Napja, és ezalatt megszabadítja a világot minden rossztól. A Mahdi figurája mindenképp a síita iszlámban a hangsúlyosabb, ő ott ugyanis a Tizenkettedik Imám, akinek eljövetelét meglehetősen pontosan be lehet határolni.
Mohamed egyenesági leszármazottja a Mahdi, a neve is Mohamed al-Mahdi, akinek jöttét a Fekete Jel harangozza be (innen sok dzsihádista zászló fekete színe, és ezért volt a világon egyedüálló módon koromfekete – minden más szín vagy felirat nélkül – 1880 és 1901 között az Afganisztáni Emirátus nemzeti lobogója). A Mahdi érkezését üstökös adja hírül. Megalapítja a kalifátust, véget vet a világ igazságtalanságának. Személyleírása szerint homloka széles, orra jelentőségteljes, szeme körül természetes fekete karikák látszanak, arca a Hold felszínén tükröződik vissza.
A síita hagyomány szerint a Tizenkettedik Imám 869-ben született meg, Isten azonban ötéves korában elrejtette. Ma is él, várva, hogy Isten elrendelje színre lépését. E hagyomány tudatában már sokan állították magukról a történelem folyamán, hogy ők a Mahdi. Az első ilyen figura már Mohamed halála után ötven évvel felbukkant; a huszadik század egyik legnagyobb hatású ál-Mahdija Mohamed bin Abdallah al-Kahtáni volt, aki kétszáz fős csapat élén 1979-ben megrohanta a mekkai Nagymecsetet. A szaúdi hatóságok nem hittek neki, és kifüstölték onnét embereivel együtt; a vérontásban mintegy háromszáz ember vesztette életét.
A Mahdi-tradíció egyik legnagyobb hatású teoretikusa az 1934-ben született Mohamed Taghi Meszba Jazdi ajatollah, a Hoddzsatíje csoport egyik legmagadsabb rangú vezetője. Khomeini annak idején nem nézte jó szemmel, 1983-ban fel is oszlatta ezt a hírhedten türelmetlen, radikálisan és szunnita-ellenes társaságot, amely ezután illegálisan működött tovább. A Hoddzsatije tagjainak hite szerint a világban kialakuló káosznak siettetnie kell a Mahdi eljövetelét. A nevezett káoszt a tagoknak minden eszközzel elő kell segíteniük. Meszba Jazdi megkérdőjelezi az Iránban még létező csekélyke pluralizmus létjogosultságát, s kiáll amellett, hogy meg kell gyilkolni mindazokat, akik inzultálják az iszlámot: „Ha bárki inzultálja az iszlám szentséget, az iszlám megengedi, hogy vérét ontsák, s ehhez még csak bírósági ítélet sem szükséges”, hangzik a huszonegyedik századi Irán egyik legbefolyásosabb figurájának jogfelfogása. Ezen kívül bizonyos feltételek fennforgása mellett igazolhatónak látja a rabszolgaság intézményét, s vallja, hogy az atombombát az iszlám szolgálatába lehet állítani. Nem csoda, hogy a főpap éles konfliktusban állt Mohamed Khatamival, aki 1997-es elnökké választását követően szerény reformokkal kísérletezve próbálta emberarcúvá tenni az iszlám köztársaságot – nem sok sikerrel. Maga Khatami – „a iráni Gorbacsov” – „az erőszak teoretikusának” nevezte ellenfelét.
Ez az ajatollah befolyásolta Mahmúd Ahmedinedzsád elnök ideológiai-politikai gondolkodását. Ahmedinedzsádról elterjedt, hogy maga is tagja a Hoddzsatíjének. Az iráni elnök az ENSZ közgyűlése előtt mondott beszéde után ezeket mondta: „Az utolsó napon, amikor a közgyűlés előtt beszélte, a csoportunk egyig tagja mondta nekem, hogy amikor elkezdtem mondani az Allah, a mindenható és könyörületes nevében szavakat, fényt látott körülöttem, és én ezen az aurán belül helyezkedtem el. Jómagam is így éreztem. Éreztem, amint az atmoszféra hirtelen megváltozik, és a világ vezetői abban a huszonhét vagy huszonnyolc percben még csak nem is pislogtak. S amikor azt mondom, a szemük sem rebbent, nem túlzok, mert figyeltem őket. És valamennyien feszülten figyeltek. Úgy tűnt, mintha egy kéz tartaná őket ott, s tartaná nyitva a szemüket, hogy befogadják az iszlám köztársaság üzenetét.”
A Mahdiról szóló leírás, különösen a karikás szemek, illik Ahmedinedzsádra, noha voltak – legalábbis két héttel ezelőttig –, akik Oszama bin Ladenben látták az iszlám Messiást. Miután halott, biztos, hogy nem ő volt az, az internet ettől függetlenül tele van olyan találgatásokkal, miszerint a Mahdi már itt van, és a 7-19 éves időszak már pereg egy ideje.
Akadnak, akik egészen megdöbbentő csavarral – az Egyesült Államok jelenlegi elnökét tartják Mahdinak; ezek szerint az iszlám főgonosz Oszama bin Laden lett volna, akivel Obama nemrég intézett el. Mások viszont egyenesen őt tartják hamis messiásnak, al-Dádzsálnak, akivel a Mahdi hamarosan leszámol.
Lehet, hogy egy hét múlva?
ami hihetetlen,hogy ezt a cikket végig olvastam!!remélem majd kopog a
“világvége” az ajtómon,nehogy lemaradjak róla….nincs elég gond és akkor még
a hülyeségeket is olvasni kell,bár én vagyok a legnagyobb dinka,hogy ezeket elolvasom!!!!szép estét!!!
Dégé, nem árt, ha az ember tudja, mit vall az ellenség. Akkor is jó azt tudni, ha az sületlenség.