Már csak 2 nap a világ végéig! – Az agónia jelei 2011. május 19. csütörtök 3:02 | Galgóczi Gábor

New York – Harold Camping bibliatanító, a kaliforniai Oakland Fanily Radio tulajdonosa izgalomba hozta Amerikát: május 21-re jövendöli a világvégét. A nevezetes napig már csak két nap van, és kiderül, hogy Campin hamis próféta vagy Isten küldötte. Addig is mi folytatjuk a világvégéről szóló sorozatunkat, és beavatjuk az olvasókat, hogyan jön el a világvége. Mert az eljön egyszer, ha nem is most.

Előző cikkecskémben tisztáztam, hogy Jézus és a korai apostolok (azaz az újszövetségi írások) szerint a világ „szellemtörténeti” értelemben már véget ért. Jézus Krisztus, mint az utolsó Ádám függött a kereszten és halálával lezárta az első, a „régi” teremtést, amely halálra ítélte és kivégezte az egyetlent, aki hibátlan és tökéletes volt. (És újra megtenné, ha az Isten Bárányát újra a kezei közé kaparinthatná, ahogy újra meg újra megteszi az Isten bárányaival, akit a kezei közé kaparinthat.)

Jézus után már nincsenek nemzettségi táblázatok (az övé az utolsó a Bibliában), nincs zsidó, görög, szkíta, férfi vagy nő, hanem egyetlen dolog számít: a második, az „új” teremtés. Az új teremtmények pedig az elsőben, mint valami anyaméhben növekednek és formálódnak, mindaddig, amíg el nem jön a „szülés” ideje. A rosszhír az, hogy ez a jelenlegi világ „belehal” a szülésbe, mint Ráhel Betlehem mellett. A jó hír, hogy születik valami új, ami messze felülmúlja az elsőt. S hogy a helyzet tovább bonyolódjon, még az „első” teremtés sem ér véget a „szüléssel”, hanem kap még 1000 esztendőt – átmenetileg. S ebben az ezer esztendőben Jézus a Messiás, mint Dávid fia uralkodik Jeruzsálemben, a világ fővárosában. S az aztán igazán csuda jó lesz! Csak ez után jön a Péter apostol által megjövendölt tűzözön, hogy beteljesítse az első teremtés végzetét.

Tehát: először vajúdás és szülés. Másodszor: új, messiási korszak ezer évig. Harmadszor tűzözön és az új ég és föld – ez a menetrend. (Ha valaki látta már Jézust – vagy bárkit – ezer évig uralkodni Jeruzsálemben, akkor feltétlenül szóljon.)

A tűzözön tehát mindenképpen odébb van, nem úgy a szülés, hiszen a vajúdás már a szemünk előtt zajlik. A nagy kérdés tehát az, hogy mikor jön el a szülés ideje, vagyis az, hogy a jelenlegi korszakot (aion), mikor váltja fel a következő, melyben a zsidó messiás az egész világon uralkodik jeruzsálemi székhelyéről? Jézus azt válaszolta a követőinek, hogy:

„Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.” Máté 24:36

Sőt a mennybe vitele előtt is megerősítette:

…(megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? Monda pedig nékik:)

Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. (Apostolok cselekedetei 1:7)

Pál apostol pedig ezen a nyomon haladva írta a thesszalonikai gyülekezetnek:

Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek;

Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.

Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek. (1Thess 5:1-3)

Milyen szerencse, hogy mindig vannak közöttünk olyanok, akik még Jézusnál is nagyobbak, és az Atya őket beavatta abba, amibe az egyszülött fiát nem (Mr. Millertől és az adventizmuson, a jehovizmuson át Mr. Harold Camping-ig )

Jézus megrémisztette a tanítványait, akik korának jeruzsálemi szentélyében gyönyörködtek azzal, hogy „jól nézzétek meg, mert kő kövön nem marad abból, amit most láttok”. A szentély lerombolása egyszer már megtörtént Nabukadnézar, babiloni király seregi által, és a zsidó tanítványok pontosan tudták, hogy mit jelent az, ha a szentélyt lerombolják: galut, diaszpóra, fogság és szétszóratás – de semmiképpen sem dávidi királyság. (Jézus szavait 40 évvel később Titusz és légiói teljesítették be, amikor megostromolták, elfoglalták és felgyújtották a szentélyt, s hogy a megolvadt aranyhoz hozzáférjenek, minden követ szétdúltak… Titus római diadalívén ma is látható, hogy a szentély kincseit, szakrális tárgyait ekkor Rómába hurcolták.)

