London – A brit kormány a korábbi cáfolatokkal ellentétben igenis tárgyalt az iraki olajvagyon tervezett felosztásáról a világ legnagyobb olajcégeivel, már egy évvel az ország 2003-as megszállása előtt.
A most nyilvánosságra került több száz dokumentum újabb, fontos kérdéseket vet fel az iraki háborúval kapcsolatos brit szerepvállalásról, amely végzetesen megosztotta Tony Blair kormányát, és amelyet a londoni parlament csak az után szavazott meg, hogy Blair azt állította: Szaddam Husszeinnek tömegpusztító fegyverei vannak. (Erről az állításról később kiderült, hogy nem igaz). A dokumentumok nem szerepeltek bizonyítékként a most zajló úgynevezett Chilcot bizottság vizsgálatának napirendjén sem.
Eddig a BP, a SHELL és a brit kormány egyaránt tagadta, hogy az iraki olajkészletek bármilyen szerepet játszottak a Szaddám Huszein vezette ország megszállásában, a most nyilvánosságra hozott iratok azonban ennek ellenkezőjét bizonyítják. A dokumentumokat Greg Muttitt aktivista szerezte meg az információszabadságra vonatkozó törvény segítségével.
Az iratok azt bizonyítják, hogy öt hónappal az iraki invázió előtt Baroness Symons, akkori kereskedelmi államtitkár azt mondta a British Petroleumnak, hogy a kormány szerint a cégnek részt kell kapnia a hatalmas iraki olajvagyonból. A politikus az iratok tanúsága szerint a BP nevében lobbizott az Egyesült Államokban, az óriáscég ugyanis attól tartott, hogy a Bush kormányzat saját orosz és francia partnereivel aknázza majd ki Irak olajtartalékait, kizárva a BP-t az üzletből.
“Ha a brit kormány támogatja Washington háborús elképzeléseit, nem indokolható, hogy a BP és a Shell kimaradjon az iraki olajtartalékok felosztásából” – olvasható Symons nyilatkozata a dokumentumokban, amelyekből a brit Independent napilap közöl válogatást. A külügyminisztérum közel-keleti részlegének igazgatója, Edward Chaplin pedig úgy fogalmazott: mindent elkövetnek azért, hogy a brit vállalatok tisztességes méretű részt kapjanak az iraki olajvagyonból. A BP rendkívül fontosnak tartotta ezt az üzletet, amelyért nagy kockázatot is hajlandó volt vállalni. A cég attól tartott, hogy a TotalFinaElf konszern, amely már a háború előtt megállapodott Irakkal, további megbízásokat kap majd a kormányváltás után és ezzel a világ legnagyobb olajipari konglomerátumává válhat.
Az inváziót követően a BP, valamint a kínai CNPC 20 éves kitermelési szerződést kötött Irakkal, ezzel létrejött a világ addig legnagyobb olajüzlete. A szerződés értelmében a két cég termeli ki az iraki készlet felét, mintegy 60 milliárd hordó olajat. A dél-iraki Rumaila olajmező kitermelésével a konszern évi 658 millió dolláros profitot termel.
A múlt héten Irak egy évtized óta a legmagasabb szintre, napi 2,7 millió hordóra növelte termelését (amely különösen annak fényében fontos, hogy a térség politikailag ingatag és a líbiai olajkitermelés komoly veszteségeket szenvedett.
Lady Symons a háború és a brit kormányváltás után egy brit kereskedelmi bank tanácsadója lett, amely az iraki újjáépítéssel kapcsolatos szerződésekből busás haszonra tett szert. Az Independent-ben megjelent leleplezéseket a BP és a Shell egyelőre nem volt hajlandó kommentálni.