Jézus tanítványai pedig abban gondolkodtak, hogy Mesterük lesz az, aki elfoglalja Jeruzsálemben Dávid király egykor oly dicsőséges trónját, és „vasvesszővel uralkodik” a nemzeteken. Nem csoda hát, ha alkalmasint rákérdeztek a rabbinál, hogy mikor lesz a szentély lerombolása, és „mi lesz az eljöveteled” vagyis trónra lépésed jele. Jézus az ú.n. „Oljafák-hegyi beszédben” válaszolja meg ezeket a kérdéseket. (A teljes beszédet a szinoptikusok itt tartalmazzák: Máté 24., Márk 13., Lukács 21. fejezete)

Az első, amire felhívja a figyelmet az a „hitetés”. „Sokan jönnek az én nevemben, akik azt mondják „én vagyok” (az a bizonyos..) és „elérkezett az idő” (…amiről az Írások szólnak) – de ezek mind hitetők.

Mert állandóan lesznek háborúk, egymásra támadó népek, természeti katasztrófák, járványok és éhínségek (gazdasági válságok), s ilyenkor a szenvedések és igazságtalanságok láttán az emberekben felfokozódik a vágy az isteni igazságszolgáltatás és általában az illuzórikus megoldások után, ami jó táptalaj a hitetőknek. Minél reményvesztettebb a helyzet, annál nagyobb az igény a tündérmesékre, a szappanoperákra és a hamis prófétákra. Megtelnek a mozik, a báltermek, a celebek csillogó (talmi) életét szájtátva figyelik az emberek, virágoznak a jósdák és a sarlatánok, és a hamis próféták, akik mind azt hirdetik, hogy egyedül náluk van a bölcsek köve…

A másik felhajtó erő, ami a sarlatánok szálláskészítője: a félelem.

„Jól vigyázzatok magatokra” – mondja a Mester az Olajfák-hegyén a tanítványainak – „hogy meg ne rémüljetek, amikor ezeket a híreket halljátok. Mert ez még nem a vég. Csak a sok vajúdás kezdete…”

A félelem és a hit (hűség, bizalom) a Bibliában egymást kizáró fogalmak. Az ember vagy félelemből cselekszik, vagy bizalomból. A katasztrófák idején (legyen az természeti, politikai vagy gazdasági) a félelem mozgatja az embereket. S a sarlatánok fő sajátossága, hogy remekül építenek az emberek félelmeire.

Nagyon sok hívő ember is eltéveszti ezt. Úgy gondolják, hogy a lényeg, hogy engedelmeskedjenek Istennek, az már mellékes, hogy miért teszik ezt. A félelemből fakadó hit azonban babonás hithez vezet. Isten pedig öröktől fogva azt akarta, hogy bízzunk, azaz higgyünk benne. Isten emberei is féltek, de a bizalmuk mindig erősebb volt, mint a félelmük. „Ne félj csak higgy!” – mondta Jézus Jairusnak, amikor rossz híreket kapott a lányáról.

„Hit (azaz bizalom) nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul szükséges hinnie, hogy Isten létezik, és hogy megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” Magyarul: nem büntetés várja azokat, akik közelednek Istenhez. Isten a bizalmunkra vágyik és nem arra, hogy félelemből vagy érdekből kövessük. Nála csak a bizalmi aktusok érnek célt, más nem. A hitetők és sarlatánok azonban nem ezt a bizalmat építik, hanem a félelmeinkre apellálnak, és Istenre hivatkozva követelnek saját maguknak feltétlen engedelmességet – hisz ÉN VAGYOK, akit Isten küldött hozzád…

A következőkben az Olajfák-hegyi beszéd egy különleges háborúról szól, amely sok magyarázó szerint az első igazi világháború. 1914-ben végérvényesen megváltoztak a dolgok – mondják – és az emberiség a vajúdás egy új és különleges fázisába lépett. S valóban, előtte nem volt arra példa, hogy egyetlen háborús eseményben minden kontinens hadserege részt vett volna (még ausztrálok is harcoltak a brit birodalom oldalán). Valóban erre gondolt a názáreti? Ezt jövendölte meg akkor, amikor ezt mondta:

Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé.

Mind ez pedig a sok vajúdásnak kezdete. (Máté 24:7-8)?

Ha megérjük a holnapot, és Isten hosszútűréséből tartani fog még a „Ma”, akkor holnap folytatjuk, és elmélkedünk ezen is.